Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-04 / 138. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1990. október 4., csütörtök Barátok vagyunk! SZARKA ZOLTÁN TA,NVi-Ö Nagyon messze, talán az Óperenciás-ten- geren is túl, emelkedett egy hatalmas szikla, melyre nap soha nem sütött, virág nem nőtt rajta. E szikla legmagasabb csúcsán aranykastélyt épített egy gazdag ember és itt élt kisleányával, Helgával. De a kislány mindig szomorúan, sóvárogva nézett ki az aranykastély ablakán, szeme örökké könnyes volt és soha nem nevetett. Pedig az édesapja az udvart ezüsttetővel vonta be és aranyporral szórta be az utat. — Óh, kislányom, miért nem nevetsz soha? — kérdezte az apa —, hiszen ujjaid drágaköves gyűrűkkel ékesek, nyakadon nehéz aranyláncon kincset érő gyémánt ragyog! — Szívemre nehezedik az aranylánc gyémántja, édesapám, és gyűrűimtől nem tudok játszani. Vedd hát vissza tőlem ezeket az ékszereket. — Hát nem tetszenek neked a csillogó kövek? Tudsz-e ragyogóbb ékszert a gyémántnál és melegebb fényt az arany fényénél? — Hallottam, édesapám, hogy van ezeknél sokkal szebb ékszer. — Ha kívánod megszerzem neked, bármennyit kérnek is érte, csak mosolyogni lássalak. — Hát akkor hozd le nekem a napot az égről, édesapám, amely mireánk sohasem világít. Mert ha a csillagos ég ékszerét megkapom tőled, nem lesz többé sápadt az arcom és meglásd, fogok tudni nevetni is. — Lehetetlent kívánsz, Helga — felelt szomorúan az apa. — Nincsen a világon olyan ember, aki kívánságodat teljesíteni tudja. — De igen, van! — szólt hirtelen egy hang, és a gazdag ember meglepődötten nézett hátra. Egy ősz szakállú ember állt vele szemben. — Eljöttem —- folytatta az idegen —, hogy kislányod kívánságát teljesítsem. — Esztelenség, amit mondasz — felelte a gazdag ember. — Hogyan tudnád lehozni a napot? — Adj létrát és kalapácsot nékem, azután menj a szobádba. Csak akkor jöjj vissza, ha kisleányod hívni fog. A gazdag ember engedelmeskedett. Az ismeretlen férfi pedig nekitámasztotta a létrát az aranyfalnak s felmászott rajta. Azután elővette a kalapácsot és hatalmas ütéseket mért az ezüsttetőre, amely apró darabokban, csörömpölve hullott a földre. A kalapács ütéseinek zaja messze hangzott és a nap kíváncsian fordította arcát az aranykastély felé. Előbb csak messziről szemlélte, aztán mind magasabbra és magasabbra ment fel az égen és mire az ember végzett a munkájával, ragyogva szórta sugarait a kastélyra. Helga kipirult arccal, vidám kacagással rohant be apjához. A gazdag ember megkövültén állott a lerombolt falak előtt: — Óh, mit tettél velem, te szerencsétlen ember! Összetörted, összezúztad hosszú évek munkáját! — íme, megtettem, amit ígértem — válaszolta a férfi. — Lehoztam a csillagos ég ékszerét, a napot, amely aranyaidnál és drágaköveidnél szebben ragyog és amely meggyógyította kisleányodat. Te ezüsttetővel fedted be az udvart, én összetörtem a tetőt és beengedtem a napfényt. Építs egyszerű kőházat az aranykastély helyett, s ne aranyporba hintsd a vetőmagokat és virágmagvakat, hanem fekete földbe, amelyből pompás, illatos virágok nőnek. — Igazad van — mondta csendesen a gazdag ember. És fel is építette a kőházat, amelynek falai mögül messze hallasztott Helga vidám kacagása, és hetedhét országból csodájára járlak a kertben nőtt pompás, illatos virágoknak. Ez az oldal hosszú idő óta a gyerekeké. Róluk, nekik szólunk itt, és természetesen fórumot is teremtünk, hogy írásaikkal, ötleteikkel, verseikkel itt jelentkezzenek. Egy korosztályról, az óvodáskorúakról eddig sajnos megfeledkeztünk. Ezért ezentúl számukra is nyitunk sarkot. Szándékunk az, hogy a legkisebbek is találjanak valamit lapunkban, ami kifejezetten nekik szól. JÁTSSZUNK! Színcápa Szedjetek össze a játékaitokból minél többet és több színűt. (A játékok ne legyenek nagyok, csak akkorák, hogy kézzel fel tudjátok majd kapni!) Válasszatok magatok közül egy játékvezetőt, esetleg kérjétek meg anyukátokat vagy nagyobb testvéreteket az irányításra. Tegyétek a játékokat egy nagyobb karikába, netán rajzolhattok a földre egy kört is. Megadott jelre fussatok a kör körül, s amikor a játékvezető kikiált egy színt, mindenki kapjon ki egy-egy olyan színű játékot a földön lévők közül. Aki színt téveszt vagy nem jut neki játék, az kiesik a további játékból. Az utolsónak maradó játékos lesz a következő játék vezetője. (Nehezíthető a játék a színárnyalatok megnevezésével!) Változat: Székeket rakjatok körbe és a játékvezető a ruhátokon található színeket kiáltja, például: Üljön le az, akinek szürke, esetleg sötétkék vagy rózsaszín van a ruhájában. Az győz, aki a legtovább játékban marad. Ovodássarok Nyuszilány Másoljátok át a nyuszilányt a másik oldalra, azután tetszés szerint színezzétek ki. Passzátszél avagy a bumeráng visszaüt Hétfő. És lön földrajzóra. És magához szólít az Úr hangja: Csongor fiam, beszélj nekem a pasz- szátszélről! Miért pont én — gondoltam —, hiszen specialista vagyok ebben a témában. Ezt még az igazgató úrnak is tudni kell, már a múltkor is feleltetett belőle. Na jó, megtartom az értekezésemet a passzátszélről. Mi történhet? Legfeljebb szerzek egy ötöst! Passzátszél. Mi az nekem!? Ugyan már! Lehet, hogy nem tudja az igazgató úr, azért kérdezi tőlem? Pillanat, igazgató úr, máris megyek, csak megkeresem az ellenőrzőmet! Passzátszél, passzátszél... Már arra is emlékszem, hogy a matekkönyvem 16. oldalán van... A frászt az az Euklidész étel, illetve Ö...Ö...Ö... tétel. Naná, hogy nem a matekkönyv, hanem a földrajzkönyv 16. oldalán van a képek alatt, a fekete betűs részben. — Igenis tanár úr, mindjárt kezdem! Tudom... Hogy a passzátot egy t-vel és három s-sel... Bo- bocsánatot két s-sel írjuk. — Persze, hogy tudom az anyagot, csak a gondolataimat rendszerezem. Igen, igen... Tehát a passzátszél. Először is a szélről beszélnék, mint olyanról... Igen a szél az ugye olyan, ami csak fúj, fújdolgál. Ha kell, ha nem. A szél, az levegő ugye. Hol innen fúj, hol onnan fúj. Hát igen, passzátszél. Hogy én ne tudnám, igazgató úr?! Azt tetszik hinni? Akár meg is mutathatom a könyvben, sőt fel is olvashatom! Hogyne tudnám, hiszen nálunk is jár a lakásban. Tetszik tudni, amikor kinyitjuk az ablakot és a fürdőszobaajtót... — Igen, igen, máris rátérek a lényegre. Tehát a passzátszél. A passzátszél á szélnek egy bizonyos fajtája. Az ausztrál bennszülötteknél gyakran előfordul, mindig visz- szajár... Igen hűségesen visszajár, mint a, mint a... Mint a bumeráng, amivel köztudottan aratni szoktak. Passzát francia eredetű szó, unaloműző kártyajátékot jelent, amit valószínűleg az első telepesek hoztak magukkal. — Azt tetszik mondani, igazgató úr, hogy az a passziánsz és nem a passzátszél? Ismerni tetszik ezt a játékot? Nem!? — Nekünk van otthon, elhozhatom a következő órára... Tessék!? Egyes a feleletem!? Akkor itt ki kap ötöst? Pedig még annyi mindent tudtam volna még mesélni... Thoma Csongor tanuló KÖZMONDÁS A dominókockákból rakjatok ki egy négyzetet úgy, hogy a betűk vízszintesen olvasva egy közmondást adjanak eredményül. (A helyes választ ellenőrizhetitek a 16. oldalon.) Zala
