Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-29 / 209. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 29., szombat KAPOSVÁRON IS SÜRGET AZ IDŐ Torlódnak az önkormányzat feladatai (Folytatás az 1. oldalról) költségvetést mielőbb el kell fogadni. Dr. Baka József tanácsnok a pénzügyi, ellenőrzési és közgazdasági bizottság som- mázott véleményét mondta el a koncepcióról. Ennek a lényege: az előterjesztés csak tárgyalási alap lehet, arra nem alkalmas, hogy határozatot is hozzanak. Ezután a közgyűlés elfogadta a polgármester javaslatát, amely főként az említett tanácsnok és dr. Orosz László véleményére épült: a koncepciót valamennyi bizottság megvitatja január 10- ig, s véleményét eljuttatja az alpolgármesterhez, majd január 15-én a pénzügyi ellenőrzési és közgazdasági bizottság kibővített ülésén ismét megtárgyalják. A közgyűlés janár 30-i ülésére már esetleg határozat- hozatalra is alkalmas anyagot terjesztenek elő. Addig sok kérdésre kell választ adni; egyebek mellett arra, hogy a város honnan veszi elő a hiányzó 340'millió forintot. A közgyűlés a szervezeti és működési szabályzat részletes megvitatását elnapolta. Úgy döntött, hogy a bizottságok véleményének megismerése, a jogi- és igazgatási bizottság kibővített ülése után a négyéves gazdasági koncepcióval együtt január 30-án tárgyalják meg, és esetleg határozatot is hoznak. Úgy foglaltak állást azonban, hogy az önkormányzat négy szakmai vezető posztjának betöltését szolgáló pályázatok kiírását időnyerés céljából azonnal meghirdetik. A helyi önkormányzatról szóló törvény rendelkezik arról, hogy mi kerül az államiból ön- kormányzati tulajdonba, illetve mi tartozik az önkormányzati törzsvagyon körébe. Az önkormányzat ingatlanvagyonának felmérésére dr. Bencze Lajos- né vezetésével ad hoc bizottságot hoztak létre. Ez tegnap tájékoztatta a közgyűlést a felmérés eredményéről. Kitűnt, hogy ez a hatalmas anyag, amely csak az ingatlanvagyonnal foglalkozik, az október 1 -jei állapotot tükrözi és több okból sem tekinthető lezártnak. A testület úgy döntött: a jelentést tájékoztató jellegűnek tekinti és létrehoz egy olyan szervezetet, amely e vagyon pontosításával, illetve hasznosításával foglalkozik. A többek által igen kényes kérdésnek tartott napirend — hogy tudniillik fizessenek-e tiszteletdíjat a képviselőknek, illetve a bizottsági tagoknak — nagy vitát keltett. Akadt, aki — tekintettel a társadalom és a város nehéz helyzetére — azt javasolta, ne adjanak tiszteletdíjat. Mások bejelentették, hogy ha ilyet kapnak, nemes célra ajánlják fel. Többen kijelentették: semmi helye az álszemérmességnek, a törvény lehetőséget ad ugyanis arra, hogy a település-képviselőknek, tanácsnokoknak, bizottsági elnököknek megtérítsék az önkormányzati munka miatt kiesett jövedelmét, tiszteletdíjat adjanak, illetve felmerült költségeit anyagilag ellensúlyozzák. Ezzel élni kell — mondták többen is —, mert a tisztségviselők igen sokat dolgoznak es gyakran kell távol lenniük munkahelyükről. Akadtak, akik a döntés elnapolása mellett foglaltak állást. E napirend útvesztőibe annyira belebonyolódott a közgyűlés, hogy alig talál ki belőle. Végül is abban, hogy legyen-e tiszteletdíj, — a szavazati arány miatt — nem született többségi döntés; tehát 1991-ben a kaposvári képviselők nem kapnak tiszteletdíjat. A felmerülő költségek megtérítésével kapcsolatban elhangzott számtalan javaslat közül .lapzártáig egyik sem nyerte meg a képviselő- testület többségének a tetszését. Szegedi Nándor 24 milliárdos kompromisszum Megszavazta az Országgyűlés a helyi adókat A szocialisták a szabaddemokraták, a fideszesek nemet mondanak a költségvetésre — Kupa Mihály ragaszkodik a 33 forintos „benzinadóhoz” — Für Lajos „megvédte” a honvédség költségvetését (Folytatás az 1. oldalról) tott helyi adó mértéke és összege nem befolyásolja az önkormányzatok részére a költség- vetési törvényben megállapítható állami támogatás jogcímét és mértékét. A megyénket különösen érinti, hogy az önkormányzatok idegenforgalmi adót vethetnek ki az üdülőtulajdonosokra, a településen két napnál tovább tartózkodókra. A képviselők egyébként a helyi adókról szóló törvény 51 százalékos elfogadása közben több esetben a kormánnyal szemben, a választópolgárok érdekeit szem eiőtt tartva szavaztak. Botos Katalin meg is jegyezte: ez nagy kiesést fog jelenteni. Folytatódott a költségvetés vitája. A bizottságok foglalták össze álláspontjukat, szót emelve a kultúra, a tv, a honvédelem mellett. Ugyanakkor Békési László (MSZP) azt mondta, hogy az ország nem bír el ekkora honvédelmi kiadásokat, igaz, hogy ekkora állam- igazgatási költségeket sem. A szocialisták nem fogják megszavazni a költségvetést. Ugyanezt mondta a szabaddemokraták nevében Soós Károly Attila, aki szerint ez a költségvetés még mindig túl sokat von el és osztogat újra, noha az MDF nem ezt ígérte. Erre egy tájékoztatón az MDF képviselői azt mondták, hogy nem volt elég idejük teljesen új konstrukció kialakítására. Tegnap egyébként megállapodás született a kormány és a költségvetési bizottság között. 24 milliárdot faragtak le az előterjesztett kiadásokból, és az így megtakarított pénzből 10 milliárdot a személyi jövedelemadó növekedésének elkerülésére fordítanak, továbbá többet juttatnak az önkormányzatoknak és a munkanélkülieket is segítő szolidaritási alapra, valamint közművelődési célra. Növelni kívánják a személyi jövedelemadó sávjainak számát, és az alacsonyabb jövedelműek számára kedvezően alakítják át az alkalmazotti kedvezményt. Kupa Mihály pénzügyminiszter is méltatta ezt a kompromisszumot, kifejezve meggyőződését, hogy a magyar gazdaság nem fog összeomlani. Ragaszkodott a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatásának fenntartásához, továbbá a benzinárba épített literenkénti 33 forintos adóhoz. Ha kevesebb lenne, ez 36 milliárd forint hiányt jelentene. Az ellenzéki képviselők a költségvetést támadva elsősorban a honvédelemre, nemzet- biztonságra, az állami hivatalok működésére tervezett összegeket bírálták, ezenkívül szó esett a lakáskamatadóról is, illetve a tervezetben szereplő 1500 forint havi lakáshitelösz- szeg emeléséről. A vita hevében most is előfordult személyeskedés. Für Lajos honvédelmi miniszter a sok bírálatot hallva kifejtette: a magyar honvédség költségvetése csak látszólag nagyobb, mint a tavalyi. Nagy taps fogadta bejelentését: Moszkva Botos Katalin „két arca” az Országgyűlés december 28-i munkanapján a Parlamentben jelezte, hogy január 1-jétől megszűnnek azok a rendszerek, amelyek honvédségünket Moszkvához csatolták, így ennek az önálló honvédségnek kell megszavazni a költségvetését. Nem mindenki értett egyet Kádár Béla miniszterrel, aki foggal-körömmel védte a külkereskedelem költségvetését, mondván: katasztrófába taszítják az országot, ha ezt nem fogadják el. Este a fideszesek is csatlakoztak a szocialistákhoz, a szabaddemokratákhoz, hogy ők sem szavazzák meg ezt a költségvetést. Az Országgyűlés ma délelőtt 10 órakor a költségvetés vitáját folytatja. Nyolc elítélt megtagadta a munkát Fogolyzendülés Állampusztán Az Állampusztai Börtön és Fogházban csütörtökön reggel 8 órakor nyolc elítélt megtagadta a munkát, majd eltorlaszolta zárkája bejárati ajtaját — erről tájékoztatta a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága az MTI-t. Az elítéltek kijelentették: tettüket azért követték el, mert nem tartják megfelelőnek az egészségügyi ellátásukat és nincs televízió a szobájukban. A későbbiekben tettük indokait kiegészítették még azzal, hogy — állításuk szerint — az intézetben elvesznek a leveleik. Kifogásolták azt is, hogy ritkán találkozhatnak hozzátartozóikkal. Az Állampusztai Börtön és Fogház parancsnoka a büntetésvégrehajtás rendjét súlyosan veszélyeztető nyílt ellenszegülést követően azonnal megkezdte a rendkívüli esemény kivizsgálását, és megtette a szükséges törvényes, erő- szakmentes intézkedéseket. Az ellenszegülő foglyok végül is az illetékes parancsnokokkal történt tárgyalások után csütörtökön 23.25-kor önként megszüntették zárkájuk eltorlaszolását. Az intézet parancsnoka ezután fogolyzendülés bűncselekménye elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárást kezdeményezett, ezzel egyidejűleg intézkedett az ellenszegülő elítéltek biztonsági elkülönítésére, magánzárkákba való elhelyezésére és a fegyelmi eljárás lefolytatására. A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának illetékese hangsúlyozta az ügygyei kapcsolatban: az elítélteket megilleti a közérdekű bejelentés és panasz joga. Minden jogos kifogásuk orvoslásának megvan a törvényes útja. Elmondta, hogy az elítéltek kötelezettségeit és jogait, valamint a büntetésvégrehajtási intézetek rendjét a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, illetve igazságügy-miniszteri rendelet határozza meg. Az állampusztai intézetben a foglyok orvosi ellátása megfelel az előírásoknak. A vonatkozó jogszabályok szerint a büntetésvégrehajtási intézet nem köteles — erre nem is képes — minden zárkába televíziót biztosítani. Ugyanakkor az elítéltnek joga van saját tévékészüléket bevinni és használni. Az elítéltek korlátlanul írhatnak és kaphatnak leveleket. A levelek ellenőrzését csak szúrópróbaszerűen végzik, a látogatók fogadására pedig a börtönfokozattól függően van több-kevesebb lehetőség. Leszerelés, 1990 BÁTORÍTÓ MÉRLEG Már nem ellenség, de még nem epészen partner — mondogatják Moszkvában arról a Nyugatról, amely még mindig az elrettentés bálványaként imádja az atomfegyvert, változatlanul csak a másik tömbtől szeretné mentesíteni a világot, s nagyon nem szeretné, ha történelmi tengeri hatalma bármiképp megkérdőjeleződnék. Ugyanakkor Kelet töredelmesen megvallja túlfegyverkezési bűneit es ballépéseit, visszavon, kivon, korlátoz, csökkent. Nyugat pedig szívesen átveszi azokat a módszereket, amelyekkel a gazdasági és politikai kényszerből leszerelési erényt lehet csinálni. 1990 nem hozta meg a támadó hadászati fegyverrendszerek újabb korlátozását az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, nem sikerült tető alá hozni a vegyi fegyverek teljes tilalmát, nemigen haladt előre a világűr demilitarizálása, sőt a „nyílt ég” terv megvalósítása is várat magára, holott az év elején szertelen volt az optimizmus ennek vonatkozásában. Mégis érdemes megvizsgálni, hogy az ENSZ harmadik „leszerelési évtizede” jegyében mivel járult hozzá a búcsúzó esztendő a fegyverzetellenőrzés, a fegyverzetkorlátozás és a konkrét leszerelés folyamatához. Ésszerű védelem November 19-én Párizsban a NATO 16 és a Varsói Szerződés 6 tagállamának vezetői aláírták a II. világháború óta az első hagyományos leszerelési megállapodást, amely három év alatt 100—120 ezer harckocsit, páncélozott harcjárművet, tüzérségi rendszert, harci repülőgépet és helikoptert tüntet el Európából, elejét véve regionális aránytalanságoknak és a szerződés bármiféle kijátszásának is. A szerződés megfosztja a részes államokat a meglepetésszerű és nagyszabású hagyományos támadás katonai képességeitől, hozzájárul az ésszerűen elégséges védelem megteremtéséhez közel tízmillió négyzetkilométeres területen. 1990-ben célegyenesbe fordult a KHR-HHR szerződés végrehajtása. Ez a szerződés hat évig tartó nehéz tárgyalások után 1987. december 8-án a washingtoni Fehár Házban került aláírásra és 1988. június 1 - jén lépett hatályba. Rendelkezései szerint a két,nagyhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió—a hatálybalépéstől számított három év alatt (tehát 1991 május végéig) felszámolja összes szárazföldi indítású közepes hatótávolságú rakétáit (KHR, 1000—5500 km hatótávolság), és harcászatihadműveleti rakétáit (HHR, 500—1000 km hatótávolság), a hozzájuk tartozó berendezésekkel együtt. A célbajuttató eszközök e kategóriáihoz részint ballisztikus rakéták, részint földi indítású manőverező robotrepülőgépek tartoznak. Az év elejéig, vagyis 1990. január 1-jéig az Egyesült Államok felszámolt 451 rakétát, az alapmennyiség 53,3 százalékát és 92 indítóberendezést, az alapmennyiség 31,8 százalékát, a Szovjetunió 1498 rakétát (81,1 százalék) és 555 indítóberendezést (67,2 százalék). 1990. december 1-jére a Szovjetuniónak maradt még 66 megsemmisítendő RSZD—10 (SS—20) mintájú, az Egyesült Államoknak 64 Pershing 2-es mintájú közepes hatótávolságú rakétája és 128 földi indítású manőverező robotrepülőgépe. Az év végéig szovjet részről felszámolták az összes R—12 (SS—4), R—14 (SS—5), RK— 55 (SSC-X—4) típusú rakétákat, illetve kísérleti stádiumban levő manőverező robotrepülőgépeket. Rakéták, fegyverek 1990. október 1 -jén kivonták a hadrendből a nyugatnémet hadsereg Pershing 1A rakétáit Kohl kancellár 1987-es nyilatkozata alapján, de bizonyos viták támadtak Moszkva és Washington között a korábbi NDK, valamint Csehszlovákia és Bulgária birtokába került OTR— 23-asok (§S—23), valamint az Egyesült Államokban „életben maradt” nyugatnémet tulajdonú Pershing 1A rakéták körül. Sikerült viszont rendezni azt a nézeteltérést, amely a korábban SS—20-asokat, jelenleg SS—25-ös interkontinentális ballisztikus rakétákat gyártó votkinszki szovjet üzem amerikai ellenőreinek technikai lehetőségeit illeti. Amerikai részről készségesen elosztlatták a szovjet aggodalmakat. Ismeretes, hogy a KHR—HHR szerződés meglehetősen homályban hagyja a felszámolandó eszközök atomrobbanótölteteinek kérdését, de októberben itt is rögzíthették a felek: egyikük közepes hatótávolságú rakétáin sem maradt az előírt 200— 200-nál több atomtöltet. Novemberben szovjet részről váratlanul olyan nyilatkozat hangzott el, hogy két hónap elteltével készek tárgyalásokat kezdeni az Európában levő harcászati atomfegyverekről. A NATO ezzel, meglehetősen kényes helyzetbe került. Lemondott ugyan az 500 kilométernél kisebb hatótávolságú atomfegyvereinek korszerűsítéséről, de magukról a harcászati atomfegyverekről nem kész lemondani. AVarsói Szerződés hagyományos erőkben mutatkozó fölénye a múlté, részint a nagyszabású egyoldalú csökkentesek, részint a párizsi szerződés következtében, amely kiegyenlíti a két tömb hagyományos fegyverzetét a kontinensen, egyben aláássa a NATO nukleáris hivatkozási alapját. Áz atlanti tömb másfelől gyakran hivatkozott a VSZ harcászati atomrakétákban mutatkozó 12—14-szeres fölényére, mire a keleti tömb azt válaszolta, hogy képtelenség a harcászati atomfegyverek egy csoportját kiragadni és hallgatni az atomtüzérségről, valamint az atombombázó frontrepülőkről. Míg az atomtüzérség vonalán európai paritás van, addig a NATO 1300-al több harcászati atombombázó repülőgéppel rendelkezik, mint a Varsói Szerződés, ráadásul e gépek hatósugara 2—2,5-szer nagyobb, mint a szovjet harcászati rakéták hatótávolsága. Bizalomépítés Mindezek után úgy tetszik, 1991 végre megegyezéssel kecsegtet a hadászati támadó fegyverrendszerek vonalán, s a vegyi fegyverek ugyancsak kétoldalú lényeges korlátozása vonalán, ha hinni lehet a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozók okmányainak, tárgyalásokat ígér a harcászati atomfegyverekről, az európai hagyományos haderőkről és a légiellenőrzésről, a katonai doktrínákról, talán ellenőrzési záradékot kap a biológiai és toxinfegyverekről 1972-ben kötött egyezmény, s talán napirendre kerül a fegyverkivitel és a haditengerészeti tevékenység korlátozása is. Jó esélye van a katonai nyíltság kölcsönös erősítésének és a katonai bizalomépítés folytatásának is, feltéve, ha Európában nem következik be „destabilizációs robbanás” vagy a fanatizált Perzsa-öbölben „szent világháború”. Pirityi Sándor
