Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-08 / 116. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP —KULTÚRA 1990. szeptember 8., szombat „Szabadság, szerelem" Gothár Péter új filmjének forgatásán „Az emberek többségét egy kettős káprázat csalja meg. Hisznek az emlékezet örökkévalóságában és a jóvátétel lehetőségében. Az egyik éppen olyan hamis, mint a másik. Az igazság ezzel homlokegyenest ellentétes. A jóvátétel szerepét átveszi a feledés. Senki sem fogja jóvátenni az elkövetett igazságtalanságokat, de minden igazság egyszer elfelejtődik”. Bizonyára így lesz majd. Az idézet és a hozzá fűződő néhány szavas megjegyzés egy készülő nagyjátékfilm forgató- könyvének első oldalán található. Az előbbi Milan Kundera cseh elbeszélő, az utóbbi pedig egy mai magyar film-, televíziós és színházi rendező tollából való. A neve: Gothár Péter. Kundera gondolatának pimasz igazsága Gothár világának realizmusa. Nyelvezetének, világnézetének tökéletes eszenciája. A történet „Az egyik barát becsapja a másikat. Amikor a becsapott kijön a börtönből, meg akarja ölni a becsapót. A fiúról megtudjuk, hogy kinek a fia. Az egész addig tart, míg meg nem öregszik a másik is, és akkor megöli az egyiket”. Ez újabb idézet az irodalmi forgatókönyvből. A rendező legújabb — sorrendben az ötödik — egész estét betöltő játékfilmjének története. Ennyi! Sem több, sem kevesebb. Habár természetesen létezik egy ennél vaskosabb variáció is, ennek ellenére azt gondolom, hogy eme bővebb változat nemcsak a történések öncélú lebonyolításában merül ki, hanem célja egy filozofikus, emberközpontú filmnyelv megteremtése. Szólni az emberről, a történeti és szociális valóság legcsekélyebb elferdítése és szépítgetése nélkül. A kép Budapest I. kerülete; régi bérház Budán, közel a Duna-parthoz. A környék megszokott nyugodtságát most néhány filmtechnikai szerkezettel megrakott teherautó, egy lakókocsiból kialakított mozgó büfé, valamint a szép számú filmgyári stáb töri meg. Sürgésforgás mindenütt. Az oka: háromévi kihagyás után Gothár Péter újra forgat. Új filmjének címe: „Szabadság, szerelem". A bérház legfelső szintjén, egy tágas lakás halijában találom Gothárt. Tőle megtudom: az új filmjéről való első nyilatkozat jogát eladta egy jól menő napilapnak. Információkért tehát a segédrendezőhöz fordulok. Szederkényi Júlia a Csiky Gergely Színházban kezdte, mint asszisztens. Egy éve büszkélkedhet azzal, hogy — a filmfőiskola kapacitása miatt — a négyévente mindössze 5-6 végzett filmrendező egyikének vallhatja magát. A film néhány szóban a következőkről szól. Egy magyar harckocsioszlop hazafelé, Budapest felé tart. Pozsony alatt az út kettéágazik: jobbra Bécs, balra Budapest. A menetoszlopból kiválik egy tank. Két fiú és egy lány ugrik ki belőle, de közülük ketten meggondolják magukat és visszaszaladnak a harckocsiba. Feri — Gyuricza István —, aki elszánta magát a dezertálásra, nem hátrál meg. Balszerencséjére lövöldözésbe keveredik, és térdlövést kap. A nagyobb baj azonban az, hogy súlyosan megsebesíti az osztag parancsnokát (Bitskey Tibor). Lefogják. Büntetése életfogytiglan, ami Magyarországon 18—25 évig terjed. A film most ér az egynegyedéhez, s a történet további része mindössze másfél napot ölel fel. Feri napjainkban szabadul. Miközben börtönbüntetését töltötte, mindvégig az éltette, hogy barátján, Tomkán (Szarvas József), aki a szökésben a lánnyal együtt cserbenhagyta, bosszút áll. Sérelmét fokozza, hogy a lány (Söp- tei Andrea), aki történetesen „közös barátnőjük” volt, Tónikával együtt éli hétköznapjait. További bonyodalom, hogy kétséges, ki az apja a lány fiának (Magyar Attila), hiszen ő közvetlenül a csehszlovákiai események után született. Sokan szerepelnek még Kaposvárról a filmben. Lázár Kati Feri édesanyját, Nagy Mari pedig az exbarátnőjét játssza. A statisztériából Kalmár Tamás, Husztóti István és Némedi Árpád kaptak kisebb szerepeket. Visszatekintés Gothár Péter 1947. augusztus 28-án született Pécsett. 