Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-21 / 153. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— DOKUMENTUM: SOMOGY 1956 1990. október 21vasárnap Megyei vezetők nyilatkoznak a „Somogyi összegezés” vitájáról Pénteken a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban több mint ezer ember részvételével vitatták meg Márkus Istvánnak a „Somogyi összegezés" című tanulmányát. A felszólalásokról lapunk vasárnapi és mai számában beszámoltunk. A vita részvevői nem hoztak, hiszen, nem is hozhattak határozatot a tsz-mozgalom tennivalóiról, a mezőgazdaság termelésének fellendítéséről. E rendezvény arra volt jó, hogy segítse felmérni a valóságos helyzetet, ítéletet mondjon a múlt hibáira és javaslatokkal éljenek a felszólalók a jövőt illetően. A „Somogyi összegezés” vitája valóban vita volt, amelyen mindenki nyíltan elmondhatta véleményét, tapasztalatait, elgondolásait. Élénk, szenvedélyes eszmecsere volt ez, s az országvezetésre vár a feladat, hogy e tanácskozás anyaga alapján is határozottan mutassa meg az előbbre haladás útját a mező- gazdaság számára. Nem lenne tehát helyes, ha bárki is — akár részt vett a vitán, akár mástól értesült az ott elhangzott javaslatokról — a törvényekkel szembehelyezkedve akarna cselekedni. Sajnos máris van példa a félreértésekre. Ezek tisztázására és a további félreértések elkerülése végett lapunk munkatársa felkereste Németi László elvtársat, a Megyei Tanács V. B. elnökhelyettesét és Sási János elvtársat, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának vezetőjét és nyilatkozatot kért tőlük. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és az azokra kapott válaszokat. — Sási elvtársnak mi a véleménye a vitáról? — Szilárd meggyőződésem, s ebben a vitán szerzett tapasztalataim is megerősítenek, hogy a mezőgazdaság eredményes, sikeres előrehaladásának egyedül járható útja a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása. Olyan szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre, szövetkezetekre gondolok, amelyekbe a dolgozó parasztok nem kényszerítő eszközök hatására, nem a gazdasági kényszer miatt lépnek be, hanem kimondottan a lenini önkéntesség elve alapján térnek rá erre az útra. Olyan szövetkezeti gazdaságokra gondolok, amelyekben a tagok érdekei összhangban vannak, találkoznak az állam érdekeivel. — Helyesnek tartja-e több hozzászólónak azt a javaslatát, hogy kiléphessenek a szövetkezetből mindazok, akik nem találják meg .számításukat a tsz-ben? — Egyetértek abban — válaszolta Sási elvtárs—, hogy az olyan tsz-tagok részére, akik az egyéni gazdálkodást akarják választani, lehetővé tegyük az egyéni gazdálkodásra való visszatérést. De ezt, véleményem szerint, megfontoltan és körültekintően, megfelelő időpontban kell végrehajtani. — Németi elvtársnak mi a véleménye a beadási rendszer felülvizsgálásának szükségességéről? — Véleményem szerint beadási rendszerünket sürgősen felül kell vizsgálni. Tudomásom szerint legfelsőbb szerveink is foglalkoztak már ezzel a gondolattal. A begyűjtési rendszer felülvizsgálása azonban nem jelentheti azt, hogy a jelenleg fennálló rendeletek értelmében a beadási kötelezettséget bárki is emiatt ne teljesítse, illetve halogassa. Én, ismétlem, egyetértek begyűjtési rendszerünk felülvizsgálásával, mert a begyűjtés jelenlegi formája és tartalma a mezőgazdasági termelést fékezi. Különösen az állattenyésztésre van rossz hatással, mivel a termelők nem tudják biztosítani a kellő takarmányalapot. (Somogyi Néplap, 1956. október 22., kedd) TÁVIRAT Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének A Somogy megyei Pártbizottság és a DISZ Zrínyi Miklós Köre örömmel üdvözli abból az alkalomból, hogy ismét a Minisztertanács elnöke. Biztosítjuk, hogy Kaposvárott és Somogy megyében a rendet és nyugalmat minden körülmények között fenntartjuk. Megyei Pártbizottság DISZ Zrínyi Miklós Kör (Somogyi Néplap, 1956. október 25.) Mikor mennek haza?! RIPORT DOMBÓVÁRRÓL Nemrég érkezett a hír, hogy Dombóvár közelében nagyobb létszámú szovjet csapat táborozott le. Dél-Dunántúl lakosai a hír hallatára mély felháborodással fordultak az új magyar kormányhoz. A kérdés, amely sok százezer ember ajkáról hangzott el — hogy milyen céllal jöttek a szovjet tüzérek és harckocsisok Dombóvárra —, eljutott a legilletékesebbekhez. Azonban válasz sehonnan sem érkezett. A Szabad Somogy munkatársai szerdán délelőtt Tüskepusztán — Dombóvártól északkeletre néhány kilométernyire — felkeresték a szovjet alakulatok parancsnokát. Az újságírók megkérdezték, milyen céllal és meddig állomásoznak még az egységek Dombóvár alatt, tekintve, hogy a magyar kormány közleménye szerint kedden reggel megkezdődött a szovjet csapatok kivonulása. A parancsnokság erre a kérdésre nem volt hajlandó választ adni. De megtagadták a választ minden további olyan kérdésre, amelyet a Dél-Dunántúl lakosai nevében tettek fel az újságírók. Az egyik tüzér alezredes úgy nyilatkozott, hogy ők semmiféle kivonulásra eddig nem kaptak parancsot, így erről nem is tudnak nyilatkozni. A rövid beszélgetés a'magas rangú tisztek felháborodásával ért véget. Kijelentették ugyanis, hogy újságírókkal egyáltalán nem hajlandók tárgyalni. Majd kissé szokatlan idegességgel adták a küldöttség tudtára, ha őket nem bántják, ők sem bántanak senkit. „Dolgozzon minden magyar — mondotta az egyik alezredes, s itt egy arra haladó kukoricaszárral megrakott szekérre mutatott — úgy, mint ez a békésen haladó parasztember.” A tiszt e megállapítása azonban kissé sántított. A békésen dolgozgató parasztember ugyanis távolról sem az eseményektől függetlenül szekerez- getett, hanem éppen a szovjet alakulatok által körülvett szántóföldről mentette a még le nem gázolt és el nem égetett kukori- caszárt. Vajon észrevették-e a szovjet parancsnokság tagjai, hogy a nyikorgó lőcsös szekér ez esetben nem a békés munka jelképe volt, hanem egy idegen állam által szorongatott nép élni akarása? A szekéren guggoló parasztember tekintete sem a legnagyobb békességet tükrözte. Ha a szovjet parancsnokok mind ez ideig még nem vették észre, hogy Dél-Dunántúlon sok ilyen figyelő szempár van, ezúton adjuk tudomásukra, hogy minden bizonnyal több százezer. Ezért azt javasoljuk a Nemzeti Tanácsnak, tegyen felszólítást a kormányon keresztül a szovjet alakulatok parancsnokságának: záros határidőn belül hagyják el Dunántúlt, egész Magyarországot. Éljenek ők is békességben saját hazájukban, mint ahogy a magyar ember is békességben él majd a perctől kezdve, amikor az utolsó szovjet csapat is átlépi kelet felé a határt. Addig azonban nincs nyugsága e megkorbácsolt nemzetnek. — Petöcz — A Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács Intézőbizottsága a Szabad Somogy előterjesztése alapján elhatározta, hogy azonnal, táviratilag kér tájékoztatást Nagy Imrétől azokról a kérdésekről, melyekre a szovjet parancsnok nem volt hajlandó válaszolni. Nagy Imre válaszáról majd tájékoztatjuk olvasóinkat. (Szerk.) (Szabad Somogy, 1956. november 1.) Szombati eseményekről, fontos tudnivalókról Tegnap délután 2 órakor a kaposvári üzemek, vállalatok, hivatalok és intézmények elküldték küldötteiket, hogy megválasszák a Kaposvári Ideiglenes Nemzeti Bizottságot. A gyűlés után békés tüntetés következett. A tüntetők élére — mely kb. 2—300 főnyi volt — néhány magáról megfeledkezett egyén állt, s a tüntetőket a Szabadság parkba vezette, hogy ledöntsék a szovjet emlékművet. Miután tervük nem sikerült, többen a tűzoltósághoz fordultak segítségért. Eközben az egyik tüntető fegyvert akart szerezni honvédségünk egyik tagjától. A katona riasztólövést adott a levegőbe. A közelben tartózkodó társai, akik a tömegtől távolabb voltak, ugyancsak néhány sorozat riasztólövést adtak le. A szétszóródó tömeg ezután a megyei börtön felé vette útját azzal a céllal, hogy a bebörtönzött elítélteket kiszabadítsa. Megjegyezzük, hogy a kaposvári megyei börtönben politikai fogoly nincs, hanem kizárólag közönséges bűncselekményekért elítéltek. A város társadalmi szervei felkérik Kaposvár lakosságát, hogy ne üljenek fel különböző híreszteléseknek, viselkedjenek nyugodtan, higgadtan, a kormány és a párt a dolgozók minden jogos követelését teljesíti, de a közönséges bűnözők kiszabadítása nem vezethet megoldásra. Atovábbi provokációk elkerülése végett a honvédelmi miniszter parancsa értelmében mindennemű felvonulás és 3 főnél nagyobb csoportosulás tilos! Ennek alapján a 28-ra, vasárnapra hirdetett gyűlés elmarad. (Somogyi Néplap, 1956. október 28.) Október 27-én, Kaposvárott az üzemek küldöttsége megválasztotta a Nemzeti Tanácsot. Célja: a rend és a termelés folyamatosságának biztosítása. Hivatásához méltóan átvette a politikai és gazdasági élet ellenőrzését a megyében a megfelelő szervekkel karöltve. (Somogyi Néplap, 1956. október 29.) A magyar nép győzelme Megkezdődött o szovjet csapatok kivonulása Nagy Imre üzenete a magyar néphez Magyar testvéreim! Tudatom veletek, hogy a kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország minden polgára az elvonulás teljes rendjének biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró vagy ellenséges cselekedettől, hogy így is hozzájáruljon a szovjet hadsereg csapatainak kivonulásához. (MTI) Nagy Imre a Minisztertanács elnöke (Szabad Somogy, 1956. október 31.) Záhonyból jelentik: Nagy Imre miniszterelnök bejelentését megerősíti a Szabad Győr Rádió híre. Tegnap délután 6 órakor felhívták a záhonyi postát. Onnan jelentették, hogy már tegnap délután több szerelvény szovjet katona hagyta el hazánk területét. A Szovjetunió tovább folytatja a csapatok kivonását. (Szabad Somogy, 1956. október 31.) Vásárlási láz Kaposvárott Tömött sorokban lepték el szombaton délelőtt Kaposvár üzleteit a vásárlók. Vásároltak mindent; élelmiszert, kenyeret, sót, húst, zsírt, mindent, ami szükséges. Egyesek azonban — talán félelemből, zavarból vagy talán pánikkeltés céljából — olyan árucikkeket is vásároltak, amikre igazán a legjobb akarattal sem lehet ráfogni, hogy nélkülözhetetlen és szükséges dolgok. Mik voltak ezek? Például a Május 1. utcai piperecikkboltban egy hölgy fésűket vásárolt. Nem fésűt, félreértés ne essék, hanem fésűket. Egy tucatot! Hogy mire kellett neki a sok fésű, biztosan ő sem tudja. Vagy vegyünk egy másik példát. Volt olyan vásárló, aki több doboz hintőport, míg mások fogkeféket. Mire jó ez a féktelen vásárlási láz? Az üzletek hétfőn is és a hét többi napján is nyitva lesznek. Vásárolhat mindenki, amit csak akar. Ne üljünk fel a rémhírterjesztőknek, azoknak, akik pénzed feltétlen elköltésére ösztönöznek. Őrizzük meg nyugalmunkat, higgadtságunkat, s figyelmeztessük azokat, akik ésszerűtlen vásárlásukkal másokat is ilyesmire ösztönöznek! (Szabad Somogy, 1956. november 4.) Összeállította: Lajos Géza Megalakult a Somogy Megyei Nemzeti Tanács
