Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. január 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Február 1-jétől ismét benépesül a somogyfajszi általános iskola Itt a remény, ott a bizonytalanság Iskolaháború Pusztakovácsiban és Somogyfajszon A bizonyítványt a pusztakovácsi önkormányzat, a község polgármestere állította ki: bűntett a gyerekek ellen. — így fogalmazott Csöndör József, illetve Kövér Sándorné, a helyi általános iskola igazgatónője. Húszéves házasság után januártól gazdaságilag, április 15-től pedig jogilag is külön útra tér Pusztakovácsi és Somogy- fajsz. Az önállósodás — mint annak idején a kényszerházasságnak nevezett közigazgatási döntés — fájdalmas sebeket okozott a két településen. Január 1 -jétől a pusztakovácsi általános iskola nem fogadja a hatvan somogyfajszi diákot. A polgármesterek, illetve a helyi önkormányzatok nem voltak képesek ugyanis megállapodni a pusztakovácsi általános iskola működésének módjában, a tanulónkénti támogatás mértékében. Meglehetősen össze- kuszálódtak a szálak a múlt év novembere óta, amikor a pusztakovácsi önkormányzat, s a polgármester előállt követelésével a somogyfajszi önkormányzattal szemben. Évente kétmillió forintot állapítottak meg a somogyfajszi iskolások és óvodások ellátása fejében. A követeléssel előállt önkormányzat szerint ennek csak kisebb hányadával tartozik So- mogyfajsz Pusztakovácsinak, de 1991-re már nem kötöttek szerződést a két intézmény kölcsönös fenntartására. A vita tárgya az, hogy a tényleges működési költségek reálisak-e vagy sem. Javaslat javaslatot követett, miszerint döntsön a bíróság ebben a kérdésben, illetve Pusztakovácsi engedjen a somogyfajsziak adósság-átütemezési kérésének. A somogyfajszi diákok kényszerszünetet tartanak. Húsz éve nem lakták a somogyfajszi általános iskola épületét a helyi diákok, a hosz- szabbra nyúlt téli vakáció idején azonban szorgos kezek dolgoznak azon, hogy februárban megkezdődhessen itt is a tanítás. Az elmulasztott napokat, heteket júniusban pótolják majd. Csöndör József polgár- mester és Kövér Sándorné mondata: ami történt, az bűntett a gyerekek ellen. Kik vállalják ezért a felelősséget? Hol az együttműködési készség? A pusztakovácsi igazgatónő azt javasolta, hogy a „ki-kinek tartozik vitát”a bíróság döntse el. Az egyeztető tárgyalásokon is részt vett, mégis: — talán önhibáján kívül — képtelen volt fölmérni, az iskola működtetésének, reális gazdálkodásának követelményét. Nemcsak a somogyfajsziak sokallták az egy tanulóra kivetített működési költséget, fölvetődött Pusztakovácsiban is. Maga a helyi önkormányzat sugallta ennek felülvizsgálatát, melynek előre vetített következménye szintén ismert a tantestületben: néhány pedagógustól is meg kell válni. Ezt a hangulatot tovább keserítette az iskolai különválás, ami csak tetézi a súlyos állapotot. A múlt év decemberében, sebtiben összeült a tantestület, hogy személyi ügyekben döntsön. Zsámbok István, Somogyfajsz polgármestere Fotó: Lang Róbert Újabb összejövetelükön már arra is fény derült, hogy a maradó hét pedagógus közé nem választották be a pusztakovácsi általános iskola igazgatónőjét... Ide fajult egy vita kezdetben, ami „frontokról” szólt, aztán emberek sorsának meghatározójává vált. Mivel csökkent a tanulók száma Pusztakovácsiban, magasak is voltak a fenntartási költségek, négy-öt pedagógusnak kiadják a munkakönyvét és néhány szakalkalmazott is az utcára kerülhet. De mi lesz a somogyfajszi diákokkal? Zsámbok István helyi polgármester derűsnek látja a községe jövőjét a különválás óta. A lakosság megértését, támogatását élvezve az önkormányzat igyekszik újra fölvirá- goztatni a települést. Pusztakovácsiban csökkentették az orvosi rendelési napot a fajsziak- nak. Lesz hát orvosuk! Mint ahogy lesz saját papjuk, és — a történetet folytatva — az önkormányzat megalakulásának első napjaiban foglalkoztak már azzal, hogy szép lassan — két, három év alatt—visszatelepítik az alsótagozatot az egykori iskolába. Oda, ahol időközben harisnyagyár működött. Nem azért teszik ezt, mert magasnak találták a gyerekek pusztakovácsi iskoláztatásának a költségeit, hanem, mert úgy tartják, jobb, ha gyerekeik helyben tanulnak. Az óvodásoknak se kelljen