Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-08 / 116. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP —KULTÚRA 1990. szeptember 8., szombat „Szabadság, szerelem" Gothár Péter új filmjének forgatásán „Az emberek többségét egy kettős káprázat csalja meg. Hisznek az emlékezet örökkévalóságában és a jó­vátétel lehetőségében. Az egyik éppen olyan hamis, mint a másik. Az igazság ez­zel homlokegyenest ellenté­tes. A jóvátétel szerepét át­veszi a feledés. Senki sem fogja jóvátenni az elkövetett igazságtalanságokat, de minden igazság egyszer el­felejtődik”. Bizonyára így lesz majd. Az idézet és a hozzá fűződő néhány szavas megjegyzés egy készülő nagyjátékfilm forgató- könyvének első oldalán található. Az előbbi Milan Kundera cseh el­beszélő, az utóbbi pedig egy mai magyar film-, televíziós és szín­házi rendező tollából való. A neve: Gothár Péter. Kundera gondolatának pimasz igazsága Gothár világának realiz­musa. Nyelvezetének, világnéze­tének tökéletes eszenciája. A történet „Az egyik barát becsapja a másikat. Amikor a becsapott kijön a börtönből, meg akarja ölni a becsapót. A fiúról megtudjuk, hogy kinek a fia. Az egész addig tart, míg meg nem öregszik a másik is, és akkor megöli az egyi­ket”. Ez újabb idézet az irodalmi forgatókönyvből. A rendező leg­újabb — sorrendben az ötödik — egész estét betöltő játékfilmjének története. Ennyi! Sem több, sem kevesebb. Habár természetesen létezik egy ennél vaskosabb va­riáció is, ennek ellenére azt gon­dolom, hogy eme bővebb változat nemcsak a történések öncélú le­bonyolításában merül ki, hanem célja egy filozofikus, emberköz­pontú filmnyelv megteremtése. Szólni az emberről, a történeti és szociális valóság legcsekélyebb elferdítése és szépítgetése nél­kül. A kép Budapest I. kerülete; régi bér­ház Budán, közel a Duna-parthoz. A környék megszokott nyugodt­ságát most néhány filmtechnikai szerkezettel megrakott teherautó, egy lakókocsiból kialakított moz­gó büfé, valamint a szép számú filmgyári stáb töri meg. Sürgés­forgás mindenütt. Az oka: három­évi kihagyás után Gothár Péter újra forgat. Új filmjének címe: „Szabadság, szerelem". A bérház legfelső szintjén, egy tágas lakás halijában találom Got­hárt. Tőle megtudom: az új filmjé­ről való első nyilatkozat jogát elad­ta egy jól menő napilapnak. Infor­mációkért tehát a segédrendező­höz fordulok. Szederkényi Júlia a Csiky Gergely Színházban kezd­te, mint asszisztens. Egy éve büszkélkedhet azzal, hogy — a filmfőiskola kapacitása miatt — a négyévente mindössze 5-6 vég­zett filmrendező egyikének vall­hatja magát. A film néhány szóban a követ­kezőkről szól. Egy magyar harc­kocsioszlop hazafelé, Budapest felé tart. Pozsony alatt az út ket­téágazik: jobbra Bécs, balra Bu­dapest. A menetoszlopból kiválik egy tank. Két fiú és egy lány ugrik ki belőle, de közülük ketten meg­gondolják magukat és visszasza­ladnak a harckocsiba. Feri — Gyuricza István —, aki elszánta magát a dezertálásra, nem hátrál meg. Balszerencséjére lövöldö­zésbe keveredik, és térdlövést kap. A nagyobb baj azonban az, hogy súlyosan megsebesíti az osztag parancsnokát (Bitskey Ti­bor). Lefogják. Büntetése élet­fogytiglan, ami Magyarországon 18—25 évig terjed. A film most ér az egynegyedé­hez, s a történet további része mindössze másfél napot ölel fel. Feri napjainkban szabadul. Mi­közben börtönbüntetését töltötte, mindvégig az éltette, hogy barát­ján, Tomkán (Szarvas József), aki a szökésben a lánnyal együtt cserbenhagyta, bosszút áll. Sé­relmét fokozza, hogy a lány (Söp- tei Andrea), aki történetesen „közös barátnőjük” volt, Tóniká­val együtt éli hétköznapjait. További bonyodalom, hogy két­séges, ki az apja a lány fiának (Magyar Attila), hiszen ő közvetle­nül a csehszlovákiai események után született. Sokan szerepelnek még Ka­posvárról a filmben. Lázár Kati Feri édesanyját, Nagy Mari pedig az exbarátnőjét játssza. A statisztériából Kalmár Tamás, Husztóti István és Némedi Árpád kaptak kisebb szerepeket. Visszatekintés Gothár Péter 1947. augusztus 28-án született Pécsett. 21 éve­sen rendezőasszisztens a televí­zióban, majd 71—75. között el­végzi a főiskola film- és tv-rende- ző szakát. Első játékfilmje 1979-ben készül ,,Ajándék ez a nap" cím­mel, majd ezt követi a „Megáll az idő”( 1981), az „Idő van"( 1985) és a „Tiszta Amerika” (1987). Sor­rendben Zimre Péter, Bereményi Géza — és az utóbbi két műnél —, Esterházy Péter látták el a társírói feladatokat. A „Szabad­ság, szerelem” az első szerzői filmje, amely saját ötlet alapján született. Egyedüli stratégiája az volt, hogy a film alapjául szolgáló forgatókönyvet megkonzultálja néhány szakmabelivel. Mivel azonban minden gondolat tőle származik, várhatóan a rendező „leggothárosabb” filmjét láthatjuk hamarosan a mozikban. Felvétel indul Lázár Katival a forgatás egyik szünetében váltottam szót, fölfelé menet az első és a második eme­let között. — Milyen a viszonya egy anyá­nak a fiához, aki katonai szöke­vényként kis híján kioltja egy emberéletét? — Az anyja vagyok. Csak egy dolog lehetséges: bármi történjék is, nem tagadhatom meg. Akár ha öl is. Ezzel szemben ő 20 évig egy levelet sem írt. A műszak beállt kezdésre. Egy gyors „felvéteMánc végigszalad az érintetteken. Csattan a csapó, és forog a film. Gothár jelére nyílik az ajtó. Kardos Sándor operatőr kézi kamerájával szorosan követi Gyuriczát. Szakács Györgyi jel­mezeiben és a Khell Zsolt által elképzelt térben létrejön a találko­zás anya és fia között. Néhány ismétlés után jónak ítéltetik az első kép. Változás Más helyzet. Más kép. Más­képp... Asztal, fal előtt, rajta preparált kávéfőző, poharak. íme, egy változás . Ám, valaki hibádzik. Nincs a helyén. A kala­pács a rendező kezébe kerül. Majd az első szög a falba. íme egy változás Magyarországon. A fő­nök is üti a vasat. Bele a falba. De üti. Pedig ülhetne. Igen kényel­mes székben. Jár neki. De ő csak üti... S lassan készül a film. írta és fényképezte: Balassa Tamás Szülőföld és pályakép Beszélgetés Vecsey Csaba festőművésszel A budapesti Képző- és Iparmű­vészeti Főiskolán több somogyi fiatal is tanult, jelenleg is készül néhány a művészpályára, ám a főiskolán tanítók között csak egyetlen kaposvárit találunk, Ve­csey Csaba festőművészt. Édes­anyját rendszeresen látogatja a kaposvári, úgynevezett Csipke- rózsika-házban, ahol Kopits Já­nos nevezetes, országos pályadí­jat nyert — eredetileg kaputerv­nek készült — reliefje található a lépcsőfeljáróban. Édesanyja mesélte: előbb tu­dottrajzolni, mint olvasni, számol­ni. Egészen kis korában már meg­lepte őt egy rajzzal, amely olvasó édesanyát ábrázolta. — A kora gyerekkori emlékek haloványak; arra emlékszem, hogy az egész udvar gyereke raj­zolt. Működött itt egy címfestőmű­hely, az onnan kiáramló festék­szagra most is emlékezem. Rajz­versenyeket rendeztünk, kiállítá­sokat. Otven fillért kértünk a belé­pőjegyért; az összegyűlt pénzből okleveleket vásároltunk magunk­nak. A rangidős gyerek kapta az első díjat, nekem szerényen meg kellett elégednem a második he­lyezéssel. Hegedűs Laci volt a legjobb rajzoló közöttünk, ragyo­gó tehetséggel másolt. Nekem sose sikerült olyan tökéletesen visszaadni az eredetit. Mindig vit­tem bele valami egyénit. A töb­bieknél kreatívabb voltam. — A gyerektársaság szelleme mégis jó irányba terelte érdeklő­dését. Mi segítette még a művészi pályára? — A megyei múzeum tőlünk száz méterre volt. Takáts Gyula költő, múzeumigazgató kiállításo­kat rendezett a hatvanas évek­ben. A belépődíjat sose kérték tő­lem a teremőrök, ismertek már. Hetente találkoztunk. Ott láttam először eredetiben Rippl-Rónai és Vaszary festményeit. — A gyakorló általános iskolá­ban kezdte az elemit, majd a felső tagozatot a Tóth Lajosban fejezte be. Ki volt az a rajztanára, aki to­vább egyengette útját a művész­pálya felé? — Lóránt János. Én már nyol­cadik osztályba jártam, amikor a pályakezdő művésztanár, Lóránt János buzdított, hogy képezzem magam. A gimnáziumban együtt jártam több olyan diákkal, aki szintén ezt a pályát választotta: Dombi Lajos, Leitner Sándor, Kecskeméti Sándor, Takács Zol­tán, Kovács Géza. 1960-ban irat­koztam be a Balázs János Képző- művészeti Szakkörbe. Gerő Káz- mér, majd Ruisz György foglalko­zott velünk. Ruisz György rend­szeresen tartott előadást a mo­dernekről, akik abban az időben még elég ismeretlenek voltak a közvélemény előtt. A kultúrpoliti­ka eltitkolta őket. Gondoljon csak például Cezanne-re; őt is így, szinte titokban ismerhettük meg. Ruisz György kitűnő korrektúrá­kat is tartott. — Eddig egyenes az út, egé­szen a főiskoláig. — Érettségi után két évre kato­nai szolgálatra hívtak be. 1978- ban kezdtem el a képzőművésze­ti főiskolát, s hat éven át jártam ide. Az ötéves képzést még két évvel lehetett „megfejelni”, az úgynevezett mesterkurzusból azonban csak egy évre futotta, mivel Krocsák Emil festőművész, az ábrázoló geometria tanára a hetedik évben meghívott tanárse­gédnek. — Milyen volt a főiskola élete, hangulata abban az időben, ami­kor még mint növendék tartózko­dott a falai között? Ma eléggé el­lentmondásos vélemények hang­zanak el róla. —Sarkantyú Simon osztályába jártam; tanított Domanovszky György; átitatta a levegőt Bernáth Áruét szelleme. Bejárt Barcsay Jenő, Pátzay, Mikus... Szigorú belső rend uralkodott a főiskolán. A szülők, ismerősök is csupán en­gedéllyel látogathattak be. A szel­lemi áramlatok előtt is be volt csukva a kapu! A művészettörté­net 1945-nél megrekedt. Szak­mailag azonban, akiben volt rá képesség, fölkészülhettünk a pá­lyára. — Tehát a főiskola hetedik évé­ben kinevezték tanársegédnek. Néhány éven át geometriát taní­tott. Festészete nem valotta ká­rát? — 1974 tavaszán hivatott Kro­csák Emil, hogy a tanszékén tanít­sak. Nekem elegem volt már az iskolából, eszem ágában sem volt, hogy bent maradjak. Már a hetedik évet, a mesterkurzus utol­só esztendejét sem akartam ott tölteni. Domanovszky György is tudhatott róla, hogy számítanak rám a főiskolán, mert ő is beszélt velem. Az ifjítás szándékának az első megnyilatkozása volt már a kinevezésem. Kiszolgáltatott helyzetben éreztem magamat. Ráment három évem arra, hogy bedolgozzam magam a geomet­riába. A főiskolán ellenben kap­tam egy műtermet, ahol dolgoz- ' hattam. — Miként sikerült megosztani magában az elfoglaltságot: a ta­nárét és a festőét? — Már említettem: keményen dolgoztam, hogy a geometria is­mereteivel kellően fölvértezzem magamat. Mellette, amikor időm­ből futotta, festettem. Azt nem le­hetett abbahagyni, nem lehetett. A geometria tanárból alakrajzta­nár lett időközben. — Somogyi József volt már a főiskola rektora, ő kért föl szemé­lyesen, hogy alakrajzot tanítsak. Talán megneszelték, hogy kez­dem unni a geometriát... Klimó Ká­rollyal, aki néhány szép évet szin­tén Kaposváron töltött, a Balázs János szakkörbe is eljárt, elhatá­roztuk, hogy a főiskolán a pályára irányítást megújítjuk. Klimóval kidolgoztuk ennek a módszerét, ehhez Kmetty Jánostól, a főiskola egykori tanárától is merítettünk ötletet. — A festőművészpálya ma is népszerű? — Az idén hatszázan felvételiz­tek. Sose vettek föl annyit, mint most: nyolcvan fiatal került be a képzőművészeti főiskolára. Ko­rábban huszonötén. — Nincs ellentmondás aközött, hogy a művészpálya egyre kilá­tástalanabb megélhetést nyújt? — A mi ajánlásunkra történt, hogy több fiatalt vettek föl a főisko­lára. Ez a folyamat egyébként az egész felsőoktatást érintette már az idén. A tanári kar is megújult; kíváncsiak vagyunk, tudunk-e dolgozni ennyi fiatallal. Jováno- vics György szobrász, Beke Lász­ló művészettörténész, Birkás Ág­nes festő, Keserű Ilona festő ke­rült a főiskolára tanítani. — Festői pályáját hogyan jelle­mezhetjük? — Az expresszív, nonfiguratív nyelvet igyekeztem meghonosí­tani a festészetemben. A hetve­nes években ilyen szellemű mun­káimért nyertem a Derkovits-ösz- töndíjat. — Nem mond ellent az alakrajz tanítása és a nonfiguratív festé­szetművelése? — Alakrajz nélkül nincs festé­szet! Meg sem lehet moccanni. A természet utáni élmény rajzi rög­zítésére roppant nagy szüksége van a festőnek is. — Merre voltak jelentősebb kiállításai? — Kaposváron, a szülőváro­somban, valamint Csongrádon, ahol egy művésztelep alapításá­ban is részt vettem. Ezenkívül Szentesen szerepeltem. Számos közös tárlaton mutatkoztam be a kortársaimmal. Nem a kiállításo­kért festek, hanem magától ere­dendő, hogy képeket csinálok. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents