Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-15 / 199. szám
1990. december 15., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Ecsettel a kozmoszban Ungvári Károly életmű-kiállítása Önarckép Repülni vágyott és ma már a kozmoszt ostromolja — vallja magáról Ungvári Károly kaposvári festőművész, akinek életmű-kiállítása nyílt a héten a Vízparti táj Somogy Megyei Múzeum nagytermében. Korántsem teljes a grafikákból és festményekből válogatott gyűjtemény, ám a néző így is hiteles képet kap a mester teljes munkásságáról. A hatvanas évek derekán a megyeszékhely szellemi életébe pezsgést hozott a fiatal képzőművészek hazatelepülése. A fészekből, a Balázs János Képzőművészeti Szakkörből repültek ki a, .gólyák” és egyre magasabb röppályán. Közülük való Ungvári Károly, aki ekkorra már kenyere javát megette, a képző- és iparművészeti főiskolára ugyan nem jutott el, de már érlelődött pályájának gyümölcse. Kiállításokon szerény jelenléttel bizonyította ezt Ungvári Károly, akinek munkásságáról vajmi keveset tudhatott a legbea- vatottabb is, hiszen életműtárlata meglepetés, nemcsak a néző, hanem a megye képző- művészeti életében hatékonyan résztvevők számára is. Nem a kora, hanem életműve bizonyítja, hogy mesterként tarthatjuk számon. Első emlékezetes bemutatkozására 1962-ben került sor a Képcsarnok Vállalat kaposvári — korábbi Ady Endre utcai — Vaszary János termében. Ebből a korszakából kevés tárul a néző elé a mostani életmű-kiállításon, ám képei felidézhetők, hiszen ha változott is a stílusa, hű maradt önmagához. Az életmű-kiállításon szereplő Női fej, (1955), Önarckép (1960), Fiú arckép (1958), tanulmányként tartható számon, ám az ezeket követő grafikák már meghatározóak művészetében. Nagy Ildikó művészettörténész ismerte föl igazán Ungvári festészetének átalakulását: — Művészetének alapvonása a fantázia szabad kifejezése, a meglepő variációk együtthatása hamar eltérítette a tárgyi- as, jelenetszerü ábrázolástól — írta. Az út, amit pályája delelőjén át megtett, a kritikusi megállapítás ellenére is egységes, győződhet meg erről a látogató. Ha mást nem is, mint a Szülőföld című festményét tekintjük, festői hitvallásának is tudjuk: szőkébb hazáját tekintette ama tiszta forrásnak, amiből festészete a mai napig táplálkozik. Noha idegen volt számára a historikus művészet, mégis nyomon követte a város és környéke átalakulását, az emberi beavatkozás rettegett félelmével és figyelmeztető szavával. Átélt élményként rögződött benne, a Fő utca, megörökíti az egykori Korona szálló bontását és örülni tudott az újnak is, a változónak, amit a Zselici táj cukorgyárral című festményében fogalmazott meg. Természetszeretete kozmikussá vált a későbbiekben, a nyolcvanas években, amikor látszólag elszakadva a látványtól, egyetemes látomásait igyekezett rögzíteni festményein. Az 1986-ban festett Plutonia Szülőföld című képe figyelmeztetés: a világra, amit az ember teremtett, vigyázni kell, mert törékeny, könnyen elpusztítható. Művészete az egyetemes természetfelfogás megjelenítésében teljesedett ki. A megismerés örömteli lelkesedése táplálja festészetét. Életművének összefoglalójának szánta a Pillantás a Paradicsomra című hatalmas méretű pannóját, amely nemcsak festői kvalitását bizonyítja, hanem az életfa megjelenítésével a lét és a művészet örökkévalóságát is hirdeti. Horányi Barna Látlelet, pofonokról VARJÚDOMBI SZERZETEK... „Legutóbb az iskola igazgatója úgy megverte a gyermekemet, hogy a bal arca bedagadt. Amikor látleletért a körzeti orvoshoz mentünk, mivel a gyermek személyi számát nem tudtam, felhívtuk a tanácsot. Az elnök szóvá tette, hogy miért kell ilyen ostobasággal foglalkoznia az orvosnak. A gyermek arca nyolc napon belül gyógyult.”