Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 2. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. január 3., csütörtök Az egyiknek sikerül, a másiknak nem... Csalj adót, csak rajt ne fogjanak Új, nagy teljesítményű hómarógépet kapott a kaposvári Közúti Igazgatóság. A Mercedes gyártmányú, 330 lóerős turbó-dízelmotoros autó kezelőjét Németországban képezték ki. Fotó: Király J. Béla ____ i'____________________________________________ „ Meglepetés" sétány Az állami költségvetéseket a gazdag és sikeres országokban is csak ritkán fogadja általános tetszés, hiszen azon keresztül mindig valamely társadalmi — és jövedelmi csoportot támogat az állam, egy másik réteg rovására. Magyarország pedig mai helyzetében igencsak messze van attól, hogy akár gazdagnak, akár sikeresnek lehessen mondani. Vagyis természetesnek kellene venni, hogy ezekben a napokban szinte mindenki zúgolódik az 1991. évi költségvetés számait olvasva. Hiszen ma hazánkban szinte csak kényszerpályák vannak a gazdaságban, nincs mit csodálkozni tehát, hogy a költség- vetés is jószerivel csak a sok kellemetlen közül választhatja a talán kevésbé fájdalmas lépéseket. Arányos teherviselés? Ám az 1991-es költségvetés nemcsak az általános szegényedés miatt érint sokakat súlyosan, hanem azért is, mert készítői a gazdaságban végbement sokféle átalakulást jószerivel figyelmen kívül hagyták. A költségvetés egyik ki nem mondottfeltételezése ugyanis, hogy a gazdaságban keletkező jövedelmek megadóztathatok, és ily módon az arányos teherviselés elve megvalósítható. Csakhogy a magyar gazdaságban a vállalkozás szabadságának a meghirdetése korántsem járt együtt az árnyékgazdaság megszűnésével, sőt ennek szerepe, súlya egyre nő. A Gazdaságkutató Intézet becslése szerint a vállalkozói szektorban ma már 30— 50 százalék az adózás alól kivont jövedelem. Példákért nem kell messze menni: ha kisiparost hívunk, már szóba sem kerül, hogy számlát adjon. Hónapok alatt megbukott a számlaadási kötelezettséget előíró rendelet. A magyar nép találékonyságáé témában is kimeríthetetlen: elterjedt szokás, hogy a kft.-k alkalmazottai rendszeresen jelentős összegű segélyt kapnak a társaságtól, a segély ugyanis — a bérrel ellentétben — adómentes. Bevett szokás továbbá a drága nyugati „szolgálati” kocsik egy év utáni „leselejtezése”; a dolgozó számára ez is adómentes jövedelem. A biztosítási kötvény sem utolsó ötlet; ezt ugyanis a dolgozó, akinek a nevére munkáltatója megkötötte, akár másnap felmondhatja a biztosítónál, és így — ugyancsak adózás nélkül — adott és kapott jövedelmet a munkáltató és a munkavállaló. A kárvallottak Mindenki jól járt, gondolhatjuk. Mindenki? És a költségvetés, amely elesett az adójövedelemtől? De hát ki törődik az állam pénzével? Rendben van, nem is az állam pénzével kellene törődni, hanem azt az összefüggést felismerni, hogy az alacsony színvonalú egészségügy, az összeomló oktatás, a térdre kényszerített tudományos kutatás, de legfőképpen a bérből, fizetésből és nyugdíjból élő, mellékjövedelemmel nem rendelkező lakosságrész a kárvallottja ennek a játéknak. Hiszen ha kevesebb a befolyt adó — mert a jövedelmek egyre nagyobb része válik láthatatlanná —, akkor a közterhekből mind nagyobb rész nehezedik azoknak a vállára, akik nem tudnak ez alól kibújni. Az ő fizetésük ugyanis látható, s például a személyi jövedelemadóval nagyon is kézben tartható. Itt kell a magyarázatát keresni annak, hogy a joggal elvárható adótábla-módosítás helyett 1991- ben ugyanúgy számítják az szja-t, mint tavaly, vagyis az állam az inflációt is megadóztatja. Olyannyira, hogy az szja-ból a tavaly 55 milliárd helyett 1991- ben 132 milliárd forint bevételt terveznek. Ez végül is érthető, hiszen jószerivel ez az egyetlen olyan nagy bevételi forrás, ami aránylag egyszerűen és megbízhatóan bővíthető. Más kérdés, hogy igazságtalanul, hiszen a csak bérből és fizetésből élők bizonyítottan a társadalom amúgy is szegényedő rétegét jelentik. Az igazságtalanságon túl más baj is van a mostani — és várhatóan még jobban eltorzuló — teherviseléssel. A gazdaság valamennyi szereplőjét az illegális tevékenységek irányába tereli. Az állampolgár a főmunkahelyén — ahol keményen adózik—tovább csökkenti teljesítményét, hiszen a másodgazdaságban adómentesen ugyanaz a forint csaknem a dupláját éri. „Árnyékban” termelni Az egész vállalkozói szektorban eltorzítja a jövedelmezőségi viszonyokat, hogy aki csak teheti „árnyékban” termel — sokkal olcsóbban, hiszen adómentesen. Nem véletlen, hogy a magánvállalkozók elenyésző számban kooperálnak állami vállalattal. Aki mégis belevág, hamarosan rájön: ha mindenről papír van, akkor 30—40 százalékkal kisebb a haszna. Ezek a tendenciák bizonyos fokig elkerülhetetlenek, részben az elmúlt évtizedek irracionális gazdasági viszonyaiból következnek. A nem működő szocializmusból a piacgazdaságra való áttérés — ami ma Magyarországon zajlik — sokkal nagyobb megrázkódtatás, mint egy politikai diktatúra következményeinek felszámolása. Ám a vadkapitalizmust — amelynek sok jele közül csak egy a jövő évi költségvetés szemet szúró aránytalansága a terhek viselésében — lehetne nyesegetni, korlátozni. Európában ez ma már sokkal inkább része a társadalmi „jómodornak”, mint mondjuk a szmoking. Pusztai Éva Valószínűleg a nagysza- kállú Télapó gondoskodásának köszönhetően Siófok új színfolttal „gazdagodott”: ajándékot kapott a nagykorú közönség, egy videoszolgáltatás képében. A Kálmán Imre sétányon — amit ma már nevezhetünk a meglepetések útjának—nyitotta meg ajtaját az a bizonyos kis üzlet, pontosan az ásványmúzeum tőszomszédságában. Az arra bolyongó halandó két legyet üthet egy csapásra: megtekintheti az ásványmúzeumot, de ha azt nem találja nyitva, betérhet a szexkazettákat árusító Peep-n-playba. Ott aztán kedvére válogathat. A kínálat igazán bőséges! Ha pedig még nem jött össze a pénze egy jó minőségű, legfrisebb forgatású produkcióra, akkor az öt egyszemélyes fülke valamelyikében — a technika segítségével, illetve trükkös tükörmegoldással — végignézheti a kiválasztott filmet fél vagy akár másfél óra terjedelemben. Az árak nem is magasak, legalábbis a fővárosi tarifákhoz képest. A várakozók részére három nyerőautomata működtethető, így a létesítményben eltöltött idő minden pillanatát ki lehet használni. A személyzet udvarias, minden bizonnyal diszkrét. Felvilágosítottak arról, hogy rövidesen — a kazettákon és újságokon kívül — segédeszközök, rafinált fehérneműk között is válogathat az arra igényt tartó. Hát ennyi! Mindez — szerencsére — nem egy forgalmas utcában, hanem „csak” a Kálmán Imre sétányon... Bízunk abban, hogy éber lesz a személyzet, s az ajtónálló lefüleli a rakoncátlan gyerkőcöket. Helényi Béla Piacgazdaság Nem működhet piacgazdaság, ha a társadalom túlnyomó többsége úgy érzi, hogy a gazdaságot nem ő formálja — vélekedett a magyarországi állapotokról a Szabad Európa Rádió Mérleg című műsorában. A SZER kommentátorának véleménye szerint Magyarországon a kommunista korszak előtt sem működött valóban hatékony piacgazdaság, hiszen a társadalom szuverénitása már akkor is korlátozottan érvényesült; túlságosan erős volt az ál-» lami tekintély és annak kritikát- lan elfogadása. Most, amikor lassan megnyílnak a gazdasági önrendelkezés, a szabad vállalkozás lehetőségei, a társadalom többségének le kell küzdenie a régi rossz szemléletet. Ilyen rossz beidegződés, hogy túlértékeljük az állam szerepét és lehetőségeit a gazdaság sorsának meghatározásában — vélekedett. Szerinte mindenki felelős azért, hogy képzettségével, munkájával, kezdeményezéseivel előmozdítsa saját gazdasági fölemelkedését. Lengyeltóti vállalkozók Hibridvetőmag szakcsoporttól