Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-11 / 144. szám
1990. október 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Bemutató előtt — a Sirály „Színház mindig kell" ÁCS JÁNOS: AZT MONDJA EZ A MŰ, HOGY MINDEN EMBER FONTOS A MAGA HELYÉN Tizenkilenc éve a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, a sajnálatos módon fiatalon elhunyt Komor István az évadnyitó társulati ülésén Csehovot idézve a megújuló színházi törekvésekről beszélt, nyomatékül pedig bejelentette, hogy az évadban bemutatják Zsámbéki Gábor rendezésében a világhírű orosz író Sirály című drámáját. Sokunkban felidéződik most, a Sirály bemutatója előtt a csaknem húsz évvel ezelőtti előadás emléke. Csehovot játszani egy színházban, különösképpen a sirályt, mindig is ars poetica szellemű megnyilvánulás. — „Színház mindig kell!" mondja Csehov, illetve az írói eszmét megtestesítő Trepl- jov, aki a sekélyességtől a tiszta művészetbe menekül. A lélekábrázolást Csehov elsősorban a novelláiban, kisregényeiben valósította meg a legmagasabb színvonalon, ám drámai — Ivanov, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert — tán népszerűbbek. Hősei — szinte kivétel nélkül — a kicsinyesség, a silányság, a nyárspolgárság ellen lázadnak, csupán erőtlenek ahhoz, hogy legyőzzék. A művészet értelmét, célját boncolgató drámájában, a Sirályban, amit Ács János rendezésében pénteken mutat be a kaposvári Csiky Gergely Színház, érjük leginkább tetten ezt a csehovi gondolatot. — A színház felnőtté válása fogalmazódik meg ebben, a darabban — nyilatkozta a főpróba szünetében Ács János, a darab rendezője. — Csehowal rendezőként először találkoztam. Számomra, és gondolom minden rendezőnek, nagyon fontos, hogy életre keltsük az író hőseit, akik rendkívül mély érzelmekről tanúskodnak. — Multkorában Csákányi Eszter — a darabban Mását alakítja — azt nyilatkozta, hogy a szinte villanásnyi jelenete is milyen gazdag lehetőséget nyújt számára a karakterábrázolásban. A csehovi hősök mindegyikére ez jellemző. — A legkisebb szerepek is fontos elemei a darabnak. Ezek a jellemek a darabot, mint a szőttest a fonal teljesen behálózzák. Azt mondja ez a mű, hogy minden ember fontos a maga helyén. Ezt igyekszünk megfogalmazni a Sirály bemutatásával. És ezért tartjuk napjainkban is aktuálisnak Csehovot. Az előadás érdekessége, noha személyes, hogy a csaknem húsz évvel ezelőtti kaposvári bemutató Nyinája, Molnár Piroska az anyát, Ar- kagyinát játszhatja el. Trepl- jov szerepében Quintus Kon- rádot, Szorint fölváltva Koltai Róbert és Dánffy Sándor alakítja, Nyi- na — Nagy- Kálózy Eszter már mint meghívott vendég lép színpadra. Pogány Judit, Csernák Árpád, Jordán Tamás, Helyey László, Csapó György, Kosa Béla és Milák Hajnalka kapott szerepet a háromfelvonásos színjátékban. A díszleteket Menczel Róbert, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte. Horányi Barna Jelent a Sirályból. Képünkön Jordán Tamás, és Nagy-Káiózy Eszter Fotó: Kovács Tibor Önkormányzat és egészségügy BESZELGETES DR. CSABA KÁROLLYAL Évente általában 6-8 alkalommal találkozunk orvossal, hogy gyógyírt kapjunk ezerféle bajunkra. A kórházakban pedig több mint kétmillió beteg fordul meg egy- egy esztendőben. Ha csak minden tízezredik ember elégedetlen az orvossal, az ápolószemélyzettel; nos akkor ez már minimum 200panaszeset. Mivel az érintettek számára az egészség viszszanyerése a legfontosabb, az egészségügyi ellátás emberi hibái a közvélemény, a tömegkommunikáció indokoltan kiemelt figyelmét élvezik. Az égető gondok ,,orvoslásáról” beszélgettünk dr. Csaba Károllyal, a Népjóléti Minisztérium gyógyító-ellátási főosztályának vezetőjével. Elit iskolákba, ha a szülő bírja bukszával Kislányát nevelő apa minőségemben zavarban vagyok. Másokkal együtt. Tulajdonképpen magánügy: gyermekem egy rajztagozatos osztályba jár, ám lehet, hogy osztálya megszűnik, mert nincs pénz az anyag, a kréták megvásárlására. Közben a gyermekem színjátszó szakkörre iratkozott be, no meg zeneiskolábajár. De hát ez mellékes. Hallgattam a TV-2 vasárnapi beszélgetését. Ha azt akarom, amit az általam is tisztelt Zsolnay József, akkor magániskolába kell íratnom a gyermekemet, mert hiába beszélünk mi tehetséggondozó oktatásról, ha nincs hozzá pénz, ha vannak pedagógusok, akik egyfajra kényelemből a lét- jogosultságát is vitatják. Én csak szülő vagyok, aki szeretné, hogy a gyermeke szellemiekben is gyarapodjon. Azt mondja a lányom: Apa! Holnaptól még egy szakkörbe akarok járni... Mennyibe kerül? Kérdezek vissza fásultan, mert már tudom, minden pénzbe kerül. Közben a TV-2. műsorából kiderül, hogy az éves tandíj 16 500 forint Budapesten egy magániskolában, és ezt lehetőleg egy összegben kell kifizetni. A nyilatkozó pedagógus meg azt mondta, hogy ebben az újnak tervezett iskolatípusban tehetségek fognak eltűnni, mert a szülőknek nem lesz rá pénze, hogy tanítássá a gyermekét... Az apa ül, s gondolkodik, kockára tegye-e a gyermeke életútját, avagy fizessen, újabbat húzva a nadrágszíjon. Ez lesz a sokat emlegetett kontraszelekció új forrása? Nem tudom! Azután sem, hogy elolvastam a kormányprogram 32 forintért kapható kötetét. N. J. Visszatérnek a házi orvosok — A minisztérium május óta hivatalban lévő új vezetése hozzáfogott az egészségügyi, szociális, családi, ifjúságvédelmi ellátás megújításához — mondta dr. Csaba Károly. A szakértői munkabizottságok a felgyülemlett problémák elemzésére, egy jobb gyógyító- és ellátószolgálat kidolgozására vállalkoztak. Mivel e két szolgálat van legközelebb az emberekhez, arra törekszünk, hogy az egészségügyben mielőbb ötvöződjön a megelőző szemlélet és a gyógyító gyakorlat. — Mi a reformelgondolások lényege? — Az, hogy az alapellátás a három lépcsőfok helyett egy kétpólusú, jól felszerelt, az egész családra orientált, úgynevezett házi orvosi szolgálatban, a fekvőbeteg-ellátás pedig egy minőségileg más kórházi kezelésben valósuljon meg. A családi orvoslás lényegében már teret nyert azokban a községekben, amelyekben a körzeti orvos gyógyítja a gyerekeket is. Azt azonban nem állítom, hogy ezek a kollégák valamennyien kitűnő gyermekgyógyászok és körzeti orvosok egy személyben. Éppen ezért a családi orvosmodell gondolata sok izgalom és aggodalom forrása. Véleményünk szerint néhány esztendő alatt eljuthatunk a családi orvoslásig, hiszen a körzeti gyermek- és felnőttorvosok többsége ambcícióval teli, és szívesen terjesztené ki tevékenységét a másik területre is. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy egyikőjükre sem lehet ráerőszakolnunk olyan munkát, amit tanultak ugyan az egyetemi éveik alatt, ám sohasem gyakoroltak... Menedzser kórházi igazgatókat! — A másik megújulásra érett pólus: a kórház. Emelhető-e az itt folyó gyógyítások színvonala? — Mindenképpen. Az intézmény vezetésében a menedzserelemeket erősíteni kell, hiszen a kórház egy komplex egészségügyi nagyüzem, ahol a legkülönbözőbb képzettségű szakemberek keresik a kenyerüket. Az új, kollegiális vezetői teamben — amelynek tagjai pályázat útján jutnak hozzá kinevezésükhöz — megfelelő helyet kap az orvosi, a gazdasági és az ápolási tevékenység. Eredmény az így kialakított vezetői team, valamint a gyógyítás, az ellátás színvonalát önmaguk is emelni akaró szakorvosok és ápolók együttes munkája alapján várható csak. — Milyen szakértői bizottságok működnek még? — Az egyik például a közegészségügyi és járványügyi ellátásszervezet továbbfejlesztésének lehetőségét vizsgálja. Ezzel jómagam is kapcsolatban vagyok, hiszen a kulcskérdés számunkra a közegészségügyi és járványügyi ellátás, ellenőrzés és hatósági tevékenység valamint az önkormányzatok viszonya. A minisztérium falójában egy centralizált állami közegészségügyi és járványügyi szervezet létrehozásában látja a minőségi munka biztosítékát. E terület problémái kritikus időszakokban nem az ön- kormányzatokon belül maradó gondok. Önállóan, de nem magára- hagyottan Természetesen találkoztunk olyan nézetekkel is amelyek azt célozzák, hogy a közegészség- ügyi és járványügyi szervezet önkormányzati tulajdonban legyen. A szakemberek viszont az egymás mellé rendelt, nagyszámú önkormányzatok tulajdonában működő, széttagolt szervezettel nem látják biztosíthatónak nagyobb területek köz- egészségügy i-jár vány ügyi helyzetének megfelelő szinten tartását. Kétségtelen, hogy az önkormányzatok önállósági elvével a centralizált szervezetek léte, működése, jogosítványa elvileg szemben áll, ám erre nemcsak az egészségügy területein lehetne példákat sorolni. A központi befolyásolás egyértelműen csak önkormányzaton kívül és felül biztosítható. Egy bizottság az önkormányzatokhoz telepítendő egészségügyi, szociális, családi és gyámügyi feladatokkal foglalkozik. Itt tisztázódtak már azok a hatáskörök, jogosultságok, amelyek elvitathatatlanok az önkormányzatoktól. Gyógyítás — stopper nélkül —Azon által vezetett munka- bizottság milyen reformokon dolgozik? — Az önkormányzati hatáskörbe nem utalható szakterületekkel, az úgynevezett tisztiorvosi rendszerrel foglalkozunk. Nem a régi tisztiorvosi rendszer részleteiben való felélesztéséről van szó, hanem egy olyan szervezetről, amely biztosítaná a gyógyító ellátás feladatainak korrektségét, törvények, szakmai előírások általi betartását. A volt megyei tanácsok irányítási, felügyeleti és ellenőrzési feladatainak az önkormányzatokban ténylegesen nem lesz erre jogosult folytatója. Márpedig ebben a szakmailag és szervezetileg igen tagolt rendszerben, amelyben elvileg egységes szabályok szerint kell biztosítani a lakosság számára az ellátást, az önkormányzati egészségügyi intézmények rövid távon nem nélkülözhetik az összehangolt szakmai irányítást. Az egymás mellé rendelt, különböző nagyságrendű ön- kormányzatok egy nagyobb területi egység egészére vonatkozóan azt később el lehetne ugyan várni, ám létrejöttük első hónapjaiban képtelenek lennének e feladatra. — Korábban az orvos és a beteg közötti kapcsolat átalakításának fontosságát említette. Ez a minőségi változás mikor következhet be? — Úgy vélem, eme régóta időszerű változás azonnal nem valósulhat meg. Az egészség- ügyi intézmények belső demokratizálódásában, a saját közügyeikkel részletesebben és felelősségteljesebben foglalkozó önkormányzati szervek munkájában látok biztosítékot arra, hogy kevesebb súrlódás legyen az orvos és betege között. Hálátlanságért is hálapénz... — Mi lesz a hálapénzzel? — A hálapénz egy olyan kórtünet, jelenség és következmény, amelyben az egészségügy szinte valamennyi feszültsége kifejeződik. Nagyságára, tömeges voltára igen szélsőséges adatok állnak rendelkezésünkre. Én azonban úgy látom, hogy erről igazán jó becsléseket elég nehéz készíteni. Biztos, hogy a szakmák között is léteznek eltérések, de a különbségek még szakmákon belül is igen jelentősek. Én bízom abban, hogy az új biztosítási alapon működő, szabad orvosválasztást lehetővé tevő, teljesítményfinanszírozási rendszerben a paraszolvencia fokozatosan háttérbe szorul, majd megszűnik, hiszen hajói megfizetik az orvosokat, és más egészségügyi dolgozókat, akkor azok nem lesznek ráutalva, hogy a munkaidőben végzett tevékenységért ellenszolgáltatásként pénzt fogadjanak el betegeiktől. Olyan munkabérek, amelyek a szélsőségesen magas paraszolvenciát ellensúlyozzák, természetesen nem biztosíthatók. —Köszönöm a beszélgetést. Lőrincz Sándor