utazniuk a szomszéd faluba. A gondolatot aztán tett követte. Hozzáláttak a szép park közepén levő öreg iskola- épület felújításához. Munkájuk tempója januártól fölgyorsult, hiszen mielőbb le kell ültetni az iskolapadba azt a mintegy hatvan diákot, akik eddig Puszta- kovácsiba jártak. Igyekeztek ugyan lefaragni a negyvenezer forintos tanulónkénti térítést harminckétezer forintra, ám közben azon is fáradoztak, hogy önállóan megoldják az alsótagozatosok oktatását. Követelnek ők is Pusztakovácsitól, mégpedig a közös beruházásokból eredő hányadot, pontosan egyharmad részt. Belementek volna abba is, hogy a bíróság mondja ki a végső szót. Ám nem így történt. Fontosabb — számukra tehát —, hogy a gyerekek — alsó- és felsőtagozatos diákok —, négy tanuló- csoportban folytathassák tanulmányaikat, már február 1 -jétől otthon, Somogyfajszon. Lesz-e saját tantestülete az újra induló iskolának? Már meg is bízták szervezésével december derekán Varga Józsefné tanárnőt, aki eddig Pusztakovácsiban tanított. Hét pedagógusra tart igényt Somogyfajsz. Itt egy új és épülő tantestület kezdi meg hamarosan a munkáját. Pusztakovácsiban egy bomlófélben levő közösség igyekszik eleget tenni hivatásának. Itt a remény, ott a kilátástalan- ság, a bizonytalanság uralkodik 1991 januárjában. Horányi Barna PÉLDÁZAT A BIRKÁRÓL Egyszercsak kiborul, mint a klumpliszsák. — Dühít, ha hülyére vesznek. Érted? És nagyon nem szeretem, ha dühítenek... Csak hüledezek. — Már elnézést a kemény kifejezésért, de ezt a szemérmetlen áremeléseket aligha lehet úriember módjára elviselni... — Bizony, bizony — bólogatok. — ...hovatovább kénytelen leszek kérvényt írni az illetékeseknek. Adjanak olyan állást, ahol legalább annyit keresek, mint amennyit- az államnak vissza tudok fizetni! Ekkor még nem beszéltem az élelemről, ruházatról, kultúráról. — Na, azért... — próbálom vigasztalni, de nem hagyja magát. Sokszor nem is az dühít, hogy emelik az árakat. Persze az is! De ahogyan ezt megmagyarázzák!... Figyelj csak! Nyolcvan százalékkal emelik a vasúti díjakat. Érted?! Nyolcvan százalékkal! És akkor mit mond az illetékes? ,,Ezek az árak még mindig nem fogják elérni a nyugati viszonylatok díjait". Könyörgöm: a fizetésem mikor éri el a nyugati viszonyokat? — Bizony, bizony, drága... — tűnődöm. — Vagy itt van a hús! Azt rebesgetik, hogy 300—320 forintba is kerülhet kilója. Ha most figyelembe veszed, hogy itt Somogybán az átlagkereset 8—9 ezer forint, akkor egy napig csak azért fogsz dolgozni, hogy egy kiló húst megvegyél. Hát nem felháborító? Es tudod, mivel magyarázza ez a tömött bukszájú illetékes az áremelést? ,,A hűtés is pénzbe kerül. ” Hogy oda ne rohanjak... Persze ez még nem minden! Felemelik a telefondíjat, a lakbért, a gázt, a vizet, a benzint, a tüzelőt, a levegőt, bevezetik a gépkocsiadót... Még felsorolni is sok. A térdére csap: — De a fizetés, az marad! Erre már nem tudok mit mondani, kortyintok egyet a kávémból. Ő, szippant egyet a cigarettájából, és elmerengve nézi a szétterülő füstöt. — Tudod mi ott a legnagyobb probléma? Az, hogy gazdasági és termelési rendszerünkben nincs semmi logika. Itt csak az illetékesek gazdagodnak... meg a politikusok. Megvan a jó fizetésük... Aztán csak emelkedjenek az árak. Vagy itt van a kereskedelem. A termelőtől potom pénzért veszik meg az árut, és busás haszonnal eladják. Itt volt a málna ügy. De így van a tejnél, a húsnál, a meznél, a takarmánynál. Ha már a mézet említettem: A termelőktől 1 kilogramm akácmézet 110 forintért vesznek meg. És tudgd menynyiért adják Németországban? 10—12 márkáért. Számold csak ki: hpny százalékos a haszon ? És kinek ? — Nem is tudtam, hogy közgazdasággal is foglalkozol? Legyint: — Foglalkozik a fene! Csak dühít, ha hülyére nézik a dolgozót. Angliában már évszázadokkal ezelőtt tudták, hogy a birkát etetni kell, ha nyírni akarják. Itt meg úgy megko- pasztják a népet, hogy ennünk sem lesz mit... és akkor csak nyírogassák a birkákat. Ujját felemelve még hozzátette: — Ne felejtsd el, amit mondtam! Fizettünk. Jött a pincér: volt két sör, kát kávé... egy izé... egy azé... az annyi mint... annyi mint 280 forint. Úgy kellett összekotorászni a pénzt. —Na látod—mondja—mi is úgy megyünk ki innen, mint a magyar nép a válságból. — Hogyan? — Megkopasztva... Zsovár József Francia diákok vakációztak Csurgón (Tudósítónktól) Nehéz szívvel vett búcsút Csurgótól és tágabb környékétől az a 29 francia középiskolás, aki négy tanár és két gyermekfelügyelő kíséretében két hetet töltött itt. A visszaindulás előtti napon fogadta a csoportot Szászfalvi László Csurgó polgármestere és a képviselő-testület tagjai. Nem egy új kapcsolatot kell kialakítani most, hanem egy meglevőt, gyümölcsözőt folytatni. — Nem formai találkozás — mondta a polgármester —, hanem szellemi csatlakozás, visz- szatalálás is. Abban reménykedem, hogy a kulturális kapcsolatok gazdaságiakkal is kiegészülnek. Örülök, hogy itt töltötték az ünnepeket és remélem jól érezték magukat. Adják át városuk polgármesterének, polgárainak Csurgó város üdvözletét. A kis normandiai város és Csurgó közötti kapcsolatok 1986-ra nyúlnak vissza, Bihari- né Asbóth Emőke, a művelődési ház igazgatója franciaországi tanulmányútja során eljutott Aumale-ba: a Csurgónál is kisebbtelepülésre, amely gótikus katedrálisával, négy szállodájával, öt bankjával, 138 üzletével bőven kínált látnivalót és adhat követendő példákat is. Paul Blin, a francia—magyar csere- kapcsolatok normandiai társaságának elnöke örült a testvér- városi kapcsolat tervének, két hónap múlva már Csurgón volt. Nemcsak ő, Max Johanny, a Henry Dunant College iskola igazgatója is állandó vendég, bár most kivételesen nem tudott eljönni, de az itteni diákoknál lakó, a franciát közösen gyakorló tanítványai házi feladatot is kaptak. Mindegyikük egy iratgyűjtővel jött Magyarországra, benne Európa térképével és sok-sok kérdéssel. Hol jártak? Mit láttak? Milyenek az étkezési szokások? Milyen az összbenyomás? Ha nem is tudjuk, mit írtak, valamit azért sejthetünk, hiszen nagyon nehéz szívvel indultakéi haza. Horváth József MIBEN FÜRDIK A BETEG? Még nern született egyezség — Legalább — SZTK-alapon — járna nekünk rózsaszínű szemüveg...! Brenner György karikatúrája Annyi már bizonyos, hogy nem a boldogságban. Lejár ugyanis 15-én az a türelmi idő, melyet a DRV átmenetileg megadott a társadalombiztosítás, számára. A január elsejével életbe lépő áremelések érintették a gyógyfürdők és a fürdő jejlegű szolgáltatások tarifáit is. Ám a társadalombiztosítás új költségvetését még nem fogadta el a parlament. A döntés ugyan hétfőre várhatóan megszületik, de a további tárgyalások és az egyezségkötés még várat magára. Mi lesz addig a betegekkel? Azokkal, akik folyamatos gyógyvízterápiára szorulnak? Erről érdeklődtünk megyénk illetékeseinél. Sárdi Gyula, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója elmondta: tekintettel arra, hogy a DRV Somogybán monopolhelyzetet élvez, önkényesen állapította meg a szolgáltatások emelt tarifáit. Ezek differenciáltak ugyan, de némelykor még a 100 százalékot is elérik. Ugyanakkor a társadalombiztosítás — egyéb kötelezettségei és a várhatóan rendelkezésére álló kevés pénz miatt — mindössze 25 százalékos térítést tud magára vállalni. Nem tisztázott az sem, hogy a DRV milyen részkalkulációkból (energiadíj, bérek stb.) állította össze az új díjtételeket. Annyi bizonyos, hogy további egyeztető tárgyalásokra lesz szükség. Addig amíg végleges döntés nem születik, a folyamatos betegellátás érdekében megpróbáljuk továbbra is elérni, hogy a gyógykezelésre szorult betegek esetében fogadják el a társadalombiztosítás által eddig is kiadott jegyeket és ezért kezeljék őket. Az új díjtételek ismeretében visszamenőleg is kifizetjük majd a különbözetet. Ez a megoldás szolgálná ugyanis a betegek érdekét. Böjté Lajosné, a DRV szolgáltatási előadója, a Fürdők Szakmai Szövetségének álláspontja alapján mondta: amíg a társadalombiztosítás nem nyilatkozik, hogy mennyit fizet a DRV-nek, addig nem szolgálják ki a régi rendszer szerint a betegeket. Bóta László, a DRV igazgatója úgy döntött, hogyjanuár31-ig elfogadják a múlt évben kiadott beutalókat. A szakmai szövetség által megállapított tarifa egyébként meghaladja a DRV által tervezett mértéket is, és ebből — országosan — nem enged. Tár- gyalások, egyezségkötések tehát folyamatban vannak. A betegek — viszont mától — már csak az izzadságukban fürödhetnek... Várnai Ágnes
