Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-05 / 190. szám

1990. december 5., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Kösz, hogy KÖSZ! • • Önkormányzatok szövetsége alakult SOMOGYBÓL KUTAS „Sikerült betörnünk a tőkés piacra...” Álmatlan éjszakák után — A,,Kempingcikk" sikere Pécsett megalakult a Községi Önkormányzatok Szövetsége (KÖSZ). A KÖSZ a községek, az apró falvak sajátos hátrányos hely­zetének köszönheti létrejöttét elsősorban. Nagyon lényeges a szövetkező önkormányzatok részéről a kinyilatkoztatás: poli­tikától független szövetség kí­ván lenni. Egy érdeket tart fon­tosnak a falvak érdekeit, az ott élők helyzetének jobbítására való törekvést, amiért az állam­polgárok megválasztották kép­viselőiket, polgármestereiket. A szövetségbe lépők legna­gyobb gondja a községi önkor­mányzatok működőképessé­gének biztosítása és ebből adó­dóan a szükséges törvények minél előbbi megalkotásának sürgetése a parlamenttől. El­képzelhetetlen a helyi adók ter­vezett módon történő bevezeté­se. A helyi adó ne állami támo­gatást kiegészítő bevételként jelenjen meg kötelező jelleggel, hanem a működési feltételek állami támogatását normatív módon biztosítsa az állam, a helyi adó pedig helyi elhatáro­zás kérdése legyen, helyi fej­lesztésekre, amelyeket ha igé­nyel a lakosság és hajlandó a megvalósítás érdekében áldo­zatvállalásra, akkor fizet. A megalakított szövetség csokorba gyűjtötte a községek képviselői részéről elhangzott gondokat, javaslatokat, és már­is továbbította a Belügyminisz­tériumba. Döntöttek abban is, hogy a különböző önkormány­zati érdekképviseleti szövetsé­gekkel fel kell venni a kapcsola­tot és létre kell hozni egy kon­zultatív tanácskozótestületet (érdekegyeztető tanácsot), amely közvetíti az önkormány­zatok és parlamenti bizottsá­gok, kormányzati szervek kö­zött. A KÖSZ választmányának megválasztására 2—3 hónap múlva kerül sor, addig is dönt­hetnek még a községi önkor­mányzatok csatlakozásáról. A már szövetségbe lépett önkormányzati képviselők me­gyénként egy-egy megbízottat választottak. Somogy megyé­ből Horváth Istvánná kutasi pol­gármestert választották meg erre a tisztre. (Folytatása 1. oldalról) Feliinger János igazgatót kér­tük beszélgetésre. — Optimistább vagyok, mint egy vagy háromnegyed évvel ezelőtt. Akkor a hadiipari meg­rendelés, a katonai sátrak ki­esése miatt egyszerre 100— 160 millió forinttól estünk el. Hi­hetetlennek tűnt, hogy lehet ekkora összeget pótolni. Sok éjszakát töltöttem álmatlanul. Végigfutottam az országot, hol lehetne üzletet kötni, mi az, ami azonnal piacra dobható. Aztán jött a német egyesítés, s ez segített nekünk. Egyszerre megnőtt az ázsiónk, hiszen az NDK annak idején olyan ár- konstrukcióval dolgozott, amely a magyar áruknak nem kedve­zett. Az egyesülés után szétda- rabolódtak a sátorgyáraik, és az áraik is megváltoztak. A csehek jelenthetnének még konkuren­ciát, ők viszont rossz szállítók, és ezt ki kell használnunk. így sikerült bekerülnünk a tőkés piacra. Jelenleg ott tartunk, hogy a jövő év közepéig telje­sen le vagyunk kötve; igaz, min­dent elvállalunk. Ha valaki egyetlen sátrat rendel csak, azt sem utasítjuk vissza. — Változott-e a létszám és a