Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. január 17., csütörtök Napozó fókabébi Veszélyben a fókák A világtengerek érdekes ragadozói a fókák, vagy másképpen úszólábúak. E név igen találóan jellemzi a fókaféléket, mivel a ma élő fajoknak rövid, yszonyformájú lábaik vannak. Úszás közben a mellső úszólábak általában a testhez simulnak, s csupán kormányként szolgálnak. A helyváltoztatás tulajdonképpeni szerve a hátrafelé irányuló két hátulsó láb, amelyek aktív, uszonyszerű mozgást végeznek. Valameny- nyi fokaféle teste megnyúlt, rövid szőrrel borított, így kitűnően megfelel a vízi életmódnak. Szinte kizárólag kisebb-na- gyobb állatokkal táplálkoznak. A fókafélék képviselői valamennyi világtengerben megtalálhatók. A hideg és a mérsékelt égövi tengereket kedvelik, de vándorló vagy elvetődött példányai néhanapján még a trópusi vizekben is előfordulnak. Némely faj évente több mint 10 000 kilométert vándorol. A fókák valamennyi fajának már évezredek óta az ember a legnagyobb ellensége. Különösképpen az északi féltekén végeztek hatalmas pusztítást a fókavadászok. Az elejtett fókáknak szinte minden porci- kája felhasználható. Prémjükből bundákat, bőrükből csizmákat készítenek, húsukat eszik. Vadásszák őket a bőr alatti vastag szalonnaréteg miatt, amely a vízi emlősöket a hőveszteségtől védi. Kíméletlenül pusztítják értékes agyaraik miatt a rozmárokat is. A belőlük készült faragványok értéke az elefánt- csontéval vetekszik. Sajnálatos módon így több fajuk már közel áll a kipusztuláshoz. Elsősorban azért is, mert éppen az újszülöttek prémje a legszebb és legdrágább. Jó megfigyelő vagy? Első pillantásra a két kép teljesen egyforma. De ha jól megnézed, a 2. számú rajzon nyolc apró különbség van. Keresd meg, mit tévesztett el a rajzoló! CSANÁDI IMRE: HónapCsináld magad! Tökfejü baba hulladékokból soroló ' Új év, új év új esztendő! Hány csemetéd van? Tizenkettő! Jégenjáró Január, fagyotfújó Február, rügy-mozdító Március, Április, fütty ös, fiús. Május, Május, virágdús, kalász-konyító Június, kasza-suhintó Július, aranyat izzó Augusztus, szölö-szagú szeptember, levelet ontó Október, köd-nevelő November, deres, darás December! Nagyanyáink játékait egy időben csak hírből ismerhettük. Pedig — ahogy a játszóházak látogatottságából is kitetszik —, változatlanul nagy lenne az igény a saját készítésű játékokra. A következőben megismerkedhetünk a tökfejű baba elkészítésének módjával. A baba testét és a ruháit hulladék-textilből érdemes kiszabni. A test sablonos formája a rajzon látható. Miután széleit összevarrtuk, ki kell fordítani, s kitömni vattával, kóccal, fonalhulladékkal, vagy szivacsmorzsával. A nyakrészt hagyjuk szabadon, ide kerül a dísztök vékony nyúlványa. Ezt a következő módon rögzítjük: a nyúlványt beragasztóz- zuk, s bedugjuk a nyakrészbe. Ezt követően vastag hímzőfonallal és nagyobb méretű tűvel többször átöltünk a teljes részen. A maradék fonalat kívül többször körbetekerjük és igen gondosan elvarrjuk. A varrás nem szép látvány, ezért fölé kis fodrot erősíthetünk vagy magasan záródó ruhákat kell varrni a babának. A fejre a hajat ragasztással erősítjük. Hímzőfonal, prémmaradék vagy kóc egyaránt megteszi. Szemeit és száját filctollal rajzoljuk föl az arcrészre. Egyszerűbb alakja is lehet a tökfejű babának. Két tojásformára szabott anyagot összevarrunk, kitömjük. A fejet a már ismert módszerrel rögzítjük. A cipőcskéket és a csillag alakú kezet utólag, kézzel kell fölvarr- ni. így egy dundi rongybabát készíthetünk. Versidézet Ha a bal felső sarok D betűjéből kiindulva a sakkjáték lóugrásának szabályai szerint a betűket összeolvassátok, Petőfi Sándor: Az Alföld című verséből kaptok idézetet. Hogyan szól ez az idézet? D E S F 0 I Ö D T Ä J 0 M R S L R B K T M É Ö I 0 Óvodássarok Játékok télen a szobában 1. Páros-e vagy páratlan? (Játék mogyoróval) Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, tündöklő üvegvárban élt egy gyönyörűséges szép királykisasz- szony. Hej, de jó dolga volt ennek a királykisasszonynak! Volt neki ezer szolgálója: azok reggeltől estéiig csak azon törték a fejüket, hogyan járjanak a kedvébe. Ha sétálni menta várkertbe, az apródok selyemszőnyeget terítettek le, hogy meg ne sértse apró lábacskáit. Ám a királykisasszony mégis gyakran elüldögélt a rácsos ablakában és szomorúan nézett a kék messzeségbe. Az üvegvárral szemben, a cukorsüveg formájú hegyen volt az Aranyvár: A Szürkeszakállú király vára. Ő, ha hazajön a háborúból, feleségül fogja venni a királykisasz- szonyt. Az