Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-13 / 146. szám
1990. október 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Ungvári Károly: Kilenc kígyótojás vei, Honty Márta Ezüstfa című gobelinjével (A Fejér Megyei Tanács különdí- ját kapta a kaposvári iparművész), Csiszár Elek már nemcsak a kisember elesettségét ábrázolja drámai erővel, hanem egy ünnepélyes avatás emlékét megragadva a szalagot átvágó hivatalnokban is meglátta a kiszolgáltatottságot. Harangozó Ferenc grafikái (Temetőkert I—II.) a műfaj legjobbjai közül valók, Ungvári Károly, Czinkotay Frigyes, Gáspár András, Kertész Sándor munkáikkal fejezték ki, hogy nem tartózkodnak a dunántúli tárlattól. Gi- czy János naiv manierista festészetében új vonás, hogy szárnyasoltárkéFotó: Kovács Tibor peit plasztikával egészítette ki. Valkó László Siratófal című színes grafikája érdemel figyelmet, valamint Sulyok Gabriella—újra csak ősi jelek kutatója — Sumeni agyagtáblák üzenete című grafika sorozata tarthat számot a néző nagyobb figyelmére, érdeklődésére. Mestert megillető bemutatót rendezett a VII. Dunántúli Tárlat egészének irányítója, H. Bognár Zsuzsa, Bartha Lászlónak, az előző dunántúli tárlat fődíjasának műveiből. Várakozásunk a következő kiállításig — a Vili. Dunántúli Tárlatig — csillapíthatatlan... Horányi Barna VII. DUNÁNTÚLI TÁRLAT Kérdőjel felkiáltójellel A közönségcsalogató meghívóban ügyesen elrejtettek egy manifesztu- mot: a VII. Dunántúli Tárlat rendezője (a Somogy Megyei Múzeum) vagy kétségbe vonja a fél országrésznyi régió képző- és iparművészeti seregszemléjének létjogosultságát, vagy bizonytalan a jövő lehetőségeit illetőleg. Ezt úgy nyilvánította ki, hogy a tárlatnaptárban a soron következő helyére (három év múlva lenne esedékes a nyolcadik) kérdőjelet rajzolt. Mert mit tapasztal a néző? Dúskálhat látnivalóban. A Somogyi Képtárat megtöltő képző- és iparművészeti alkotások mellett még a Somogy Megyei Múzeum nagytermében is körülnézhet: milyen termést takarított be a hagyományos pályázat Dunántúl műtermeiből. Ha a megújulás szándékát is tükrözi az aggódás kérdőjele — egyetértünk. A megszaporodott triennalék, biennálék, műfaji bemutatkozási lehetőségek mellett ha a helyét keresi a dunántúli tárlat, akkor helyénvaló, hogy máris jelezze ez a szerveződés új igényét. Somogy — közvetlenül Kaposvár — önmagában képtelen arra, hogy fölmérje mindazt, ami valamenynyi dunántúli megye közös dolga, felelőssége: a járt út ismeretében kijelölni az újat a kortárs dunántúli képző- és iparművészet száGiczy János: Kisszárnyas oltár mára. Gyanítom: provinciális — Somogy megyei — nézetkülönbségekből fakad az a pesszimizmus, amely a tárlatjövő- jét illeti. Belső ellentmondásoktól terhes időszakban született meg ugyanis a VII. Dunántúli Tárlat. Mi sem mutatja ezt élesebben, mint az, hogy éppen szőkébb pátriánk néhány rangos művésze határolta el magát a közös szerepléstől... Amennyiben ez folytatódna, a többi dunántúli megyére is átterjedhet a somogyi „kór”. Somogyi képző- és iparművészeinknek éppen abban van megkülönböztetett felelősségük, hogy a tárlat gazdaszerepében osztozzanak. (Ha osztozhatnak...) Talán éppen ez a kohézió hiányzott a VII. Dunántúli Tárlat szervezéséből. A kaposvári seregszemlén a plasztika bizonyul erőteljesebbnek a festészettel, grafikával szemben. Java részét a Somogyi Képtárban láthatjuk, néhányat a kerámia- és üvegművészet társaságában pedig a Somogy Megyei Múzeum nagytermében. Jelentős kollekcióval vonult a Somogyi Képtárba Móder Dezső, műveinek száma csaknem vetekszik a megelőző dunántúli