Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. január 17., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Bobócsától Clevelandig SZITTYÁK KÖZT AZ Ú.IHAZÁBAN SARKI RÓKA HÁLÓSIPKÁBAN Ezüstérem Indiából AZ OTTHON RAJZPÁLYÁZAT NYERTESE: PANKA A közelmúltban érkezett meg egyhónapos amerikai tanulmányútjáról dr. Magyar Kálmán. A megyei múzeum tu­dományos főmunkatársa a züri­chi őstörténeti egyesület veze­tőségi tagja és a Kőrösi-Padá- nyi Társaságnak vezetőségi tagja. Az amerikai Debrecen , — A Clevelandben ülésező Árpád akadémiára kaptam meghívást — mondta. — A magyarság régészeti, antropo­lógiai és genetikai kutatási eredményeiről számoltam be. Beszéltem a Somogybán folyó ásatásokról, kutatásokról, így a babócsai és a segesdi munká­latokról is. A Sheraton hotelban zajló konferenciára a világ min­den tájáról érkeztek magyar gazdasági és kulturális szak­emberek. A .clevelandi magya­rok külön beszélgetésekre is invitáltak. Vendégül láttak az Amerikai Magyarok Szövetsé­ge, a Ili. szittya világkongresz- szus szervezői és a Bocskai Kör. Neves magyar történelmi családok — Tisza, Apor, Gun- del, Széchényi Ödön — leszár­mazottjaival is találkoztam. — Az „amerikai Debrece­nen”, az „amerikai Szolnokon", Bridgeportban, a magyarok tíz­ezreit befogadó városban, vala­mint a mellette lévő Fairfieidben is járt dr. Magyar Kálmán. — Találkoztam Tar Györggyel, Bush elnök republikánus pártjá­nak Task Force-beli munkatár­sával, és előadást tartottam a magyar őshazakutatásról. Elvittek New Brunswickbe\s, és megmutatták a századfordulón élő, valamint a mai magyarok templomait, köztük a kaposvári származású Kis Máté atya Szent László egyházát is. Farfieldben Simon Zoltán, a Magyar Polgári Liga elnöke mutatta be székhelyüket, egy tóparti központot. Jó volt látni: a földjeiktől megfosztott, Ameri­kába szakadt kisgazdák őrzik és ápolják magyarságukat; s nemcsak ünnepnapokon... Csontleletek között — Egy régész minden bi­zonnyal a múzeumokat is vé­gigjárta. — Az Art Múzeum majdnem akkora, mint a New York- Met­ropolitan Museum ofArt. Teli az európai művészeti emlékek ez­reivel: az ősidőktől kezdődően Rubens, Goya, az impresszio­Megjelenik a teljes Hamvas-életmű Az Életünk Könyvkiadó Hamvas Béla összes művei­nek kiadására készül. A misztikus gondolkodó mű­veinek, főként az ötvenes­hatvanas években keletke­zett összegző írásainak túl­nyomó része máig kiadatlan. A most induló sorozat évente két-három kötetet közreadva várhatóan 1998-ra jelentet­né meg a teljes életművet. Az idén az Anthologia humana (Ötezer év bölcsessége), valamint egy kötetben három kisregény — Szilveszter, Bi­zonyos tekintetben, Ugyanis — jelenik meg. nisták és Picasso műveivel. Csakúgy, mint az általam ugyancsak „bejárt” Yale Egye­tem Peabody Múzeuma, ahol az őslénytani, földtörténeti kiál­lításokat csodáltam meg, sok millió éves halakat, csigákat, a „fiatalabb”, jégkorszaki dino- saurusok emeletnyi magas csontvázait. A helyi indián kul­túra emlékei valamint ősemberi csontleletek is megtalálhatók itt. A Cleveland Museum of Na­tural History nemcsak az ottani szakemberek által „feltárt” első afrikai ősember, a Lucy csont­maradványairól híres, hanem az