Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-29 / 209. szám
1990. december 29., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Ajánljuk a harmincegyediknek Harminc nemzedék vallomása Újra, de első kötetként — Forrásgazdagság í# * t r *5T'r#* Hiedelmek, tények Újra megjelent a megyei levéltár nagyszabású vállalkozása, a Harminc nemzedék vallomása Somogyról, több mint két évtizeddel az első kiadás után. A kötet már első megjelenésekor kedvező fogadtatásra talált, országos visszhangot keltett példát adó, úttörő jellegével, s egyúttal a Somogybán folyó hely- történeti kutatás kiemelkedő színvonalát reprezentálta. A csaknem ezer év forrásait sűrítő kötetet a szerző — dr. Kanyar József— nemcsak a szűk szakmai elitnek szánta, ennél jóval többre vállalkozott. Történelmi olvasókönyvet adott a megyénk múltja iránt érdeklődőknek: helytörténészeknek, tanároknak, diákoknak — mindazoknak, akik lokálpatriotizmusukat ismeretszerzéssel, tárgyi tudásuk bővítésével kívánják megalapozni. A könyv mostani megjelentetésével régi adósságot törlesztett a kiadó — a megyei tanács-vb —: a kötet hosszú ideje hiánycikk már az antikváriumokban, s az újabb kutatási eredmények közlése is időszerűvé vált. A szerző ezúttal első kötetként bocsátotta útjára könyvét, jelezve: a folytatás, majd a második világháború befejeződésétől a napjainkig korszakot tekinti át. A Harminc nemzedék vallomása nagyszabású történelmi panoráma — a történész számára. A források sokféleségében a kronologikus sorrend igazítja el az olvasót. Megkönnyíti a tájékozódást a magyarázó szöveg, hiszen a forrásokat a hozzájuk tartozó szakirodalommal, összefoglaló történelmi ismeretek közlésével, fogalommagyarázattal segíti értelmezni, elhelyezni. Az eredetileg idegen nyelvű (például latink, török, német vagy angol) szövegeket magyar fordításban adja közre, lehetőséget adva, hogy •azok megismerése ne csupán néhány elmélyült kutató kiváltsága legyen, hanem széles körben hozzáférhetővé váljon, népszerűsítve a levéltári munkát. Az eligazodást megkönnyítik a térképek, táblázatok, a név- és helymutató is. A közölt fényképek pedig alkalmasak arra, hogy egy- egy nevezetes személyiség, jellegzetes táj vagy középület bemutatásával szemléletesebbé váljon Somogy múltjának felidézése. Külön említést érdemel az L. Szabó Tünde által összeállított műemlék- jegyzék, amely — szemben az első kiadás 1960-as állapotokat tükröző jegyzékével — az azóta történt változások figyelembevételével, a legfrissebb adatok szerint készült el. A kötet — a korábbi megjelenéséhez képest — újabb források bemutatásával bővült. A középkorról szóló fejezetben például megtaláljuk a somogyi vonatkozású, XIII. századi királyi adományleveleket, megismerjük a besenyő közszavakból származó földrajzi neveket, valamint a hiteleshelyek működését, eljárási rendjét illusztráló okleveleket. Újdonság a későközépkori (XIV—XV. szd.) nemesi vármegye bemutatása is, egyebek között a Zichy család okmánytárának felhasználásával. A középkori levéltárak pusztulásának okait egy rendkívül érdekes panaszlevél szemlélteti, amely a Derssfy család Báth (Baté) nevű kastélyának elpusztulásáról szól, 1459-ből: „Török Ambrus és Újlaki Miklós Kaposújvár nevű vár némely cselédeivel uruk familiárisaival fegyveresen és hatalmasul Bath nevű kastélyra rohantak, azt elfoglalták, Derset minden ott található javától megfosztották, és ami még rosszabb, minden leveleit elszedték, s egyetlen ködmönben kilökve a kastélyból, azt tűzzel alapjáig elpusztították.” Ami a középkori Somogy vármegyei, hiteleshelyi és családi levéltáraiban el nem pusztult, az a hódoltság alatt — a magyar levéltárak nagy temetőjének korszakában — teljesen elpusztult; állapítja meg ennek kapcsán a történész. Talán kevesebben tudják, mint illene: a somogyi levéltár egyik legféltettebb kincse az a levél, amelyet Nova Curiából (Újudvar) küldött 1660. október 25-én Zrínyi Miklós gróf, Somogy és Zala egyesített megyék örökös főispánja a tisztújító közgyűlés előtt álló megyék vezetőihez. Az újabb kutatások nyomán került a kötetbe a Cigányok a XVIII. századi Somogybán, valamint a Hagyatéki és vagyonleltárak című fejezet is. Napjainkhoz közeledve egyre bővül a közölt források száma, egyre nehezebb a válogatás szubjektív szempontoktól mentes arányainak megtalálása. Kanyar József könyvét, a Harminc nemzedék vallomását elsősorban a harmincegyedik nemzedéknek, az ifjúságnak ajánljuk. Nemcsak a híres, történelmi, irodalmi vagy politikai személyiségekről szól ez a könyv, nemcsak a helytörténeti érdekességekről vallanak a benne megidézett nemzedékek. A források szóra bírják a hétköznapok embereit is — jobbágyokat, munkásokat, városi polgárokat —, mindazokat, akik évszázadokon át e somogyi tájon éltek. Szeretetük a szülőföld iránt, ragaszkodásuk a szűkebb pátriához példaként kell álljon a jövendő nemzedékek előtt. Fodor Tamás Az esztendő végén, új évet kezdve mindannyian szorongva tekintünk a jövőbe, amely az átlagcsaládok .számára igen nehéz sorsot ígér. S miben reménykedhet a kultúra, a művelődés? Sok olyan folyóiratunk van, amely még decemberben is teljes bizonytalansággal várja 1991-et, s számukra nem vigasztaló, hogy nemcsak ők vannak ilyen helyzetben, hanem színházak, könyvtárak, múzeumok, sőt közoktatási intézmények is. Pedig a kulturális folyóiratok az igazi szellemi élet nélkülözhetetlen termékei, létük, sokaságuk és sokféleképp gondolkodásuk nélkül sem Európához, sem Magyarországhoz nem vezet út. S egészséges szellemi élet nélkül mindent elveszthetünk lehetséges jö- vőnkből. A sokarcú gondolatgazdagságra a legfrissebb folyóiratszámok is példát adnak. A Tiszafáiban Borbándi Gyula, a Németországban élő irodalomtörténész, a népi mozgalom első monográfusa Hiedelmek és tények a harmadik útról címmel értekezik az utóbbi két-három évben ismét rendkívül aktuálissá vált kérdéskörről. A szerző helyzete igen termékeny: egyszerre képes kívülről és belülről is szemlélni a témát. Tárgyilagosan és tárgyszerűen elemez, s nem valamiféle prekoncepció igazolása a célja, hanem fogalmak és tendenciák tisztázása érdekében. Az eltérések és a rokonvonások pontos feltárása mutathatja meg a legendáktól és félreértésektől megtisztítva a harmadik út fogalmát. Ez lényegében gyűjtőmedencéje azoknak a törekvéseknek, amelyek a magyarság létérdekeit is kifejező és megvalósítani képes történelmi utakat kerestek ahhoz a célhoz, amely minden tisztességes politika végső célja: a nemzetnek és polgárainak boldogulásához. Külön érdekessége az elemzésnek a jelenre vonatkozó rész, amely többoldalúan mutatja ki azt, hogy a legmaibb kormánypolitika gyakorlatában ahhoz a német politikához áll a legközelebb, amely alapjaiban szintén „harmadikutas”, hiszen a német újjáépítés gondolati alapja Wilhelm Röpke svájci