Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-30 / 210. szám
1990. december 30., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP 3 Polgármesterek jövőképe Feladatsor, lehetőségleltár A hátrány előny lehet (Folytatásaz 1, oldalról) Felgli Ferenc, Barcs: Nem kis aggodalommal figyeljük a parlamenti üléseket, hiszen több törvény hiányzik az önkormányzatok működéséhez. Nincs — többek között — földtörvény. Úgy kezdjük hát az évet, hogy továbbra Is hiányoznak a működés kereteit jelentő törvények. Közben a lakosság egyre nehezebb körülmények közé kerül, szaporodnak a foglalkoztatási gondjaink is. Barcs lakóinak több mint tíz százaléka cigány: őket fokozottan érintik a hátrányok. Foglalkoznunk kell az elhelyezkedési lehetőségeikkel, a megélhetési gondjaikkal is. Az 1991-es évben legfontosabb feladatunk a működőképesség megőrzése. Nem kis erőfeszítés lesz ez. Tudjuk: a problémáink nagy részét csak helyben lehet megoldani, a feltételek biztosítása azonban nemcsak rajtunk múlik. A tény, hogy határ menti város vagyunk, eddig hátrányt jelentett: remélhetőleg a jövőben előny lesz. Szeretnénk az eddigi kulturális és sportkapcsolatokat előnyös gazdasági kapcsolatokká fejleszteni, Készül az új postaépületünk is, és reméljük, hogy 1992 végére megoldódik Barcs telefongondja. A tűzoltóság épületét átadtuk, az üzembe helyezése januárban lesz. Új helyre költözött a barcsi mentőállomás. Kínáljuk magunkat: vállalkozási lehetőségeket ajánlunk és az új' üzemek telepítését szorgalmazzuk. Ehhez a város megfelelő infrastruktúrával rendelkezik. Szeretnénk a Dráva adta lehetőségeket is kihasználni: strandot tervezünk a folyón, és abban is reménykedünk, hogy a következő évek valamelyikében megindul a hajózás. Fontosnak tartjuk azt, hogy érdekegyeztető tanács alakuljon a településen, s ott megbeszélhetünk minden problémát. Az új év küszöbén rendkívül sok a bizonytalanság. 1991- ben is azon fáradozunk, hogy az itt élő embereknek jobb életfeltételeket biztosítsunk. A kilátásaink, sajnos, nem kedvezőek. A munkahelyekért Varga Vince, Nagyatád: Az év utolsó napjaiban nincsenek sem jó, sem rossz híreim. Nagyatád legnagyobb gondja most a fenyegető munkanélküliség. Bízom abban, hogy nem lesz olyan drasztikus munkaerő-leépítés, mint amilyenről a hírek szólnak. Próbálunk közvetíteni abban is, hogy új munkahelyek létesüljenek. Nagyon sok „apró" dologgal is foglalkoznunk kell. Ahhoz azonban, hogy dönthessünk, szükség volna a végleges költség- vetésre. Nem született még döntés a honvédségi lakások ügyében, és így csak tovább romlik az állaguk. A szovjet tiszti lakások az önkormányzat tulajdonába kerülnek, de alapos felújításra szorulnak. A fűtésük például megoldatlan, s ezért még szükséglakásként sem használhatók. Miénk már a munkásőrség épülete, valószínűleg itt újabb orvosi rendelőt alakítunk ki, de döntés erről még nincs. A testületünk véleménye az, hogy inkább vitassunk meg valamit többször, mint egyszer elhamarkodottan döntsünk. Nehéz év előtt állunk, minden lépésünket meg kell fontolni. Adósságkezelés Szászfalvi László, Csurgó: Csurgó 1991-es esztendejét az örökölt helyzet határozza meg. Mi — sajnos — adósságot is örököltünk, s tulajdonképpen csak válságkezelő programról gondolkodhatunk: mindent ennek szeretnénk alárendelni, hogy mielőbb túljussunk ezen a