ott dolgozó Bruce Latimerről és Clyde Simpsonról is. Ők is tagjai voltak a barguzini antro­pológus csoportnak. Simpson, akivel a 70 esztendős, látvá­nyos kiállításairól, hipermodern raktárairól is ismert múzeum folyosóit róttuk, elmondta: igaz­ságügyi orvosszakértőkként még dolgoznak a „Petőfi csont­vázanyagon”. Kérte jöjjek visz- sza hiszen vannak itt még má­sutt is magyar dokumentumok: egy — az Art Múzeumban dol­gozó — magyar származású művészettörténész is megerő­sítette ezek hitelességét. Segítik a somogyi ásatásokat — Francia és magyar nyelvű előadásain a hazai régészet helyzetéről is esett szó. Sike­rült-e az ottani magyarság köré­ben néhány mecénást találni? — Több alapítványt nyertem meg az ügyben; a somogyi ása­tásokra is hajlandók áldozni majd. Azt tervezem — ha rám bízzák a somogyvári ünnepsé­gek szervezését —, a 900. év­fordulóra meghívok jó néhány nagyszerű tudóst: tartsanak előadásokat Széchenyiről, Koppány vezérről és Szent Lászlóról. Ha ellátogatnak So­mogyba — remélem —, még inkább rádöbbennek: nagy szükséqünk van a segítsé­gükre. — Azt ígérték, segíteni fog­nak, de szeretnék, ha azt el is fogadná az óhaza. Közös ars poeticánkat a múzeumi világról fogalmaztuk meg: nagyon kel­lenek az alapítványok, az alkotó ötletek, a saját mecenatúra, az összefogás és az az erkölcsi tartás, ugyanis Amerikában az emberek először produkálnak és utána követelnek, illetve kapnak. Nálunk ez még fordítva van, sajnos. Lőrincz Sándor Minek nevezzem Önt, aki te­lefonbeszélgetéseim mennyi­ségéről, időtartamáról tájékoz­tatja hónapról hónapra a siófoki távközlési üzem díjelszámoló- ját — hogy megszólításommal a kedvében járjak inkább, mint hogy megsértsem? Szépsé­ges, avagy bölcs csodaműszer­nek netán, aki minden bi­zonnyal tévedhetetlen, sőt csal­hatatlan, s kizárólag a kegyeitől függ, hogy milyen mértékben ,, vágják meg” a telefonelőfize­tőt, aki egyébként büszke és boldog, mert telefonja van? Nos, én sajnos már régóta a kegyvesztettek közé tartozom, s őszintén szólva ez fölöttébb rosszul esik és hónapról hó­napra meggyötör. Kínlódva töprengek, vajon mit vétettem Önnek, amiért ilyen meghök­— Annak örültem legjobban amikor egy óriási tortát nyertem — meséli lelkesedéssel Szaba­dos Anna, akit csak így hívnak: Panka. — Meghívtam az osz­tálytársaimat és szétosztottam közöttük a nyereményt — fűzi hozzá magyarázatképpen. Merthogy Panka csak akkor tud igazán örülni a sikerének, ha megoszthajja társaival. A13 éves kislány kis szobájá­ban fogad bennünket. Heverő- jére kuporodva magához öleli óriási szőrmekutyusát. Szekré­nyének polcain megannyi apró, puha kőből, gipszből faragott figura jelzi: amellett, hogy rajzo­lással és festészettel foglalko­zik — a formázással is próbál­kozik. — Ez egy sarki róka hálósap­kában — mutatja a kedves, jel­legzetesen megformált állatkát. — A tesómnak faragtam kará­csonyra — teszi hozzá, majd a rajztömbért nyúl. Rajzainak ha­tározottvonalvezetése, kompo- zíciós készsége felnőttnek is dicséretére valna. Megeleve­nedik bennük Panka világa. Ha vége az otthoni munkának, ta­nulásnak, a kislány kivonul a kertbe, letelepedik a kedvenc helyére és rajzol... Egy szép formájú kő, a kerítés