Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1991. január 21., hétfő Bravúrosan előzött a Volán Kapos Volán—Kazincbarcikai Vegyész 3-0 (7, 14, 11) Röplabda NB I ■aiMB ffc Kosárlabda NB I TOVÁBB ÉL A REMÉNY... Kaposcukor SE—Videoton SC 93-92 (47-42) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 600 néző. V.: Rádi, Simái. Kapos Volán: Mészáros, Radó, Luksys, Pásztor, Kántor, Czotter. Csere: Stefik, Schmidt. Edző: Janus Zagorszky. Kazincbarcikai Vegyész: Kiss, Bencsik, Tomis, Tóth, Paveiek, Nagypál. Csere: Pá­linkás, Imre. Edző: Dudás András. A tavaszi forduló első hazai mérkőzését vívta népes néző­sereg előtt a mérkőzés előtt még a tabella második helyét birtokló Kapos Volán. Nem ki­sebb csapatot fogadott ottho­nában, mint a jobb szettarány- nyal élen álló Kazincbarcika együttesét. A hazaiak azonban fittyet hányva a magassági fö­lényt élvező vendégekre, 85 percig tartó látványos, sima mérkőzésgyőzelemmel hely­cserére késztették az ellenfelü­ket, s a tabella csúcsán várhat­ják a következő mérkőzést. A játszmák alakulása: 1. játszma: 5-0,6-3,13-5,14- 7. 2. játszma: 3-0, 3-4, 6-7, 9-8, 13-9,13-13,15-14. 3. játszma: 0-2,3-2,10-3,10- 8,13-8,13-11. Az első játékrészben „kami- kázeként” startolt a Volán, le­ütéseikkel és ejtéseikkel szó­hoz sem engedték jutni az ellen­felet. A Vegyész többször nyi­tást rontott, mezőnymunkája már a mérkőzés elején szét­esett. A hazai csapat megvil­lantva néhányszor bravúros sánc- és mezőnymunkáját, Kántor ütéseit, Radó pedig ejté­seit, rövid idő alatt győzelemre vitte a szettet. A világbajnok, aki miatt legalább félezren összegyűltek a kaposvá­ri uszodában Fotó: Lang Róbert Ki emlékszik arra, hogy mikor lehettek ennyien utoljára a ka­posvári fedett uszodában, mint amennyien összejöttek vasár­nap kora délután Rózsa Norbert köszöntésére? Tény, ami tény, legalább félezren — ha nem többen — zsúfolódtak össze a medence partján, hogy élőben, személyesen is találkozhassa­nak a perthi „arany-napok” egyik magyar résztvevőjével. Rózsa Norbert szülővárosából, Dombóvárról érkezett a somo­gyi megyeszékhelyre kaposvári nevelőedzőjéhez, Ketskés Andreához. Mi tagadás, csak igen nehezen jutott szóhoz az újdonsült világbajnok, mert hosszú percekig nem akart szűnni az őt köszöntő vastaps. Fölösleges lenne elhallgatni: Rózsa nemcsak Perthben, ha­Nem így a második játékrész­ben, ahol megszorongatták a hazaiakat a kazincbarcikaiak. Hol a Volán, hol a Kazincbarci­kai Vegyész jutott szóhoz. A hazai csapat sorozatosan ron­totta el nyitásfogadásait, csak Luksys két szép ütése tudott ébresztőt fújni és pontot hozni a csapatnak. 7—7-nél hosszabb nyitásváltások következtek, majd Czotter ,,ász"-nyitásával és az ellenfél hibáit remekül ki­használva újabb hazai pontokat sikerült szerezni. Az ellenfél azonban beleerősített — ki­használva a Kapos Volán csa­patának hullámvölgyét—, s 14- 14-nél úgy tetszett: megnyeri a játszmát. Azonban egy ütéssel és egy sánccal pillanatok alatt megsemmisítették a volánosok az ellenfél reményeit, és győze­lemre vitték a szettet. A mérkő­zésgyőzelmet jelentő utolsó szettben Nagypál is széttárt kézzel és kétségbeesetten né­zett a többiekre: mit lehet itt ten­ni? Az idegesség szinte megbé­nította az ellenfelet: edzőjük sem bírta szó nélkül, s ezt piros lappal „jutalmazta” a bíró. 10­3-nál még egy utolsó próbálko­zásra futotta ugyan erejükből, de a Volán kettős sánccal gátat vetett az ellenfél