helyzeten. Nagyobb beruházásra jövőre nem lesz módja az önkormányzatnak, de a lehetőségekhez képest legalább a hiányt szeretnénk rendezni. Tudomásunk szerint január közepén a kormány pályázatot ír ki a válsághelyzetbe jutott önkormányzatok számára. Erre a pályázatra készülünk. A gondok ellenére a következő esztendőt nem látom „fenyegető” évnek, hanem olyannak, amely időt és alkalmat ad arra, hogy a város érdekében és a város jövőjéért dolgozzunk. A nehéz feladat megvalósításához szeretnénk mozgósítani a rejtett emberi energiákat, a rejtett tartalékokat, a lelki és a szellemi belső erőforrásokat. Úgy érzem, hogy ez lesz a legnagyobb és legkeményebb lecke. A rossz közhangulat és a rossz társadalmi közérzet ellenéré mégiscsak érezzük azt, hogy valami új kezdődik ebben a városban is. Támogatni szeretnénk az új vállalkozásokat is, bár tudjuk, hogy egyelőre nagyobb beruházásokat nem indíthatunk el. A következő esztendőben olyan programot dolgozunk ki, amelynek megvalósítása várhatóan lehetőségeink maximális kihasználását, a csurgói polgárok komfortérzetének érezhető javulását eredményezi majd. Újévi ajándék: a népkonyha Szabados Péter, Kaposvár, Rendszerváltást követő évről van szó: a legfőbb dolgunk az lesz, hogy valahogy sínre kerüljünk, hosszú távra lerakjuk egy új rendszer alapjait, megszervezzünk egy működőképes önkormányzatot és kialakítsunk egy olyan polgármesteri hivatalt, amely meg is tudja valósítani az önkormányzat akaratát. Emellett meg kell birkóznunk a napi gondokkal is: nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy 1991 előreláthatólag mély pont lesz a Magyar Köztársaság életében. Elengedhetetlen, hogy az önkormányzat vagyonának, értékeinek, eszközeinek felhasználásával hosszú távra szólóan vállalkozzon és segítsen olyan magánvállalkozásokat, amelyek Kaposváron munkahelyeket teremtenek, növelik az adóbevételeket, bővítik a szolgáltatást, Különbséget kell persze tennünk abban, hogy mi az, ami a város polgárainak alapvető ellátásához, jó közérzetéhez elengedhetetlenül fontos, és mi az, ami növeli a vállalkozást, élénkíti a bevételeket. El kell döntenünk, mi a legégetőbb tennivalónk. Ma úgy látom, hogy elsőbbséget kell adnunk a szociálpolitikának, a szociális gondoskodásnak. Ennek keretében már a közeli napokban — a Népjóléti Minisztérium támogatásával —- beindítjuk a népkonyhát. Továbbfejlesztjük a szociális gondoskodást más téren is, Tervünkben szerepel például egy szociális otthon létrehozása. Bízom benne, hogy sikerül az anyagi feltételek megteremtése, mivel számíthatunk bizonyos központi támogatásra is. Ám ez nem mentesít bennünket saját erőforrásaink kihasználásától, az intézményhálózatunk működtetésével járó gondoktól és teendőktől. Mindent globálisan kell kezelnünk. Terveink megvalósításához nélkülözhetetlen a működőképességet biztosító költségvetés. Azon dolgozunk, hogy egy ilyen költségvetést mielőbb elkészítsünk, és a testülettel elfogadtassuk. Az adó az utolsó adu Horváth Gábor, Fonyód: Az egyik legnagyobb gond a •parton maga a tó és a környezetvédelem. Ez szorosan ösz- szefügg a csatornázással, amelynek üteme a villatulajdonosok anyagi helyzetétől függ. A BIB és az Országos Idegen- forgalmi Hivatal Ilyen irányú támogatása ugyanis a jövő évben radikálisan csökken. Örvendetes viszont, hogy a Dél- viép megfelelő és korrekt partnere az önkormányzatoknak ebben a munkában. 1990 nem volt könnyű egyetlen magyar állampolgár számára sem. Aki közéleti szerepet vállalt, annak azonban duplán jutott a kihívásból. Sok fontos döntést hozott már a testület, ezeknek a hatása 1991-ben várható. Remélem, a helyi adók kivetésére az önkormányzatnak nem lesz szüksége. Ehhez a módszerhez csak az utolsó lehetőségként nyúlunk. Ha a pénzügyi megszorítások miatt erre mégis sor kerül, akkor arra törekszünk, hogy szolgálja ez a lakosságot, ne okozzon elviselhetetlen terheket, ne csökkentse a vállalkozási kedvet. Folytatják, amit elkezdtek Dr. Sütő László, Marcali: — Az év utolsó napjaiban — az új év küszöbén — nem kis gond, hogy a tevékenységünk keretéül szolgáló feltételek hiányosak. Féltem az önkormányzat működőképességét, mert a köztársaság költségvetésében az önkormányzatokra szánt pénz megítélésünk szerint nem elegendő, és egyáltalán nem számol a várható inflációval. S a törvényi feltételek sem biztosítottak. Terveinket a lehetőségeink határozzák meg. Alapvető gondunk, hogy nem ismerjük még a költségvetési számainkat. A legfontosabb ma a működőképesség, hogy az iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények 1991-ben is legalább az idei színvonalon dolgozhassanak. Ha ezt követően marad pénzünk — a parlament munkaintenzitását figyelembe véve ezt, sajnos, csak február körül tudjuk meg —, akkor két olyan területre kell az anyagiakat fordítani, amely nem látványos. Az egyik: a szennyvíztelep bővítése, rekonstrukciója, amelynek elmaradása a város további fejlődését akadályozhatja meg, a másik pedig egy új szeméttelep létesítése, lehetőleg regionális térségi feladatkörrel. Ha neta- lántán még ezek után is rendelkezünk anyagi forrásokkal, akkor folytatnunk kell a kórház rekonstrukcióját, a középiskolai kollégium építését és az elmúlt öt-hat évben elmulasztott középületek tatarozását. Bármelyiket harapom — fáj Dr. Kovács Miklós, Bog Iár lel- le: A boglárlellei polgármesteri hivatalban még mindig téma a népszavazás: a Leilei Baráti Kör ugyanis megóvta a szavazás eredményét. Az önkormányzat január 4-én foglalkozik ismét ezzel a kérdéssel. A javaslat szerint az eredményt fölterjesztik a Belügyminisztériumba. A felterjesztésben feltüntetjük a város jelenlegi helyzetét, az összevonás körülményeit..., s azután várjuk a határozatot. Addig viszont dolgozni kell, hiszen feladat van bőven: meg kell erősíteni az apparátust, át kell szervezni a városgazdálkodási igazgatóságot, a költségvetési üzemet. Pillanatnyilag megjósolhatatlanok a jövő évi fejlesztések: még nincs pénzügyi tervünk. Óriási gond a helyi adók kivetése. Ha megtörténik, joggal leszünk népszerűtlenek, ha nem élünk a lehetőséggel, akkor a város fejlődését akadályozzuk. Az is kétséges, hogy a kivetett adók behajthatok lesznek-e. ' Fontos, hogy tisztán lássunk végre abban: mi a város vagyona. A fölmérés után az a feladat vár ránk, hogy jól gazdálkodjunk a közterületekkel, ingatlanokkal. Meggyőződésem, hogy komoly jövedelemforrás lehet ez a költségvetésünkben, s csökkenthetők ennek révén a helyi adóterhek. Állandó a „nagyüzem” a kaposvári megyei kórház mosodájában. Naponta körülbelül négyezer kilogramm ruhát, ágyneműt mosnak és vasalnak itt, s elvégzik a kisebb javításokat is. A nagy teljesítményű berendezések azt is lehetővé