összeil­lesztett fadeszkáiban rejlő rit­mus, a virágok: mind-mind ked­kentő számlákkal büntet. Töre­delmesen bevallom, egy idő óta az a rögeszmém, hogy szelle­mek járnak a lakásomba telefo­nálni, s egy másik, hogy Ön esetleg egy kegyeltjének a számláját is velem fizetteti. To­vábbá azt is bevallom, hogy el­lenőrizni is bátorkodtam már Önt a következő sunyi módon: telefonom mellé egy vekkerórát helyeztem (régi, megbízható márka), s egy vastag jegyzet­tömböt ceruzával. És tizenötö­dikétől tizenötödikéig jegyez­tem a beszélgetések számát és időtartamát. A kiszámított ered­mény szívderítő: 540 forint volt, ám a számla ennek a dupláját követelte. Sóhajtottam, és fizet­tem. Valamint reménykedtem: majd csak megenyhül irántam, s elnyerem jóindulatát. vés „barátaiként” jelennek meg a rajzpapíron. És ott a cica! Mióta testvére az Iparművésze­ti Főiskolán tanul, ő lett Panka egyik legbizalmasabb barátja, képeinek inspirálója. A jól tanu­ló, felnőttes komolysággal tár­salgó kislány lelkében még iga­zi gyermek. Nem vonzza a disz­kó zajos világa, a televízió szí­nes „varázsa”, csak osztálytár­sai körében és az otthonában Most azonban csordultig lélt a keserűség pohara. Az OTP- től nyert írásbeli értesítés sze­rint Ön legutóbb 2746 forintot ,, emeltetett le ” az egyszámlám­ról: október 15-e és november 15-e között állítólag ennyit pa­zaroltam el telefoncsevegés­sel. A vértolulásos dühroham elmúltával felhívtam a siófoki távközlési üzemet, ahol egy szolgálatkész női hang közölte velem, hogy az összeadásban nincs hiba, Ön, a csalhatatlan műszer annyit rótt ki rám, majd megnyugtatásomra elárulta, hogy a következő számlám összege (a november 15 és december 15-e közötti) mind­össze 556 forint. Elárulom, tisztelt műszer úr, hogy ezek a szélsőségek vég­érzi igazán jól magát. Sikereiről nehezen beszél. Talán azért is, mert, mint kiderült, inkább rajz­tanárnője Szlavicsek Istvánná ösztönzésére nevezett be a pá­lyázatokra. Panka ugyanis csak kedvtelésből veszi kézbe a gioccondát,atustós afestéket. Neki az a természetes, hogy ha van egy szabad perce, akkor már rajzol. Mindegy mire, mit és hol. A lényeg: elmerülni az alko­tás téren és időn kívülre repítő élményében. — Sokáig nem mertem hinni igazán a gyermek tehetségé­ben — mondja az édesanyja Weeber Klára ismert szobrász- művész. Csak amikor sorra hozta a díjakat a Gyermektü- kör- pályázatról, Indiából és most legutóbb Az Otthon című lap első díjazottjaként, akkor mertem arra gondolni, hogy va-' lóban jó képességű. — Ezt a hintaszéket vettem abból a 10 ezer forintból amit legutóbb nyertem—mutat Pan­ka a szépen formált, kellemes ülőalkalmatosságra. — Régi vágyam volt, hogy megszerez­zem. Sajnos a díjkiosztásra nem tudtunk felutazni Buda­pestre, mert akkora hó volt. írtak is egy levelet, hogy mennyire sajnálják, mert kiállították a ké­pemet — meséli, most már fel­szabadultabban. A polcon egy faragott lovacs­kán akad meg tekintetem. — Ja, igen! — kiált fel. — Lovagolni nagyon szeretek, az egyetemre járok edzésre. Panka olykor rajzfilmrajzoló, olykor rajztanár szeretne lenni. Ám igazából még egyik pálya mellett sem kötelezte el magát. Az RTV pályázatára azonban felfigyelt. Angol