ütéseinek, és vastapssal kísérve szerezte meg utolsó, a végső győzelmet jelentő pontját. A kilátogató né­zők (közöttük a Kaposcukor hívei is) nem csalódtak. Rutinos és látványos játékkal ajándé­kozta meg őket a kaposvári csapat. Edzői vélemények a ta­lálkozó után: Janus Zagorszky: — Nem számítottunk ilyen ará­nyú győzelemre, de tudtuk, nem Kaposváron is tarolt. Elő­ször a megyei közgyűlés elnöke, dr. Gyenesei István köszöntötte őt megyénk sport- szerető népének nevében, majd a Kaposvári Sportiskola részéről Pálfy Jánosné és Ta­más József, az úszószakosz­tály vezetője adott át emlékdí­jat. S még mindig nem volt vége, hiszen az úszók „testvérei”, a búvárúszók sem akartak lema­radni. Nevükben Petőfalvi Tí­mea köszöntötte az ifjú világ­bajnokot egy gyönyörű csokor­ral. Az igazi meglepetés azon­ban csak ezután következett! A Vajon kié lesz a labda? kulcsmérkőzésről van szó. De nem szabad elbízni magunkat; újabb fontos mérkőzés vár ránk az Újpesti Dózsa ellen. Dudás András: — Az eredmény simá­nak tűnik, a számok azonban már nem annyira bizonyítják Rózsa Norbertét elkísérő Zemplényi György, a Széchy Tamás és Kiss László által ve­zetett magyar úszócsapat me­nedzsere ugyanis 100 ezer fo­rintot adott át a Kaposvári Sportiskola úszószakosztályá­nak támogatására — ezt a Perthben eredményesen sze­repelt versenyzők ajánlották föl. Ezután került sor a nap fény­pontjára, az 50 méteres mell­úszóversenyre. A világbajnok ellenfelei ezúttal kaposvári ver­senyzők voltak, mégpedig a 12 éves Kappéter Béla, a 13 éves Budavári Zsolt, a 14 éves Lang Róbert felvétele ezt. Rosszabbul játszott a csa­pat az elvárásoknál. Ami tör­tént, megtörtént... Jók: Kántor, Pásztor, Mészá­ros, illetve Nagypál, Bencsik. Szemző András és a 16 éves Hegedűs József. Szó, ami szó: fiatal reménységeink bizony alaposan megizzasztották a vi­lágbajnokot, s egyáltalán nem maradtak szégyenben. S Ró­zsa Norbertét — alighogy ki­szállt a vízből — autogramké­rők hada rohamozta meg... A legutolsó jelentések szerint az ifjú világbajnok még rendületle­nül állta az aláírásáért sorjázok rohamát... — Fenyő — A hármas pályán Rózsa Norbert Kaposvár, városi sportcsar­nok, 1300 néző. V.: Varga J., Nagy J. Kaposcukor SE: Kristinik (13/3), Monok (25/9), Michalik (8), Bognár (28), Gosztonyi (11/3). Csere: Nagy L. (8/6). Edző: Magyar András. Videoton SC: Stopka (5), Okac (35), Varga (16), Hege­dűs (4), Kovács (4). Csere: Nagy Zs. (20), Rajkó (8/6), Makó. Edző: Szilassy László, Tóth Attila. A szokásos hatalmas hang­orkán, konfetti- és szerpentin­eső, illetve papírszalag-zuha- tag fogadta a bemutatáskor a pályára lépő két együttes tag­jait. Ilyet sem lát magyar kosár­meccsen mindennap az ember! Ugyanis a találkozó kezdetekor a Kaposcukorból Kristinik és Michalik, a Videotonból pedig Stopka és Okac személyében egyszerre négy, volt korábbi csehszlovák válogatott kosaras sorakozott föl a pályán, hogy magyar bajnoki pontokért csa­tázzon. A mérkőn első perceiben fel­váltva estek a kosarak, majd a harmadik perc végére a hazai gárda Gosztonyi triplájával megugrott 12—8-ra. A mérkő­zés ezen szakaszában rendkí­vül idegesen játszott a Video­ton: sorban hagyta ki a büntető­ket. Ennek ellenére a félidő kö­zepére sikerült felzárkóznia egy pontra. Néhány perccel később azonban már tombolt a lelátó. A 13. percben ugyanis 13 pontra nőtt a Kaposcukor előnye (34— 21). A vendégek azonban nem adták meg magukat: fokozato­san megkezdték a felzárkózást, és sikerült is hárompontnyira megközelíteniük kaposvári el­lenfelüket. Ezután Bognár pilla­natai következtek, akinek a pontjaival újból megugrott — nyolc ponttal — a hazai csapat. A hajrá percei viszont a Video­tonnak sikerültek valamivel job­ban, a kaposvári kosarasok azonban így is ötpontos előnyt őriztek meg a második játék­részre. A folytatásban aztán alig telt el két perc, amikor a Videoton — Okac kosarainak köszönhe­tően — átvette a vezetést. Csaknem négy teljes percnek kellett eltelnie, míg a hazai játé­kosok közül valaki végre a gyű­rűbe talált. Csakhogy ekkor már 50-47 arányú vendégvezetést mutatott az eredményjelző táb­la... Igaz viszont, hogy nem sokáig örülhettek a Videoton játékosai, mert Nagy L. villám­gyorsan egymás után két há­rompontos kosarat is szerzett, és máris a Kaposcukornál volt az előny. A triplákat illetően Monok sem akart lemaradni, és a 26. percben már 60-52-re vezetett a hazai együttes. Két perccel később pedig kerek 10 pont lett a különbség a két csa­pat között. A hazaiak fölényére jellemző, hogy a Videoton egyik legismertebb játékosa, Hege­dűs csak a 32. percben tudta megszerezni első pontjait — azt is büntetőből. Sokan már győz­tesnek kiáltották ki a csapatot, amikor a vendégek teljesen vá­ratlanul magukra találtak. Négy perccel a találkozó lefújása előtt kétpontnyira (81-79) felzárkó­zott a Videoton. Hiába zúgott a lelátóról a „Mindent belel”, a vendégek maradtak továbbra is lendületben. Okac kosarával sikerült egyenlíteniük, sőt — ugyancsak a csehszlovák ven­dégjátékos pontjainak köszön­hetően — a vezetést is átvették. (A Videoton „idegenlégiós” óriása igencsak feljavult a má­sodikjátékrészre, és 35 pontjá­val az egész mezőny legered­ményesebb játékosának bizo­nyult.) Majd Monok szinte a fél­pályáról talált a gyűrűbe, s ez újból visszaadta a reményt. Et­től a pillanattól kezdve az egész csarnok egy nagy „Hajrá, Cu­kor!” volt, és a biztatásnak meg is lett az eredménye. Nagy L. mindkét büntetőt értékesítette, s így már öt pontra nőtt a haza­iak előnye. És bár az utolsó két kosarat a vendégek szerezték, A Kaposcukor legeredménye­sebb játékosa, Bognár a Video- ton-védők gyűrűjében szerez újabb kosarat Fotó: Lang Róbert ekkor már mindenki tudta, hogy ezen a találkozón csak a Ka­poscukor győzhet. A mérkőzés lefújásának pillanatában bol­dog kaposvári szurkolók százai lepték el a pályát, hogy közelről köszöntsék kedvenceiket. Nehéz, nagyon nehéz talál­kozón van túl a Kaposcukor le­génysége. Egy olyan mérkőzé­sen diadalmaskodtak a fiúk, amelyen szinte végig vezettek kisebb-nagyobb különbséggel, s csak az utolsó percek hoztak kiegyenlített, szoros csatát. Az ütközetet végül is az idegekkel jobban bíró kaposvári együttes nyerte — szurkolóinak határta­lan örömére. A Kaposcukor e győzelmével még mindig él a remény, hogy a kaposvári kosa­rasok a legjobb nyolc közé ke­rülnek. A legutóbbi két találko­zón látottak — a Dombóvár, il­letve most a Videoton ellenin — némi bizakodásra adhatnak okot a következő, sorsdöntő, a Baja elleni összecsapás előtt. A Videoton elleni találkozón a kaposváriak közül Bognár, Monok, Nagy L. és Kristinik ját­szott jól; a vendég együttesből Okac, Varga, és Nagy Zs. nyúj­tott átlagon felüli teljesítményt. Fenyő Gábor Tóth Kriszta Világbajnokot köszöntöttünk Kaposváron Az igazi meglepetés: 100 ezer forint a kaposvári úszóknak

Next

/
Thumbnails
Contents