Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-23 / 206. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 23., szombat KARÁCSONY Visszapillantó Németalföldi metszetek a XIX. századi karácsonyokról Parányi csengő csüngött a gyertyaöntő mester boltja előtt, s ahogy belépett valaki az ajtón, csilingelt. Rózsaszín gyer- tyácskák, nevető mézeskalácsszívek mind néma csodálattal pislogtak a legfelső polc felé. Még a gyertyaöntő mester is áhítatosan tekintgetett legújabb művére, élete legszebb alkotására: az ezüst gyertyára. Mint már mondottam, a legfelső polcon állt, fenn a magasban, sudár teste volt, vakító ezüstös, mintha nem is viaszból, színezüstből volna. Lágy vonalakban csavarodott a formája, tündöklő arany a kanóca, könny szökött a szemébe, aki csak látta. Nem is adom ám el én ezt — gyönyörködött alkotásában a jó öreg mester—, hisz nincs a világnak annyi pénze, amivel meg lehetne fizetni ezt az én szépséges, imádatos munkámat. De a kis bolt mögött volt még egy kisebb szobácska, ahol nyolc apró poronty szorongott, meg egy beteg asszony, a gyertyaöntő felesége. Sok pénz kellett kenyérre, még több orvosságra. így esett, hogy meg kellett mégis válnia az ezüst gyertyától. Gazdag ember vette meg, aki prémes bundában jött a boltba, mézeskalácsért. Aztán megakadt a szeme a remeken és száz tallért adott érte. A szegény gyertyaöntő sűrű sóhajtozások közepette csomagolta, a gazdag ember meg hazavitte. Otthon éppen nagy lakomára készültek, csipkés térítőkön finom sültek, cifra torták sorakoztak. Odaállította hát a faragott asztal közepére, porcelán tányérra, hogy majd a vendégek gyönyörködhessenek lobogó lángjában és irigyeljék a gazdag vendéglátót. Igenám, de mást határozott a gyertya. Büszkén és fagyosan állt a díszhelyen, hidegen csillogott az ezüst ruhája. De meggyulladni nem akart. Hiába pazaroltak el három doboz gyufát, a kanóc meg sem pör- kölődött. Végre megdühödött a gazdag ember, szégyellte magát a vendégsereg előtt, fitymálva szólt hát inasanak: — Vidd ki ezt a vacakot, meguntam már! Boldogan vitte ki a konyhába az inas a könnyen szerzett jószágot. Pipázgatni szokott ráérő perceiben; most arra gondolt, milyen jó lesz majd ez a fo- lytonégo gyertya, azon bármikor meggyújthatja hűséges pipáját. Ennek is csak bosszúság meg harag lett a vége. A gyertya bizony most sem fogott tüzet, és az inas csúnya, káromkodások között dühösen kidobta az ablakon. Repült az ezüst gyertya, repült, míg csak le nem pottyant egy szemétdob kellős közepébe. Rothadt gyümölcsök, törött bögrék közé esett, éppen egy mezítlábas fiúcska elé. —Jé, milyen gyönyörűséges gyertya! — kiáltott fel boldogan, és arra gondolt, milyen sötét van az ő nyomorúságos otthonában. Magához ölelte hát az ezüst gyertyát §s megindult vele hazafelé. Es ahogy ment az úton, egy templom elé ért. Nem tudta, mi súgja neki, hogy álljon meg. — Ha eddig jó volt otthon a sötétség, ezután is jó lesz — mondta a lelkében egy hang, és mezítelen lábacskái megindultak a templom lépcsőin. Benntemérdek ember imádkozott. És mind felfigyelt, ahogy a rongyos fiúcska bátor léptekkel végigment a padsorok között, egyenesen az oltár felé. Megállt az Úr asztala előtt, elhelyezte az ezüst gyertyát a közepére. Az meg hirtelen lángra- kapott. Aranyos lánggal lobogott a kanóca és égi fényesség támadt a templomban. A kisfiú szeméből pedig boldog köny- nyek potyogtak. Mert minden csak a maga helyén ragyog igazi fényével. o V o D A S s A R O K 6 (í»ú p 0 unj 9ü> © <£ JÜ> <n> Karikázd be, ami párosán fordul elő! Játékok szobában Nyílt levél Cím: Kaposvár, Kossuth L. u. 47. Fotó: Jakab Judit Keressük meg! Ezt a játékot minden gyerek szereti, különösen a kisebbek. Valamit eldugtok, és ezt kell megkeresni. Többféle változata ismert. Keresés közben segítettek a megjegyzésekkel, például ha közeledik hozzá tüzet, ha távolodik, vizet mond- tok, de lehet hideget, meleget is. A másik változata, hogy az elrejtett tárgy fellelhető helyét ki kell kérdésekkel barkoch- bázni. Úgy is lehet, keresni, hogy bizonyos jelzések útját kell követni, s ezek alapján az elrejtett tárgy megtalálható. Társasjátékok Vannak készen vett játékok, amelyeket a hozzá mellékelt szabályok szerint kell játszani. De ti is készíthettek társasjátékokat: a malom, a sakk megrajzolása és bábuinak elkészítése agyagból, papírból, műanyagból szintén jó időtöltés. A gombfociról Ezt a játékot kezdik újra fölfedezni. Vehetők kész csapatok, és készíthettek gombokból ti is. Az én gyerekkoromban a „játékosokat” csakis gombokból lehetett csinálni. Játszható asztalon, de mi furnérlapból külön pályát készítettünk. Szabályosan, a mérethez arányosan igazodva rajzoltuk (festettük) az alap- és oldalvonalakat, az ötöst, és tizenhatost, valamint a tizenegyes pontot. Keskeny lécből készültek a kapuk, melyet gézzel fedtünk be. A kapusokat gyufás- dobozból készítettük. A szabályok hasonlóak az igazi focihoz, azzal a különbséggel, hogy előbb az egyik, majd a másik játékos következik lépésre. A gombok irányíthatók kézzel vagy valami tárggyal, mondjuk fésűvel. PÁKOLITZ ISTVÁN: Jó éjszakát Pillog az esti csillag szunnyad a fény, az illat; szellő piheg a gally on, neszét se igen hallom; nem ciirrög a kabóca: holnapra is kell nóta; mesém halk-permetezve száll pilleszárny-szemedre; végére érve, látom, karján ringat az álom. Mottó: „Lehet, hogy igen, Lehet, hogy nem, De én képzelem, Hogy beszélsz velem." Kedves Család! Elnézést a megszólításért, nem ismerem Önöket, de mégis írnom kell. Ma, szerdán hét tanítási óra és egy szakkör után meglehetősen elfáradtam, bágyadtan, és rosszkedvűen indultam hazafelé. Útam, az önök háza előtt vezetett, és amikor kertjükben megláttam az égőkkel díszített fenyőfát, meg kellett állnom. Egy pillanat alatt felváltotta bennem a fáradtságot, a rosszkedvet valami nagyszerű, felszabadult öröm és boldogság. Lehet, hogy csak holnapig tart ez? Lehet! De abban biztos vagyok, hogy valahol, belül meg fogom őrizni örökre azokat az eddig ismeretlen vagy félig ismerős érzéseket, amelyek a fa láttán eltöltöttek. Hálás vagyok Önöknek ezért, és nem tudtam volna ma lefeküdni addig, amíg nem mondok köszönetét azoknak, akik ilyenné tették a napomat! Óriási dolog szerintem, hogy az apró figyelmességgel milyen érzéseket tudnak kiváltani a másik emberből. Boldoggá tenni másokat anélkül, hogy ismernék, tudnának egymásról — valami nagyszerű! Számomra az önök figyelmessége azt mutatja, hogy minden járókelőnek — legyen az bárki — őszintén, tiszta szívből kívánnak boldog ünnepeket. A szabad ég alatt álló fa eszembe juttatta azt is, hogy még mindig van és mindig lesz olyan, ami szép, és ha az ember szívében szeretet, körülötte béke van, minden megoldható, az elfe- ledhetetlennek hitt rossz dolgokat is el lehet felejteni. Ez a fa a szeretet, a békét, a boldogságot jelentette nekem. Levelemmel azt akartam kifejteni, hogy mennyire hálás vagyok, mennyire tisztelem Önöket ezért! És most én is őszinte örömmel kívánok a Családnak békés, meghitt, boldog karácsonyi ünnepeket! Tisztelettel: Egy „Munkácsy”-s diáklány KÖLTŐ Ha az ábra betűit futólépésben és helyes sorrendben ol- vassátok össze, egy magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a költő?