nyelvleckéhez kérnek illusztrációkat. Az első próbálkozások a kislány fantá­ziáját, humorát és rajzkészsé­gét illusztrálják. Lehet, hogy nemsokára a képernyőn is talál­kozunk a pufók macskával,' egérrel, denevérrel? Várnai Ágnes képp kiborítottak, lázadásra sarkalltak, s eléggé el nem ítél­hető módon levelet írtam a Somogy Megyei Távközlési Üzemnek, melyben kértem az Ön elmeállapotának megvizs­gálását. Tettem ezt azért is, mert tudvalévő, hogy 5 forintra emelték a helyi beszélgetések percenkénti tarifáját, s borza- dállyal tölt el, ha arra gondolok, micsoda félelmetes számlákat kapok ezután! Persze, megkér­dezhetné, mi lesz akkor, ha a vizsgálat során megerősítést nyer az Ön beszámíthatósága, megbízhatósága. Mi lenne? Akkor saját magamat nyiivánít- tattom beszám/'ihatatlannak, s megpróbálom tetten érni a tele­fonáló szellemeket. Szapudi Fotó: Kovács Tibor TELEFONÁLÓ SZELLEMEK Az ,,érem’ másik oldala Lőrincz Sándor a január 8-i Somogyi Hírlap hasáb­jain írt dr. Gulyás József­nek, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola docensének ta­nulmányáról. Mint gyakorló pedagó­gus, és az oktatásirányí­tásban így-úgy 12 éve részt vevő, hadd tegyek néhány észrevételt. A cikkből megtudjuk, hogy a 35 év alatti tanítók 36 százaléka, az általános iskolai tanárok 50 százalé­ka, a középiskolai tanárok 46 százaléka nem rendel­kezik egyetlen képzőmű­vészeti alkotással sem. Kétségtelen a tény, de kommentár nélkül csak degradáló a pedagógusra nézve. Bizonyára egyfajta érdektelenség is meghúzó­dik a tény mögött. Ha a zene műveltséget is ide­vesszük, még nyilvánva­lóbb ez! Nézzük meg azonban a dolog másik oldalát is! A pedagógusok gyakran kol­légát választanak maguk­nak életpárul, s ráadásul még két gyermek nevelé­sére is vállalkoznak. Ez önmagában nem baj, csak itt, ezen közép-európai, akarom mondani kelet-eu­rópai térségben. Itt abból igen nehéz volt megélni, hogy valaki tanult ember. Intézetemben is 10 260 forint az egy hónap­ban hazavitt kereset. Ebből pedig csodás és szüksé­ges képzőművészeti alko­tásokra nem futja. Emlékszem, egyetemi éveim alatt láttam egy do­kumentumfilmet, amely­ben egy kolléga arról pa­naszkodott, hogy — nem nagyok a vágyai — szeret­ne venni egy fényképező­gépet, mert a hobbija a fényképezés, dehát a csa­lád mellett nem telik rá. Gyakorló pedagógusként aztán mi is ide jutottunk. Tudom, ezt más értelmisé­gi réteg is elmondhatná. Mondjuk ki: az elmúlt rendszernek nem volt érde­ke a művelt ember, mert még gondolkodni mer! Emlékszem Beke Katá­nak egy ÉS-beli cikkére, melyben azt fejtegette, hogy a mi rétegünk kétsze­resen kontraszelektált. Először a felvételinél, mert a tehetségesebb más pá­lyára jelentkezik. Azután a végzésnél, mert a tehetsé­ges nem a szakmában he­lyezkedik el. A gazdasági kényszer nagy erő! Az akkori világ urai szinte megkövezték érte, s most itt van dr. Gulyás József tanulmánya, amely csak tényeket közöl. Tényeket, amelyek felett el lehet sikla­ni vagy amelyeken el lehet gondolkodni. A választás az új világ urainak kezében van. Mi türelmesen várjuk, mit lépnek! Beke László igazgató Háromfa, áltálános iskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents