Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-15 / 199. szám

1990. december 15., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Parlamenti küldöttség a drávai vízlépcsőknél NEHÉZ DÖNTÉS ELŐTT Összeomlás szélén a szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Ante Kutte, a horvát kör­nyezetvédelmi és természvé- delmi bizottság elnöke köszön­tötte a magyarokat. A kölcsö­nös bemutatkozás után mind­két ország képviselői kifejezték örömüket, hogy találkozhatnak egymással, és őszintén kifejt­hetik véleményüket. Branko Bergman vízügyi miniszter tar­tott előadást a Dráva hasznosí­tásának eddigi tapasztalatairól és a tervekről. Utalt arra, hogy azokban a nehéz években is — amikor a két ország között alig volt élő kapcsolat — a vízügyi együttműködés eredményes volt. Rámutatott a vízlépcső többféle hasznosításának lehe­tőségére. Az esetleges kelle­metlenségeket — úgymond — okos intézkedésekkel ki lehet küszöbölni. Ezután a vízi erőmű igazgató­ja előbb szóban, majd a való­ságban is bemutatta a Csáktor­nyái vízlépcsőt. Innen a vendé­gek útja a dubrqvai erőműhöz vezetett. Eközben a küldöttség­nek alkalma volt megtekinteni a tározót, az üzemi-vízcsatornát, a duzzasztót és ezek környéké­nek növényvilágát, amely nem sokat árult el a környezeti hatá­sokról: a növényzet a jellegze­tes Dráva környéki flóra képét mutatta. A dubrqvai erőműben került sor a két küldöttség közötti érdemi vitára. Az elsőként szó­ló dr. Tarján Lászlóné államtit­kár arról tájékoztatta a vendég­látókat, hogy Magyarországon nemcsak a rendszerben, ha­nem a környezetvédelmi szem­léletben is jelentős változások következetek be. Felerősödtek a környezetvédő mozgalmak. Részletesen ismertette azokat a várható — több milliárd forint­ra rúgó — károkat, amelyek a vízi erőmű megépítésével a víz­minőség romlásában, az ártéri erdők, a madárvilág, a vadállo­mány pusztulásában, a talajvíz­háztartásban bekövetkezhet­nek. Ezek messze túlhaladják azt a hasznot, amelyet az erő­mű hajt. Rámutatott arra, hogy a Dráva két partján élő nemzetek­nek közös érdekük a folyó hasz­nosítása, ám kötelességük az elkészült tudományos igényű környezeti hatásvizsgálat által feltárt problémák alapos megvi­tatása, a két ország szak­emberei által történő összeve­tése. Brankó Bergman vízügyi mi­niszter ezek hallatán meglepe­tésének adott kifejezést. Sze­rinte a felvetett kérdések na­gyobb részét már korábban megválaszolták. Azt kérdezte, vajon erről miért nem világosí­tották fel a szakemberek a par­lamenti küldöttséget? Nehéz úgymond úgy tárgyalni, hogy a magyarok emocionálisan köze­lítenek a vízlépcsőhöz. Aztán arról szólt, hogy tapasztalataik meggyőzték őket, nem kell tar­tani a környezeti károktól. Okos tervezéssel ezek kiküszöbölhe­tők. Ismertette azokat a lépése­ket, amelyeket nem kis anyagi ráfordítással — éppen a ma­gyarok észrevételeinek figye­lembevételével — már ennek érdekében megtettek. Rótt Sándor, a parlamenti bizottság vezetője hangsúlyozta, hogy a magyarok véleményüket tudo­mányos hatásvizsgálatokra építették, noha kétségtelen, bizonyos emocionális' szem­pontok is érvényesülnek, mert a demokráciákban nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni az embe­rek túlnyomó többségének vé­leményét. Dr. Sipos Imre cso- konyavisontai képviselő a so­mogyi tapasztalatokról számolt be. Rámutatott: a vizsgálatokat folytatni és összevetni kell, mert az embereket csak hiteles ada­tok alapján lehet meggyőzni valaminek a hasznosságáról. Igen közel állt a magyarok szemléletéhez Iván Ta/vay élel­mezési és mezőgazdasági mi­niszter véleménye. Főként ab­ban értett egyet, hogy alapos kutatásra és felelősségteljes döntésre van szükség. Minél több felszólalás hang­zottéi, annál inkább közös állá­pont lett: valóban szükség van további kutatásokra, vizsgála­tokra, és ennek a két nemzet szakemberei által történő ösz- szevetésére. Ezt a késő délutá­ni órákban sorra került gyurgye- váci helyszíni bejárás is meg­erősítette. A határon szívélyes búcsút vett egymástól a két de­legáció azzal, hogy az eszme­cserét valószínű Budapesten folytatják. Megkérdeztem három dele­gátust, hogy szerintük mi volt a találkozó haszna. Branko Berg­man miniszter: — Ezt a találko­zót talán úgy kellene felfogni, mint egy megbeszéléssorozat első részét. A probléma az, hogy sok új ember került előtér­A Csáktornyái vízi erőmű be Magyarországon, és úgy tetszik, hogy „tőlük kezdődik a történelem. Pedig a Dráva- program mögött már húszéves munka áll... Úgy hat, a magya­rokat kissé sokkolja Bős- Nagymaros. Dr. Tarján Lászlóné: — A ta­lálkozó haszna az volt, hogy kinyilvánítottuk szándékunkat, tehát szomszédaink érzékel­hették, hogy ökológiailag meg­alapozottak a fenntartásaink. Ez tulajdonképpen egy kapcso­latfelvételnek tekinthető. Nagy esélyt látok arra, hogy nem kapcsolódunk be a vízlépcső megépítésébe. Rótt Nándor: — Rendkívül fontos, hogy mind a magyar, mind a horvát országgyűlés "és kormány tisztában legyen a másik szándékaival, azzal, hogy ki mit tekint vizsgálati anyagnak, amelyre döntését alapozza. A találkozón is kivi­láglott, hogy a magyar kor­mány, az Országgyűlés a most rendelkezésre álló ismeret- anyagra támaszkodik döntései előtt. A találkozó legnagyobb hasznát abban látom, hogy ez­zel már a horvát delegáció is tisztában van. Szegődi Nándor (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Filipsz László, a Mező- gazdasági Dolgozók Országos Szövetsége képviseletében elmondta, hogy a törvényjavas­latban ezek az elvek nem érvé­nyesülnek a termőfölddel kap­csolatos sérelmek rendezésé­nél. A javaslat szellemében a szövetkezeteknek százhúsz milliárd forintot (plusz ennek kamatát) kellene kifizetni, ami egyértelműen csődöt, a szövet­kezetek teljes összeomlását je­lenti. A tervezett intézkedések ugyanis a szövetkezeti tulaj­donba került termőfölddel kap­csolatos kárpótlás összes ter­hét kizárólag a szövetkezeti tagságra kívánják hárítani, Utalt arra is, hogy a kormány ismét megszegte arra vonatkozó ígé­retét, hogy széles réteget érin­tő, súlyos dötéseket nem hoz az érdekeltekkel való előzetes konzultáció nélkül. Indulatok és megfontoltság Volt, aki úgy minősített, hogy ez a törvényjavaslat voltakép­pen a szövetkezetek megszün­tetésére vonatkozik, és ez egy­ben nemcsak a gazdálkodót, hanem a magyar vidéket is tönkreteszi! Homokszentgyör- gy esetében — mint erre például Rózsa László utalt — száztíz millió forint kifizetését jelentené. Honnan? „Apáinkat súlyos sérelem érte. Most velünk akarják meg­fizettetni, akik a falun marad­tunk és itt látjuk a jövőnket?!” ,, Gazdasági vagy politikai tör­vénytervezet ez? Ha gazdasá­gi, akkor olyanok alkották, akik igencsak kevéssé ismerik a mai falusi valóságot. Ha pedig politi­kai, akkor csak az lehet a célja, hogy menjenek tönkre a szövet­kezetek. ” „Legalább tíz olyan pontja van a javaslatnak, amely alkot­mányellenes. Csakhogy amíg javaslat, nem lehet támadni. ” A fenti idézetek sora csak tö­redéke a megbeszélésen el­hangzottaknak. Szinte vala­mennyi álláspont kiegészült azzal, hogy végre határozott demonstrációval kell kifejezés­re juttatni: az agrárágazat vál­ságban van, és ez a válság