Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-23 / 206. szám
1990. december 23., vasárnap SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY A SOKSZÍNŰ mezogazdasage a jovo Önkormányzati ajándék nagycsaládosoknak Európa érdeklődik a kaposvári módszer iránt NÉMET PROFESSZOROK AZ EGYETEMI KARON „ITT A KIBONTAKOZÁSNAK JÓ FELTÉTELEI VANNAK” Jártak az Agrárgazdasági Kutatóintézetben, a Földművelésügyi Minisztériumban, a Te- rimpexnél, a Szigetvári Állami Gazdaságban, ám a legtöbb időt a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karán töltötték. Németország Braunschweigben levő mezőgazdasági kutatóintézetének három szaktekintélye töltötte hazánkban az ünnep előtti hetet: dr. FolkhardIserme- yer professzor, az intézet igazgatója, dr. István Heinrich, az igazgatóhelyettes és Claus Deblitz agrárökonómus. A vendéglátó, dr. Széles Gyu/a dékán jelenlétében velük beszélgettem elutazásuk előtt. — Mi volt ideutazásuk célja? — Két alapvető indítéka volt ennek — mondta lsermeyer professzor. — Számunkra rendkívül izgalmas kérdés, hogy egy tervgazdálkodásban „felnőtt" ország hogyan, milyen módszerekkel vált a piacgazdaságra. Tudjuk, hogy az átalakulással Magyarország sok tekintetben előbbre jár, mint a volt NDK területe, ezért az itteni tapasztalatok számunkra most különösen érdekesek és fontosak. A másik ok: a mi intézetünk is foglalkozik szarvasmarhakutatással és e tekintetben ezen a karon igen gazdag tapasztalatok vannak. — Egy harmadik körülmény is motiválta a látogatást — tette hozzá dr. István Heinrich —: a kaposvári karral mi 1988-ban kormányközi egyezmény alapján felvettük a kapcsolatot a tudományos műszaki együttműködés érdekében. Közös kutatásokat folytatunk, deviza- mentes cseréket szervezünk, évente tíz, németül beszélő hallgatót fogadunk tanulmányútra, akik elsősorban a nyugat-európai családi farmok helyzetével, működésével ismerkedhetnek meg. — Milyen benyomásaik vannak a magyar mezőgazdaság mai helyzetéről? Dr. István Heinrich — Mindhármunk nevében mondom—válaszolt lsermeyer professzor —, hogy itt a kibontakozásnak jó előfeltételei vannak. Elkerültek itt egy sor olyan hibát, melyet Németország keleti felében nem kerültek el. Meggyőződésünk, hogy—ösz- szehasonlítva Európa más országaival — itt versenyképes mezőgazdaság alakulhatna ki. — Feltételes módban fogalmazott. — Megítélésünk szerint feltétlenül szükség van ehhez a közös piaci árrendszer alkalmazására és a privatizációra. Ez utóbbin nem azt értem, hogy például a nagyüzemeket, a szövetkezeteket széjjel kell verni— mert ez nagy hiba lenne! Hanem azt, hogy a tulajdonosok valódi tulajdonosokká váljanak, ennek alapján gyakorolják jogaikat. Nem lenne jó, ha ezt a folyamatot a politika befolyásolná! Fontos, hogy — ha megrázkódtatások árán is-— Magyar- országon a legkülönbözőbb típusú gazdálkodási formák jöjjenek létre. Tapasztalataim szerint ezeknek a csírái megvannak. A sokszínű, a különböző típusú gazdálkodási szervezeteké a jövő! — A magyarországi átalakulás számomra azért is érdekes — jegyezte meg Deblitz úr —, Dr. Folkhard lsermeyer profesz- szor mert doktori disszertációmat a gazdálkodási formák nemzetközi összehasonlításából írom. E célból hosszabb időt töltöttem el az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, két hét múlva megyek Új-Zélandra. Ezekhez a tapasztalatokhoz nagyon sok tanulságot adott ez a kaposvári látogatás. — Váltsunk néhány szót látogatásuk szőkébb szakmai céljáról, a szarvasmarha-ágazatról! — Az agrártermelésnek vannak olyan határterületei, ahol nem, vagy csak minimális gazdaságossággal lehet termelni. A Közös Piacban azzal számolunk, hogy ezek a területek nőni fognak. A tapasztalatok szerint azonban ezeket a vidékeket extenzív gazdálkodási módszerekkel hasznosítani lehet. Intézetünk a világ minden táján kutatja ennek módszereit. Minél kevesebb tőkével — minél eredményesebben. Magyar- országon vannak ilyen formák. Figyelmünket különösen megragadta a kaposvári karon kidolgozott módszer, a gyepre alapozott hús- és