Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-23 / 206. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP KARÁCSONY 1990. december 23., vasárnap A • • KARÁCSONY BETLEHEMI ÜZENETE Milyen érzésekkel, gondo­latokkal készült 1990 kará­csonyára? — ezt kérdezték munkatársaink azoktól a lel­készektől, akiknek önként vállalt hivatásuk, hogy a szeretetet hirdessék, reményt ébresszenek a legreménytele­nebb körülmények között élők körében is. Az ünnep ajándéka Szuhánszki István metodista lelkész: — E napokban nemes vágy tölti be szi­vünket: megajándékozni szeretteinket. Még akkor is, ha alig marad valami a pénz­tárcánkban. Karácsony a szeretet ünnepe; a szeretet természete pedig az, hogy adni akar, örömet szerezni; mert adni öröm. Sőt Jézus még hozzáteszi: „Jobb adni, mint kapni". Hogy miért tesszük mindezt? Szo­kásból? Minden bizonnyal sokakat ez ösz­tönöz, de adhatunk azért is, mert Isten, a nagy Ajándékozó évezredek Ígéreteit be­váltva „az idők teljességében" Fiát adta e világnak. Karácsony ajándéka Jézus, a bet­lehemi gyermek. Benne öltött testet Isten megváltó gondolata. Lassan 1991 -et írunk. Valahányszor papírra vetjük az évszámot, nem gondolunk arra, hogy Jézus Krisztus születésétől kezdődik időszámításunk. Őt igazolja naponta a sok-sok leírt keltezés. Bármennyire is kigúnyolták, letagadták: Ő van, Ő itt van. És aki megismeri Őt, befo­gadja, annak békességet ad... Ma különösen sok fiatal fordul érdeklő­déssel Krisztus felé. Ezek a fiúk és lányok úgy érzik, elhallgattak előlük valami nagyon fontosat. Sokan csalódtak például édes­anyjukban, aki egyszer csak egy másik ,, apukát"kezdett szeretni vagy éppen édes­apjukban, akire addig felnéztek, ám ő el­hagyta családját. De szeretetre éhesek a felnőttek is, akik karácsonyra inkább fel­dobnak egy képeslapot, csemetéiknek pe­dig drága hifi-csodákat vesznek, ellátják őket mindennel. Az igazi szeretet, gondos­kodás, megbocsátás és hűség helyett. Mert szeretni, megbocsátani, elviselni a másik ember gyengeségeit valóban nehéz. Ám Jézus azért jött a világra, hogy magára vál­lalja életünk minden terhét-bűnét, és Isten gyermeke lehessen a talajt vesztett ember. ,, Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." A karácsony szomorúsága az, hogy hamar elmúlik. Az utcán hevernek a tegnap még ünnepi díszbe öltöztetett fenyőfák; és mennyi fásult, kiábrándult ember cipeli to­vább gondjait... Ennyi lenne a karácsony? Eddig tartana csak az öröm? Milyen kár, hogy ilyen kevéssel is beérjük! Felületesek vagyunk. Isten legnagyobb ajándékát so­kan nem ismerik, pedig életük boldogabb és kiegyensúlyozottabb lehetne. Karácsony nagy üzenete: ImmánuelI Velünk az Isteni Ez pedig nem a jólétből, a szerencséből tűnik ki legjobban, hanem abból, hogy rádöbbenünk: minden bajunk­ban Ó a támaszunk és vigasztalásunk; de mi magunk is mások támasza, vigasza és reménysége leszünk. Az első karácsony után az angyalok visz- szatérek a mennybe, a pásztorok a nyájuk­hoz, a keleti bölcsek hazájukba. De Jézus itt maradt. S még ha karácsony ünnepe oly hamar elmúlik is, Isten velünk van, velünk marad... A szeretet törvénye Maries József plébános, püspöki taná­csos •: — Úgy vagyunk, mint a zsidó