Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-27 / 207. szám

1990. december 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 230 dolgozó az ünnepi műszakokban Júniusig lesz elég a cukor (Folytatás az 1. oldalról) Egész évben 630—650 em­bert foglalkoztat a kaposvári gyár. Kampányidőszakban egyszerre 200—230 dolgozó vigyázza és szolgálja ki a folya­matos üzemet. Ennyien töltöt­ték a gyárban a karácsonyestét és ennyien szilvesztereznek majd a főzőüstök, a centrifugák mellett, illetve fagyoskodnak a répamosónál. Még mintegy 50—55 ezer tonna répa vár fel­dolgozásra. A leáljást január 15-ére tervezzük. Ha nem eny­hül meg jobban az idő, akkor jelentéktelen lesz a veszteség a prizmákban lévő répában, de ha huzamosabb felmelegedés következik be, akkor rothadás­Fotó: Lang Róbert nak indulhat, és korábban le kell állnunk. — mondta az elnök­igazgató. Várhatóan 33—34 ezer tonna cukrot termel az idén a Kapos- cukor Rt. és a jugoszláviai bér- feldolgozásból is 3—3,5 ezer tonna gyarapítja a körzet ellátá­sát. — Ez a cukormennyiség érté­kesítési körzetünkben június végére elfogy. Az igényekhez képest 10-15 ezer tonna hiány­nyal kell számolni. Az rt. alakítá­sával, a kapacitásbővítéssel ezt a gondot kívánjuk száműz­ni. Mészáros Magántaxi — gazdagoknak! A szovjet fővárosban az utób­bi hónapokban több olyan tár­sulás is szerveződött, amely elsősorban a külföldi cégeknek és képviseleteknek ajánlja szol­gáltatásait. Ilyen az Aleco Taxi Service is, amelynek 10 tagja saját gépkocsival dolgozik. Hár­man főállásban, heten másod­állásban taxiznak. Tarifáik szovjet viszonyok között igazán nem nevezhetők olcsónak, hi­szen egyórai fuvarért 25 rubelt kérnek, de „elfogadnak" ke­ményvalutát is. A bevétel fele a taxist illeti. Az Aleco-t a Diplomáciai Tes­tületet Ellátó Irodában jegyez­ték be és a taxisok ennek a cég­nek fizetik bevételük egy részét. Az egyik taxis elmondta a No- vosztyi munkatársának, hogy szolgáltatásaikat elsősorban a gazdag embereknek szánták, olyan szovjet és külföldi vállal­kozóknak, akik képesek kifizet­ni tarifáikat. (AN) Káosz nélkül átalakulni Márton János a mezőgazdaság kitörési pontjairól Átmeneti időszaknak minősítette az előttünk álló két- három esztendőt dr. Márton János, az ismert agrárköz­gazda, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, amikor azzal a kérdéssel kerestem föl: vajon mi vár sanyarú sorsra jutott mezőgazdaságunkra? Röpke tűnődés után négy nagy csoportra osztotta az elkövetke­ző esztendőkben várható fejleményeket: az államiból a magántulajdon túlsúlyába, a gigantomániából az ésszerű követelmények irányába, a keleti piacról a nyugati felé, s végül a működőképességből a szétzilálódás felé visz az út... — Ésszerűség egyfelől, szétzilálódás másfelől. Nincs ebben ellentmondás? — Máris látható, hogy nem egymással párhuzamos, ha­nem ellentétes folyamatoktanúi vagyunk, és ezeket kénytele­nek leszünk elszenvedni. Ezt azért is hangsúlyoznom kell, mert mindeddig sem a mező- gazdaság, sem az élelmiszer- ipar vezetői, sem a gazdaság- politika irányító szervezetei nem az ország általános fejlő­dése szempontjából foglalkoz­tak ezzel az ágazattal. Igaz, eddig sem beszélhettünk ho­mogén ágazatról, hiszen az egyes részek eltérő eredmény­nyel működtek. E nagyfokú dif­ferenciáltság sajnos most, az átmenet időszakában tovább nő. Az alacsony hatékonyságú vállalatok, illetve azok részei nagy sebességgel szorulnak ki a gazdálkodás köréből, csődbe jutnak, ellehetetlenülnek, fel­számolják őket. Ezek a gazda­ságok nem is elsősorban pénz­ügyi, hanem főleg társadalmi gondot jelentenek, hiszen az úgynevezett elmaradott térsé­gekben, ahol a legtöbb a mező- gazdasági csőd, ott vannak a legsúlyosabb szociális problé­mák is. Ez a helyzet az egész keleti és északkeleti részen. A Dunántúlon, s annak is legnyu­gatibb tájain, így Vasban, Zalá­ban viszont már találni példát a hatékony magángazdálkodás terjedésére. — Mi a véleménye a terme­lőszövetkezetek jövőjéről? — A szövetkezeti tulajdon — minden jogi csűrés-csavarás ellenére — a pártállamban álla­mi tulajdonként működött és a hatalom semmivel sem nyújtott több önállósápot a szövetkezet­nek, mint az állami vállalatnak. Ezért erkölcstelen minden olyan elképzelés, amely a tée- szekre korábban rákényszerí- tett állami hiteleket és adósság­terheket most tényleges, visz- szafizetendő bevételi forrás­ként akarja kezelni... De még ha erkölcsös volna, akkor is re­ménytelen ezek behajtása. Szerintem a szegény körzetek­ben a szövetkezetek vagyonát tehermentesen kell azok ma­gántulajdonába adni, akik a községekben laknak, s to­vábbra is a mezőgazdaságból akarnak megélni. Nyugat-euró­pai színvonalú farmokkal csak évtizedes távlatban számolha­tunk. — Hogyan látja a nagy- és a kisebb üzemek viszonyát? — Nálunk is a tobzódott gi­gantománia, amit nem a gazda­sági törvényszerűség, hanem a politikai hatalom működtetett. Nekünk a jövőben a társada­lomban jelentős forrást adó gazdasági racionalitás jegyé­ben kell privatizálni, végképp elfeledve a kisüzem—nagy­üzem tévutakra vezető vitáit. Csakis az agrárkérdésekben járatlanok tagadják, hogy a me­zőgazdasági fejlődés az egész világban a szakosítás és a kon­centráció jegyében megy vég­be, s ez áll még a legkorsze­rűbb biotermesztésre is. Ugyanakkor a hatékonyságot nem a vállalkozás méretei, ha­nem egymáshoz való arányuk szabja meg. A gazdaság min­denütt ott fejlődött, ahol jelen voltak a kicsiny, a közepes és az óriás cégek, s ezek kiegészí­tették egymást. Nem tudunk Európába bekapcsolódni, ha csak törpegazdaságokban gondolkodunk. De úgy sem, hogy nagyok ugyan a birtokok, de a föld megmuveletlen, mert a parasztok a kor szak­ismereteiről régen elszakadtak, idősek is, és a reprivatizálás során az esetleges új tulajdono­sok a földet kizárólag tőkeként kívánják hasznosítani. Én fő fe­ladatnak az agrárpiaci rendtar­tás valamint a szilárd adó- és hitelrendszer megteremtését tartom. Ha ezekben a kérdé­sekben megfontoltan alakítja ki álláspontját a kormány, akkor a már ma is tapasztalható szétzi­lálódás megáll, s remélhetőleg nem okoz számottevő belső élelmiszerhiányt. K.N. ,, Elixir” a füst ellen, mert újra nem futja ÖREG BUSZNAK NEHEZEBB A TÉL (Folytatás az 1. oldalról) Azon persze még a rendkívüli időjárás esetére megerősített műszaki szolgálat sem tud se­gíteni, ha az utak járhatatlanok és a buszok se előre se hátra mozdulni nem tudnak. Mi per­sze nem az utat szidjuk, s nem is a gazdáját, mert hogy van aki nem is tudja hogy annak az is van, hanem a buszvezetőt, meg az ő buszát. A busszal igencsak könnyű dolgunk van, ha szidni akarjuk. Ha fent vagyunk, akkor lassú, tömött és elromlik a lyukasztó. Ha lent, akkor éppen elmegy előttünk; nem megy el, de rossz számjelzés miatt éppen az el­lenkező irányba indulóra száll­tunk föl; elmegy és még ránk okádja förtelmes fekete füstjét. Nos, lehet, hogy ez utóbbiból egy kicsit kevesebbet kapunk a jövőben. A kaposvári buszokat egy speciális eljárással kezel­ték. Ettől az „elixírtől” azt remé­lik, hogy kevesebbet füstölnek és ráadásul még a fogyasztá­suk is kedvezőbb lesz. Ez jó. Arról, hogy a régi buszokat mi­kor váltják föl újabbakra, nem tudott tájékoztatást adni az ága­zatvezető. N.Zs. Tézisek a szövetkezetek új tagsági és vagyoni viszonyairól A szövetkezetek alapvető jogi kérdéseiről, különösen a tagsági, tulajdoni és vagyoni viszonyaikról, csak törvény ren­delkezhet. Mindazokat a szö­vetkezeteket érintő problémá­kat viszont, amelyekről a tör­vény kötelező erővel nem ren­delkezik, önkormányzati hatás­körükben maguknak a szövet­kezeteknek kell — természete­sen a jogszabályok keretei kö­zött — megoldaniuk. Többek között ezeket a javaslatokat tar­talmazza az új, egységes szö­vetkezeti törvény téziseiről szó­ló — a kormány számára készí­tett — igazságügyi minisztéri­umi előterjesztés. A dokumentum a szövetke­zeti tagsággal kapcsolatos egyik legvitatottabb kérdésben azt az álláspontot képviseli, hogy nem a törvény rendelke­zéseitől, hanem a szövetkezet alapszabályától függjön, hogy valamelyik jogi személy — pél­dául más szövetkezet, gazda­sági társaság, helyi önkormányzat — is tagja lehes­sen olyan szövetkezetnek, amely tipikusan magánszemé­lyek közössége. Azt ellenben az új törvénynek ki kell monda­nia, hogy a jogi személy tagsági jogai és kötelezettségei — a munkavégzést kivéve — azo­nosak azokéval, akik természe­tes személyként tagjai a közös­ségnek, s hogy nem lehet eltér­ni az egy tag, egy szavazat klasszikus szövetkezeti elv ér­vényesítésétől aszerint, hogy jogi vagy természetes személy­ről van-e szó. Az előterjesztésben foglaltak szerint a szövetkezet alapításá­hoz öt alapító tag és olyan mér­tékű induló vagyon szükséges, amely elegendő a tervezett gazdasági tevékenység meg­kezdéséhez. A szövetkezet a cégbírósági bejegyzéssel — az alakuló közgyűlés időpontjára visszamenőleg — jön létre. Fontos kitétel: a szövetkezetre vonatkozó tények és adatok — az üzleti titkok sérelme nélkül — nyilvánosak. A szövetkezet és a tagjai kö­zötti vagyoni viszonyok vonat­kozásában az előterjesztés azt javasolja, hogy a vagyoni kap­csolatnak egyetlen formája le­gyen: a szövetkezeti üzletrész. Ez felel meg az európai orszá­gokban alkalmazott megoldás­nak, s az 1947-es első magyar egységes szövetkezeti törvény álláspontjának is. Az üzletrész osztalékra jogosít, és forgalom- képes értékpapír. Ez utóbbit akkor is célszerű kimondani, ha valószínű, hogy a szövetkeze­ten kívüli forgalmazása csak kivétel lesz. A szövetkezeti tag­nak belépéskor az alapszabály­ban meghatározott számú üz­letrészt lehet jegyezni — egyet kötelező —, kiváláskor pedig a tag megkapja az üzletrész név­értékét vagy forgalmi értékét, amennyiben veszteség fedezé­sére nem használták fel. A különféle kifizetésekkel csökkentett adózott eredmény a szövetkezet vagyonát növeli, ha azt ténylegesen nem osztják ki, hanem erről az értékről névre szóló értékpapírt (szövetkezeti üzletrészt) állítanak ki, az ön- kormányzati szabályzatban meghatározottak szerint. Az üzletrész magában foglalja a szövetkezet vagyonából a tagra jutó részt is (a föld kivételével, mert az a tagok tulajdona). A szövetkezet a tulajdonában álló, a tagok vagy az állam illet­ve a helyi önkormányzat által használatába adott, továbbá a szerződés útján használatába került eszközökkel önállóan gazdálkodik, adózott eredmé­nyével szabadon rendelkezik. Az új, egységes szövetkezeti törvény szerint a szövetkezet bármilyen gazdasági tevékeny­séget folytathat, kivéve azt, amelyet a törvény az állam vagy a helyi önkormányzat kizáróla­gos tevékenységi körébe utal vagy amelynek gyakorlására más szervezeti formát ír elő. A szövetkezetekben — a tagsági viszony keretében — kétféle munkavégzésre irányu­ló jogviszony jöhet létre. Egy­részt vállalkozási típusú mun­kavégzés, amelynek tartalmát a legkülönbözőbb — a szerződé­si szabadság elvéhez igazodó — csoportos vagy egyéni tag­sági megállapodások határoz­nak meg. Másrészt pedig az üzemi jellegű (nemcsak nagy­üzemi) munkavégzés, amelyre általában a Munka Törvény- könyvének a rendelkezései az irányadóak. (MTI) OPTIMISTA JÖVŐKÉP A juhásznak kissé rosszul megy a dolga Az idén a termékértékesítési problémák és az árviták voltak a juhászat jellemzői. A gyapjúfel­vásárlási előrejelzések remé­nyekre jogosítottak: sajnos be­következett a nem várt ese­mény és ma is a gazdaságok­ban van a megyében megter­melt gyapjúnak mintegy a fele. Tolnai Gyula, az Oviscoop ügyvezető igazgatója mondta ezt. A mezőgazdasági termelők érdekvédelmi szövetségének juh- és kisállattenyésztői vá­lasztmánya legutóbbi ülésen az ágazat gondjairól és kilábalás lehetőségeiről tárgyalt. Tolnai Gyula szerint jobb helyzetben vannak az Ovis­coop taggazdaságok, hiszen a náluk megtermelt gyapjú 80 százalékát sikerült értékesíteni, ígéret van arra is, hogy a mara­dékot legkésőbb februárban elszállítják. A tenyésztéssel foglalkozó szakemberek egy­behangzó véleménye az, hogy gyapjú ügyben 2-3 éven belül jelentős változás nem várható, s ezt a tenyésztésnél figyelem­be kell venni. Az ágazati bevétel 85 százaléka a vágóbárány ér­tékesítésből származik. Az idei év utolsó negyedében olyan volt a kereslet, hogy többet is el lehetett volna adni, mint ameny- nyit felkínáltak. Tolnai Gyula szerint—éppen ezért—nyere­séges ágazattá lehet tenni a ju­hászától Ha a piac követelmé­nyeinek megfelelő árut kínálja az ágazat, akkor a termékek 90 százaléka nyugat-európai piac­ra kerülhet. Karácsonyra, hús- vétra, valamint a július végi időszakra kell biztosítani a te­jesbárányokat. A hazai juhá­szat jelenleg nincs a piacon dik­táló helyzetben. Az élőexport 60-65 százaléka tejesbárány. A minőséget viszont a piac hatá­rozza meg. A Közel-Keleten nehéz vevőt találni. A nyugat­európai piacon viszont a fajta­garancia a fontos. Ezt pedig a nagyüzem tudja biztosítani. — Az elmúlt tíz év alatt felére csökkent az anyajuhállomány Somogybán — mondta Molnár Ferenc, az érdekvédelmi szö­vetség főmunkatársa. — Ha a ma meglévő 25 ezres állomány tovább csökken az egész állat- tenyésztés szerkezetét befo­lyásolja. Ez az állomány viszont túlnyomórészt kistermelőknél van. A közeljövőben a nagyüze­mek további állománycsökken­tése várható. A régi gazdasági szakembe­rek szerint egy 500 holdas gaz­daság eltartott egy 500 anyás juhnyájat. Ma? — Egyre több lesz a húsmar­ha- és juhtartásra alkalmas te­rület a megyében is. Bűn volna nem kihasználni ezt. Számtalan példa bizonyítja, hogy nagy­üzemben és vállalkozásban is lehet eredményesen gazdál­kodni. Ennek az ágazatnak az alkalmazkodó képessége lé­nyegesen jobb, mint akár a szarvasmarháé vagy a sertésé. Ángyán János, a választ­mány vezetője az ágazat kriti­kus helyzetének okát abban lát­ja, hogy kiöregedtek a juhászdi­nasztiák, a vállalkozók sok esetben szaktudás nélkül kezd­tek állatokat tartani. — Szövetkezetünkben is meg kellett szüntetni a bértar­tást, de a jelenlegi 1300 dara­bos anyaállományt meg kíván­juk tartani. Beruházásaink is köteleznek erre és a homokhát sem nélkülözheti a trágyát. Megfelelő kormányzati intézke­désekkel, agrárpiaci rendtar­tással és intervencióval kezel­hető lesz a jelenlegi válság. Enélkül viszont végképp padló­ra kerülhet az ágazat. A juhásznak ma még kissé rosszul megy a dolga. Mészáros Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents