Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. január 3., csütörtök Jótékony célú medvevadászat A jegesmedvék életének ta­nulmányozása igen nehéz, de rendkívül vonzó feladat, amely elengedhetetlenül szükséges az állatok védelmének meg­szervezéséhez. A több évtize­de tartó vizsgálódások eredmé­nyeként tudták meg a kutatók, hogy a jegesmedvék az április­ban bekövetkező párzási idő­szaktól eltekintve, magányosan élnek. Késő novemberben vagy december elején jönnek világra a bocsok — rendszerint kettő — , amelyek nem nagyobbak egy kis macskánál, vakok és süke­tek. Az anyamedve dús szőrze­tében ágyaz nekik fekhelyet a hóbuckába vájt barlang mé­lyén, amelynek bejárati nyílását úgy választja meg, hogy azt a szél hóval behordhassa. Ezen csak egy kis nyílás marad sza­badon, ami az anyaállat meleg leheletétől képződik. (A bar­langban egyébként általában 40 fokkal melegebb van, mint odakünn.) A jegesmedve teje nagy zsírtartalmú, a bocsok csupán ezzel táplálkoznak, míg az anyaállat átalussza a telet. A bőre alatt felhalmozott vastag zsírréteget éli fel ez idő alatt. A nőstény jegesmedve már­ciusban vagy áprilisban mászik elő az odújából, a bocsok testét ilyenkor már dús szőrzet borítja, és vadonatúj bundácskájuk- ban, vaksi szemükkel hunyo­rogva tekintenek szét a hó és a jég birodalmában. Ilyenkor je­lennek meg a jótékony célú medvevadászok, hogy kábító injekciót tartalmazó lövedékek­kel egy időre mozgásképtelen­né tegyék az anyaállatot, meg­jelölvén a fülébe erősített bilétá- val s tetováló fogóval az állat alsó ajkába egy azonosító jelet nyomva. Ezenkívül festékkel egy nagy számot dörzsölnek be az állat szőrébe mindkét olda­lon. A megjelölt állatot így köny- nyen lehet követni a jégen vagy megfigyelni a magasból. Emellett a jelölt állatok bizo­nyos védelmet élveznek az orv­vadászoktól, az ilyen szőr ugyanis értéktelen (legalábbis a következő vedlésig). Közben óvatosan „befogják” az anyaállatot mindenhová kö­vető bocsokat is — képünk ezt mutatja—, ők is jelölést kapnak, és „méretet vesznek” róluk, hogy nyomon tudják követni későbbi fejlődésüket. JUDIT—ZOLI ÉS A HÓEMBER... Judit—Zoli műve készen, A hóember áll merészen. Krumpli orra, szén a szeme, Csak kalap nincs, az kellene. Hogy lehetett — tuclja az ég; Nincs a konyhán lyukas fazék. Sipirc, mondja szakács néni. Nincs fazekam^ — kár is kérni. Judit—Zoli ballag tovább. Előszobán megáll a láb! A fogason vendég-kalap! Jaj, de remek, finom darab. Megy a vendég nemsokára, Nem talál a kalapjára! Hol a kalap? — Alig merem Elhinni: a hóemberen. Összecsapzott, el is ázott, A vendég is benne fázott. Anyunak lett ebből kára, Vendég maradt vacsorára. Judit—Zoli szeme koppan, Míg térdelnek a sarokban Mert a vendég szedte-vette, A részüket mind meqette. Szarka Zoltán tanuló JÁTÉKOK Gyűjtögetés és cserebere! Minden gyerek életében van olyan időszak, amikor valamit gyűjteni kezd: bélyeg, szalvéta, gyufacímke, képeslap, naptár stb. Egy esős nap igen alkalmas arra, hogy ezeket a gyűjtemé­nyeket rendezzétek, szortíroz­zátok, és a feleslegeseket el­cseréljétek. Ajándék készítése Kedves meglepetés, ha szü­léiteket, testvéreiteket, barátai­tokat névnapjukon vagy szüle­tésnapjukon saját készítésű ajándékokkal lepitek meg. A meglepetés készülhet gyurmá­ból, sőt liszt keverékéből, papír­ból, gyöngyből, műanyagból stb. Meglátjátok, a jó időtöltés mellett milyen örömet okoztok majd a meglepetéssel azoknak, akiket megajándékoztok. Lányoknak — de fiúknak is — ajánlom még a hímzést, subá- zást vagy a horgolást is. Ha elfáradtatok Ha elfáradtok a játékban és az ajándékkészítésben, jöhet befejezésül lemezről vagy mag­nóról a zenehallgatás. Nagyon érdekes lehet egy olyan megol­dás, hogy mindenki elmondja: neki az a bizonyos zeneszám miért tetszik, és ezután leforgat­ja a többieknek. Érdekes játék az is, hogy a többieknek azt kell kitalálniuk: melyik országban született a dal? Esetleg azt, hogy