teszik, hogy bérmosást is vállaljanak Fotó: Lang Róbert Állandó „nagyüzem” Védőháló a végleges lecsúszás ellen Gyarapszik a munkanélküliek alapítványa Szakszervezeti terv a munkaközvetítésre (Folytatás az 1. oldalról) Mégis azt gondolom: ha az alvó védekezési reflexek aktivizálódnak, akkor a munkanélküliség lényegesen kisebb lehet a prognosztizált országos 2— 300 ezernél, a megyei 10 ezernél. Mindenesetre számolni kell jövőre a nyílt és tömeges munkanélküliséggel megyénkben. Éppen ezért oktalanság lenne figyelmen kívül hagyni, még ha a szakszervezetek — mint mondtam — nem tudják is elfogadni a munkanélküliséget mint élethelyzetet, perspektívát. Nekünk a munkanélkülivé váltak köré a szolidaritás hálóját kell vonnunk. Ez olyan feladat, amely elől nem térhetünk ki. — Hallottunk arról, hogy már van egy alapítványuk. — Igen, már létezik a Szolidaritási alapítvány a munkanélküliekért. Ennek az a célja, hogy pénzbeni, természetbeni juttatásokkal átsegítsük az embereket a legnehezebb élethelyzeten. Ez a támogatás 1991 második felétől várható; most kapjuk ugyanis az értesítéseket arról, hogy kik hajlandók erre a célra áldozni. Elképzeléseink között szerepel a munkanélküliszakszervezet, esetleg egyesület vagy valamilyen munka- nélküliek klubjának a megszervezése érdekvédelmük ellátása érdekében, a jövő év elején. Ezek az emberek — kikerülve a vállalati keretből — akkor válnak teljesen védtelenné, amikor éppen a legnagyobb szükségük volna a védelemre. Gondoskodnánk a túlélésükről, pszichikai és társadalmi segítséget nyújtanánk nekik ahhoz, hogy megkapaszkodjanak. Köztudomású ugyanis, hogy végleges lecsúszás veszélye is fenyegeti őket. — Tud-e segíteni a szakszervezet az elhelyezkedésükben? — Az a tervünk, hogy megszervezzük a szakszervezeti munkaerő-közvetítést. Most alakítjuk ki a kereteit, összhangban az állami munkaügyi rendszerrel. Már működik a szakszervezeti kerékasztal, s ez reményeink szerint nem a szakszervezeti belvillongások színhelye lesz, hanem a munkavállalókat érintő — elsősorban foglalkoztatási — problémák megoldását szolgálja. — A munkaügyi tanács megalakulásakor a szakszervezetek vállalták, hogy kidolgoznak egy tervezetet a helyi konfliktusok kezelésére. Miért tartják fontosnak ezt? — Ez szintén egy láncszem a védekezési és szolidaritási rendszerben, a munkavállalók és munkáltatók közötti konfliktusok enyhítésére. S itt nemcsak a sztrájkról van szó, hiszen az már a konfliktus rendkívül előrehaladott és nyílt formája. Lehet, hogy még ezt megelőzően lesznek foglalkoztatási konfliktusok, például néhány száz embernek föl akarnak mondani valahol. Elképzelhetők bérkonfliktusok és szociálisak is, amikor a munkavállalók elégedetlenek bizonyos szociális juttatások megvonása miatt. Kialakulhat konfliktus azért, mert a dolgozók háta mögött akarják a privatizálást. Ez mutatja, mennyi munkaügyi konfliktus fordulhat elő. Ugyanakkor a helyi érdek- védelem még nem képes a kezelésükre. Ezért gondoltunk arra, hogy alakítsunk egy szervezetet, bizottságot jogászokból, közgazdászokból, munkaügyi szakemberekből, s ez közreműködne a problémák megoldásában a helyi érdek- képviseleti szervek fölkérésére, így el lehetne kerülni a konfliktus elmérgesedését, szélsőségessé válását. A jövő év elejétől mindent megteszünk e szervezet létrehozásáért. Lajos Géza