nép, ame­lyik a Messiást várta évezredeken keresz­tül, míg végre eljött az üdvözítő. A várako­zásba akkor is öröm és üröm vegyült. Tud­juk, hogy a zsidók élete tarkított volt szomo­rúsággal. Mégis fölvirradt a boldog betlehe­mi éjszaka! Az 1990. év végétől, karácso­nyától gazdaságilag nem sok jót várhatunk. Politikailag már más a kép: van már egy olyan kormányunk, amelyik a nép javát szolgálja, s mögötte a nép által megválasz­tott parlament. Az emberek azonban a poli­tikát a mindennapi élettel mérik. S a sze­génység egyre nagyobb gond. A szent csa­ládnak császári parancsra Názáretből Bet­lehembe kelleti menni, hogy a legszegé­nyebb módon ott szülessen meg a kis Jé­zus. A mi híveink is ilyen szegénység köze­pette ünnepük a karácsonyt. De a kará­csonynak nem ez a lényege, hanem az, hogy az Isten találkozott az emberrel, ösz- szehajolt az ég és a föld, s eljött a várva várt megváltás. Amikor mi szerényen ünnepel­jük 1990 karácsonyát, hiszünk abban is, hogy ha visszakanyarodik a magyar nép az Istenhez, ha keresi a vallásban a szeretet törvényét s tökéletesen megtartja azt, akkcy biztos, hogy szebb lesz az életünk. Szomorkás ünnep Fotó: Jakab Judit Bellái Zoltánná kaposvári református lel­kész: — Nekem ez az ünnep mindig ugyanaz. Az idők változhatnak, de a karácsony örök marad. ,, Üdvözítő született ma nektek” — olvashatjuk Lukács evangéliumában. Eb­ben a karácsonyi örömhírben az a csodála­tos, hogy mindig ugyanaz, mégis mindig új és aktuális. Talán az ember évről évre egyre többet megért belőle... Ebben az esztendő­ben jóval több lett a munkám, s az egyház­nak is nagyobb lehetősége van. Megszapo­rodtak a hittanra járók, a keresztelkedni, konfirmálkozni vágyók. Az emberek több­ségére az őszinte érdeklődés jellemző, s ez örvendetes. Úgy érzem, hogy sokaknak — pénz nem lévén — szomorkás lesz az idei karácso­nyuk. De ha valaki a karácsonyi ünneplést egy hangulatra vagy a nagy ajándékozá­sokra alapozza, az lehet, hogy csalódni fog. Éppen ezért fontos lenne elgondolkoznunk azon, hogy voltaképpen mi is a karácsony. Külső csillogás, adok-kapok vagy ennél sokkal több. A nem hívőknek — ha jól értik karácsony titkát — az ünnep szeretetadást jelent elsősorban. Az a jó, ha ez feltétel nél­küli, s nem az ajándékok mennyiségétől, minőségétől, hanem a békességtől, a ben- sőségességtől függ. Életem egyik legnagyobb élménye volt az állami gondozott gyerekek szeretete és ragaszkodása. Ezt éreztük tavaly például Öreglakon is. S hasonló tapasztalataim vol­tak néhány napja, amikora kaposvári kise­gítőiskolás diákoknak gitár- és énekszóval meséltem az ünnepkörről, s a kis lurkók nem a karácsonyfa alatt tévő csomagokról áradoztak, hanem velem együtt örültek annak, hogy Jézus megszületett... Próbáljuk megérteni a szeretet titkát! Sokan talán elcsépeltnek és elértéktelene­dettnek érzik e fogalmat, hiszen annyiszor visszaéltek már vele. Mégis ez az egyetlen dolog, amire igazán nagy szükségünk van; ez az egyetlen közeg, amelyben élni tu­dunk... Es nemcsak karácsonykor! A szeretet számomra elsősorban Isten szeretetét jelenti, ám ebből következik az egymás felé fordulás. Aki nem hisz Istenben vagy nem ismeri Istent, az a szeretet által mégis közelébe kerülhet. Szeressük egy­mást! — olvashatjuk János apostol első levelében —, mert a szeretet Istentől van. Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten a szeretet. Lörincz Sándor—Horányi Barna Pártfogást érdemló' pártfogók A NÉGY ŐRANGYAL % A sérültek sérülékenysége Éva — nevezzük így a bör­tönből szabadult csinos lányt— úgy látszott, megtalálta helyét a társadalomban. Aztán egyszer egy bálon leesett valakinek az erszénye. Éva látta, hogy hová. Nyomban rálépett, hogy meg­szerezze. Ismét elbukott, és visszakerült a börtönbe... „Kudarc” — mondták egymás között a hivatásos pártfogók. De nem keseredtek el, mert tudták, mennyire ingoványos az a talaj, amelyre a büntetésvég­rehajtási intézetből kikerülők lépnek. Nem véletlen tehát, hogy az állam létrehozta a hivatásos Somogybán dr. Ujkéry Csaba bíró irányításával négy hivatá­sos pártfogó dolgozik: dr. Cseicsner Endre (ő tíz éve), Il­lés László, Kardos Csaba és Lóki Sándor. A négy „őrangyal­tól azt kérdeztem, hogy miként tudják teljesíteni embermentő küldetésüket. Azt mondták, rosszkor érdeklődöm. Manap­ság ugyanis úgyszólván min­den ellene szól annak, ami a hivatásukból fakad. Kissé el is bizonytalanodtak. Igaz, tudják, hogy ez csak átmeneti állapot, hiszen ha a fejlett országokat követjük, nem mondhatunk le a korszerű szociális és karitatív munkáról. Ám úgy tűnik, a fel­zárkózás még odébb van, és a ma gondjaival szembe kell néz­ni. Kardos Csaba mesélte: nemrég a Mezőgép mernyei te­lepéről küldtek el dolgozókat létszámcsökkentés címén. Kis­sé elszorult a torka, amikor a hírt meghallotta, mivel ott he­pártfogórendszert azzal a cél­lal, hogy segítsenek beillesz­kedni a társadalomba a börtön­viselteknek, a felfüggesztett büntetést kapottaknak és azok­nak is, akiket „csak” javító-ne­velő munkára ítéltek. Feladatuk kettős: egyrészt ellenőrzik, hogy az elítéltek betartják-e a polgári életben a bíróság által rájuk rótt kötelezettségeket, másrészt minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy azoknak, akiknek a bíróság elrendelte a pártfogói felügyeletét, munkát és szállást szerezzenek — ne­hogy ismét bűncselekménye­ket kövessenek el. lyezkedett el nemrég egy bör­tönből szabadult férfit. Meg is kérdezte az üzemvezetőt: mi vár rá? — Uram — mondta neki az —, jöjjön el arra a viharosnak ígérkező gyűlésre, ahol eldönt­jük, kiktől válunk meg. Ha önnek sikerül elérni, hogy a börtönvi­selt maradjon — azok pedig, akik már hosszú ideje tisztes­séggel dolgoznak itt, menjetek —, akkor én nem teszek ellene. Sajnos, emberünk azok között volt, akiknek a kezükbe nyom­ták a munkakönyvét. Mellette szóló érv persze lett volna bő­ven. Nagyon valószínű ugyan­is, hogy a tisztességes múltú emberek továbbra is törvényes útját választják a boldogulás­nak, bármilyen nehéz is. Kér­dés viszont, hogy ezen az úton indulnak-e el azok is, akik már tán többször is az életben gyen­gének találtattak. Nyilván az utóbbiak jelentenek nagyobb veszélyt a társadalomra. Azért nem mindig eredmény­telen a küzdelmük a piacgaz­dálkodás felé lépkedő, lét­számcsökkentésre törekvő vál­lalatoknál sem. Sokat jelente­nek a régi, személyes kapcso­latok. Kétségtelen azonban: nagyon hiányzik a SÁÉV és a Tanép, amely vészhelyzetben is tudott segíteni. Most a nehéz pillanatokban leginkább a Csa­ládsegítő Szolgálat és annak Jóföldi Gábor vezette ideigle­nes szállása, aztán néhány ka­ritatív szervezet és alapítvány, továbbá a közmunka nyújt tá­mogatást a súlyos gondok gyors megoldásához. Gyakran nehezíti a dolgukat — mondta Lóki Sándor—az, hogy szigorú egészségügyi követelménye­ket szabnak, például a MAV- nál. A párfogók szerint — mivel a lehetőségek beszűkültek —, soha nem volt nagyobb szük­ség a család gondoskodására, mint most. Azok, akik a váltsá- gos pillanatokban a családjuk­nál is visszautasításra találnak, A pártfogók és védenceik között rendszerint tartós emberi kapcsolatok szövődnek. Illés László mondta, hogy egy kis- öreg, akin segítettek, rendsze­resen felkereste őket, annak el­lenére, hogy már nem szorult rá közvetlen támogatásukra. Egyszer csak elmaradt. Kez­dett hiányozni. Utánanéztek, de akkor már késő volt: eltávozott az „örök vadászmezőkre”... A történet hallatán arra gon­a világ legszámkivetettebb lé­nyeinek érzik magukat, és többen is ott folytatják, ahol a börtön előtt abbahagyták. Mert sérülékeny emberek, akik bör­tönt viseltek — állítják a pártfo­gók. Vannak, akik elveszítik va­lóságérzetüket, és szinte azt várják a társadalomtól, hogy szabadulásuk után a tenyerén hordja őket. Akad, aki szinte eufórikus hangulatba kerül, mert sikerül talpon maradnia. Ilyen volt az a gyógynövény­gyűjtő, aki számlákkal igazolta valóban számottevő jövedel­mét, és azt tanácsolta Kardos Csabának, hagyja ott a gyen­gén fizetett pártfogói állást, job­ban jár, ha az ő példáját követi: Van, aki csak szerényen vallja meg, hogy jobbra fordult a sor­sa. így tett az a férfi is, aki úgy­szólván minden találkozáskor nosztalgiával emlékezett a se­gítségre — megjegyezvén —, ha szabadulásakor, amikor fe­lesége kidobta, a pártfogók nem állnak melléje, elveszett volna. doltam, ha vannak ott angyalok, talán elújságolja nekik, hogy a földön is dolgoznak „őrangya­lok”. Igaz, nincs szárnyuk, és nem szentek. Maguk is küsz­ködnek gyengéikkel, gondjaik­kal, bajaikkal, vagyis csak emberek. Erejük abban van, hogy másokon segítenek. S ez az erő — ha sokan támogatják őket —, megsokszorozható, és csodákra képes. Szegedi Nándor Vészhelyzetek Tartós kapcsolatok Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánnak minden kedves ügyfelüknek és leendő ügyfeleiknek a GARANCIA Biztosító Rt. munkatársai (5552/a) A Magyar Távközlési Vállalat tájékoztatja tisztelt előfizetőit, hogy a karácsonyi és az újévi ünnepekre a kézi kapcsolást igénylő nemzetközi- ^ beszélgetések már most előre bejelenthetök. MAGYAR TÁVKÖZLÉSI VÁLLALAT (109108/a) Egy, alig egyéves, új vállalat ünnepi ajándéka! Karácsonyi és újévi jókívánságaink mellé kedvezményes díjazást is biztosítunk Önnek és családjának a helyi és belföldi távhívásokhoz. Napközben is az éjszakai díjszabás szerint telefonálhat! — karácsonykor december 22-én 18.00 órától december 27-én 7.00 óráig — újévkor december 29-én 18.00 órától január 2-án 7.00 óráig Mi mindent megteszünk azért, hogy Ön a szolgáltatásainkkal elégedettebb legyen 1991-ben! Pécsi Távközlési Igazgatóság m m (109108)

Next

/
Thumbnails
Contents