fizetés? — Leépítésre nem került sor. 280 dolgozónk van, kilencven százalékuk nő. Teljesítmény­ben dolgoznak. A bérszabályo­zás adta lehetőségeket kihasz­náltuk, az év végére 15 százalé­kos bérfejlesztést tervezünk még. De a biztonságunk alapja az, hogy van munkánk! Hetven tanulót is foglalkoztatunk; velük szeretnénk megoldani a mun­kaerő-utánpótlásunkat. Közü­lük többen ösztöndíjat is kap­nak. — Milyen termékeket kínál­nak most a piacon? — Hat tervezőnk van, akik igyekeznek minél több ötletet, újdonságot kitalálni. Pavilono­kat, napvédőket, túra- és lakó­sátrakat, zsákokat, takarópony­vákat, vásározósátrakat. Egye­di rendeléseket is elvállalunk. Fotó: Jakab Judit Két mintaboltunk van, egy Ka­posváron és egy Tabon. Far­mertermékeket, ágyneműhu­zatot, méterárut árusítunk itt. Mindkét boltunk nacjyon nép­szerű a vásárlók köreben. Farmerüzemük jövő évi ka­pacitását dollárért már lekötötte egy nyugati vevő. — Most meg az örömtől nem tudok aludni — mondja Feliin­ger János. — Ha a konyhában töltöm az éjszakát, a család már tudja: vagy nagy gondom vagy nagy örömöm van. Hunyadkürti Pártoktól és szakszervezetektől függetlenül MUNKASTANACSOK PEDIG KELLENEK MIELŐBBI TALÁLKOZÁST! Az önkormányzatok és a kamara A SZERVEZETI KERETEK KIALAKULTAK Újra megnőtt az érdeklődés a munkástanácsok iránt. Nem kivétel ez alól Somogy megye sem, bár nálunk csak lassan, ám folyamatosan alakulnak a különböző vállalatoknál a mun­kástanácsok, keresve helyüket, szerepüket, leküzdve az első nehézségeket és nem ritkán az előítéleteket. Úgy tetszik, a magyar törté­nelmi sorsfordulók során min­dig szerepet kapnak, mégpedig haladó tartalommal, a munkás- tanácsok. így volt ez 1918-ban a polgári forradalomban, majd 1956 őszén, és így van nap­jainkban is, amikor a jelenlegi átalakulási folyamatban ismét aktív szerepet kívánnak játsza­ni. Minden kezdet nehéz azon­ban. Egyre többen teszik föl a kérdést: hogyan is lássanak hozzá a munkástanácsok szer­vezéséhez? Nem könnyű a vá­lasz, hiszen az első időszakban a különböző pártok próbáltak segítséget nyújtani, ám eseten­ként nem önzetlenül. Kialakult egyfajta bizalmatlanság a „se­gítőkkel” szemben. Mostaná­ban viszont többhelyütt szak- szervezeti tisztségviselők szer­vezik a munkástanácsokat. A Szakszervezetek Somogy Megyei Képviselete is segítsé­get nyújt a szervezkedni szándékozóknak. Svajda Jó­zseffel, a képviselet vezetőhe­lyettesével beszélgettünk a munkástanácsok alakulásának megyei tapasztalatairól. Ha gyenge az érdekvédelem — Véleménye szerint miért szükséges napjainkban is létre­hozni a munkástanácsokat? — A munkástanácsok alakí­tásának gondolatát számos ok indokolja. Ilyen például, ha a vállalatok gazdálkodása meg­rendül, ha tömeges elbocsátá­sok réme fenyeget vagy ha gyenge az érdekvédelem. A kri­tikus helyzetben felébred a dol­gozók természetes önvédelmi reakciója, és a kezdeti fölhábo- rodás átcsap szervezkedésbe, a célok higgadt megfogalmazá­sába. A munkástanács a tömeg- mozgalom olyan demokratikus formája, amelynek az adott munkahely minden dolgozója tagja lehet, aki kinyilvánítja a szervezethez való csatlakozá­sát, függetlenül attól, hogy mi­lyen politikai párthoz tartozik. A munkástanácsok pártoktól és szakszervezetektől függetle­nek. — Mi lehet a munkástaná­csok feladata? — Feladatuk a dolgozók összefogása, a napjainkban je­lentkező új helyzetek, konfliktu­sok feloldása. A munkavállalók részt kérnek a tulajdonviszo­nyok átalakításából, bele kíván­nak szólni a termelés, az elosz­tás kérdéseibe, szakmai és gazdálkodási felelősséget akarnak viselni. Vállalniuk kell a szakszervezeti érdekvédelem erősítését a dolgozók tömeg­erejével, és az ezen túlmutató olyan védelmi feladatokat, mint a gyárbezárás, a kft. és rt. ala­kulásánál a jogfosztottság elle­ni védelmet stb. A munkástanács önálló jogi személy — Mit kell tennie annak aki hivatalosan működő munkásta­nácsot szeretne szervezni? — A munkástanácsokat az egyesülési törvény alapján kell bejegyeztetni mint egyesülete­ket, a területileg illetékes me­gyei bírósági nyilvántartásba. A kérelemhez csatolni szükséges az alapszabályt, amit munkás­gyűlés hagy jóvá. A regisztrálás után a munkástanács mint önál­ló jogi személy a közösség ne­vében jogokat szerezhet és kö­telezettségeket vállalhat. Part­nerként tárgyal a kollektíva ne­vében a vállalati vezetésével. Tevékenységét szakértők be­vonásával erősítheti. Legitimi­tásukat a munkavállalók akara­tából merítik. — Milyen viszonyt célszerű kialakítani a munkástanácsok­nak és a szakszervezeteknek? Mert korántsem biztos, hogy a megalakult munkástanácsok sokáig kívánják a segítő keze­ket. — Sajátos a szakszerveze­tekhez való viszonyuk, ameny- nyiben egymás munkáját köl­csönösen elismerik és igénylik, bár kétségtelen, hogy történtek kísérletek a két érdékvédelmi szervezet szembeállítására is a munkahelyeken. A munkásta­nácsok elsősorban atulajdonlá- si, a széles körű beleszólási jogokat gyakorolják a vállalat életében, míg a szakszerveze­tek a munkakörülmények, bé­rek, szociális körülmények ala­kításáért kell harcoljanak. Te­hát természetes szövetségről van szó, a közös érdekek alap­ján. Ez a hosszú távú együttmű­ködés elvi alapja. Valószínűsíthető, hogy me­gyénkben is növekedni fog a munkástanácsok száma és szerepe. Ahol már megalakul­tak, ott aktívan dolgoznak a vál­lalati érdekegyeztetésben. Ezen túl a munkástanácsok megyei koordinációja kifejezte, hogy részt kíván venni a területi érdekegyeztető szervek mun­kájában, s ez hozzájárulhat a helyi és regionális problémák hatékonyabb megoldásához. Most, e hónap 13-ra tervezik a munkástanácsok első megyei találkozóját. Lengyel János A közelmúltban közgyűlést tartott a Dél-dunántúli Regioná­lis Gazdasági Kamara. A kama­rai rendszer új szervezetének kialakulása után ilyen szinten először váltottak szót a kamará­hoz tartozó gazdálkodók hely­zetükről, feladataikról. A dél­dunántúli kamara megyei szer­vezetének elnöke Varga Jó­zsef. — Viták, vívódások után vé­gül is ez év nyarán alakult ki a Maavar Gazdasági Kamara ..végleges” arculata: nemzeti, szövetségi szervezet lett. Való­jában mit jelent ez a szervezeti rend? — A szakmai szövetségek, az önállóvá vált regionális ka­marák szövetsége a Magyar Gazdasági Kamara. A dél-dp- nántúli régió volt az első, amely az önállóság útjára lépett. Ahogy szóba került ez a köz­gyűlésen, így most egyfajta ket­tősség a jellemző. Vélemé­nyem szerint azonban ez egy­másnak nem ellentmondó, ha­nem egymást kiegészítő, erősí­tő kettősség. — Egy példa bizonyára segíti a iobb megértést. — Egy áfész szakmai érdeke az kívánja, hogy az áfészek szövetségéhez tartozzon. Ha azonban tagja a kamarának is, akkor hozzájuthat olyan infor­mációkhoz, szolgáltatásokhoz is, amelyek gazdálkodása fejlő­dését segítik elő. De más példát is lehetne említeni. Egy építő­szervezet közvetlen érdekeit nyilván a szakmai szövetségén keresztül tudja leginkább érvé­nyesíteni. A kamarai tagsággal járó jogok és lehetőségek vi­szont további kapukat nyitnak meg a gazdálkodó előtt. — Mi jellemzi az elsőként önállósult dél-dunántúli kamara eddigi tevékenységét: — A gazdasági változások gyorsulása hat a kamarára is. Az ügyvezetőség ezért is dön­tött arról, hogy betéti társaságot alapít a Profit 2000-rel. Társa­ságjogi, külkerjogi, biztosítási, marketingkérdésekben így a kamarai tagokat engedmény­nyel tudják segíteni. Fontos és — dicsekvés nélkül állíthatom — eredményes törekvés volt a nemzetközi kapcsolatok széle­sítése. Csak a leglényegeseb­beket említem: kapcsolat ala­kult ki a Friulia-Venezia-Giulia tartomány vezetőivel és kama­rájával, a bolzanói iparszövet­séggel, a dél-tiroli kamarával. Mind gyümölcsözőbb az együtt­működésünk az Alpok—Adria Közösséggel és nem utolsósor­ban a strasbourgi székhelyű Nyugat-európai Unióval, amelyhez kilencven tartományi kamara tartozik. — A dél-dunántúli kamara ugyan önálló, de taaia a Maavar Gazdasági Kamarának. Jelent- e ez valami munkamegosztást? — Természetesen! A kama­rai funkciók teljes skáláját nem szükséges — sőt felesleges lenne — kiépíteni. Támaszkod­nunk kell és támaszkodunk is a szövetségi kamara kapcsolat- rendszerére, szolgáltatási és szakértői bázisára. A mi fő cé­lunk a térségi gazdaságfejlesz­tés, a külkapcsolati rendszer szélesítése, a helyi gazdálko­dási és foglalkoztatási feszült­ségek enyhítésének — netán megoldásának — elősegítése. — A kamara ezt a céliát csak úav teljesítheti, ha mindenek­előtt szoros kapcsolatra, együttműködésre lép a helvi ön­kormányzatokkal. — A közgyűlésünkön ez volt az egyik legfőbb téma. A regio­nális kamara székhelye Pécs. De vajon Pécsről láthatják, tud­hatják-e és kellően segíthetik-e azt, ami például Nagyatád leg­főbb gondja?! Ahogy Budapest­ről nem, Pécsről sem fogja sen­ki megmondani, hogy a térség fejlődését, az ott élők foglalkoz­tatását miként lehet megoldani. Következik ebből, hogy a kama­rai szervezeteknek a lehető leg­gyorsabban ki kell alakítani kapcsolatrendszerét az önkor­mányzatokkal. Közös, kölcsö­nös és helyi érdek ez, mert a helyi problémák orvoslását sen­ki sem várhatja kívülről. —Az ésszerű elvi cél a lehető leggyorsabban miként valósul­hat meg? — Regionális kamaránk me­gyei ügyvezetője még ebben az évben megkeresi a gazdálko­dókat, a városokat, az önkor­mányzatokat. Az ő szándékuk és a vélemény ük ismeretében a jövő év első heteiben tagválla­lati ülést tartunk, és végül is itt döntjük el, hogy a térségen be­lül hogyan működjenek az önál­ló városi kamarák. A szervezeti keretek megteremtődtek, most már csak találkozni kell az ön- kormányzatoknak a kamarával. — Köszönöm a beszélgetést. Vörös Márta A A A

Next

/
Thumbnails
Contents