Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-30 / 210. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 30., vasárnap Évfordulós várakozások TÉNYEK, REMÉNYEK A munka örömeiről és a kudarcokról kérdeztük Kaposvár néhány intézményének dolgozóját, s várakozásukról is vallottak. Múzeum: jön az új igazgató Szapu Magdolna, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóhelyettese: — Tavasszal igazgatóváltás volt nálunk, utána elkészült a szervezeti és működési szabályzat, amely alapvetően befolyásolja a további munkát. Ezzel összefüggésben írtuk ki az igazgatói pályázatot, amely most zárul le, és jövő év elején lesz döntés az új vezető személyéről. A földhivatal elköltözésével újabb kiállítótermeket nyertünk, így megkezdődhetett a néprajzi kiállítás és Rippl-Rónai Ödön gyűjteményes tárlatának előkészítése. Sikeres volt a VII. Dunántúli Tárlatunk és az ásványkiállítás, folytatódtak a régészeti ásatások Zamárdiban, Babócsán és a Kis-Balatonon. Nagyon fontos, hogy biztosító berendezésekkel szerelhettük föl a kiállítótermeket, és bővültek a raktározási lehetőségeink: hat garázsát adta át a megyei tanács. Történeti osztályunk kinotechnikai kiállítást nyitott meg. Most éppen nagy erővel készülünk Somogyvár 900 éves évfordulójára. A látogatottságunk? Sajnos, semmiképpen nem jobb, mint korábban. Könyvtár: szükség van rá Szita Ferenc, a Somogy Megyei Könyvtár igazgatója: — Szerencsére az olvasók száma és igényessége nem csökkent. Elsősorban az újságok, a folyóiratok miatt keresnek mostanában bennünket, valamint információk-szolgálta- tásunkat. A felnőtt- és a gyermekkönyvtárat egyaránt használják, de az emberek elfoglaltságuk miatt kevesebbet kölcsönöznek. Tovább bővült számítógépes programunk: ahelytör- ■ téneti anyagokat teljes egészében így tároljuk. Sikeres volt a könyvkiadásunk: 12-féle munkát adtunk ki. Megemlíthetem művészeti estjeinket és a gyermekműsorokat, amelyeken nagy volt az érdeklődés. 1990 is igazolta: könyvtárra szükség van. Azért is, mert immár nemcsak könyvkölcsönzéssel, hanem szolgáltatásainkkal is várjuk az olvasót. Mozi: siker a családi film Dr. Németh János, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója: — Ebben az évben megmérettetett központunk átszervezése. Egyszintű irányítást vezettünk be, és a létszámleépítések szakmailag és emberileg megfelelően történtek meg. Minőségileg javult a munkánk, és a műszaki színvonalunk sem romlott. Bővült a filmkínálat, ugyanakkor a durva, obsz- cén, horrorfilmek forgalmazása visszaszorult. Legnagyobb sikerük az úgynevezett családi filmeknek — hétköznapi történetek, érzelmes, humoros, tanulságos feldolgozása — volt. Az évfilmje a ,,Nicsak, ki beszél!"... Szerette a közönség a nem túl durva akciófilmeket, de sajnos a magyar filmek választéka csökkent 1990-ben. Látogatottságunk 10—15 százalékkal kevesebb, de szerényebb mértékű jegyáremelés miatt ez nem okozott anyagi gondot. Örülünk, hogy két új autósmozit adhattunk át: Fonyódon és Zamárdiban. Közművelődés: talpon áll Károlyi Irma, a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatója: — Csak két hónapja vagyok igazgató. Talpon tudtunk maradni, és ez a legfontosabb. 1990-ben a tartalmi munkánkat bevételeinkből fedeztük; költségvetésünk 1991-re még nincs. Sikeresnek a művészeti vezetőképző tanfolyamainkat és a művészeti rendezvényeinket tartom. Fejlesztettük házinyomdánkat is. Összességében jó évet zártunk, komoly szakmai kudarcunk nem volt. I/Ü--------------------i- —IX. r vuny veiuui i. bizonytalanság Balogh Istvánná, a József Attila könyvesbolt vezetője: — Ne is kérdezze, milyen a helyzetünk! Bizonytalan, mert a privatizáció ránk is vonatkozik. Mi vagyunk a kultuszminisztérium mostohagyermekei. Kevés a fizetés, sorra szűnnek meg a könyvesboltok. Mi nem panaszkodhatunk az eddigi forgalomra: igaz, kevesebb könyvet adtunk el, az árak azonban kompenzálták ezt bevételeinknél. Leginkább az igényesebb albumokat veszik nálunk, a népszerű irodalmat az utcai árusoknál keresik. Aki kulturált