milyen nyelven éneklik a dalt. Jutalom jár annak is, aki kitalálja, milyen hangszerek szólnak a lemezről, magnóról. Célhoz ér-e az autós? Eltévedt autós igyekszik hazafelé:> Szerintetek melyik utat kell választania annak tudatában, hogy csak 14 liter benzin van a tank­jában, s egy literrel 9 kilométert tesz meg a kocsija. Két pont közötti távolság 5 kilométer. (A helyes választ megtaláljátok a 16. oldalon.) AFÉLSZEMU BÉKAKIRÁLYFI Volt egyszer egy királyfi, nem délceg, vitéz legény, hanem csak egy aprócska gyerek, akinek az volt a ked­venc játéka, hogy virágokat tépett, és kavicsokat dobált a kerek tóba a palota kertjében. Egyszer, amint a tó partján üldögélt, egy kis béka dugta ki a fejét, és nagy szemekkel csodálta a királyfit. No, az sem volt rest, egy jókora ka­vicsot kapott fel, és a békához hajította. Éppen a fejét találta el, és a kis béka lebukott a víz alá, és nem jött fel többé. Egy kicsit megszeppent a királyfi, s még este is, amikor az ágyába bújt, a békára gon­dolt, és lám, máris kinyílt az ablak, és belibbent egy sötét alak. Nézi, nézi a királyfi, hát nem volt az más, mint egy óriási béka, a szeme veresen villogott, a fején meg fénylő gyé­mántkorona. Azt mondta a királyfinak: — Hallod-e te gonosz királyfi, a fiamnak kiütötted az egyik szemét. Most ott sír, jajgat, se nem eszik, se nem játszik, hát gyere, leviszlek hozzá a vízi palotámba, és játsszál vele, vi­gasztald meg! No, ülj a hátamra szaporán. De a királyfi ijedten bújt a paplan alá, s onnan pityeregte: — Nem megyek én a hideg tóba, jaj, dehogy is megyek. Hanem amott, a sarokban van a dörmögő mackóm, a csörgős bohócom, a hintalovam és a fakardom, vidd el neki, és mondd meg, hogy soha többé nem fogok békákra dobálni. A békakirály elvitte a játéktf- kat. Ám a királyfi alig kezdett szunyókálni, ismét megnyílt az ablak, és beugrott a szobába a békakirály. —Hallod-e, királyfi, visszajöt­tem hozzád. A fiam tovább sír, és nem kell néki a játékod. Azt mondta, hogy te a madarakra is lövöldözöl kavicsokkal, s ha egy lepottyan holtan, tapsolni szok­tál, olyan gonosz vagy. Gyere hát velem, ülj a hátamra, le visz­lek hozzá, és vigasztald meg. De a királyfi még jobban elbújt a paplan alá, és sírva mondta: — Nem megyek a tóba, ha­nem vidd el neki az ólomkato­náimat, a faváramat, a leg­szebb képeskönyveimet, s mondd meg, a madarakat sem fogom már bántani! A békakirály elvitte ezeket is. A királyfi már félálomban volt, amikor megint kitárult az ablak, és ismét ott termett a békaki­rály. — A békakirályfi — mondta — mostanáig játszott a kato­náiddal, de elunta, s azt üzeni, hogy te nemcsak a madarakat és békákat pusztítod, hanem a szép virágokat is, olyan go­nosz szívű vagy. így hát mé­giscsak leviszlek hozzá. — Nem, nem—könyörgött a királyfi —, mondd meg neki, hogy soha semmi rosszat nem fogok tenni, és vidd el neki min­den játékomat, amit itt találsz! A békakirály minden játékot elvitt, és már nem jött vissza többé. A királyfi elaludt, és reg­gel, amikor felébredt, csodál­kozva látta, hogy minden játé­ka a helyén volt. Lement a tó­hoz, s éppen akkor bukkant fel a kis béka. Megvolt mind a két szeme. A királyfi ennek úgy örült, hogy tapsolt boldogsá­gában, és soha többé nem ha­jigáit a békákra kavicsokat a tóba, nem lövöldözött a mada­rakra, s nem tépdeste le a virá­gokat. Zsombok Zoltán Birtalan Ferenc Hóbolt Volt egy komám, Hóbortos. Télidöben hóboltos. Ha kiment a piacra, hóládáit kirakta. Kérdezgették: hogy a hó? Van-e jégcsap eladó? Havas eső, jeges szél? Erdő mélyén szedett dér? Hóembernek kalap, orr? Gülüszemek, krumpliból? Alkudtak zúzmaráért. Szusszantott, épp ha ráért. Kipakolt meg bepakolt, amíg kiürült a bolt, s hogy februárt kimérte, aludni tért. Miért ne? Mit is kezdene nyáron, hóboltos jó barátom? Ovodássarok Mindegyik sorban találtok valamit, ami nem tartozik oda. Ke­ressétek meg és karikázzátok be. (ED-----, r TM, 4&.

Next

/
Thumbnails
Contents