Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-28 / 133. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 28., péntek — Egy fiatal pár egybekelé­sénél birkaáldozatot mutatnak be. A sámán végzi az esketést: a fiatalok bőrkesztyűs kezét összeköti, majd egy kőszáli sas száll ide — ez pecsételi meg jel­képesen összetartozásukat. Temetési szertartásuk hasonlít őseinkéhez: a halotti tort az el­hunyt sírja mellett tartják. — Ételeiket, étkezési szoká­saikat mi jellemzi ? — Legkedveltebb és leggyakrabban fogyasztott éte­lük a sós vízben főtt bárányhús. Először a feldarabolt bárányt fogyasztják, majd a báránylét kanalazzák a bográcsból. Ked­velt táplálékuk a liszt, víz, só elegyéből készült vastag, tömör spagettire emlékeztető tészta­féle. Kifogyhatatlan választási lehetőségeket kínálnak a külön­féle hagymapaprikás, szószok, birkapörköltek, gombás-tejfö­lös mártások. Kedvelik még a földbe ásott kemencébe sütött lángosszerű kenyeret. Több­nyire vajba, tejfölbe, joghurtba mártogatva fogyasztják. — Milyen eredményt ért el kutatásai során? — Az Altaj fennsíkjain kazak pásztorok segítségével sziklá­ból vájt — feltételezhetően — vezérsíremlékekre bukkan­tunk. Feltételezéseim szerint itt későhunok vagy korai türkök temetkezhettek. Jövőre egy te­levíziós stábbal és egy régész­szel szeretnék visszatérni, hogy pontos választ kaphas­sunk ezeknek a síremlékeknek az eredetére. Egy másik fontos probléma­körben is további kutatásokat szeretnék folytatni. Népi kultú­rájukban meglepően sok ha­sonlóságot találtam a magya­rok őseivel. Az itt élő törzsek népzenéje pentatonikus (5 hangjegyből áll), akár csak az ősi magyar népzene. Népme­séikben megtalálható az égig­érő fa, a csodaszarvas, a turul- legenda. Szokásaikban a sá­mánhit sok eleme föllelhető. Ma is vannak sámánjaik, akik a bíró, jegyző, pap, orvos, falu bölcse szerepét töltik be. — Az itthoni pihenés után mi a következő úticél? — Egyik nagyobb munkám Thaiföldre, Bangkokba szólít. Magyar gasztronómiai feszti­vált szervezek a Hotel Land- markban. Kasza Csilla Somogyi kutató az Altaj hegységben — Nem könnyű a kőszáli sa­sokkal vadászni! — mondja nevetve dr. Cey-Bert Gyula Ró­bert bárdudvarnoki születésű őstörténetkutató, a Gasztronó­miai Világtanács főtitkára. — A kőszáli sas a jobb karon levő vastag bőrkesztyűn ül, amíg a vadász a bal kezével lova kan­tárját fogva megközelíti a kisze­melt zsákmányt. Nem kis pró­batétel lovaglás közben a hoz­závetőleg 7 kiló súlyú madarat a bőrkesztyűn egyensúlyba tarta­ni! Ha a sas elveszti egyensú­lyát és véletlenül lelép a bőr­kesztyűről, éles karmai a va­dász karjába mélyednek. Ilyen­kor a lovat meg kell állítani, és mozdulatlanul tartva a jobb kart ki kell várni, hogy a sas vissza­lépjen a bőrkesztyűre. Mint kezdő, zöldfülű soly- mász ezt az íratlan szabályt nem mindig tartottam be és nagyon gyakran kazak tanító- mesteremnek kellett a madarat lefejteni vérző karomról. Hiába, a tandíjat meg kell fizetnünk azért, ami érdekes vagy érté­kes. — Hol lehet ma kőszáli sa­sokkal vadászni?— teszem föl a kérdést a jeles kutatónak. — Az Altajban, a Dzsungár medencében, Mongóliában, Afganisztánban és a közép­ázsiai törökök között. Jómagam az Altaj hegység Kínához tarto­zó déli fennsíkjain próbáltam elsajátítani a kőszáli sasokkal való vadászat tudományát. Ha az ember ott a levegőbe néz, mindig lát egy-két sast körözni. El is neveztem magamban az Altaj déli fennsíkjait a „kőszáli sasok országának". Az itt élő nomád kazakok kiszedik a fiatal sasfiókákat a fészekből, és va­dászatra idomítják őket. A fiatal sasok tanulékonyak, hamar megszokják az ember közelsé­gét. A vadászat kezdete előtt egy kis bőrsapkát húznak a madár fejére, amely elzárja a kilátást, így nyugodtabban megmarad a vadász bőrkesz­tyűs karján. Amikor feltűnik a vad, a solymász leveszi a sas bőrsapkáját, és a zsákmány felé röpteti. A madár felrepül a magasba, majd villámként csap le a kiszemelt vadra — hatal­mas, acélos karmaival pillana­tok alatt harcképtelenné teszi. Kőszáli sasokkal főleg őzre, hegyi kecskére, szarvasra és farkasra vadásznak a nomád kazakok. — Mikor járt az Altajban ? — Júliusban és augusztus első hetében látogattam meg az ott élő kazak törzseket. Öt hétig tartózkodtam náluk, s tanulmá­nyoztam e nép szokásait, ha­gyományait. Ott, az Altaj déli fennsíkjain, Kínában egy du- nántúlnyi nagyságú területen él mintegy 200 000 kazak. Na­gyobb részük a Szovjetunió te­rületén Kazahsztánban találha­tó. — Mit kutatott a kazakok kö­zött? — Izgalmas és nem minden­napi feladatnak ígérkezett köz­tük élve tanulmányozni egy olyan életformát, amely mint­egy 1000 éve változatlan, érin­tetlen. Őseink is így éltek a hon­foglalás előtt. A kazakok állattenyésztéssel foglalkoznak. Minden család­nak van 30—40 lova, 250—300 juha. A magas fennsíkok — ahol élnek — földművelésre alkalmatlanok, így nincsenek kertjeik, nem termesztenek zöldséget, gyümölcsöt. Erdei — fogyasztásra alkalmas — növé­nyeket, illetve gombát gyűjte­nek. A férfiak feladata, hogy kb. kéthavonta 2—3 napra ellova­goljanak az igen nagy távolság­ra található piacra, s ott cseré­vel beszerezzék mindazt, amire otthon a családnak szüksége lehet. Például sajtot, birkabun­dát cserélnek lisztért, cukorért, sóért, vöröshagymáért, fok­hagymáért. Nemezből készült jurtákban laknak. Egy család 3—4 nemzedéke lakik együtt egy-egy ilyen birkabundával, meleg szőnyegekkel és taka­rókkal bélelt sátorban. — Mivel töltik napjaikat az asszonyok és férfiak? — A férfiak feladata a legelte­tés, állattenyésztés, vadászat. Nekik kell az új legeltetésre al­kalmas területeket is felkutatni. Vásárokba is ők járnak a család különféle megtermelt javait más portékára elcserélni. Mint min­denhol a világon, itt is az asszo­nyok feladata a gyereknevelés, a különféle ételek elkészítése. Ők készítik a sajtot, erjesztik a kancatejet. A sok szép lótakaró és terítő a kézügyességüket tanúsítja. — Milyen különös szokásaik vannak? Már Dél-Magyarországon is! CSILLA DIVAT Nagy kér BT. Nagykereskedés, Paks, Rákóczi u. 5—7. (bejárat a Hajnal u. felöl) ruházat (női, férfi, gyermek) kötöttáru sportruházat bőráru fehérnemű ajándék Már most várjuk a gyártók jelentkezését, a jelenlegi telefon szám: 74-13-238 és a helyszínen személyesen Kereskedők részére nyitás: 1990. október 1-jén 7 órakor (3436) Vállalatok, intézmények, lakóközösségek figyelmébe ajánljuk! Roncsolásmentes lapostetőszigetelés-vizsgálat új technológiával! A hibahelyek (beázások, höhidak, harmatpontok) dm2 pontossággal bemérhetök, így óriási költségmegtakarítás érhető el. Az eljárás alkalmazható minőségellenőrzésre, hőszigetelés-ellenőrzés­re, szakvélemények elkészítésére. Igény szerint a hibafeltárás mellett a hibaelhárítást is vállaljuk. Bővebb felvilágosításért forduljon hozzánk! /I (! \l Kisipari Termeltető Vállalat Dél-dunántúli Kirendeltsége Pécs, Rákóczi u. 24—26. Telefon: 72/13-034,14-050. Telex: 12-577 Megyei irodáink: Kaposvár, Kossuth L. u. 4. Zalaegerszeg, Ady E. u. 31. Szekszárd, Munkácsy u. 33/a. Telefon: 82/20-492 Telefon: 92/12-357 Telefon: 74/15-663 (108076) J A kőszáli sasok országában

Next

/
Thumbnails
Contents