21 évesen rendezőasszisztens a televízióban, majd 71—75. között elvégzi a főiskola film- és tv-rende- ző szakát. Első játékfilmje 1979-ben készül ,,Ajándék ez a nap" címmel, majd ezt követi a „Megáll az idő”( 1981), az „Idő van"( 1985) és a „Tiszta Amerika” (1987). Sorrendben Zimre Péter, Bereményi Géza — és az utóbbi két műnél —, Esterházy Péter látták el a társírói feladatokat. A „Szabadság, szerelem” az első szerzői filmje, amely saját ötlet alapján született. Egyedüli stratégiája az volt, hogy a film alapjául szolgáló forgatókönyvet megkonzultálja néhány szakmabelivel. Mivel azonban minden gondolat tőle származik, várhatóan a rendező „leggothárosabb” filmjét láthatjuk hamarosan a mozikban. Felvétel indul Lázár Katival a forgatás egyik szünetében váltottam szót, fölfelé menet az első és a második emelet között. — Milyen a viszonya egy anyának a fiához, aki katonai szökevényként kis híján kioltja egy emberéletét? — Az anyja vagyok. Csak egy dolog lehetséges: bármi történjék is, nem tagadhatom meg. Akár ha öl is. Ezzel szemben ő 20 évig egy levelet sem írt. A műszak beállt kezdésre. Egy gyors „felvéteMánc végigszalad az érintetteken. Csattan a csapó, és forog a film. Gothár jelére nyílik az ajtó. Kardos Sándor operatőr kézi kamerájával szorosan követi Gyuriczát. Szakács Györgyi jelmezeiben és a Khell Zsolt által elképzelt térben létrejön a találkozás anya és fia között. Néhány ismétlés után jónak ítéltetik az első kép. Változás Más helyzet. Más kép. Másképp... Asztal, fal előtt, rajta preparált kávéfőző, poharak. íme, egy változás . Ám, valaki hibádzik. Nincs a helyén. A kalapács a rendező kezébe kerül. Majd az első szög a falba. íme egy változás Magyarországon. A főnök is üti a vasat. Bele a falba. De üti. Pedig ülhetne. Igen kényelmes székben. Jár neki. De ő csak üti... S lassan készül a film. írta és fényképezte: Balassa Tamás Szülőföld és pályakép Beszélgetés Vecsey Csaba festőművésszel A budapesti Képző- és Iparművészeti Főiskolán több somogyi fiatal is tanult, jelenleg is készül néhány a művészpályára, ám a főiskolán tanítók között csak egyetlen kaposvárit találunk, Vecsey Csaba festőművészt. Édesanyját rendszeresen látogatja a kaposvári, úgynevezett Csipke- rózsika-házban, ahol Kopits János nevezetes, országos pályadíjat nyert — eredetileg kaputervnek készült — reliefje található a lépcsőfeljáróban. Édesanyja mesélte: előbb tudottrajzolni, mint olvasni, számolni. Egészen kis korában már meglepte őt egy rajzzal, amely olvasó édesanyát ábrázolta. — A kora gyerekkori emlékek haloványak; arra emlékszem, hogy az egész udvar gyereke rajzolt. Működött itt egy címfestőműhely, az onnan kiáramló festékszagra most is emlékezem. Rajzversenyeket rendeztünk, kiállításokat. Otven fillért kértünk a belépőjegyért; az összegyűlt pénzből okleveleket vásároltunk magunknak. A rangidős gyerek kapta az első díjat, nekem szerényen meg kellett elégednem a második helyezéssel. Hegedűs Laci volt a legjobb rajzoló közöttünk, ragyogó tehetséggel másolt. Nekem sose sikerült olyan tökéletesen visszaadni az eredetit. Mindig vittem bele valami egyénit. A többieknél kreatívabb voltam. — A gyerektársaság szelleme mégis jó irányba terelte érdeklődését. Mi segítette még a művészi pályára? — A megyei múzeum tőlünk száz méterre volt. Takáts Gyula költő, múzeumigazgató kiállításokat rendezett a hatvanas években. A belépődíjat sose kérték tőlem a teremőrök, ismertek már. Hetente találkoztunk. Ott láttam először eredetiben Rippl-Rónai és Vaszary festményeit. — A gyakorló általános iskolában kezdte az elemit, majd a felső tagozatot a Tóth Lajosban fejezte be. Ki volt az a rajztanára, aki tovább egyengette útját a művészpálya felé? — Lóránt János. Én már nyolcadik osztályba jártam, amikor a pályakezdő művésztanár, Lóránt János buzdított, hogy képezzem magam. A gimnáziumban együtt jártam több olyan diákkal, aki szintén ezt a pályát választotta: Dombi Lajos, Leitner Sándor, Kecskeméti Sándor, Takács Zoltán, Kovács Géza. 1960-ban iratkoztam be a Balázs János Képző- művészeti Szakkörbe. Gerő Káz- mér, majd Ruisz György foglalkozott velünk. Ruisz György rendszeresen tartott előadást a modernekről, akik abban az időben még elég ismeretlenek voltak a közvélemény előtt. A kultúrpolitika eltitkolta őket. Gondoljon csak például Cezanne-re; őt is így, szinte titokban ismerhettük meg. Ruisz György kitűnő korrektúrákat is tartott. — Eddig egyenes az út, egészen a főiskoláig. — Érettségi után két évre katonai szolgálatra hívtak be. 1978- ban kezdtem el a képzőművészeti főiskolát, s hat éven át jártam ide. Az ötéves képzést még két évvel lehetett „megfejelni”, az úgynevezett mesterkurzusból azonban csak egy évre futotta, mivel Krocsák Emil festőművész, az ábrázoló geometria tanára a hetedik évben meghívott tanársegédnek. — Milyen volt a főiskola élete, hangulata abban az időben, amikor még mint növendék tartózkodott a falai között? Ma eléggé ellentmondásos vélemények hangzanak el róla. —Sarkantyú Simon osztályába jártam; tanított Domanovszky György; átitatta a levegőt Bernáth Áruét szelleme. Bejárt Barcsay Jenő, Pátzay, Mikus... Szigorú belső rend uralkodott a főiskolán. A szülők, ismerősök is csupán engedéllyel látogathattak be. A szellemi áramlatok előtt is be volt csukva a kapu! A művészettörténet 1945-nél megrekedt. Szakmailag azonban, akiben volt rá képesség, fölkészülhettünk a pályára. — Tehát a főiskola hetedik évében kinevezték tanársegédnek. Néhány éven át geometriát tanított. Festészete nem valotta kárát? — 1974 tavaszán hivatott Krocsák Emil, hogy a tanszékén tanítsak. Nekem elegem volt már az iskolából, eszem ágában sem volt, hogy bent maradjak. Már a hetedik évet, a mesterkurzus utolsó esztendejét sem akartam ott tölteni. Domanovszky György is tudhatott róla, hogy számítanak rám a főiskolán, mert ő is beszélt velem. Az ifjítás szándékának az első megnyilatkozása volt már a kinevezésem. Kiszolgáltatott helyzetben éreztem magamat. Ráment három évem arra, hogy bedolgozzam magam a geometriába. A főiskolán ellenben kaptam egy műtermet, ahol dolgoz- ' hattam. — Miként sikerült megosztani magában az elfoglaltságot: a tanárét és a festőét? — Már említettem: keményen dolgoztam, hogy a geometria ismereteivel kellően fölvértezzem magamat. Mellette, amikor időmből futotta, festettem. Azt nem lehetett abbahagyni, nem lehetett. A geometria tanárból alakrajztanár lett időközben. — Somogyi József volt már a főiskola rektora, ő kért föl személyesen, hogy alakrajzot tanítsak. Talán megneszelték, hogy kezdem unni a geometriát... Klimó Károllyal, aki néhány szép évet szintén Kaposváron töltött, a Balázs János szakkörbe is eljárt, elhatároztuk, hogy a főiskolán a pályára irányítást megújítjuk. Klimóval kidolgoztuk ennek a módszerét, ehhez Kmetty Jánostól, a főiskola egykori tanárától is merítettünk ötletet. — A festőművészpálya ma is népszerű? — Az idén hatszázan felvételiztek. Sose vettek föl annyit, mint most: nyolcvan fiatal került be a képzőművészeti főiskolára. Korábban huszonötén. — Nincs ellentmondás aközött, hogy a művészpálya egyre kilátástalanabb megélhetést nyújt? — A mi ajánlásunkra történt, hogy több fiatalt vettek föl a főiskolára. Ez a folyamat egyébként az egész felsőoktatást érintette már az idén. A tanári kar is megújult; kíváncsiak vagyunk, tudunk-e dolgozni ennyi fiatallal. Jováno- vics György szobrász, Beke László művészettörténész, Birkás Ágnes festő, Keserű Ilona festő került a főiskolára tanítani. — Festői pályáját hogyan jellemezhetjük? — Az expresszív, nonfiguratív nyelvet igyekeztem meghonosítani a festészetemben. A hetvenes években ilyen szellemű munkáimért nyertem a Derkovits-ösz- töndíjat. — Nem mond ellent az alakrajz tanítása és a nonfiguratív festészetművelése? — Alakrajz nélkül nincs festészet! Meg sem lehet moccanni. A természet utáni élmény rajzi rögzítésére roppant nagy szüksége van a festőnek is. — Merre voltak jelentősebb kiállításai? — Kaposváron, a szülővárosomban, valamint Csongrádon, ahol egy művésztelep alapításában is részt vettem. Ezenkívül Szentesen szerepeltem. Számos közös tárlaton mutatkoztam be a kortársaimmal. Nem a kiállításokért festek, hanem magától eredendő, hogy képeket csinálok. Horányi Barna