ablakból nem is a várat nézte, hanem a sűrű erdőt és a messze hegyeket. Szerette volna tudni, milyen lehet az erdő belseje és a kéklő hegyvidék, mert neki soha nem volt szabad kimennie az üvegvárból. Egy tavaszi napon, mikor az őr elszundikált, kilopódzott a hatalmas várkapun, ki az erdőbe. Ott a zöld lombok között vadgalambok turbékoltak, bogarak zümmögtek, a fűben soksok vadvirág nyílt, s a királykisasszonynak egyszeriben olyan jó kedve kerekedett, hogy táncra perdült, aztán szaladt be az erdő mélyébe. Aranyhaja kibomlott s egyik gyémántsarkú cipőjét is elvesztette, de nem törődött vele, hanem futott, futott, amíg csak bírt. Végre fáradtan dőlt le egy mohos kőre. Lehunyta a szemét, és egyszerre csodálatos éneket hallott. Felnézett, és egy faágon ringatózva csodaszép tündért pillantott meg. Fején a szivárvány minden színében tündöklő koronát viselt, bűbájos arca volt, s a szeme úgy ragyogott, mint a tavaszi napsugár. Égszínkék fátyolruhát viselt. — Ki vagy te, szépséges tündér?— kérdezte. — Boldogságnak hívnak — felelte a tündér —, még sohasem láttál? —Most látlak először életemben. Gyere velem az Üvegvárba! Én a királykisasszony vagyok. A tündér felkacagott: — Mindegy nekem, bárki vagy. Én ritkán megyek oda, ahová hívnak, de sokszor megjelenek váratlanul. Azt is elárulom neked, hogy jobban érzem magam a kunyhóban, mint a palotában, de a legjobban szeretem az erdők, mezők csendjét és békéjét. Itt szoktam dalolni. A tündér hangjára a felhők megálltak, a szellő elült, a madarak elhallgattak, a virágok figyelve emelték föl fejecskéiket, a mókusok meg a bogarak is mind a tündér körül gyülekeztek és hallgatták a Boldogság édes dalát. De egyszerre a távolból valami zaj hallatszott, az édes ének elhallgatott, s a tündér tovaröppent, senki se látta, hova. Ekkor értek oda a szolgái és mondták, hogy már az egész várat és környékét átkutatták, és egészen kétségbeestek, mikor a fűben megtalálták a ci- pőcskéjét. — Egy kicsit sétáltam az erdőben — felelt a királykisasz- szony. — Tudjátok-e, kit láttam? A Boldogság tündérét! Ti még sohasem találkoztatok vele? A szolgák összenéztek, aztán felsóhajtott az egyik: — Én láttam már egyszer, csakhogy mindjárt elröppent! Gyönyörű szép volt! Talán majd ellátogat az esküvődre. A királykisasszony hazament szolgálóival az Üvegvárba. Azután elérkezett a királykisasszony és a Szürkeszakállú király esküvőjének a napja. Hetedhét országból érkeztek a fényes vendégek az esküvőre. Szájtátva bámulták a drága ajándékokat. Még a kútból is vörösbor folyt, s az útszéli koldusnak is kijutott a pecsenyéből. Három nap, három éjjel tartott a tánc, vígság, csak az nem jött el, akit a királykisasszony a legjobban várt, nem érkezett meg a Boldogság tündére. Nélküle folyt le a fényes esküvő. A királykisasszony már nem is remélte, hogy találkozik vele és egyre kevesebbet gondolt rá. Azután aranyhajú fiacskája született, és egyszer, csöndes alkonyaikor, midőn a kis királyfi bölcsőjét ringatta, csodálatosan édes éneket hallott. És íme! A bölcső fölött ott állt a Boldogság tündére és gyönyörű altatódalt énekelt. A tündér rávetette napsugár szemét a királykisasszonyra. — A te fényes palotádba nehezen tudnék beférkőzni, de mert nagyon vártál, megígérem, hogy fiacskádat sokszor meg fogom látogatni. A tündér lehajolt a bölcső fölé és homlokon csókolta a kis királyfit. Azután kiröppent az ablakon. Az anya pedig boldog volt, mert most már tudta: fia az élete során sokszor találkozik a Boldogság tündérével. A játékot ketten vagy többen játszhatják. Az asztalon egy halom mogyoró. Az egyik gyermek belemarkol és az összezárt markában megcsörgeti a mogyorót. (Közben vigyázz, ne potyogjon ki egy sem)! Majd megkérdezi a többiektől: — Páros-e vagy páratlan? A többiek tippelnek. A gyermek szétnyitja a markát és az ellenőrzés következik. Aki helyesen tippelt — az nyert és egy szem mogyorót maga elé tesz. A játékot végül is a legtöbb mogyorót gyűjtő fejezi be győztesen. 2. Mozogj, és megmondom ki vagy?! A játék akkor érdekes, ha azt többen játsszák. Körben ülnek a résztvevők, miközben két gyermek kimegy a szobából. Felnőtt segítségével megbeszélik, hogy „kit", illetve „mit” fognak mozdulatokkal — esetleg hangokkal is utánozni. A mozgás legyen jellegzetes, hogy az aránylag könnyen kitalálható legyen. Pl.: „szakács” — aki keveri az ebédet, habot ver, kóstol is, avagy — „katona” — aki fogja a puskáját; lehet még óvó néni, tanító néni stb. A játékot egy nagyobb gyermek vagy egy játékos kedvű anyuka irányítsa.