tejtermelés. Olyan tényeket ismerhettünk itt meg — tárgyalást folytatva dr. Harsányi Lehellel, a Kaposfarm vezérigazgatójával is —, amelyek mindenképpen számíthatnak Európa érdeklődésére is. Claus Deblitz ökonómus Fotó: Jakab Judit — A két intézet közötti kapcsolat eddig is gyümölcsöző volt — tette hozzá dr. István Heinrich. — Úgy gondoljuk, ennek nagyobb jövője van. A gyepre alapozott hústermelés a következő évek egyik legfontosabb programja lehet. Jövőre az agrárközgazdászok évenkénti göttingeni közgyűlésének ez lesz a fő témája. — Az Európai Állattenyésztők Egyesülete és a Világbank szervezésében jövő év áprilisában ismét jövök Magyarországra — mondta lsermeyer professzor —, előadást tartok az állatltermék-elöállítás jövőjéről. Ez is része az együttműködésünknek. Végül pedig — mivel közös érdek—igyekszünk minden eszközzel elősegíteni a kaposvári karral a tudományos, a kutató-, az oktatómunka fejlesztését. Bizonyos, hogy itt élve, belülről látva ez az átalakulás sokkal göröngyösebb, mint amit mi szavakkal el tudunk mondani. De szívből kívánom, hogy ezen a nehezebb szakaszon sikerrel jusson túl a mezőgazdaság! Mert a jövő csírái itt megvannak. Ennek jegyében kívánok kellemes ünnepeket és sikeres új évet! —Köszönöm a beszélgetést. Vörös Márta Siófoki csomagok /A hagyományokra építve — Segítőszolgálat alakul Fájdalmasan sokan vannak a rászorulók. Minden hatodik siófoki polgárról elmondható, hogy szűkös körülmények között el vagy kevesebb a nyugdíja 4500 forintnál. Ilyen elszomorító eredményt hozott az a felmérés, melyet a helyi önkormányzat e területen dolgozó munkatársai végeztek el januártól decemberig. Sajnos, további rétegek kerülnek súlyos anyagi helyzetbe. Ilyen körülmények közt természetes és szükségszerű, hogy nő az önkormányzat felelőssége a bajba jutott polgárok iránt. Elsősorban a jogszabályokban előírt feladatainak tesz eleget, de ez nem elég. Fontos, hogy az önkormányzatok a szociális igazgatás olyan centrumai legyenek, amelyek a társadalmi összefogás és segítőkészség megszervezésével megsokszorozzák a segíteni akarók és tudók erejét. Siófokon ez nemcsak szándék, már hagyománya is van. A tanács és a Vöröskereszt dolgozói tavaly megszervezték a magányosok karácsonyát, ahol az egyedül maradottak és családon kívül élők ajándékot kaptak és részesülhettek az ünnep melegéből. Az idén a főszervező az ön- kormányzat és a Vöröskereszt. De tavaly is és az idén is részt kért és vállalt a szervezésből a római katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a Máltai Szeretetszolgálat siófoki szervezete. A magányosok karácsonyi ünnepségét tegnap rendezték meg a Fogas étteremben; itt a polgármester, Molnár Árpád szólt az idős, magányos emberekhez, akik 500 forint értékű ajándékcsomagot kaptak, majd meghívták őket vacsorára. A nagycsaládosoknál, ahol három vagy több gyerek üli körül az asztalt, ott ma az önkormányzat ajándékával kopogtatnak a költségvetési üzem és a hivatal dolgozói. Lesz a csomagban ételnek való tea, csokoládé, mosópor. A boltban ezer forintot kérnének érte. A gondok közt üde színfoltként a sok helybeli okos, ügyes fiú és kislány közül nyolcvanan tanulmányi eredményeik elismeréseként 3—400 forint értékű könyvjutalmat kaptak az önkormányzattól. Az ajándékot nekik is a polgármester adta át. Az önkormányzat szeretné, ha a társadalmi összefogás még hatékonyabb lenne a rászorultak megsegítésére. Ennek összehangolására család- segítő szolgálat létrehozását határozták el. Szükség lesz rá. Honvári Tibor ÖTVEN ÉV Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepli ma Kaposváron a Bajcsy-Zslllnszky utcában Földvári József és felesége. Az évfordulón négy lánya és hat unokája köszöntötte az idős házaspárt. Esküvőjük dátuma: december 22. Együtt érkeztem hozzájuk tegnap este egyik lányukkal. Földvári József nyitott ajtót. A nappaliban ültünk le, s amíg a feleségre vártunk, a férjet kérdeztem az eltelt ötven évről. — Amikor megesküdtünk, én 20 éves voltam, az asszony 18. Jó része is volt az életünknek, meg rossz is. Már ahogy az lenni szokott. Tudja, a bányára nem szívesen emlékszem. — Bányász volt? — Részben. Fociztam először itt, Kaposváron a Rákócziban, majd Mázaszászváron a Bányásznál. Onnan Sárbogárdra kerültem. Amikor kiöregedtem, visszajöttem, és az eredeti szakmámban dolgoztam. Cipész vagyok. A felesége is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Nem sok dicsekedni való van az ötven évvel: tettük a dolgunkat; dolgoztunk, a gyerekeket taníttattuk. Rendezett az életünk, ezért vagyunk mi is boldogok. — Mire emlékeznek a legszívesebben az elmúlt ötven évből? — Az esküvőre — mondja Földváry Józsi bácsi. — Az nagyon szép volt. — Én meg a gyerekekre! — teszi hozzá a felesége. A nagy ünnepség, amikor mindnyájan együtt ülnek majd az asztalnál, ma lesz. Kovács Tibor Küszöbön a megállapodás az IMF-fel Hamarosan létrejöhet a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, hiszen szakértői szinten már megszületett az egyezmény, s ha a magyar parlament is jóváhagyja a 78 milliárd forintos deficittel számoló Jövő évi költségvetést, várhatóan az IMF Igazgatótanácsa is kedvezően dönt—mondotta Kovács Álmos pénzügyminisztériumi államtitkár-helyettes szombati sajtótájékoztatóján. Beszámolt arról, hogy az IMF alapvetően egyetért a magyar gazdaságpolitika fő irányaival, a piacgazdaság kiépítésével, a privatizáció gyorsításával, az állam gazdaságban betöltött szerepének fokozatos visszaszorításával. Helyesli azokat a kormányzati erőfeszítéseket is, amelyek az infláció megfékezését szolgálják. Vita egyetlenegy kérdésben volt a kormány és az IMF-szakértők között. Ez pedig, hogy a jövőre mintegy 2 milliárd dollárra becsült veszteséget — amely a külgazdasági körülmények megváltozása miatt éri az országot — milyen hányadban kell saját erőből elviselni, és milyen mértékben lehet külföldi hitelekkel megfinanszírozni. Természetesen az IMF azt szorgalmazta, hogy a magyar gazdaság minél nagyobb mértékben saját erőből teremtse elő a forrásokat. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy-ahola piacgazdaságokban hagyták érvényesülni a kedvezőtlen külső körülményeket, az állam nem avatkozott be, ott az alkalmazkodási periódus rövid és sikeres volt. Ahol az állami beavatkozás tompította ezeket a hatásokat, a gazdaság hosszabb távon és nehezebben alkalmazkodott. Az IMF a hároméves program keretében 1991-ben mintegy 1 milliárd dollár hitelt folyósít Magyarországnak, amellyel nagymértékben megkönnyíti az ország külső finanszírozását. A Nemzetközi Valutaalap szakértői évente kétszer fogják ellenőrizni a megállapodásban foglaltak teljesítését. Az 1991- es esztendőben elért gazdasági eredményektől függ, hogy a hároméves megállapodás következő két esztendejében milyen összegű hitelt folyósít a Nemzetközi Valutaalap Magyarország számára. A BETLEHEMI LÁNG - KAPOSVÁRON Betlehemből indult el a láng karácsony üzenetével. Kaposvárra tegnap sötétedéskor érkezett meg, Bécsen és Siófokon keresztül. Cserkészek hozták, s a város szívében, a Kossuth téren felállított „mindenki fenyőfája” előtt gyújtották meg a kaposvári gyertyákat. A lángot Kaposvárról Pécsre vitték tovább. Fotó: Jakab Judit Energia a Szovjetunióból A Mineralimpex jövőre 5,19 milliárd köbméter földgázt és 2 tonna kőolajat szerez be a Szovjetunióból. Minderről Tóth József, a Mineralimpex vezérigazgatója tájékoztatta az MTI-t, hozzátéve, hogy mindkét energiahordozó világpiaci áron, dollárért érkezik, s az is elképzelhető, hogy további kőolajbeszerzésre is sikerül majd szerződést kötni a szovjet partnerrel. A Szovjetunió 1991-re egymillió tonna kőolaj szállításara tett ígéretet, de a Mineralimpex- nek e mennyiség kétszeresére sikerült szerződést kötnie. Ez az ország jövő évi igényének mintegy egyharmada. Valószínűleg más cégek is importálnak majd energiahordozókat, mivel 1991-től liberalizálják a szén- hidrogének importját. Jövőre egyébként berrelenkénti 26 dolláros átlagárat feltételezve mintegy 1,2—1,3 milliárd dollárba kerül az országnak a 6—6,5 millió tonna kőolaj beszerzése.
