Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-27 / 207. szám
1990. december 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 HOZZ ÜNNEPET Karácsonyi tv-lánc Fa-díjas a kaposvári Szalma István iskola A kaposvári Csiky Gergely Színház nyüzsgő méhkashoz volt hasonlatos vasárnap reggeltől: szólisták, együttesek vártak a bemutatkozásra. Töb- büket csak a remény éltette, hogy átnyújthatják ajándékukat. A majdnem félnapos karácsonyi tv-láncba azonban nem mindenkinek sikerült bekapcsolódnia. Az ajándékozás örömét mégis mindenki átélte azok is, akik nem kerülhettek képernyőre. A kaposvári kisdiákok, középiskolások is részesei voltak- vasárnap a karácsonyi tv-lánc megszületésének. A műsorra való fölkészülés az ünnepi ajándékkészítésre adott alkalmat a budapesti, a szegedi és a kaposvári fiataloknak. Hozz ünnepet—szólt atelevíziós felhívás. A fiatalok eleget tettek ennek. A tévé előtt ülő és a karácsonyt váró nézők rájuk is hálásan gondolnak. Milne: Micimackó története volt a keretjátéka az ünnepi tv- műsornak, amelyet Kaposvárról Kudlik Júlia és Seres Tamás irányított. Az idei kaposvári színházi évad emlékezetes előadása, a Micimackó Milne regénye nemcsak a gyerekeknek szolgál tanulsággal. Nem véletlen, hogy több alkalommal is idézte a karácsonyi tévé-lánc a kaposvári előadás néhány részletét. Mind a három városban gyűjtöttek olyan ajándékokat a gyerekek amelyeket meguntak már. Másoknak viszont még örömet okozhat. Sok megúnt játék kelt így ismét életre az ajándékozás ünnepén. Hirdetett karácsonyfa díszítési versenyt a Magyar Televízió az általános iskoláknak. A fa-díjat a kaposvári Szalma István iskola nyerte el a bírálóbizottság szavazata alapján. Szívesen hallgattuk a kaposvári Solt Péter orgonajátékát épp úgy, mint a Szomszédok című televíziós regény két főszereplőjének közreműködését, Komlós Jucit és Kulka Jánost, Koltai Róbert pedig Vörös- marthy Pétiké című versével ajándékozta meg a nézőket. A karácsonyi tv-lánc a kaposvári színház művészeire épült, bizonyítja ezt, hogy Pinokkio szerepében ismét találkozhattunk Pogány Judittal. H. B. Folklór és táncszínház Önálló est a Latincában Zsúfolásig megtelt a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ színházterme szombaton este, amikor a Somogy Táncegyüttes lépett színpadra. A Mosóczi István és Merczel István nevével fémjelzett társulat hagyományos önálló estjét tartotta, felvillantva a régebbi, legendás táncokat és a közelmúltban született koreográfiákat. A remekül szerkesztett műsor első része Bergics— Merczel: Rábaközi legénytánc című produkciójával kezdődött; megalapozva az est hangulatát. A mű a legények vérbő jókedvének, s az egész számra jellemző pajkosság- nak köszönhetően méltán aratott nagy sikert. Legalább ekkora taps csattant fel a Mosóczi koreografálta Leány- karikázó láttán is. Ezután Báli Klára és Merczel István bűvölte el a publikumot. A két szólótáncos kimagasló tudással adott ízelítőt Feketelak táncaiból. A kezdetben külön táncoló fiatalok később egymásra találtak; az önfeledt öröm a fiú mozdulatain érződött leginkább. A kettős után temperamentumos pacalkai táncokat látott a közönség. Tetszetős volt a színpadkép. A nemrégen megrendezett szólótáncverseny résztvevőinek bemutatójában az Erdé- lyes és aprózó, valamint a Mérai csárdás és szapora elegendő volt ahhoz, hogy elhiggyük: bravúros a technikai tudásuk. A folklórprodukciók sora a Szatmári táncokkal zárult. A lelkes kaposvári közönség ismét nagy ovációval fogadta Bergics Lajos—Mosóczi István koreográfiáját, s a fergeteges táncból ráadást követelt... Az est második felében igazi falusi kiskocsma hangulata elevenedett meg. Merczel István a Somogybán élő nemzetiségek dalait, táncait ötvözte koreográfiájában: a kólótól, a délszláv csizmaverőn át a cigányfolklórig. Ez utóbbiból a kaposszentjakabi cigány hagyományőrző együttes tagjai adtak ízelítőt. A közönség elismerte ezt a kompozíciót, bár érezhető volt némi „vér- szegénység” a kicsit hosszúra nyúlt, improvizatív elemekkel teli koreográfiában. A harmadik rész a nagymester Mosóczié volt. A széki anyagra épülő Sűrű és ritka tempó után három táncszínházi produkciót adtak elő a Somogy táncosai. Az érzelmekkel teli Azt hittem... című szám valós életérzésről mesélt. Az álomba merült alak képzeletében saját múltja és vágyai kavarogtak. A higgadt, sorsába belenyugvó (?) én kontrasztjaként megjelent egy másik, örökösen vibráló, nyughatatlan én. E kettősség jelenléte az emberi jellem sokrétűségének szimbólumává nőtte ki magát... A Kiss Ferenc zenéjére koreografált Sirató katartikus erejét a közönség is megérezte. A legnagyobb vastapsot talán ez a szám kapta. A szólótáncos Báli Klárát kétszer hívta függöny elé a publikum. A bánatától szabadulni nem bíró asszony szinte az őrületig fokozza kétségbeesett táncát. Ennek némelyik eleme — a Ballada I. című produkció révén — ismerősnek tetszett. Ezután a Variációknak tapsolt a közönség, a különféle stílusokat és típusokat karakíroz- va felvonultató kompozíción derült a nézősereg. Szellemessége, könnyedsége ellensúlyozta az előbbi szomorúságát. Ez mondható el Az ördög útja című, moldvai anyagot feldolgozó folklórproFotó: Kovács Tibor dukcióról is, amely az est utolsó száma volt. Szót kell ejtenünk a kísérőzenekarról, a Bergics Lajos vezette Zengő együttesről is. Muzsikájuk nagyban járult hozzá az est sikeréhez. A Latinca-ház nézőterén a Somogy Táncegyüttes most is tehetségének legjavát nyújtotta. A közönségnek legfeljebb csak az tűnhetett fel, hogy a hagyományoktól eltérően, e műsorban nem táncoltak a Somogyi Aprók és a Tóth Lajos Általános Iskola leg- apróbbjai. (Úgy hírlik, ők a jövő tavasszal önálló estet rendeznek, amelyen a Németh Ágnes-féle néptáncos műhely egykori tagjai is fellépnek.) A szakavatottak azt is észrevették, hogy az eredetileg 22 személyre készített Leánykarikázóban csak 18- an táncoltak, mivel a többieknek — pénzszűke miatt — nem jutott már jelmez. Lőrincz Sándor Beatmise Somogyváron Gitárerősítő az ősi orgona mellett A somogyvári templomban évek óta hagyomány, hogy a karácsonyi istentiszteletet beatzene kíséri. Korábban a kaposvári Kölyök zenekar szolgáltatott zenei aláfestést a szentmiséhez. A négy éve megszakadt hagyományt most két helybeli fiatalember — Móring József a templom kántora és társa Balázs István — elevenítette fel. Mindketten zeneszerető emberek, egy együttesben muzsikálnak: bálokban, lakodalmakban többször léptek már közönség elé. A karzatra felérve szokatlan a látvány. Az ősi orgona mellett gitárerősítő, tekintélyes méretű hangfalak sorakoznak. Szintetizátor és gitár kíséri a somogyvári iskola diákjaiból alakult alkalmi kórust. . A faluban is érdeklődéssel várták a rendhagyó kísérettel megrendezett karácsony másnapi misét. A karzat másik oldala már a kezdés előtt negyedórával megtelt: sokan jöttek olyanok is, akik amúgy nem tartoznak a templomba- járók körébe. Tizenegy órakor a szintetizátor orgona hangjára váltva hirdette a kezdést, majd az első akkordok után a dobgép és gitár vette át a terepet. A mise a hagyományok szerint folyt, ám új színt varázsoltak a fenkölt környezetbe az egyéni feldolgozások, sajátosan hangszerelt dalok. Egyházi népénekeken kívül a jelenlévők hallhattak a karácsony és a szentmise környezetébe átültetett Louis Amstrong átdolgozást. Kellemesen illett a szentély hangulatába az újszerű zenei aláfestés, bebizonyosodott az újszerű énekfeldolgozásoknak is van létjogosultságuk, sokak számára éppen ez hozta közelebb a karácsony templomi hangulatát. (Barna)