tárlat fődíjasának, Bartha Lászlónak a megyei múzeum egyik termében megrendezett egyéni kiállításának az anyagával. Bartók a vasgyárban című Farkas László: Garabonciás szoborkompozíciója a Somogyi Képtár „szentélyében” méltó módon jelenik meg. A vasöntvény lemezekből kivágott térformák — anyaguktól függetlenül — zenei hangulatot keltenek. S, hogy teljes legyen a „zenakar”, Móder relief szerű táblaképekkel egészítette ki különös hangversenyének szereplőit. Talán éppen Tornay Endre András faszobrai (A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége eszak-dunán- túli területi szervezetének díjasa) keltik azt a vonzalmat, amit az ősi jelek keresésében számos műtárgyban fölfedeztem. Lakatos József koppányi érzületű faplasztikája a dozmenti regőséneket jeleníti meg hasonló szándékkal, olyan szellemi örökség után kutatva, amit értékként nemcsak becsülhetünk, hanem ápolni is kötelességünk. Székely kaput idéző műve erdélyi memento. Vanyur István kreatív szobrász, ezt a képességét a fa kisplasztikában kamatoztatja — láttuk különleges „madárgyűjteményében”, amiben szintén fölfedezhetjük az úgynevezett rimitív művészetből eredő gyökere- et. Néhány szellemes plasztika látványa után megszólítja a nézőt Adorjáni Endre bronz kisplasztika-sorozata, amely az elesett embert állítja reflektorfénybe. Sz. Juhos László Talált pegazus és Tánc(o)ló című festett kisplasztikája költői megfogalmazású, szép forma. Es egyszercsák berobban Frldrich Ferenc fémkompozíciója a képtári csöndbe: Valami történt? 1990. Kérdezi a szobrász. Kérdése bennünk visszhangzik, és műve megpróbál feleletet adni. Visszakanyarodva a kiállítás egyik fonalához, nagyon szép kultikus edényeket láttunk Szegedi Zsolttól. Colin Foster — Angliából Magyarországra települt szobrász — Lovas című sa- mott szobrocskája, is kortalan,, egyszerre ősi és mai. Újházi Péter Ünnepi szőnyegrészlet című festménye vezet át a plasztika világából a sík ábrázolásba, de ezen is fölfedezhetők az ősi kultúra jegyei. Kelle Sándor Gyűrűfűi emlék című festménye csupán nosztalgiát fejez ki az elpusztult, kiürült falu látványával. A Somogyi Képtárban elhelyezett — sokszor nem megfelelő rálátást biztosítva a képeknek — festmények sorában találkozhatunk somogyi művészek alkotásaival is. így Gárdonyi Tibor monumentális képeiDiploma marketingmenedzsereknek A nyelvtanfolyamok ~a legnépszerűbbek DON QUIJOTE UTAZIK Kaposvárról Karlsruhéba Az őszi hónapok a különféle közhasznú és egyéb tanfolyamok kezdeti idejét jelentik. Az idén induló tanfolyamok tapasztalatairól kérdeztük Molnár Ferencet, a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ népművelőjét. — Az idén a legnagyobb érdeklődés a nyelvtanfolyamokat kísérte. Ezen belül a német és az angol a legnépszerűbb. Indítottunk francia és olasz nyelvtanfolyamot is. Már tavaly megfigyeltük, hogy fokozott érdeklődés mutatkozik a nyelvek iránt. Akik tavaly kezdő csoportokban tanultak, ebben az évben már a középhaladóban folytathatják. Ezért inkább e tanfolyamaink kerültek túlsúlyba az idén. Ezenkívül még indítunk társastánc-, dzsesszba- lett-, és néptánccsoportokat, mindhármat gyermek és felnőtt kategóriában is. A már hagyományos történelemelőkészítő tanfolyamot is elkezdjük novemberben. Érettségire és felvételire nyújt segítséget a fölkészüléshez. — A tavalyihoz képest megnövekedett költségek nem csökkentették a jelentkezők számát? — A megnövekedett költségeket részletfizetési lehetőséggel igyekeztünk elviselhetővé tenni. Másrészt ezek a tanfolyamok, különösen a nyelvekkel foglalkozók hosszú távra szólnak, később megtérülnek. Ezért szívesen áldoznak rá az emberek. A SZÜV oktatási iroda elsősorban munkaköri továbbképzésekkel, illetve új szakmát adó tanfolyamokkal foglalkozik. Dr. Banka Margit, az iroda vezetője elmondta: ez év májusában kezdték el a tanfolyamok indítását, az addig kihasználatlan oktatási lehetőségek hasznosítására. — Milyen tanfolyamok indultak ebben az évben? —Az iroda profiljához kapcsolódóan indítottunk egy középfokú számítógép-kezelői tanfolyamot. Ezt érettségizett munkanélkülieknek szervezte a Munkaügyi Hivatal. Ez nappali, iskola- rendszerű, napi 6 órás tanfolyam. Természetesen nyelvtanfolyamokat is indítottunk. Ebben az újdonságot a re- laxáció és a nyelvtanfolyam együttes használata jelenti. Szintén most indul a reklámpropaganda-tanfolyamunk. Ezenkívül ügynökképző, valamint a merketingme- nedzser, másoddiplomát adó tanfolyam a pécsi egyetem kihelyezett képzéseként. — Milyen tanfolyamok iránt volt a legnagyobb az érdeklődés? — Az oklevelet, tehát valamifajta végzettséget adókra jelentkeztek a legtöbben, például a fizikai munkásoknak indult darukezelői, energetikusi tanfolyamokra. S. N. A kaposvári Fonómunkás Kisszín- pad meghívást kapott a németországi Karlsruhéba egy nemzetközi színjátszó fesztiválra. A találkozót a német Die Spur együttes fennálásának jubileuma alkalmából rendezik. A kaposváriak 1983-ban vették föl a kapcsolatot a német színjátszókkal, tavaly őszszel megyeszékhelyünkön látták vendégül az együttes tagjait. — A fesztivál nem verseny, hanem bemutató jellegű — mondta Kaszás Ferenc, a Fonómunkás Kisszínpad művészeti vezetője. — Több német csoporton kívül francia, belga, japán és szovjet együttesek lépnek színpadra; hazánkat mi képviseljük. Többek között azért is megtisztelő ez a meghívás, mert együttesünk jövőre ünnepelné 30 éves jubileumát. . — Milyen darabbal vesznek részt a fesztiválon? — Gyurkó László Don Quijote című megzenésített feldolgozását mutatjuk be. Azért választottuk ezt, mert látványos és közérthető. S ez a nyelvi nehézségek miatt is fontos. A darabról készítettünk egy angol és egy német ismertetőt, ezt minden székre elhelyezzük majd. Először a 80-as évek elején Vértes Elemér rendezésében mutattuk be, az új változat bemutatója pedig júniusban volt a Latinca művelődési központban. A további előadásokat személyi és technikai problémák hiúsították meg, tehát Karlsruhéban lesz a második „premier”. — A szereplők nyilván kicserélődtek az elmúlt hét év alatt... — Nem. A felújított változatban a szereplők zöme régi. Erre az előadásra visszajöttek azok is, akik már nem tagjai együttesünknek. TermészetePróba közben Kaszás Ferenc és Horváth Péter sen újak is részt vesznek a produkcióban. . — Mi ígéri a legnagyobb élményt Önnek, a darab rendezőjének és címszereplőjének: — Tizenkét együttest látunk majd színpadon; a japánokra nagyon kíváncsi vagyok. Szakmailag pedig igen fontosak azok a megbeszélések, amelyek az előadásokat követik. — Az előzőekben említette, hogy a Fonómunkás Kisszínpad jövőre ünnepelné fennálásának 30. évfordulóját. Miért a feltételes mód? — Mert nem vagyok abban biztos, hogy jövőre az iszonyúan szorongató anyagi körülmények miatt ezen a néven lesz még kaposvári amatőr színjátszóegyüttes. Talán mondanom sem kell: nagyon szeretném, ha csapatunk megmaradna, de ez a leendő önkormányzattól is függ. Köztudott, hogy a kisszínpadok számos gonddal küszködnek, talán egy nagyobb amatőr együttes létrehozása lenne a megoldás. így az egymásba olvadó több kisebb amatőrszínpad jobban tudná képviselni megyénk színjátszását. Tamási Rita