. Panasz és panasz „Már többször mentünk panaszra a polgármesterhez is. Régebben ő volt a tanácselnök, tehát nem új előtte a téma. De az ő felesége az iskola igazgatóhelyettese és „baráti alapon" mindent eltussoltak eddig”. „Az én fiam minden reggel sír, nem akar iskolába menni. A tanár úr úgy nevezi őket, hogy a „hülye korosztály gyermekei”. Tavaly még kiváló hiatematikus volt, most örülünk, ha a kettest megkapja. Nem a tudása lett kevesebb, de a félelemtől megbénult. Tóth István, az igazgató ugyanis matematikát tanít.” „Szülői értekezleteken szóvá tettük, de csak ártottunk vele a gyermekeinknek, mert rajtuk csattant az ostor.” „Három évvel ezelőtt feljelentettem a rendőrségen. A siófokiak jöttek ki nyomozni, de a szülők féltek, és én egyedül maradtam. Ézért ejtették az ügyet.” „Már odáicj jutottunk, hogy szeptember óta minden reggel hányási rohama és láza van a fiamnak. Voltunk gyermekorvosnál, szervi bajt nem találtak nála. A tünetek akkor kezdődtek, amikor az osztályfőnökük veszélyeztetett terhesség miatt nem tudott tovább tanítani. Az igazgató úr vette át az osztályt. Tehetetlen vagyok, már arra gondoltam, hogy Látrányba kellene átíratnom a gyereket.” „A férjem felkereste az igazgatót és megmondta neki, hogy ha még egyszer megveri a gyereket, eltöri a kezét.” „A hajánál fogva vitte ki a táblához és a fejét verte oda. Máskor meg a vonalzó élével ütött az arcába, mert a körzőt rosszul fogta.” „A fiam már hetek óta minden reggel sír, nem akar iskolába menni. Azt mondtam neki: Lackó, vésd a fejedbe, nem bánthat, mert én akkor agyonverem.” „A gyereknek azt mondta, hogy rongy ember és összeverte. Amikor bementem hozzá és szóvá tettem, letagadta, és azt állította, a gyerek hazudott.” A Balatonhoz vezető útról csak néhány kilométerre kell letérni ahhoz, hogy Gamásra jusson az ember. Innen tovább már nem vezet az út. Önálló világ alakult ki itt, helyi törvényekkel és szokásokkal. Abba ki tud beletörődni, ha a gyermek fizikailag és lelkileg is naponta kiszolgáltatott? Ezért 30 éve lázadoztak az ittlakók, igaz, sokszor tele félelemmel és szorongással, egymást is cserbenhagyva, ezért eredménytelenül. A régi tapasztalatok ma is élnek, és bár most a szülők beszélnek, panaszkodnak és segítséget kérnek, a „névnélküliségben" maradunk. (Nevek és címek a szerkesztőségben.) Az igazgató véleménye Tóth Istvánt, az iskola igazgatóját is felkerestem: — A szülők azt állítják, hogy ön rendszeresen és brutális módon veri a gyerekeket. — Melyik gyermekcsoportról, kiről—miről van szó?! A dolog talán abból indult ki, hogy az elmúlt hetekben volt egy fejbe verés. De név szerint mondja, hogy ki panaszkodott. — Nem egy alkalomról és nem egy gyerekről van szó. — Ha egyetlen szülő is ide tud hozni nekem sérült gyermeket, akit az utóbbi két évben én bántottam, akkor majd beszélgetek önnel. Azt elismerem, hogy előfordult, ha már harmadszor sem értette az a gyerek, amit mondtam, hát hozzá koccintottam a fejét a pádhoz. De a többi az hazugság. — Miért kaphat a diák a tanárjától pofont? — Ha úgy vesszük, .semmiért. De ha csak ül és néz és az ember már háromszor is elmondta ugyanazt... Persze, úgy is fel lehetne fogni: nem érdekel, hogy érti-e. Évente egy-két pofon értetlen gyerekeknél elcsattan. A szülőknek meg nem megpártolni kellene őket, hanem a tanárt megvédeni. — A szülők ismerik az ön módszerét, hiszen közülük többen az ön tanítványai voltak. — Ebből adódik a gond. Idejött egy apuka panaszra, nem is voltam hajlandó