közgazdász szó szerint harmadik utasnak nevezett elméleti alapvetése volt, amely a kollektivizmus és a szabadelvűség szélsőségei közötti kiegyenlítődést kereste az első világháború után. Az Alföld decemberi száma folytatja a szeptemberben megkezdett Korforduló című vitát a legújabb magyar irodalom történetéről és annak értelmezéséről. Kulcsár Szabó Ernő esz- széje már a címben is kiemeli, hogy „Az univerzális tündérmesék után” járunk most, vagyis az átfogó világértelmezéseket levetve, ezek „fenyegetését” végre elvetve válhat a mű az olvasóvan folytatott párbeszédben igazi önmagává. Ügyes, szerkesztési fogással közük Illés László esszéjét, amely az itt közölt cikket nem ismerve is, többek között nyílt vita Kulcsár Szabó Ernő elméletével, amelyet egyébként tanulmányok sorában fejtett ki a közelmúltban. Magam is úgy gondolom, hogy az értelmezői pluralizmust és változékonyságot hirdető elmélet kifejtője részéről meglehetősen furcsa az a merev intolerancia, amely minden — az övétől eltérő irodalomértelme- 'zést és világértelmezést — elutasít és kiskorúnak, nevetségesnek nyilvánít. A téli könyvvásár egyik irodalmi szenzációja bizonyára az a Vers és valóság című kettős kötet, amely Szabó Lőrinc verseinek minden eddiginél teljesebb kiadása — a költő által készített utólagos versmagyarázatokkal. Nagy számú eddig kiadatlan mű is helyet kapott itt, s ezekből közölt egy csokorra valót az Új írás. Igazi nagy vers nincs közöttük, de jellegzetes Szabó Lőrinc-mü nem is egy. S ilyen rangú életműnek minden darabja megőrzendő kincs. Vasy Géza Cattani megy... Ha nem is történelmi, de kétségkívül filmtörténeti a kézfogás. Az egyiket „agyonlőtték”, tehát megy, a másik nem tudja, mire vállalkozik. Michele Placido, a magyar tévénézők előtt is jól ismert sorozat — A polip — felügyelője, a negyedik sorozatban meghalt, végzett vele a-p ! it ó '.I maffia. (Rossz nyelvek szerint Placido kívánta a véget; únta már a sorozatot.) A maffia azonban marad, az olasz tv vetíti az ötödik szériát is, de ebben már Licata — azaz Vittorio Mezzo- giorno, 48 éves színész — veszi fel a harcot. Előbb-utóbb meglátjuk, milyen sikerrel. SZTARBAZAR Szabadítsd Jel magad Vége az unalmas szürkeségnek, a nyakig gombolt blúzoknak, a formát gondosan rejtő konzervatív ruhadivatnak. A párizsi és a milánói bemutatók jelszava forma- és észbontó. ,,Nem lehet gond a ruha súlya, sem a szoknya hossza." Mint a képről kitűnik, ezt a programot maradéktalanul megvalósították a tervezők. Mary Quant — van még, aki ismeri a nevét? —- a miniszoknya sztárja szerint: „.Akkor a mini divatforradalmat jelentett, s lehetőséget adott a nőknek szabadságuk kinyilvánítására." A kép szerint azóta jelentős az előrehaladás, de azért még egy kicsivel mindig fokozható a nők libelarizmusa... Lollobrigida, az anyós Az esküvői képek— az események jellegének megfelelően — általában vidámak. Itt csak ötvenszázalékos vidámságot örökített meg a fotós, a menyasszonyét. Maradéktalan boldogságához nem férhet kétség. Az ifjú férj kissé szomorkás hangulata tagadhatatlan. Azok: a mama nem jött el az esküvőre. A mama pedig nem más, mint Gina Lollobrigida! A 33 éves Milko ezt így magyarázta: „A mama nagyon szorosan kötődött hozzám és természetes, hogy szomorú, ha arra gondol, hogy elhagyom és a sajat családommal törődök. ” Az ifjú asz- szony egyébként újságíró, 27 éves, és a keresztneve: Fantázia...
