Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-15 / 199. szám

1990. december 15., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Kincsek a legnagyobb hazai egyházi múzeumban 115 éves az esztergomi Keresztény Múzeum, Magyarország legrégibb, legnagyobb, világviszony­latban is jelentékeny egyházi gyűjteménye. Az évezredes létért folyó küzdelem az oka annak, hogy hazánk viszonylag szegény gyűjteményekben, aranytól, ezüsttől, drágakövektől roska­dozó kincstárakban. A műgyűj- ■ tés ugyan már a középkorban megindult nálunk is, és a vihar­tépte századokban sem szü­netelt egészen, európai jelen­tőségű műgyüjteményeink azonban elpusztultak, kincstá­raink közül is kettő vészelte át a pusztító századok dühét. Az egyik egyházi, a másik világi: az esztergomi főszékesegyhá­zi kincstár és az Esterházy her­cegeknek jelenleg a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött kincstára. Az esztergomi egyház világ­hírű kincseket tartalmazó kép­zőművészeti, iparművészeti, régészeti múzeumát, a Ke­resztény Múzeumot egy mű­Hans Schäufelein: Jézus születé­se pártoló, nagy műveltségű her­cegprímás, Simor János alapí­totta 1875-ben. Simor már győ­ri püspök korában gyűjtötte az értékes festményeket. A prí- mási székbe kerülve fokozott szenvedéllyel áldozhatott kedvtelésének. Képzőművé­szeti vásárlásai egy nagysza­bású, biztos ízlésű műértő portréját vázolják fel. Nemcsak a régi nagymesterek egyházi tárgyú festményeit gyűjtötte, de a korábban működő magyar és osztrák festőket is ritka ér­zékkel pártfogolta. Mecénása volt Liezen-Mayer Károlynak, a bécsi festészeti akadémia ké­sőbbi professzorának, Ligeti Antalnak, Molnár Józsefnek, Markó Károlynak, a fiatal Lotz Károlynak, Orlai Petrich Somá­nak. Fiatal tehetségeket tanít­tatott, például a Rómában élő Szoldatits Ferencet is. Képtárát állandóan gyarapí­totta. 1878-ban, a pápaválasz­tás idején Rómában megvásá­rolta a közel 60 darabból álló, értékes Bertinelli-gyűjteményt, mely sok jeles, olasz festő ké­peit tartalmazta, köztük Saset- ta, Nicolo da Fligno, Lorenzo de Credi,, Pinturicchio, Carlo Cri- velli, Gianpetrino műveit. Más gyűjteményekből, a brünni Vo- lavy, az Erba—Odescalchi, Keglevich István-féle gyűjte­ményekből, de az Esterházy- képtárból is gyarapodott a gyűj­temény. Rajzokat és metszeteket is vásárolt a kor szokása szerint, így kerültek hozzá Markó Ká­roly nagy értékű vázlatkönyvei, valamint a múlt századi bécsi akadémia vezető művészei­nek, Führichnek és Kaulbach- nak a rajzai. A régészet kevéssé érdekel­te, éremgyűjteménye sem ve­tekszik a képtár jelentőségé­vel. A szobrok sem vonzották, szakkönyvtára viszont már a maga korában világhírű volt. Mint nagy elődei, Vitéz János és Bakócz Tamás, kedvelte a díszesen miniált kódexeket, amelyek most a múzeum kin­csei közé tartoznak. Képeit már régi esztergomi palotájá­ban gyűjteményszerűen állítot­ta fel, és modern szellemben megnyitotta a nagyközönség számára. Amikor 1882-ben a Dunára néző palotát felépítet­te, külön szárnyat terveztetett szeretett gyűjteményeinek, melyeket végrendeletileg a fő­székesegyházra hagyományo­zott. Simor halála után Cser- noch János, majd Ipolyi Arnold fejlesztette jelentősen a gyűjte­ményt. Ipolyi Arnold elsősor­ban középkori magyar szár­nyas oltárokkal, táblaképekkel. Régi magyar ötvösműveket, nagy értékű (habán) kerámiá­kat, népi hímzéseket, francia és flamand gobelineket, kis- ázsiai szőnyegeket is gyűjtött. Az Ausztriába elszármazott San Marco család felbecsülhe­tetlen értékű, 18. századból származó európai porcelántár­gyakkal (Meissen, Sévres, Berlin, Nymphenburg, Bécs, kisebb európai gyárak), korai német és holland fajanszok többszáz darabos gyűjtemé­nyével, ugyancsak több száz darabos 18. századi szelence­gyűjteménnyel, elefántcsont­Marco Palmezzano: Szent Sebes­tyén (1515—1520 körül) és viaszgyűjteménnyel (nagy ritkaság), valamint egy 16. szá zadból származó, színes, nagy méretű salzburgi díszkályhával gyarapította a múzeumot az első világháború után. A képtárban az olasz festmé­nyek mellett a németalföldi, fla­mand, holland, spanyol, francia festőiskolákból származó mű vek is megtalálhatók, Jan de Cock, J. G. Cuyp, Ribera, Hans