Privatizáció az élelmiszeriparban A lengyeltóti szövetkezeten belül szakcsoporti szervezésben huszonkét hektáron termelt tavaly hibridkukorica- vetőmagot huszonöt vállalkozó szövetkezeti tag. A gépi munkánál a nagyüzemi hátteret a szövetkezet biztosította — természetesen szolgáltatási díj ellenében. Az IKR Termelésfejlesztési Rt. számára termelt hibridkukorica-vetőmag az aszály ellenére „nem csapta be” a vállalkozókat. A huszonkét hektárról csaknem harminckilenc és fél ezer kilogramm minősített szemtermést takarítottak be, s ez több mint egy és háromnegyed millió forint bruttó bevételt jelent. Egy-egy vállalkozó tagnak a földbér és a szolgáltatások díjának kifizetése után harminc-harminckétezer forint „tiszta” pénzt hozott a vetőmag. Ha nő a vállalkozók száma, az idén a szakcsoport megkétszerezheti az IKR számára a hibridkukorica-vetőmagter- melést. (Folytatás az 1. oldalról) — A privatizáció egyetlen értelme, hogy a korábbinál hatékonyabban működő, tartósan élet- és piacképes vállalatok jöjjenek létre. Ehhez szükséges a cégek gazdasági szerkezetének teljes átvilágítása, valamint egy racionalizálási program elkészítése is. A legtöbb helyen feltehetően „profiltisztítást” is végre kell hajtani, azaz szakítani kell a nálunk eddig honos „amatőr” gyakorlattal, hogy túl sok mindennel foglalkozik egy-egy cég. —Mit várnak el a külföldi befektetőktől? — A kötelező és ellenőrizhető üzleti korrektségen túl mindenekelőtt azt, hogy biztosítson piacot is a majdani vegyes vállalat termékeinek. Áztán korszerű technikai színvonalat és az ehhez szükséges termelőeszközöket. Tender nélkül nem megy... — Indíthat-e egy-egy vállalat saját maga is külföldi részvétellel történő privatizációt? — Erre csak ritkán van lehetőség, többnyire kisebb termelőegységek esetében. A minisztérium és az Állami Vagyonügynökség ugyanis mindenképpen a partnerek versenyeztetésének a híve, tehát tender nélkül nemigen lehet vegyes vállalatot alapítani. Az országos jelentőségű vállalatokhoz egébként hozzá is rendeljük a szaktanácsadó céget, hiszen az a tapasztalatunk, hogy munkájuk sokkal bőségesebben kamatozik, mint amennyibe szolgáltatásuk kerül. — Mennyit fizetnek a tanácsadó cégeknek? — A szokásos jutalék a vagyonérték 1-2 százaléka. Világhírű tanácsadó cégekkel dolgozunk. Okét nem a vállalatoknak kell megkeresni, ez a minisztérium és a vagyonügynökség dolga. Tulajdonváltás és létszám- csökkentés — Privatizálhatók-e az élelmiszer- iparban is szép számmal meglevő forgóalaphiányos és eladósodott vállalatok? — Gyakorlatilag igen, de így nem sok értelme lenne a tulajdon átadásának. Egyszerűen: keveset kapnánk érte. A járható és ajánlható út a következő: tegye rendbe gazdálkodását az ilyen cég. Ha kell, folyamodjon szanálásért és ha jól „összeállt” minden, akkor kell a privatizációt meghirdetni. — A tulajdonváltás várhatóan alapos létszámcsökkentéssel jár majd... — Igen, de én ezt — bár nem tagadom súlyos szociális következményeit — helyes és követendő tennivalónak tartom. Miről is van szó? Kevesebb képzetlen munkaerőre lesz szükség, viszont annál inkább megnő a szaktudás értéke. Máris látható, hogy az eddig privatizált egységeknél megmaradt dolgozók jövedelme ugrásszerűen növekszik, jövőre pedig — az ígért bérliberalizálásra építve — az új tulajdonosok akár kétszer annyi bért is adhatnak dolgozóiknak, mint az idén. Persze, rövidebb-hosszabb ideig vállalni kell az átképzés fáradalmait, s biztosan sokan lesznek, akik nem akarják vagy nem is képesek a váltásra. Nekik bizony gond lesz az elhelyezkedés, de hát a látszatfoglalkoztatásnak már csak azért is véget kell vetni, mert az Európai Közösséghez mai munkaerő-szerkezetünkkel aligha csatlakozhatnánk. Schöffer Jenő r,--------1 991 -6en is---------------------n\ váija a Beke sorozo \ V (Kaposvár, Füredi u. 24.) (113)-----------V