meghallgatni, mert nem mondott igazat. Én a problémát abban látom, hogy az alsó tagozatban sok nő tanít. Anyáskodva bánnak a gyerekkel, így ötödikben elég őket más mederbe terelni, ezért egy-két pofon is elcsattan. Az azért furcsa, hogy senkit sem érdekel, hogy jogos volt-e az a pofon. — Á durvaságnak hol a határa önnél? Az egyik iskolai kiránduláson úgy megvert egy kisfiút, hogy orvoshoz kellett vinni. — Éjszaka hangoskodtak a gyerekek, és az a fiú végképp nem fért a bőrébe. A sofőr a mellettük lévő szobába aludt. Mi van akkor, ha a kialvatlansága miatt másnap balesetet okoz?! Ha ebből cikk lesz, akkor csak a pedagógusok ellen lázítja majd az embereket. Most úgyis divat ez. Az iskolába is bármelyik szülő csak úgy bejöhet és beleszólhat abba, amihez semmi köze nincs, és amihez nem is ért. A polgármester is tudja Jeszenszky János polgár- mester már tudott róla, hogy kerestem. — Mentek-e önhöz a szülők panaszkodni? — Az egyik ezt mondja, a másik azt mondja. Erre nem lehet adni. Megvan ennek a hivatalos útja. — Három évvel ezelőtt feljelentést tettek a Siófoki Rendőr- kapitányságon Tóth István ellen. Kell ennél hivatalosabb út? — A rendőrség bizonyítékok hiányában elvetette az ügyet. — Mi a véleménye az orvosi látleletekről, amik a tanár brutalitását bizonyítják? — Én nem láttam egyet sem. — Hány fegyelmit kapott Tóth István az elmúlt 31 év alatt a viselkedése miatt? — Ne haragudjon, de ez nem tartozik ide. — Akkor mást kérdezek. Befolyásolta-e a döntéseit az a tény, hogy az ön felesége az igazgatóhelyettes? — Engem ez nem befolyásolt. A szülők hivatalos úton tegyenek nálunk feljelentést. Ha a tények beigazolódnak, az igazgatót leváltjuk. Mi erre hajlandóak vagyunk. Hiába mondják akár tízen is, ha nem ott mondják, ahol ennek a helye van. Megvan erre a hivatalos forma. A képviselő-testület meg fogja vizsgálni az ügyet. A vizsgálat eredményére a későbbiekben még visszatérünk. Hunyadkürti Ilona Varjúdombon mindenféle szerzet él. Tündérek boszorkányok, (természetesen kizárólag csak jó boszorkányok) manók, sőt még egy csősznek állt sárkány is. Egy közös azonban van bennük, mindegyik dolgozik. Ide csöppen a három mihaszna manó, akiknek bizony, valljuk be, merőben más elképzeléseik vannak a munkáról. Ámikor kinevezik őket meleghozónak — zsákba gyűjtik a napsütést, hogy télire is maradjon — a megerőltetéstől állandóan sóhajtoznak, s hogy ne kelljen többet dolgozniuk, örökö§ esőre áhítoznak. E célból aztán ellopják esernyős tündér esernyőjét, s csak akkor ijednek meg igazán, amikor már elázik minden téli eleségük, és barátjuk, a jó boszorkány is gyanúba kerül. A tv-ből ismert Varjúdombi Meleghozók meséjével — Tar- bay Ede mesejátékával érkeztek Kaposvárra az Állami Bábszínház művészei pénteken. Az értő közönség ugyan két ízben is (december 10-én, 14 órától) végigtapsolhatta a három Sluga manó — Sluga Márton, Sluga Jánoffés Sluga Pál — megjavu- lásának hiteles történetét, de még így is alig fértünk be a La- tinca Sándor Művelődési Központ színháztermébe. A nagy érdeklődés jelzi, gyakrabban elkelne Kaposváron hasonló produkció, annál is inkább, mivel ez a korosztály másféle szórakozási lehetőségekkel sincs nagyon elkényeztetve mifelénk. A szereplők kifogástalanul játszottak, talán csak tisztább érthetőségre kellett volna kissé jobban ügyelniük. Sebő Ferenc zenéjének pedig az előadás legjobb pillanatait köszönhetjük. A legfontosabbak, a bábok, kedvesek voltak, ötletesek, különösen a háromfejű sárkány figurája, s Bró- dy Vera díszletének is sikerült belopnia magát a gyerekek szívébe. Az előadást Balogh Géza rendezte. n. L.