körülmények között és minőséget akart vásárolni, az hozzánk jött. Kórház: rekonstrukció Dr. Domány Sándor, a megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosa: — Örvendetes, hogy elkezdődött a szülészet épületének a rekonstrukciója, és egy év múlva talán el is készül. Szomorú, hogy a szülések száma továbbra is viszonylag alacsony, a koraszülések száma—főként a cigánylakosság esetében — magas. Szerencsére kevés volt a magzatelhalálozás: ez 15 ezrelék körül mozgott. Lejegyezte: Varga Zsolt A Sony mini-videokamerája így született az év terméke Önvédelmi csoport alakult Kutason Nem várnak rendőrre Karácsonykor ugyan nem fogtak bűnözőt, de dolgoztak a kutasi önvédelmi csoport tagjai. Mind a negyvenötén, akik szükségét látták annak, hogy biztosítsák biztonságukat. Az utóbbi időben Kutason is szaporodtak a bűncselekmények; volt olyan nap, hogy egyszerre három helyre kellett riasztani a helyszínelő csoportot: feltörték a kocsmát, behatoltak az állami gazdaság központjába, s egy idős asszony családi házából ötezer forintot emeltek el... A kutasiak megelégelték, hogy Kisbajom, Beleg és Kutas „őrizetét” mindössze egyetlen rendőrnek kell ellátnia. Ezért összefogtak: megalakították önvédelmi szervezetüket. Munkájukat támogatja az állami gazdaság, a termelőszövetkezet és természetesen a falu lakossága is. Mezei Ferenc rendőr főhadnagytól, a nagyatádi kapitányság munkatársától hallottuk, hogy minden gazdálkodó szerv igyekszik támogatni az önvédelmi szervezetet, amely nem azonos az önkéntes rendőrséggel. Ha mást nem, akkor benzint és melegedőhelyiséget adnak a rend önkéntes védőinek. A 45 embernek nincs — és nem is lesz — fegyvere. így önkéntelenül adódik a kérdés: alkalomadtán hogyan tudják megvédeni magukat. A lényeg, hogy már dolgoznak, óvják értékeiket. A nagyatádi rendőrkapitányság vezetőjétől, dr. No- vák János rendőr őrnagytól megtudtuk: a közeljövőben Dél- Somogyban máshol is szerveződnek hasonló csoportok. N.J. Japánban előszeretettel puhatolják ki a vállalatok a fogyasztók igényeit mielőtt egy új terméket piacra dobnak. A Sony már jó ideje szakított ezzel a hagyománnyal, mert úgy véli: semmi értelme a kérdez- getésnek, ha a vállalat olyan portékát kínál, amit az utca embere még csak elképzelni sem tud. Márpedig több Sony- gyártmány ilyen újdonság: annak idején a Walkmannal, néhány éve pedig a Handycam- mal, a táskában elhelyezhető videokamerával lepte meg a világot. A Handycam-terv Az idei japán terméklista első helyezettjének, a mini-videokamerának az elkészítésére néhány éve kapott a megbízást a Sony fejlesztője, Kono Takasi. Maga is meglepődött a megbízás képtelenségén: készítsen az akkoriban ismert gyártmányokhoz képest negyedakkora videokamerát. Lehetetlenre nem érdemes vállalkozni — mondták az ismerősei. Tizennyolc hónapot kapott a vezetőségtől, hogy véghez vigye a Handycam-tervet, összpontosítsa egy célra, ahogyan az Japánban szokásos a vállalati erőket, a mikrochipek terén elért technológiát, no meg a fejlesztésre szánt dollármilliókat. Ma már a Handycam harmadik generációs változatai vannak a piacon, s eddig egymilliót sikerült eladni belőlük. De hogyan indult a legolcsóbb változatában 800 dollárba kerülő — félkilónyi —- szerkezet kifejlesztése? A nyolcvanas években jött az ötlet, hogy az üdülni induló embereknek ne kelljen a kofferek mellé még a súlyos felvevőt is cipelnük, szóval marokra fogható portékát kellett kitalálniuk. Hogy a méretét a felére csökkentsük, ezt még úgy-aho- gyan el lehetett képzelni, de hogy a negyedére, és mindezt a kitűzött tizennyolc hónap alatt, ez már teljesen kilátástalannak látszott — emlékezett vissza Kono a kezdetekre. Jószerivel csak egyetlen alkatrész állt készen, a 8 millirrtéteres videoszalag, amit a Sony 1985-ben fejlesztett ki. De mi lesz a többi alkatrésszel? Azzal a 2200 egységgel, amelynek mindegyikét egynegyedére kellett lefaragni? Eddig nem használatos miniatürizált forgó érzéklőfejet kellett szerkeszteni, tökéletes pontosságút, és drasztikusan kisebbíteni az integrált áramköröket is. Akárcsak a lego E bonyolult technikai újdonságok mellett már gyerekjáték volt megoldani, hogy a Handy- cam-programhoz nagy titokban meghívott 120 alvállalkozó a megfelelő méretre kicsinyítse a maga mechanikus alkatrészét. A legnehezebb problémák után jött a videokamera-fejlesztés legkönnyebb része: akár a legojátékok, ezernyi csöpp alkatrészből kellett összeállítani a kamerát. Mondani sem kell, számítógépet használtak a tervezéshez. Szorított persze a határidő. A Sonynál az új gyártmány formatervezését rendszerint akkor kezdik, amikor már az alkatrészek 95 százaléka rendelkezésükre áll. Ezúttal mindössze 65 százalékkal játszhatták el a „legojátékot”. A gyártás beindítása előtt nyolc hónappal még' hiányzott például a beépítendő minimikrofon, de hamarosan elkészítették a fejlesztő mérnökök. Premier a repülőre A sikersztori indulásának következő fázisai Japánban már rutinfeladatnak számítanak. Már csak sorozatban kellett gyártani, amit a tervezőasztalon kiagyaltak. A vállalat na- gojai összeszerelő-üzemet szemeltek ki a gyártásra, a piackutatókat pedig megbízták, hogy Japán egyik legnépszerűbb színésznőjével népszerűsítsék az eladdig teljesen ismeretlen videokészüléket. A sztár egy repülőn utazva kapja elő táskájából a Handycamat — ez volt az első reklámja a videopia- cot megújító kamerának... Tavaly júniusban került a termék az üzletekbe, egyidejűleg a japán és az amerikai piacon. A Handycam kitalálóit a siker nem tölti el önelégültséggel. Sajnálják, hogy a készülék egyelőre csak japán útlevél méretű, ez ugyanis valamivel nagyobb az amerikai útlevélnél, s már az újabb fejlesztéseken törik a fejüket. A Sonynál azt vallják: nincs tökéletes termék — valamint mindegyiken lehet még javítani. Marton János A kaposvári meteorológiai állomáson egymást váltva öten ellenőrzik folyamatosan a csapadékot, a páratartalmat és a talaj hőmérsékletét mérő műszereket. Képünkön a lehullott csapadék mennyiségét olvassa le az állomás egyik dolgozója (Fotó: Lang Róbert) Téli szünet — program nélkül Mit (nem) csinálhat a gyerek? Amikor Kaposváron szünidejüket töltő diákoknak szervezett programokról érdeklődtem, kiderült: ügyeletet az általános iskolák nem tartanak. Nincs napközi sem. Az* iskolák felmérése alapján nem volt rá igény — mondták a kaposvári polgármesteri hivatal művelődési irodáján. A nagyobb közművelődési intézmények is nemleges választ adtak kérdésünkre a megyeszékhelyen. Egyedül a kaposvári sportiroda vélekedett másképp: ők kötelességüknek tartják, hogy gondoskodjanak sportprogramokról a téli vakáció alatt, ezért szerveztek is sok, a gyerekek számára ingyenes rendezvényt: családi sportnapot, gyalogtúrát, pingpongsulit, tekeversenyt és egyéb színes, jó szórakozást ígérő programokat. Sajnos, csak ők. így hát gondolom, nagyon sok gyerek otthon vagy a nagyszülőknél tölti idejét. Valahogyan bizonyára eltelik ez a két hét. De eszembe jut: mit csinálhatnak azok, akiknek a szülei dolgoznak, akiknél nincs nagyszülő. Feltételezem, hogy a szülők többsége dolgozik az ünnepek között — esetleg alatt is —, hiszen távol vagyunk még az anyagi jólétet is feltételező sok közös családi programtól. Addig is, helyette — a sportiroda kivételével — rendezvények nincsenek, és nincs „gyermekmegőrzés” sem. A közművelődési intézményeknek vállalni kellene e kevésbé nyereséges „műfajt”: a tartalmas gyermekszórakoztatást, a szünidei napokra programszervezést. Bár arra hivatkoznak, hogy nincs rá pénz és igény, mégis próbálkozni kellene. Most ez nem így van. Marad hát a nebulóknak az otthoni videózás (a tehetősebbeknek) és a könyv(az igényesebbeknek). És sokszor az egyedüllét, a magány vagy a csavargás. Mivel a családok anyagi helyzete nem javul, az intézményeknek kellene átvállalniuk valamit a szülők terheiből. (Varga) Értesítjük tisztelt Vevőinket, hogy a-TO^V/aRUHAZ a. 1991. január 2-töi január 5-ig leltár miatt zárva tartjuk. Január 7-től ismét széles áruválasztékkal várjuk lakossági és közületi vásárlóinkat. (109164)
