Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

1991. január 21hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Kulturális fórum Kaposváron Hogyan tovább, közművelődés? — Esélyek, gondok, javaslatok Tavasztündérek, busófejek Terménybáb-kiállítás a megyei múzeumban Fotó: Kovács Tibor A Magyar Népművelők Egye­sülete kaposvári szervezeté­nek kezdeményezésére mint­egy negyven kulturális szakem­ber vett részt azon a fórumon, amelyet szombaton Kaposáron a városi művelődési központ­ban rendeztek meg. Az volt a cél, hogy az új önkormányzati testület január végi döntésho­zatala előtt a közművelődésben dolgozók elmondják észrevéte­leiket s egyfajta kulturális jövő­képet alkossanak. Az informá­cióátadásra, az elemzésre ki­váltképpen nagy szükség van most, amikor az állam kivonult a kultúrából, s Szenna, Baté, Igái és Gölle népművelői már meg­kapták a munkakönyvüket... Torz struktúra Király Zoltán, a városi műve­lődési központ igazgatója kife­jezte reményét, hogy a somogyi megyeszékhely kiváló együtte­sei, amatőr művészeti csoport­jai nem kerülnek sanyarú hely­zetbe. Sokakkal együtt arra várt választ: milyen esélyei lesznek a kaposvári közművelődésnek, és mi lesz az eddig megyei fenntartásban működő intéz­mények sorsa. Szabados Péter, Kaposvár polgármestere elmondta: a he­lyi önkormányzat szeretné, ha ezeket az intézményeket nem kellene felszabdalni, s azt is, hogy Kaposvárnak nagy lehe­tőségei vannak a kereskedelmi és a kulturális idegenforgalom­ban, éppen ezért kívánatos még nagyobb gondot fordítani a kiállítóhelyekre, bemutatóter­mekre. Szó esett arról is, hogy az önkormányzat szívesen len­ne a színház és a megyei mú­zeum gazdája. —A kultúra struktúrája torz— jegyezte meg Szili Ferenc levél­tárigazgató, s azt javasolta: mielőbb készüljön egy kulturális térkép Kaposvárról és vizsgál­ják meg a szakemberek, melyik intézményt kell megszüntetni il­letve struktúraváltásra kény­szeríteni. Ehhez kapcsolódott, amit Simonics Lászlóné mon­dott: Kaposváron a kultúra nemcsak rendezvényszerve­zés, hanem a közélet alakítója, éppenn ezért szükséges az ala­pítványi rendszer megteremté­se. Az önkormányzaton belül egy menedzsercsoport létreho­zásáról beszélt, mert — véle­ménye szerint — a munkanél­küliek mentálhigiénés gondo­zásával is foglalkozniuk kell a kulturális szakembereknek. Hegedűs Tibor, az SMK fő­előadója a közművelődés tág értelmezéséről szólt, felhívta a figyelmet a város és a megye elválaszthatatlan kapcsolatára, az eddig megyei fenntartású in­tézmények megyei szerepköré­re. Nagyszabású könyvvásárt rendez a Téka Könyvértékesítő Vállalat a következő hetekben. Az akció célja, hogy segítsen a könyvhöz egyre nehezebben — vagy az eredeti árakon esetleg már egyáltalán nem — hozzáju­tó rétegeknek. Mától február 20- ig 50—80 százalékos enged­ménnyel árusítja valamennyi Téka-könyvesboltban az 1988 végéig megjelent könyveket. Az árkedvezményt kiterjesztik a szövetkezeti könyvesboltokra, a viszonteladókra, s általában minden könyvesboltra és Menedzser­szemlélettel — A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium praxis­szemléletéről ejtett szót Nagy Gábor. Elmondta: a törvényter­vezetben nincs művelődési ott­hon és megyei művelődési in­tézmény; csak a megyei könyv­tár, a levéltár és a múzeum fenntartását írja elő kötele­zően. Pogány Judit a gazda­ság és a kultúra kapcsolatát ecsetelte, utalva arra, hogy So­mogy — országos szinten — nemigen előkelő. Bár nem vitás: az embereknek előbb jól kell lakniuk, hogy feléledjen bennük a kultúra, az értékek iránti vágy. Kokas Ferenc föl­vetette: a városi programok koordinálására, profi mene­dzserekkel, mielőbb létre kell hozni egy rendezvényirodát. Kifogásolta, hgy a zeneiskolá­ban nincs olyan hely, ahol mél­tóképpen lehetne fogadni egy- egy hazai vagy külföldi vendég- művészt. Szeretné, ha valahol kialakítanának egy legalább 40 személyes lakrészt, ez a kül­földről érkező gyerekek elszál­lásolási gondján enyhítene. Ká­roly Irma, az SMK igazgatója a művészeti közösségek értékte­remtő munkájáról és fenntartási esélyekről beszélt. — A jó értelemben vett „lánalelku" népművelők hangja elhalkult — jegyezte meg dr. Gulyás József, a tanítóképző tanszékvezetője. Elmondta azt is, hogy ő ellenzi azt a kufár- szemleletet, amit a közművelő­désre akarnak ráerőltetni. Va­jon kiken gazdagodnak meg ekkor az intézmények? — vette föl akérdést. Nagy Kláráé s Kiss Tiborné azt hangoztatta: sze­retnénk, ha a város önkormány­zata garantálná az eddig ma­gas színvonalon tevékenykedő együttesek működtetését, s Kaposvár kulturális értékeinek megőrzését, legalább szinten tartását. Nem közömbös senkinek Szili Ferenc a több mint két­órás beszélgetés vége felé fel­olvasta a kulturális bizottság névsorát; Kaposvár közműve­lődési életére vonatkozóan ők fogadják az észrevételeket, ja­vaslatokat. Király Zoltánná so­kak óhaját mondta ki: a megyei jogú város önkormányzati tes­tületé előtt a szélesebb szakmai közvélemény igenis szeretné hallatni a hangját a döntés-elő­készítés során, hiszen nem közömbös senki számára sem, hogy a hosszabb távú — négy évre szóló — döntés miképpen szolgálja majd a város művelő­dési és művészeti életének fej­lődését. könyvkereskedőre. A könyvtá­rak is részesednek a mostani kedvezményekből, s ugyan­ilyen engedményekkel vásárol­hatják meg a könyveket. Az árleszállítás keretében a vállalat megismétli a tavaly ősz­szel már két ízben is nagy sikert aratott Téka-könyvvásárt, a XIII. kerület Váci út 19. szám alatti központjában. Ez január 25-től február 1 -ig tart. A koráb­bi gyakorlatnak megfelelően 10—80 forintos egységáron kínálják a sok száz féle köny­vet. Szabó Gyuláné,— Csuhévi- lág, terményvilág című vándor­kiállítása látható a Somogy Megyei Múzeum kamaratermé­ben. A máktündérek, csutkané­pek nagyasszonya két gazdag évtized anyagából válogatta kollekcióját. A H. Bognár Zsu­zsa által rendezett kiállításon a karácsonyi, a farsangi és a hús­véti ünnepkör alakjai elevened­nek meg. Kukoricacsuhéból készült kedves, szép betlehem, parányi A Cyrano de Bergerac című francia film nyerte el szombaton a legjobb külföldi filmnek járó Arany Glóbusz díjat, amely az Oscar-díj egyfajta barométeré­nek szolgál. A hollywoodi Fo­reign Press Association által évenként odaítélt díj bár nem olyan „értékes”, mint az Oscar, mégis egyfajta „belépőt” jelent­het az Őscar-díjhoz. Gyakorta megtörtént, hogy aki Arany Glo­Hajnalban fogtam egy pon- tyocskát. Elnézegettem, forgat­tam a kezemben, beszélgettem hozzá, butának neveztem. — Minek kellett neked éppen az én horgomra tévedni? Látod-e, em­ber vagyok, hazaviszlek. Bele­teszlek a hálóba, s viszlek, nincs mentség. Biciklire kötöztem a horgászbo­tot, s elindultam hazafelé. Mikor a szobába léptem, mint mindig, most is így kiáltottak a gyerekeim: — Hal van? — Hal? Van. — Nem baji— rikkantotta Miki. —Akkor is te vagy a legjobb hor­gász! — Te meg a legjobb játszó! Marika kipirult arccal hallgatott; kipihente magát. Igyekezett úgy viselkedni, mintha mi se történt volna. A halat beletettem a fürdő­kádba, a gyerekek pedig vizet engedtek rá. Halacskánk nem sokáig tétovázott, az életösztön hamar meglibbentette uszonyát. — Él, él! — ujjongtak a fiúk. — Él hát. — Mit kezdjünk egy hallal? — jött be a fürdőszobába Marika. — Hozunk neki növényeket — mondta Attila. — Teszünk alá sarat—kontrá­zott Miki. S robogtak is le a lépcsőn. Az udvaron összekapartak néhány maroknyi sódert, s visszaérve a fürdőszobába, zsebükből néhány fűcsomót is előrángattak. Marika nem nézte jó szemmel a mester­kedésüket. A fiúk beleszórták a fürdőkádba a füvet és a sódert, s közben azt mondogatták: —Nálunk jó helyed le sz halacs­kánk! — Miki kenyérmorzsáért szaladt a konyhába, Ati pedig a táskám aljáról néhány szem kuko­ricát kapart elő. — Pi, pi, pi — mondogatták, ahogy a hal nyakába potyogtatták fonott, ragasztott fenyőfadí­szek, horgolt maszkok, busók, fafejek népesítik be a kamara­termet. Tavasztündérek, ördö­gök néznek szembe velünk, s csalfán ránk kacsintanak sokat „megélt” bábok is. Boszorká­nyokkal, ördögökkel, kisebb- nágyobb állatokkal találkozunk; no, és a csuhélányokkal, a Játsszunk bábszínházátI című televíziós sorozatból. A tenger világa is megelevenedik, és az erdő óriásai néznek velünk buszt nyert, az az Oscar-díj- kiosztásnál is érdekelve volt. Tavaly például a Miss Daisy so­főrje mindkét esetben elnyerte a legjobb filmnek járó díjat. Két éve a Rain man is hasonló sikert értek el. A mostani Arany Globusz-díj kiosztásánál a „Cyrano...” mellett Gérard Depardieu érde­kelve volt a legjobb férfialakítás kategóriájában is, mivel a vígjá­a kukoricát. De őkelme nem kí­vánt enni. Szomorúan hajtotta le a fejét. Hallgatott. Uszonyai fino­man rezegtek, bennünk pedig lassan, egyenletesen nőtt a saj­nálat. így éldegélt halunk családi kö­rünkben. így élt az első, a máso­dik és a harmadik nap. Reggelen­te jó reggelttel köszöntöttük, mire ő olyan riadtan ugrott neki a fürdő­kád falának, hogy alaposan ösz- szeverte a fejét. —Hogy aludtál, halacskám?— Igyekeztem barátságos hangot megütni, de ő válaszra se mélta­tott. Mikor a gyerekek meghallot­ták a hangomat, betörtettek a für­dőszobába, egymást lökdösve tolakodtak a fürdőkádhoz. — Szia, Pityukám!—rikkantot­ta Miki. — Hogy aludtál, kis Pityu? — Igaz is, apu!—kapott a homlo­kához Miki. — Legyen Pityu, egyszerűen csak Benke Pityu. — Na, Pityu, te mit szólsz eh­hez? Pityu csendesen úszkálta kád­ban, mint aki helyesli a dolgot. A zajra bejött a szobába Marika is, mondott valamit, de senki se fi­gyelt rá. Úgy láttam, nem nagyon lelkesedik, de én ezen nem cso­dálkoztam. Marika ugyanis nem szerette a halat. Azt már ponto­san nem tudnám megmondani, hogy miért, valószínűleg azért nem szerette, mert az öldöklés nálunk az asszony dolga volt. Vagy azért öldökölt, mert nem szerette a halat? Ezen a fontos kérdésen mégsem tűnődtem so­kat, gondolom, majd a filozófusok megválaszolják ezt az önellent­mondásnak tűnő problémát. En­nél ugyanis sokkal fontosabb, hogy Marika visszajött a konyhá­jából, és ő is odahajolta fürdőkád fölé. Nem szólt ugyan semmit, de farkasszemet... A természetes anyagokból készített, kiváló kézügyességre és ötletgazdag­ságra valló figurák február 24-ig ték-, illetve musicalkategóriá­ban a Zöld kártya című romanti­kus vígjátékban nyújtott teljesít­ményéért megkapta ezt a díjat. E kategóriában ez a film vitte el a pálmát, a Glóbuszt. A vígjáték- vagy •musicalkate­góriában a legjobb női alakítás díját Julia Roberts kapta a ,,Micsoda nő!” című filmben mutatott játékáért. Az Oscar-díj kiosztásánál valami átsuhant rajta. Mintha ek­korkövetkezett volna be a döntő fordulat. Este, mikor fürdeni ment, han­gokat hallottam a fürdőszobából. Odaintettem magamhoz a gyere­keket az ajtó elé. — Csönd legyen — intettem. — Figyeljetek csak! Behúzott nyakkal füleltünk, szinte rátapadtunk az ajtóra. — Na, Pityu, most hova tegye­lek ? Mit csináljak veled? — Levágja ?—suttogta riadtan Miki. Mégjobban behúztam a nya­kam. — Gyere, drágám—hallatszott a fürdőszobából. — Zuhanyozni szeretnék. Gyere szépen, áttesz­lek ide a kagylóba. Ne félje, te kis buta, nem bántalak. Hú, az anyád..., ne fröcskölj már, hal­lod? Jól van, csak nehány perc, aztán jöhetsz vissza a helyedre. Most apró cuppogások hallat­szottak az ajtó mögül. — Anyu puszilgatja a halat? — álmélkodott Attila. — Pfúj — húzta el a száját az öcsike. — Figyeljetek csak! — Te édes..., na, ne reszkess már! Nem akar neked rosszat a néni. — Anyu megbarátkozott a hal­lal — mondta Ati, mire mindhár­man összenevettünk. — Most menjünk, várjunk anyátokra, s ha kijön, majd meg­kérdezzük tőle, jól esett-e neki a fürdés. Marika hamarosan jött, és ker­telés nélkül kijelentette: — Ezt a halat én nem ölöm meg. Megér­tettétek? Benke Pityut nem ölöm meg. A gyerekek odabújtak az any­jukhoz. — Na, fiúk, ehhez mit szóltok? maradnak a megyei múzeum kamaratermében. l. S. gyakorta előforduló nagy csaló­dások itt sem ismeretlenek. A Keresztapa III-at például hét kategóriában jelölték, de egyet­lenegyben sem kapott díjat. Az ünnepségen éreztette ha­tását az Öböl-beli háború is. A díjkiosztásra érkező híressé­geknek fémdetektoros vizsgá­laton kellett átesniük; kutyák vizsgáltak a fotósok táskáit, és biztonsági őrök strázsáltak az ajtóknál.. Az Öböl-beli események miatt elmaradt az egyik nyitós­zám is, és volt olyan művész, aki a háború miatt nem is jelent meg az ünnepségen. — Anyunak igaza van — jelen­tette ki Miki. — Pityut nem szabad megölni — mondta Attila. — Mihez kezdünk vele? — Fölneveljük — szögezte le Miki. — Hordunk neki enni-inni — mondta Attila. — Azt nem lehet, gyerekek — mondta az anyjuk. — Vissza kell vinni a Dunába. — Igaz is! — kaptam a fejem­hez. — Nem élhetne velünk itt a für­dőkádban? — sóhajtott Miki. — Nem. Az ő helye a Dunában van — mondta határozottan Mari­ka. — így van, fiúk. S ha majd felnő a mi Pityunk, elúszhat a tengerbe. — Még az óceánba is! A hal nem ismer országhatárokat. — És mit fog csinálni Pityu ab­ban a nagy-nagy óceánban? — Élni fog. — Mint hal a vízben — mondta ki az utolsó szót Marika. Ezután már csak az volt a dol­gom, hogy rendbehozzam bicikli­met. Leoldoztam róla a horgász­botot, beállítottam a sarokba, Pi­tyunak pedig vizet vettem a csap­ról egy nejlonzacskóba. A zacskót táskámba tettem, táskámat pedig ráakasztottam a kormányra. Marika meg a gyerekek egé­szen a kapuig kísértek. — Szervusz, Pityu!—kiabáltak és integettek utánam. Mikor Pityut visszaengedtem a folyóba, a víz szélén kicsit elcso­dálkozott. Nézegelődött, csak hallgatózott egy helyben. Nagyon hozzászokhatott a fürdőkádhoz. De alighogy kingoldtam ezt, meg­villant a mi halacskánk és eltűnt a szemem elől. Reméljük, nagy hal válik belőle. És többet nem fogja ki senki. Benke László Lörincz Sándor Könyvvásár a Tékánál Az Oscar-díj barométere Arany Glóbusz „Cyrano”-nak PITYU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents