Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-30 / 210. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 30., vasárnap Évfordulós várakozások TÉNYEK, REMÉNYEK A munka örömeiről és a ku­darcokról kérdeztük Kaposvár néhány intézményének dolgo­zóját, s várakozásukról is vallot­tak. Múzeum: jön az új igazgató Szapu Magdolna, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósá­gának igazgatóhelyettese: — Tavasszal igazgatóváltás volt nálunk, utána elkészült a szervezeti és működési sza­bályzat, amely alapvetően be­folyásolja a további munkát. Ez­zel összefüggésben írtuk ki az igazgatói pályázatot, amely most zárul le, és jövő év elején lesz döntés az új vezető szemé­lyéről. A földhivatal elköltözésével újabb kiállítótermeket nyertünk, így megkezdődhetett a néprajzi kiállítás és Rippl-Rónai Ödön gyűjteményes tárlatának elő­készítése. Sikeres volt a VII. Dunántúli Tárlatunk és az ás­ványkiállítás, folytatódtak a ré­gészeti ásatások Zamárdiban, Babócsán és a Kis-Balatonon. Nagyon fontos, hogy biztosító berendezésekkel szerelhettük föl a kiállítótermeket, és bővül­tek a raktározási lehetőségeink: hat garázsát adta át a megyei tanács. Történeti osztályunk kinotechnikai kiállítást nyitott meg. Most éppen nagy erővel készülünk Somogyvár 900 éves évfordulójára. A látoga­tottságunk? Sajnos, semmi­képpen nem jobb, mint koráb­ban. Könyvtár: szükség van rá Szita Ferenc, a Somogy Me­gyei Könyvtár igazgatója: — Szerencsére az olvasók száma és igényessége nem csökkent. Elsősorban az újsá­gok, a folyóiratok miatt keres­nek mostanában bennünket, valamint információk-szolgálta- tásunkat. A felnőtt- és a gyer­mekkönyvtárat egyaránt hasz­nálják, de az emberek elfoglalt­ságuk miatt kevesebbet kölcsö­nöznek. Tovább bővült számí­tógépes programunk: ahelytör- ■ téneti anyagokat teljes egészé­ben így tároljuk. Sikeres volt a könyvkiadásunk: 12-féle mun­kát adtunk ki. Megemlíthetem művészeti estjeinket és a gyer­mekműsorokat, amelyeken nagy volt az érdeklődés. 1990 is igazolta: könyvtárra szükség van. Azért is, mert immár nem­csak könyvkölcsönzéssel, ha­nem szolgáltatásainkkal is vár­juk az olvasót. Mozi: siker a családi film Dr. Németh János, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója: — Ebben az évben megmé­rettetett központunk átszerve­zése. Egyszintű irányítást ve­zettünk be, és a létszámleépí­tések szakmailag és emberileg megfelelően történtek meg. Minőségileg javult a munkánk, és a műszaki színvonalunk sem romlott. Bővült a filmkíná­lat, ugyanakkor a durva, obsz- cén, horrorfilmek forgalmazása visszaszorult. Legnagyobb si­kerük az úgynevezett családi fil­meknek — hétköznapi történe­tek, érzelmes, humoros, tanul­ságos feldolgozása — volt. Az évfilmje a ,,Nicsak, ki beszél!"... Szerette a közönség a nem túl durva akciófilmeket, de sajnos a magyar filmek választéka csökkent 1990-ben. Látogatott­ságunk 10—15 százalékkal kevesebb, de szerényebb mér­tékű jegyáremelés miatt ez nem okozott anyagi gondot. Örülünk, hogy két új autósmozit adhattunk át: Fonyódon és Zamárdiban. Közművelődés: talpon áll Károlyi Irma, a Somogy Me­gyei Művelődési Központ igaz­gatója: — Csak két hónapja vagyok igazgató. Talpon tudtunk ma­radni, és ez a legfontosabb. 1990-ben a tartalmi munkánkat bevételeinkből fedeztük; költ­ségvetésünk 1991-re még nincs. Sikeresnek a művészeti vezetőképző tanfolyamainkat és a művészeti rendezvényein­ket tartom. Fejlesztettük házi­nyomdánkat is. Összességé­ben jó évet zártunk, komoly szakmai kudarcunk nem volt. I/Ü--------------------i- —IX. r vuny veiuui i. bizonytalanság Balogh Istvánná, a József Attila könyvesbolt vezetője: — Ne is kérdezze, milyen a helyzetünk! Bizonytalan, mert a privatizáció ránk is vonatkozik. Mi vagyunk a kultuszminiszté­rium mostohagyermekei. Ke­vés a fizetés, sorra szűnnek meg a könyvesboltok. Mi nem panaszkodhatunk az eddigi for­galomra: igaz, kevesebb köny­vet adtunk el, az árak azonban kompenzálták ezt bevételeink­nél. Leginkább az igényesebb albumokat veszik nálunk, a népszerű irodalmat az utcai árusoknál keresik. Aki kulturált körülmények között és minősé­get akart vásárolni, az hozzánk jött. Kórház: rekonstrukció Dr. Domány Sándor, a me­gyei kórház szülész-nőgyó­gyász főorvosa: — Örvendetes, hogy elkez­dődött a szülészet épületének a rekonstrukciója, és egy év múl­va talán el is készül. Szomorú, hogy a szülések száma to­vábbra is viszonylag alacsony, a koraszülések száma—főként a cigánylakosság esetében — magas. Szerencsére kevés volt a magzatelhalálozás: ez 15 ez­relék körül mozgott. Lejegyezte: Varga Zsolt A Sony mini-videokamerája így született az év terméke Önvédelmi csoport alakult Kutason Nem várnak rendőrre Karácsonykor ugyan nem fogtak bűnözőt, de dolgoztak a kutasi önvédelmi csoport tagjai. Mind a negyvenötén, akik szük­ségét látták annak, hogy bizto­sítsák biztonságukat. Az utóbbi időben Kutason is szaporodtak a bűncselekmények; volt olyan nap, hogy egyszerre három helyre kellett riasztani a helyszí­nelő csoportot: feltörték a kocs­mát, behatoltak az állami gaz­daság központjába, s egy idős asszony családi házából ötezer forintot emeltek el... A kutasiak megelégelték, hogy Kisbajom, Beleg és Kutas „őrizetét” mind­össze egyetlen rendőrnek kell ellátnia. Ezért összefogtak: megalakították önvédelmi szer­vezetüket. Munkájukat támo­gatja az állami gazdaság, a ter­melőszövetkezet és természe­tesen a falu lakossága is. Mezei Ferenc rendőr főhadnagytól, a nagyatádi kapitányság munka­társától hallottuk, hogy minden gazdálkodó szerv igyekszik támogatni az önvédelmi szer­vezetet, amely nem azonos az önkéntes rendőrséggel. Ha mást nem, akkor benzint és melegedőhelyiséget adnak a rend önkéntes védőinek. A 45 embernek nincs — és nem is lesz — fegyvere. így önkéntelenül adódik a kérdés: alkalomadtán hogyan tudják megvédeni magukat. A lényeg, hogy már dolgoznak, óvják ér­tékeiket. A nagyatádi rendőrka­pitányság vezetőjétől, dr. No- vák János rendőr őrnagytól megtudtuk: a közeljövőben Dél- Somogyban máshol is szerve­ződnek hasonló csoportok. N.J. Japánban előszeretettel pu­hatolják ki a vállalatok a fo­gyasztók igényeit mielőtt egy új terméket piacra dobnak. A Sony már jó ideje szakított ez­zel a hagyománnyal, mert úgy véli: semmi értelme a kérdez- getésnek, ha a vállalat olyan portékát kínál, amit az utca embere még csak elképzelni sem tud. Márpedig több Sony- gyártmány ilyen újdonság: an­nak idején a Walkmannal, né­hány éve pedig a Handycam- mal, a táskában elhelyezhető videokamerával lepte meg a vi­lágot. A Handycam-terv Az idei japán terméklista első helyezettjének, a mini-videoka­merának az elkészítésére né­hány éve kapott a megbízást a Sony fejlesztője, Kono Takasi. Maga is meglepődött a megbí­zás képtelenségén: készítsen az akkoriban ismert gyártmá­nyokhoz képest negyedakkora videokamerát. Lehetetlenre nem érdemes vállalkozni — mondták az ismerősei. Tizen­nyolc hónapot kapott a vezető­ségtől, hogy véghez vigye a Handycam-tervet, összponto­sítsa egy célra, ahogyan az Japánban szokásos a vállalati erőket, a mikrochipek terén elért technológiát, no meg a fejlesztésre szánt dollármillió­kat. Ma már a Handycam harma­dik generációs változatai van­nak a piacon, s eddig egymilliót sikerült eladni belőlük. De ho­gyan indult a legolcsóbb válto­zatában 800 dollárba kerülő — félkilónyi —- szerkezet kifejlesz­tése? A nyolcvanas években jött az ötlet, hogy az üdülni indu­ló embereknek ne kelljen a kof­ferek mellé még a súlyos felve­vőt is cipelnük, szóval marokra fogható portékát kellett kitalál­niuk. Hogy a méretét a felére csökkentsük, ezt még úgy-aho- gyan el lehetett képzelni, de hogy a negyedére, és mindezt a kitűzött tizennyolc hónap alatt, ez már teljesen kilátástalannak látszott — emlékezett vissza Kono a kezdetekre. Jószerivel csak egyetlen alkatrész állt ké­szen, a 8 millirrtéteres video­szalag, amit a Sony 1985-ben fejlesztett ki. De mi lesz a többi alkatrésszel? Azzal a 2200 egy­séggel, amelynek mindegyikét egynegyedére kellett lefaragni? Eddig nem használatos minia­türizált forgó érzéklőfejet kellett szerkeszteni, tökéletes pontos­ságút, és drasztikusan kisebbí­teni az integrált áramköröket is. Akárcsak a lego E bonyolult technikai újdon­ságok mellett már gyerekjáték volt megoldani, hogy a Handy- cam-programhoz nagy titokban meghívott 120 alvállalkozó a megfelelő méretre kicsinyítse a maga mechanikus alkatré­szét. A legnehezebb problémák után jött a videokamera-fejlesz­tés legkönnyebb része: akár a legojátékok, ezernyi csöpp al­katrészből kellett összeállítani a kamerát. Mondani sem kell, számítógépet használtak a ter­vezéshez. Szorított persze a határidő. A Sonynál az új gyárt­mány formatervezését rend­szerint akkor kezdik, amikor már az alkatrészek 95 százalé­ka rendelkezésükre áll. Ezúttal mindössze 65 százalékkal játszhatták el a „legojátékot”. A gyártás beindítása előtt nyolc hónappal még' hiányzott pél­dául a beépítendő minimikro­fon, de hamarosan elkészítet­ték a fejlesztő mérnökök. Premier a repülőre A sikersztori indulásának következő fázisai Japánban már rutinfeladatnak számíta­nak. Már csak sorozatban kel­lett gyártani, amit a tervezőasz­talon kiagyaltak. A vállalat na- gojai összeszerelő-üzemet szemeltek ki a gyártásra, a piackutatókat pedig megbízták, hogy Japán egyik legnépsze­rűbb színésznőjével népszerű­sítsék az eladdig teljesen isme­retlen videokészüléket. A sztár egy repülőn utazva kapja elő táskájából a Handycamat — ez volt az első reklámja a videopia- cot megújító kamerának... Ta­valy júniusban került a termék az üzletekbe, egyidejűleg a ja­pán és az amerikai piacon. A Handycam kitalálóit a siker nem tölti el önelégültséggel. Sajnálják, hogy a készülék egyelőre csak japán útlevél méretű, ez ugyanis valamivel nagyobb az amerikai útlevélnél, s már az újabb fejlesztéseken törik a fejüket. A Sonynál azt vallják: nincs tökéletes termék — valamint mindegyiken lehet még javítani. Marton János A kaposvári meteorológiai állomáson egymást váltva öten ellenőrzik folyamatosan a csapadékot, a páratartalmat és a talaj hőmérsékletét mérő műszereket. Képünkön a lehullott csapadék mennyiségét olvas­sa le az állomás egyik dolgozója (Fotó: Lang Róbert) Téli szünet — program nélkül Mit (nem) csinálhat a gyerek? Amikor Kaposváron szün­idejüket töltő diákoknak szer­vezett programokról érdek­lődtem, kiderült: ügyeletet az általános iskolák nem tarta­nak. Nincs napközi sem. Az* iskolák felmérése alapján nem volt rá igény — mondták a kaposvári polgármesteri hi­vatal művelődési irodáján. A nagyobb közművelődési in­tézmények is nemleges vá­laszt adtak kérdésünkre a megyeszékhelyen. Egyedül a kaposvári sportiroda véleke­dett másképp: ők kötelessé­güknek tartják, hogy gondos­kodjanak sportprogramokról a téli vakáció alatt, ezért szer­veztek is sok, a gyerekek számára ingyenes rendez­vényt: családi sportnapot, gyalogtúrát, pingpongsulit, te­keversenyt és egyéb színes, jó szórakozást ígérő progra­mokat. Sajnos, csak ők. így hát gondolom, nagyon sok gye­rek otthon vagy a nagyszülők­nél tölti idejét. Valahogyan bizonyára eltelik ez a két hét. De eszembe jut: mit csinálhat­nak azok, akiknek a szülei dolgoznak, akiknél nincs nagyszülő. Feltételezem, hogy a szülők többsége dolgozik az ünne­pek között — esetleg alatt is —, hiszen távol vagyunk még az anyagi jólétet is feltételező sok közös családi programtól. Addig is, helyette — a sport­iroda kivételével — rendezvé­nyek nincsenek, és nincs „gyermekmegőrzés” sem. A közművelődési intézmények­nek vállalni kellene e kevésbé nyereséges „műfajt”: a tartal­mas gyermekszórakoztatást, a szünidei napokra program­szervezést. Bár arra hivatkoz­nak, hogy nincs rá pénz és igény, mégis próbálkozni kel­lene. Most ez nem így van. Marad hát a nebulóknak az otthoni vi­deózás (a tehetősebbeknek) és a könyv(az igényesebbek­nek). És sokszor az egyedül­lét, a magány vagy a csavar­gás. Mivel a családok anyagi helyzete nem javul, az intéz­ményeknek kellene átvállal­niuk valamit a szülők terhei­ből. (Varga) Értesítjük tisztelt Vevőinket, hogy a-TO^V/aRUHAZ a. 1991. január 2-töi január 5-ig leltár miatt zárva tartjuk. Január 7-től ismét széles áruválasztékkal várjuk lakossági és közületi vásárlóinkat. (109164)

Next

/
Thumbnails
Contents