ter­mészetszerűen kihat az ország egész gazdaságra. Mivel előzetes konzultáció nem volt, a kísérletek, a kéré­sek, a próbálkozások ellenére a törvényt alkotó képviselőkkel sem sikerült kapcsolatot terem­teni, a helyzet elemzése mellett a fő figyelmet a sürgősen teen­dő intézkedésekre fordították. Az érdekeltek tájékoztatása Többen éltek azzal ajavaslat- tal, hogy mielőbb — ha lehet még a jövő héten, — hívjanak össze közgyűlést, vagy küldött- közgyűlést ä szövetkezetek. Fontos ez azért, mert valójában a szövetkezeti tagság nem is­meri pontosan és alapjaiban, hogy számukra mit jelent ennek a törvénynek az elfogadása. Lényeges elvi igényként ve­tődött föl az is, hogy elodázha- tatlanul szükség van ez ügyben az agrárágazatban jelenlevő különböző érdekképviseleti szervek összefogására, egysé­ges fellépésére még akkor is, ha bizonyos témákban nézet- különbségek vannak közöttük. A somogyi Agrárkamara kép­viseletében például dr. Schab- lauer Zoltán elmondta, hogy elnökségük is véleményezte a javaslatot és elfogadhatatlan­nak minősítették, mind az álla­mi, mind a szövetkezeti szektor számára. Úgy ítélték meg, hogy a de­monstráció elkerülhetetlen, de józan bölcsességgel többen — köztük Kosa Ferenc, a Kahyb igazgatója — arra hívták fel a figyelmet, hogy az alkotmányos rend és út betartására megkü­lönböztetett figyelmet kell fordí­tani. Ennek megszervezése mellett a jelenlevők a legfonto­sabbnak tartották a szövetke­zeti tagság korrekt tájékoztatá­sát, a közgyűlések összehívá­sát. így az érdekvédelmi szer­vezeteket nem érheti az a vád, hogy személyes hatalmukat igyekszenek menteni. Somogybán volt már ilyen közgyűlés. Dr. Pallér Endre a tanácskozás végén felolvasta Vétek József Gölléből írt leve­lét, amely arról szólt, hogy de­cember 12-én tárgyaltak a tör­vényjavaslatról, visszautasítják azt és a tagság demonstrációra szólítja föl az ország többi szö­vetkezetét. S. Vörös Márta A vállalati tanács újabb utakat keres Konzervért kőolajat? — Elbocsátások Nagyatádon Műszaki vizsgabázis Tabon Ötmilliós beruházás — három hónap csúszás Megyénkben újabb állomással bővült a hatósági műszaki vizsgáztatás lehetősége. Kaposvár mellett ezentúl a közleke­dési felügyelet tabi kihelyezett bázisán is mód van személy- gépkocsik vizsgáztatására. Megkezdődött a létszámle­építés a Nagyatádi Konzerv­gyárban. Hétfő óta többen is megkapták munkakönyvüket, de egyelőre szó sincsen olyan drasztikus leépítésről, mintami­lyenről legutóbbi tudósításunk­ban szóltunk. Acsütörtöki, esté­be nyúló vállalati tanácsülésen erről is szó volt. A testület döntéseiről Czaid- ler Györgynét, a vállalati tanács elnökét és Zóka Gábor megbí­zott igazgatót kérdeztük. — „Fekete” karácsony nem lesz — mondotta az igazgató, s ezt erősítette meg a vállalati tanács elnöke is. Az viszont el­képzelhető, hogy a következő hónapokban sok embert elbo­csátanak. Hogy mennyit? Erre a vállalat illetékesei azt mond­ták, a munkakönyvét megkapok száma akár három számjegyű is lehet. A Somogyi Hírlap — nem konzervgyári forrásokból — megtudta, hogy komoly tárgya­lások folynak különböző cégek­kel. Ezt a vezetők is megerősí­tették. Például egy amerikai partner jelentős mennyiségű paradicsomsűrítményt vásárol­na, s más üzleteket is kötne — hosszú távra. Ez megmenthet­né a gyárat. Mint arról már ko­rábban is beszámoltunk, a nagyatádi gyár egyik tragédiá­ja, hogy csak a KGST-piacra rendezkedett be. Legnagyobb vásárlója az NDK és a Szov­jetunió volt. Hogy lesz-e jövőre is zakuszka, azt még nem tud­ni... A tanácsülés óráiban ugyan több telefax is érkezett a gyár­ba, mindegyikről külön kell tár­gyalni. Az egyik legérdekesebb ajánlat szerint egy szibériai cég kőolajat adna konzervekért. Az ajánlat áll, beszélni kell erről is — mondták a vezetők. (Egyéb­ként a kormány döntése szerint most már ez is lehetséges.) A tegnapi vállalati tanácsülés után megtudtuk azt is, hogy a Nagyatádi Konzervgyár legna-’ gyobb gondjait nemcsak a KGST-piac felbomlásában kell keresni. Az elmúlt években va­lamennyi konzervgyárunkat korszerűsítették. Ehhez a trösztön keresztül hozzájárul­tak a nagyatádiak is. Mikorra sorra kerültek volna, megszűnt a tröszt. Ahhoz viszont, hogy piacon szerepelhessenek; újabb termékekre, fejlesztések­re van szükség. N. J. A tabi Rudnay Gyula Szakkö­zépiskola tanműhelyének ud­varán egy korábbi gépszínt épí­tettek be. 140 négyzetméter alapterületen alakították ki' a műszaki állomást. Ez teszi le­hetővé, hogy a városban és a térségben lakók forgalmi rend­számmal ellátott személygép­kocsijai ezen az állomáson kap­janak vizsgalehetőséget. így nem kell már Siófokra vagy Kaposvárra utazni. Mivel az ügyfél érdekét az autóközleke­dési felügyeletnél fontosnak tartják — közelebb is kívánnak kerülni a tulajdonosokhoz — a bevezetett számítógépes nyil­vántartás alapján tudják Tabra ütemezni a jelentkezőket... Frányó Lászlóé szakközép- iskola igazgatója elmondta:—a műszaki állomás létesítése még a múlt nyáron merült fel. Az iskola vezetésének kezdemé­nyezésére — a helyi és a me­gyei tanács támogatásával — indult az „akció”. Közösen be­nyújtott pályázatunkkal —- az elmaradt térségek fejlesztésére — 2 millió forintot nyertek ehhez a helyi önkormányzat 2,1 milliót tett, intézményünk pedig 800 ezer forinttal támogatta a beru­házást. így a végösszeg csak­nem 5 millió. Az épületen túl a költségek között szerepel egy fékerőmérő-pad, egy CO-vizs- gáló és egy aknaperem emelő. Az augusztus 15-re tervezett átadás jócskán elhúzódott. Ennek több oka is van: egyrészt a tervezésnél nem történt meg a szükséges hatósági egyezte­tés, másrészt a technológiai berendezések, eszközök be­üzemeltetése (pl. sűrített leve­gő, fékpad) is csúszott... Ám decemberben megkezdődött a személygépkocsik műszaki vizsgáztatása. Az iskola igaz­gatója arról is tájékoztatott, hogy motokerékpárok, mező- gazdasági vontatók, pótkocsik, valamint személygépkocsi utánfutók ellenőrzésére is lehe­tőség van. Sőt, a műszaki állo­máson vállalják gépjárművek elővizsgáztatását, míg az isko­lai tanműhely a budapesti Turbó 2000 nevű kft.-vel kötött együtt­működési szerződése alapján a gépkocsik vizsgára felkészí­tését is vállalják, sőt alkatrész árusítással is foglalkoznak. Műszaki vizsgáztatásra minden második hét szerdáján 8 és 14 óra között van lehetőség, de je­lentkezni továbbra is az autó- közlekedési felügyelet kapos­vári központjában kell. A vizs­gabiztost Kaposvár küldi, a szükséges segédszemélyzetet pedig a tabi szakközépiskola biztosítja. Első alkalommal Nagy László műszaki csoportvezető, vizsga- biztos „mustrálta" a személy- gépkocsikat. Az ellenőrző mű­szerek kezelésében pedig Tip­pel László, Isztli Ferenc és Gáspár Zoltán, az iskola dolgo­zói segédkeztek. Nagy László vizsgabiztos: — Az indulásra 16 személygép­kocsi jelentkezet be. Ebből 12 jelent meg, ám 4 autó a közvet­len balesetveszély (fék- és kor­mányberendezés) miatt nem felelt meg az ellenőrzésen. Az állomással kapcsolatban pozití­vak a benyomásaim, a szakem­berek felkészültsége is jó, így minden feltétel adott a jó együtt­működéshez! (Krutek) Déli szomszédaink szerint nem kell tartani a gyurgyeváci erőműtől

Next

/
Thumbnails
Contents