Memling, Charles Lebrun Maulbertsch, Kupelwieser mű­vei mellett a középkori magyar festészet remekei is láthatók M. S. mesternek a Selmecbá­nyái Szt. Katalin-templom főol­táráról származó művét, Ko­lozsvári Tamás Kálváriáját a Báti mester, Az Aranyosma- róti mester, a Csegöldi, a Já- nosréti mester oltárképeit Ipo­lyi Arnold gyűjtötte. A pótolha­tatlan gyűjtemény szárnyas ol­tárain a régi magyar festészet legfontosabb korszakai vázol­hatok fel, a középkortól a re­neszánszig. Jelentős a mú­zeum faszobrászati kollekciója is, melyben főleg 15. századi magyar, német alkotások talál­hatók. Az Ipolyi-féle ötvösgyűj­teményből kimagaslanak a középkori magyar egyházi kegyszerek, de jelentékeny a világi ötvösanyag is. A múzeu­mot a közelmúltban korszerű­sítették. A nemrég elhunyt Lé­kai bíboros érsek szeme fénye volt a gyűjtemény, amelyet a kortárs magyar egyházi mű­vészet jobb megismertetése érdekében új kiállítási terem­sorral is bővített. Brestyánszky Ilona BAN ZSUZSA Ültek a megszokott asztal körül, mint annyi éven át már olyan sokszor. Még az ölési rend is ugyanolyan volt—hiá­ba, a megszokás... Új tisztségviselőt választot­tak az egyik zalai vállalatnál, de most már nem ám úgy, mint régen, amikor volt egy jelölt, akit kézfeltartással egy­hangúan megszavaztakI Más világ van ám, kérem! Most azt mondta az igazga­tó, hogy demokratikus és tit­kos választás lesz. Meleg délelőtt volt, egy da­rázs tévedt be a nyitott abla­kon. és idegesítöen dongott el az összegyűltek orra alatt. Végül az igazgató spréjének szagát találta a legvonzóbb­nak. valahogy olyan mézet . ígérő illata volt, így makacsul körözni kezdett a vezér feje fölött. Ami őt szerfölött idegesíted TITKOS VÁLASZTÁS... kurtán intézte el a szavazás módjának kérdését. — Elv... illetve kedves kollé­gák — kezdte, és csapkodott bal kézfejével a feje fölé a da­rázs miatt. — Ott van a sarok­ban a befüggönyzöU szavazó- fülke, úgyhogy senki nem von­hatja kétségbe a demokratikus lehetőségeket. Én az idő rövid­sége miatt azt tanácsolom, hogy aki X elv... illetve a Jóskát akarja újraválasztani—én sze­mély szerint öt ajánlanám —, az maradjon itt az asztalnál, a helyén. Aki viszont valaki más­ra gondolt, az menjen be nyu­godtan oda a szavazófülkébe, és írja fel ott egy cetlire, kit java­sol. Van bent toll. cetlik, boríté­kok. Ha felírta, beborítékolta, bedobja ide az urnába, senki a világon nem fogja tudni, hogy rázs szédülten hullott a földre a széke mellett. Ott gondosan rátaposott, és az idegesítő kö­rülmény ezzel megszűnt. Ennek ellenére az emberek idegesen feszengtek székei­ken. Csak X elv... illetve a Jós­ka mosolygott szélesen a töb­biekre. — Na, kérem — mondta az igazgató — nincs sok időnk, vár a munka. Aki mást akar, menjen csak be a szavazófül­kébe, aztán intézzük el! Az elhomályosuló tekintete­ket látva kiegészítette fenti mondatát: — Intézzük el ezt a szava­zást! Csend volt. Most még a da­rázs sem dongott a teremben. Mindenki ült, mintha odasze- gezték volnd. Telt az idő. Lógó fejjel üllek az emberek a székeiken. Az igazgató várt még egy kicsit, az órájára nézett, aztán azt monc ta: — Tudtam, hogy nem ke 1 csalódnom ittt senkiben. A sza váz ás tehát megtörtént, miutá < mindenki a helyén maradt, egy hangúlag a Jóskát választói tűk! Nálunk demokratizmu ; van, de széthúzás az nincser Köszönöm, emberek! — É ; ezzel felállt, berekesztve a ülést. Az emberek követték a ■ igazgató példáját, aki jobb ke zét Jóska vállán nyugtatve kiment a teremből. Az embere : is kibotorkáltak, és nem nézte : egymás szemébe. A terem kiürült, a szavazófü ke immár feleslegessé váltott i sarokban. Pedig olyan széf. kék függönyei voltak. Szerintem jó hasznát veheti még hasonló vállalatokná mint ez a zalai is. Könnye i mozgatható, csak odaviszi mindig, ahol demokratikus sza vazást tartanak... ' Matyiké Sebestyén József versei A preparált-ldő Kormos István emlékének Ki tart tükröt a holtak ajkai fölé? Szánkók a Karácsony vér-lucskos dobatóin, hol gyakoribb látvány a csörgősipkás Mikulás, mint a betlehemi jászol! Ingázok fekete havon; somogyi sár, hólé-hivatalok... Az ám, a szánkók és tejtestvéreik: a fakutyák, a szögesbotok és a lécek! Dorottyák-uszalya! Mi készül itt, micsoda Karnevál? Szemfödélnek micsoda itatóspapír?! Eső, havaseső, hó... Szajkózzák József Attila tetemén, a tetemtelen sír fölött habart mártásaikat, s az örökkén éhes tátott sír fölött disznótort ülve zabáinak. Es akár Csokonai Vitéz borda- vagy lábszárcsontjait használnák közbe nyársnak. Ki tart tükröt a holtak ajkai fölé?! Tudjátok-e mi csikordul az ásón, sírokat dúló tavasz-ekék? Miért erőltetsz, balga rugaszkodásom, csontvázak ákombák betűi morfé? Kötözötten, az őszben Vérzik a Nap, e lyukas sisak, mohácsi-ősz madárkiáltás-ege — tejelő tehén tőgye csupa vér: csont, cserép közt fecskék teteme. Rőzserakásnak fényes lobogót?! Operett-tantermes házaink! S a vasútpart — véres kard a vas — rókabukfences kerítésein betározva a sötét. Üti az időt gally-szürük üszkén lengő nyáj-kolomp. Betömött kutak keresztje, válla — Besztercei-kék szilvakoszorú: befelé cukrosodom! Igazságot nyújtani a közönségnek Száz éve született Failoni „Könnyű zene — nincs! A zene nem könnyű és nem ne­héz; zene vagy nem zene...” Ennél szigorúbb állásfogla­lást a zenei érték fogalmáról, de egyszersmind a különböző zenéket elválasztani, sőt azo­kat egymással szembeállítani igyekvő manipulációs törekvé­sekről alig hallottunk muzsikus­tól. Századunk efeő felének egyik olasz karmestere, a ma­gyarországi operaéletre is nagy hatást gyakorló Sergio Failoni írta le Hangfogó nélkül című könyvében az előbbi sza­vakat; az a Failoni, aki a még nála is rendíthetetlenebb szi­goráról híres Toscanini asz- szisztense volt. A száz esztendővel ezelőtt, 1890. december 18-án szüle­tett, s viszonylag fiatalon, 58 éves korában elhunyt Failonira ma már inkább csak az időseb­bek emlékeznek. Pedig a Tos- caninit példaképének tekintő és hasonló érzékenységű, temperamentumú dirigens a 20-as, 30-as években már hír­neves művésze volt Buenos Aires, Chicago, New York, va­lamint az európai nagyvárosok operaházainak, egyebek kö­zött a milánói Scalának.1928- tól a budapesti Operaházban működött, amelynek örökös tagja és vezető karnagya lett, ám ez idő alatt is állandóan diri­gált a világ számos színházá­ban. A háború után. 1946-ban" egy ideig családjával Ameriká­ban élt, itt fedezte fel az opera- világ számára a fiatal Maria Callast. Ugyanabban az évben újította fel szülővárosában, Veronában, a régi római amfi­teátrumban a szabadtéri ope­raelőadásokat, melyeket már 1913 óta rendszeresítettek a nyári hónapokban. Számunkra természetesen két évtizedes budapesti műkö­dése a legfontosabb, hiszen ezalatt szinte teljességgel át­alakult operaéletünk. Bővítette az olasz repertoárt, de revelá- cióként hatottak Wagner-ve- zénylései is, főként a Trisztán és a Mesterdalnokok megszó­laltatása. Ugyanakkor Failoni — Bartók és Kodály művésze­tének tisztelőjeként—olyan ki­váló előadásokat produkált a Székelyfonó, a Psalmus Hun- garicus, a Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi partitúrája nyomán, amilyene­ket nem magyar anyanyelvű karmesternek még sohasem sikerült. A művészetben és az er­kölcsben egyaránt megalku­vást nem tűrő művészt a ször­nyűséges, 1944-es időkben fasizmusellenes magatartása miatt leváltották az Operaház éléről, s csak 1945-ben kaphat­ta újra vissza a karmesteri pál­cát. És éppen azért maradt a háború után is a közönség ked­vence, azért folytathatta a munkát ott, ahol egy évvel ko­rábban kényszerűségből abba­hagyta, mert Sergio Failoni a gyakorlatban is megvalósítot­ta, amit híressé vált gondolatá­val hirdetett ,,A közönséget csak az hódítja meg, aki az igazságot adja neki!” Failoni nem szerette a hang­lemezt. Talán a korabeli techni­kai elégtelenséget is a zenei igazság deformalásának érez­te. így elenyésző számú hang­felvétel őrzi csak művészetét. A Magyarországon 1948-ban elhunyt, s magyar földben nyugvó maestro nem sokkal halála előtt, Beethoven IX. szimfóniájának próbája közben ezeket a végrendeletszerű szavakat mondta Tóth Aladár­nak. az Operaház akkori igaz­gatójának: „Akármilyen ször­nyűségekben, akármilyen ke­serves csalódásokon estünk is át, hinnünk kel! az emberben, hinnünk kell, hogy boldogság­ra, örömre születtünk...” Szomory György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents