Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-01 / 110. szám

1990. szeptember 1., szombat

SOMOGYI HÍRLAP

5

„Az igazgatók legitimitása általában nem vonható kétségbe"

Megszűnik több tárgy tanterve — Tanévkezdés előtt

A szokásoknak megfelelően idén is megtartották a tanév-előkészítő értekezleteket megyénk iskolaigazgatóinak. Az általános iskolák vezetői közül csak a községieket hívták a megyei tanácsra, a városi igazgatókat a helyi művelődési osztályok tájékoztatták a legfontosabb tanévi feladatokról. Külön tanácskoztak a gyógypedagógiai intézetek oktatói, nevelői és külön az óvodapedagógusok is. Dr. Riez Ferenctől, a Somogy Megyei Tanács oktatási irodavezetőjétől azt is megtudtuk, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is tartott tájékoztatót a tanévre vonatkozó legfőbb adatokról, és instrukciókat adott a megyei osztályvezetőknek.

„EMLÉKÜL AZ ERDÉLYI SZÉKELY FARAGÓKTÓL”

A kivésett barátság

Véget ért a tábor, de ezúttal is hagyott valami maradandót a somogyváriaknak. Kopjafákat, fedett hidat és barátságot. Az idő múlásával egyre szépülő emlékeket. A vágyat, hogy jövőre is együtt legyenek, hogy együtt hódoljanak közös szenvedélyüknek, a faragásnak.

— A minisztériumban az eddigi alap- és középfokú nevelési főosztály jogutódjaként közoktatási főosztály alakult az oktatás főhatósági irányítására. A minisztérium vezetése hangsúlyozta, hogy a rendszerváltásból következő átmenetiség nem zavarhatja meg az iskolai életet.

Politikai beavatkozás nélkül

Óvni kell az intézményeket a direkt politikai beavatkozásoktól, főként, az ötletszerű intézkedésektől. Kiemelték: az átalakulás az oktatásban csak fokozatosan, szabályozott rend szerint és az érvényes jogszabályi keretek között mehet végbe. — mondta dr. Riez Ferenc.

— Ezzel összefüggésben mi az álláspontja a minisztériumnak az iskolaigazgatók jelenlegi helyzetéről? Lesznek-e bizalmi szavazások; egyáltalán legitimnek tekin- ti-e a kormányzat a mostani intézményvezetőket ?

— Az 1985. évi oktatási törvény még hatályos, tehát eszerint kell eljárni az iskolai élet szervezésének minden területén, így eszerint történik a vezetők megbízása is. A minisztérium álláspontja szerint az igazgatók legitimitása általában nem vonható kétségbe, a törvényes keretek között lehetséges újraválasztásuk s esetleges visszahívásuk. A minisztérium nem tart indokoltnak

semmiféle kampányjellegű intézkedést.

— Az önkormányzati törvény mennyiben érinti az iskolák önállóságát?

— A nevelőtestületeknek az oktatási törvényben deklarált szakmai önállóságát nem csorbítja az önkormányzati törvény. A kidolgozandó új oktatási törvény — az önkormányzati elvre épülő közigazgatási rendszerben — a maitól eltérő szisztéma szerint szabályozza majd az oktatásirányítást, addig azonban az önkormányzati testületek is a jelenlegi oktatási törvényben meghatározottak szerint végzik feladataikat.

— A szakmunkásképző intézetek státusza változik-e a jövőben?

Az önállóság érdekében

— A Munkaügyi Minisztérium létesítésével szóba került a középfokú szakoktatás irányítói jogköreinek „újrafelosztása” a tárcák között. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak az iskolarendszer egészének irányításával kapcsolatos jogosítványai nem változtak, így a középfokú szakoktatás tartalmi kérdéseinek — a tantervek, a tankönyvek — meghatározásában kapott szerepet.

— Milyen konkrét intézkedéseket léptetett életbe az új közoktatási főhatóság?

— Néhány fontosabbról szólnék. Az iskolák önállóságát segítheti az a törvényi intézkedés, amely lehetővé teszi, hogy az iskolák a gyermekek és a szülők igényeinek megfelelően külön szolgáltatásokat nyújtsanak, vagyis vállalkozzanak. Újszerű, hogy az iskolán kívüli idegennyelv-tudást az iskola megfelelő teljesítmény esetén elismeri: az a tanuló, aki középvagy felsőfokú nyelvvizsgát tesz, mentesül az iskolai tanóra, illetve a nyelv érettségi vizsgája alól. Hatályon kívül helyezi a miniszter a történelem, valamint a bevezetés a filozófiába, a társadalomismeret, továbbá a politikai gazdaságtan- tanterveket. Helyettük ajánlott tematikát küldenek meg szeptember közepéig az iskoláknak. Nem terveznek változtatást ebben a tanévben az érettségi vizsgákon.

— A hitoktatásról milyen útmutatást kaptak a minisztériumtól?

Hit és hittel

— A vallásoktatást az iskolai munkarend figyelembevételével kell megszervezni az iskola, az egyház és az iskolafenntartó megállapodása szerint. A miniszter útmutatót jelentet meg a vallásoktatással kapcsolatos iskolai feladatokról a Művelődési Közlönyben.

— Az igazgatói értekezleten mit tapasztalt: optimisták-e a vezetők?

— Az intézményigazgatókat a vezetőválasztással kapcsolatos kérdések foglalkoztatták. Nem tudom eldönteni, hogy a mostani értekezleten ismertetett minisztériumi állásfoglalások megnyugtatták-e őket. Tény, hogy megzavarta őket a korábban napvilágra került, sokszor ellentmondásos információk sokasága. Bízom benne, hogy most sikerült hitet plántálni többségükbe.

— Köszönöm a beszélgetést.

Varga Zsolt

Szőke István vezetésével 11 fő két hetet töltött a középkori megyeszékhelyen a helyi tanács vendégeként. Munkával és beszélgetéssel telt az idő: a napi 10—12 órás gyalu- lás, faragás alatt nemcsak új tárgyak készültek. Megismerték a két tájegység — Erdély és Somogyország — népművészeti hagyományait, az azonosságokat és különbségeket.

Hargita megyében kiváló ácsok vannak, s a gyerekek szinte minden szabad idejüket apjukkal töltik: segítenek a munkában. A fa, a megmunkálás öröme együtt jár a természet és a természetes anyagok szeretetével. Barabás Lajos,

Szász László,

András Domokos és György Benedek a szennai falumúzeumban rengeteg olyan háztartási dolgot, kelléket fedezett föl, amelynek díszítése azonos az erdélyi motívumokkal. Számukra a somogyi pásztorfaragások voltak rendkívül izgalmasak, hiszen ők nagyobb motívumokkal, rusztikusabban dolgoznak.

A kiváló népművész, Szőke István és a fonyódi faragó: Matkó Imréné, Berki Antal szívesen osztotta meg szakmai titkait az erdélyi

vendégekkel, Maruszky János helybeli asztalosmester pedig örömmel biztosította a szükséges szerszámokat.

Ha a somogyváriak leülnek majd a falu központjában elhelyezendő fedett híd padjára, remélhetőleg mindig

eszükbe jut a hídfőn olvasható üzenet:,,Emlékül az erdélyi székely faragóktól. ”

(Süli)

Fotó: JakabJudit

Egy elfelejtett életmű

Lehetséges, hogy némi féltékenység is szerepet játszott Erkel Ferenc magatartásában, amikor szembeszegült kortársa, legjelentősebb zenei ellenfele, Mosonyi Mihály állásfoglalásával a Wagner-művek magyarországi bemutatása körül kialakult vitában. Mosonyi ugyanis a nemzeti zene ápolásával igen jól összeegyeztet- hetőnek tartotta Wagner zenedrámáinak hazai bemutatását.

Pedig a XIX. században a nemzeti zene ügyének Liszt és Erkel mellett a legnagyobb szolgálatot éppen a nem is magyar származású muzsikus Mosonyi, családi nevén Brand Mihály tette.

A 175 évvel ezelőtt, 1815.

szeptember 2- án Boldogasszonyfalván született zeneszerző és zeneíró korai alkotásaiban még a német romantika híve, Liszt és Wagner egyik leglelkesebb propagálója, akit Liszt Ferenchez őszinte barátság fűzött. Verbunkosra támaszkodó magyar műzenét alkotott, különösen az 1850-es évek végétől, amikor esztétikai és kritikai írásaiban is a nemzeti műzene megteremtésén és felvirágoztatásán fáradozott.

Mosonyi eredetileg tanítói pályára készült. Tanulmányai befejezésére Pozsonyba ment; ott barátságot kötött Su- rányi Jánossal, a későbbi a cheni zeneigazgatóval, aki zenei fejlődésére nagy hatással volt. Mosonyi zenei stúdiumait autodidakta módon végezte. Zeneszerzői működését a klasszikus mestereket tanulmányozva kezdte, s amikor 1842-ben Pestre költözött, már jól képzett muzsikus volt. Nemsokára, nagy sikerrel mutatta

be első szimfóniáját, és három nagymiséjével, valamint számos más zeneművel magára vonta a figyelmet.

A Bánk bán évében, 1861 decemberében mutatták be a Nemzeti Színházban Mosonyi Szép Ilonka című operáját, amelynek szövegét Fekete Mihály írta Vörösmarty költeménye alapján. A népdalokra és népies műdalokra épülő muzsika — főként a zeneszerző baráti köre előtt — azzal vált „világbecsűvé”, hogy bebizonyította „a különböző speciális nemzeti irányok megalapításának lehetőségét". Am a Szép Ilonka, amely a „minden alkotóelemében magyar” nemzeti dalmű példája kívánt lenni, kilenc előadás után eltűnt a műsorról. Talán a libretto nehézkessége, talán Erkelnek és híveinek a neheztelése sodorta félre ezt a kedves meseoperát, amely azóta is ismeretlen maradt a magyar közönség előtt. Következő színpadi művét, az Álmos című nagyszabású kórusdrámát a szerző életében nem is adták elő. Keletkezése után hetvenkét évvel, 1934- ben mutatták be az Operaházban, de a Szigligeti Ede szövegkönyvére készült mű fölött ekkor már alaposan eljárt az idő.

Az Álmos zenéje sok tekintetben Wagner hatásáról tanúskodik (Mosonyi személyesen is megismerkedett a német zeneköltővel 1863-as, pesti vendégszereplésén), csakúgy, mint Ünnepi zenéje, melyet a Nemzeti Zenede 25 éves fennállásának ünnepség- sorozatán adtak elő. A karmester Liszt Ferenc volt. Mosonyi számos zenekari művet, kantátát, misét, kórusművet komponált, de fontos szerepe van életművében a kamarazenei alkotásoknak is: hét vonósnégyesének, zongoradarabjainak, dalainak és zongoratanulmányainak. A méltatlanul elfelejtett szerző és életműve fontos építőköve volt az elmúlt évszázad zenei fejlődésének Magyarországon. Tanúsítja ezt céltudatos, határozott művészi elvek szolgálatában alkotott, gazdag invenciójú muzsikája. Ennek legfőbb jellegzetessége pedig egy mélységesen komolyan vett szépségideái áhítatos tisztelete volt.

Mosonyi Mihály 1870. október 31-én bekövetkezett halálára Liszt Ferenc írt gyászzenét, s a muzsikusbarát tiszteletére a Szép Ilonka opera egyes témáira zongoraparafrázist komponált. Sajnos, Mosonyira ma már szinte kizárólag ez a Liszt-kompozíció emlékeztet.

Szomory György

VASARNAP

Vasárnap, délután két óra. A Dózsa György út irányából ki Trabanton, ki Ladán, ki saját jó minőségű lábán igyekezett a stadion szélesre tárt kapui felé. Egy ballonkabátos fiatalember lépett mellém, és megvetően mosolyogva mutatott a meccsre igyekvők népes áradatára:

— Látja, uram? Ez minden vasárnap így megy a futball- idény kezdete óta. Ugye, nevetséges? Sok ezer ember azt lesi örült izgalommal, hogy a saját csapatának vagy az ellenfélnek rúgnak-e gólt. Mondja, mi van ebben szép, mi van ebben jó?!

— Nem tudom. De ha ennyien érdeklődnek utána, bizonyára lehet benne valami érde‘ kés.

. — Kész röhej! Higgye el,

: kész röhej. Felnőtt, komoly i emberek ebben találják meg a }szórakozásukat... Nezze, hogy I \ igyekeznek! Látja, ez a sok ember kapkodva dobálta magába a vasárnapi ebédet; van, | aki a pörkölt utolsó falatját a \\lépcsóházban ette meg. Nem találta mulatságosnak, hogy ezért a másfél óráért várják egész héten a vasárnapot? Mi van ebben szép, mi van ebben nemes? Ezért törik így magukat az emberek? — kérdezte gúnyosan.

— Nem tudom. Jómagam nem járok meccsre. Am él tudom képzelni, hogy sokan örömüket lelhetik benne.

— Akkor maga nem tudja, mennyi szebb, izgalmasabb felemelőbb szórakozás van a földön. A futball helyett mennyivel kellemesebb például kint ülni a természet lágy ölén, és egy jó Dürrenmatt- színdarabot olvasni, vagy egy félig elsötétített szobában pamlagon heverve, lehunyt szemmel, áhítattal Beethoven V. szimfóniáját hallgatni. Esetleg moziba menni, s amíg a film pereg, porhanyós savanyú cukrot enni. Megállni a Szépművészeti Múzeumban egy sötét tónusú Rembrandt-kep előtt, leülni a Zeneakadémián ünnepi sötétkék ruhában, és Bachot hallgatni orgonán, míg a lelkünk szinte megmosdik a hangok lágy hullámaiban — suttogta atszelle- mülten, majd így folytatta: — Ezt nevezem szórakozásnak, ezt nevezem időtöltésnek, nem pedig a futballt. No, megyek — nyújtott kezet —, mert a végén lekésem.

S már fél lábbal belépett azon a bizonyos szélesre tárt kapun. Utánaszóltam:

— De hát ha ennyire ellenszenves önnek a futball, minek jár a meccsre?

Méla utálattal, kedvetlenül legyintett:

— Sajnos, ott kell lennem. Bal szélső vagyok a KRSC- ben! Galambos Szilveszter