Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-28 / 133. szám
1990. szeptember 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP 7 Száz nap a gazdaságban Beszélgetés Szabó Katalinnal Hol tart a gazdasági rendszerváltás (Folytatás az 1. oldalról) —A kormányt, illetve a legerősebb kormánypártot az ellenzék éppen azért bírálja, hogy fél a piacgazdaságtól, s valójában nem akarja azt. — Én nem fogalmaznék ilyen szigorúan, én csak azt állítom, hogy ellentmondásos a kormány viszonya a piacgazdasághoz. Kétlelkű, s ezért nem tud egyértelmű szándékokat kinyilvánítani. De látok itt még egy problémát: a piacgazdaság számomra magántulajdon alapján működő, versenygazdaságot jelent. Én úgy érzem, mintha újabban eltolódtak volna a hangsúlyok a versenytől a tulajdon irányába. Azelőtt a tulajdonviszonyok változtatása nélkül akartunk versenyt csinálni, ma mintha azt gondolnánk, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatása önmagában megteremti a versenyt is. Holott ez hem így van! A kormány szándékai egyértelműek abban, hogy magántulajdont akar, de nem egyértelműek abban, hogy valódi versenygazdaságot akar, amelyben a monopóliumokat, beleértve az állam monopolhatalmát is, a lehetséges legkisebb mértékre szorítják vissza. Verseny és tulajdon — A kormány ezt a magán- tulajdonba adást saját maga akarja megtenni, a privatizálás módja centralizálási szándékokat tükröz. — Az a határozott véleményem, hogy a tulajdonost — akár csak a népet — nem lehet sem kinevezni, sem leváltani. Már megpróbáltunk mesterségesen tulajdonost kreálni a vállalati tanácsok esetében, de nem sikerült, nem is sikerülhetett. Azt tartom hatékony megoldásnak, ha már a tulajdonos is versenyben születik, versenyben— mégpedig éles versenyben — nyeri el ezt a pozícióját, s emellett a kormány a verseny általános feltételeit is megteremti. Ezért kelt bennem például aggodalmat, hogy a Versenyhivatala kormány ellenőrzése alatt dolgozik, mert ez azt a veszélyt rejti magában, hogy az állam megmondja, hogy ki versenyezzen, és kinek nem kell versenyeznie. Végül is új tulajdonosokat is azért akarunk létrehozni, hogy azok versenyezzenek és vállalkozzanak. A trükk nem segít — Úgy tűnik, a kormány akar ugyan piacgazdaságot, de azt úgy akarja, hogy közben annak összes hátrányos vonását államilag lefaragja. Ez tisztes szándék — de vajon megvalósítható? — Nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy a hátrányokat el tudjuk kerülni akármilyen trükkökkel vagy technikákkal. Nem azt mondom, hogy ne törekedjünk erre, de sokat nem várhatunk. Én már azt is bizonyos fokig megtévesztőnek tartom, hogy Magyarországon a szociális piacgazdaságot emlegetjük. Még az NSZK-ban is, ahol ez uralkodik, ott is sok kutató véli úgy, hogy ez fából vaskarika, hiszen a piacgazdaság az nem „szocialista” vagy „szociális” vagy bármilyen más „ista”, hanem csak egyszerűen piacgazdaságnál. A jelző fosztóképző — ami valamilyen módon korlátozza, gyengíti a piac- gazdaságot. Ez az enyhítés ugyan egy kiépült piacgazdasággal talán elképzelhető... De GAZDA ÉS NE URALKODÓ LEGYEN AZ ÖNKORMÁNYZAT! TISZTELT SOMOGYI VÁLASZTÓPOLGÁR! Kérjük, hogy a falvainkban és városainkban szavazzon az AGRÁRSZÖVETSÉG-i és az általunk támogatott jelöltekre, a városokban listánkra is. AGBAfisxOvrrctci KAPOSVÁRON az AGRÁRSZÖVETSÉG 2. számú listájára Jelöltjeink: Bodnár Imre Dr. Jáki István Halmos László Müller János Varga Gábor agrármérnök oki. vegyész mg. mérnök mg. gépészmérnök mg. üzemmérnök SIÓFOKON az AGRÁRSZÖVETSÉG 3. számú listájára Jelöltjeink: BodaJános Fridrich György Sebestyén Sándor Vaskóné Csák Erika Koósz József agrármérnök kertész üzemmérnök kertészmérnök középiskolai tanár agrármérnök BIZTONSÁGOS ÉLELMISZER-ELLÁTÁST! EURÓPAI ÉLETET A MAGYAR VIDÉKNEK! Köszönjük bizalmát! AGRÁRSZÖVETSÉG MEGYEI VÁLASZTMÁNYA (Fizetett politikai hirdetés) (3483) egy átalakulónál?! A szociális piacgazdaság azért is megtévesztő, mert azt sugallja, hogy csak akarnunk kell és szociális téren képesek leszünk lényeges pozitív lépésekre. Holott úgy vélem, agazdaság jelenlegi legyengült helyzetében erre alig van lehetőség. Lehet, hogy ez egy választási hadjáratban nem hangzik jól, de azt meg kellene mondani, hogy igazán érdemi javulásra szociális tekintetben is, majd csak a piacgazdaság megerősödésével párhuzamosan lehet számítani. Ez nem jelenti azt, hogy semmit nem lehet tenni, hiszen a szociális kiadások átrendezésével, a források hatékonyabb felhasználásával lehet erősebbé szőni a szociális hálót, valamelyest aládúcolni az omladozó szociális biztonságot, de most, a gazdaság leépülésének időszakában illúzió lenne azt várni, hogy lényegesen javulhat a helyzet. — De kiknek a helyzete? Az eddig nem derült ki, hogy a kormány szándékai szerint kik viselik elsősorban a piac- gazdaságba való átmenet legnagyobb terheit? A középréteg lecsúszhat — Ezt a kormánynak természetesen ki kellene mondania. Én úgy vélem, és ezt egyben igen veszélyesnek is tartom, hogy a legfőbb teherviselők valójában a középrétegek. A fejlett piacgazdaságokban éppen ezek a társadalmi rétegek kerülnek egyre kedvezőbb helyzetbe, s ez jelenti a társadalom, a gazdaság hajtóerejét. Ha a középrétegek lecsúszását a kormány tétlenül nézi, saját maga alól húzza ki a szőnyeget, hiszen nem munkáspárti kormányról van szó. Ami még ennél is veszélyesebb: a piacgazdaságba való átmenet feltételeit is gyengíti, ha éppen a bázis: a potenciális polgárság lesz az áldozat. De nem csak az anyagi lecsúszás szűkítheti össze a kormány társadalmi bázisát. Mindenki tudja, hogy semmi sincs ami rosszabb a bizonytalanságnál. Az első száz napnak az az egyik legnagyobb problémája, hogy számos kérdésben teremtett a kormány, teljesen feleslegesen, bizonytalanságot. Ennek egyik eleme a helycsere, vagy inkább „fejcsere". Ha a kormány kinevez egy halbiológust a lapkiadó vállalat élére, akármilyen megbízható és kiváló emberről van szó, aligha hozhat annyit a konyhára, mint amekkora kárt okoz azzal, hogy bizonytalanságot kelt az újságírók — és nem csak az újságírók— körében. Valahogy azt az érzetet kelti, hogy a személyzeti politikában bármi megtörténhet, semmit sem lehet kiszámítani. — Nem vitatom a kormánynak azt a jogát, hogy a saját embereit akarja a kulcspozíciókban látni, de konkrét lépéseivel sokkal nagyobb körben tartja fenn a bizonytalanságot, mint amekkora körben egyáltalán a cseréket meg tudja csinálni. Jobban meg kellett volna gondolni, hogy melyek a valódi kulcspozíciók, és csak ott lépni, ahol tényleg nagy kárt okoz az, ha a régi emberek megmaradnak. A többieket viszont biztosítani kellene, hogy nyugodtan dolgozzanak tovább. Az egzisztenciális bizonytalanságok szétzilálják a gazdaságot, vagy ami talán még rosszabb: teljesen megbénítják. Ezzel a kormányzat feleslegesen állít szembe magával olyan rétegeket, amelyek e fenyegetettség nélkül nem kerülnének szembe vele. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy azokban az országokban volt szinte kirobbanó gazdasági fejlődés, ahol lebontottak egy piacot fojtogató diktatúrát, de utána nagyon gyorsan helyreállították a bizalmat. Bízni kell tehát a lobbyk- ban? HUMÁNUM MINDENEK FELETT! TISZTELT VÁLASZTÓPOLGÁROK! Az e heti lottó számsorsolás után, ezen a héten még valamennyiünknek van egy plusz esélye egy ötösre, SZAVAZZANAK A HUMANISTA PÁRT 5 öS LISTÁJÁRA! Jelöltjeink: Herczog Emil Gundy Richard Stier István Dr. Tóth György Németh Márta Ács Lajos Dovigyel Csaba Dr. Havasi Lajos Magyar Attila Berzeviczy Zsolt Kiscsinál György KÖSZÖNJÜK BIZALMUKAT HUMANISTA PÁRT (Fizetett politikai hirdetés) (108132) Habozás nélkül —A lobbyk kőkemény, objektív struktúrák. Lebontásuk ezért nem feltétlenül azt jelenti, hogy személyeket kell kicserélni. Az a vállalati-államigazgatási ösz- szefonódás, ami ezeknek a lob- byknak a létalapját adta, azzal is csökkent, hogy változott a kormány, változott az állam- igazgatás. Gyorsabb privatizálással, a csődben levő vállalatok felszámolásával ez a folyamat tovább gyorsítható. Arról már nem is beszélve, hogy a mai vállalati vezetők egy része igen jól képzett, a piachoz is alkalmazkodni tudó szakember, akik az új körülmények között szintén tudnának dolgozni. — Oda jutottunk tehát vissza, ahonnan elindultunk: össze kellene gyűjteni a bátorságot és átsétálni az államosított gazdaságból a magángazdaságba. Annak a habozásnak, amit e tekintetben a kormányzatnál tapasztalhatunk, természetes pszichológiai, de a magyar történelemben gyökerező magyarázatai is vannak. Mégis: a nemzetközi gazdaság tapasztalatai azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol haboztak, vagy ahol—ezek a volt szocialista országok — nemet mondtak a piacgazdaságra, nem tudtak gyors gazdasági fejlődést felmutatni. Az erőteljesebb elkötelezettség felmutatására a kormány első száz napja elég lett volna. Kozma Judit KÉPZELT RIPORT... LÉTEZIK-E A „SPORTLOBBY”? Tettük fel a kérdést Ács Lajosnak az Építők Sport Club atlétikai vezető edzőjének, a népszerű Mara- ton reklámújságot létrehozó, az Építők élsportolóiból alakult kft. ügyvezető igazgatójának, a 11. számú választókörzet képviselőjelöltjének. Ha lehet egy még meg nem választott testület esetén lobbyról, lobbyzásról beszélni, akkor én most még csak „humán lobby’’-t említenék. Nem titkolt célunk azonban, és ezt pártom a Humanista Párt programjában is megfogalmaztuk, hogy eredményeket szeretnénk elérni a fiatalság igényes és egészséges életmódra való nevelésében. Célunk elérésének alapvető eszköze az egyetemes kultúra speciális területének, a testnevelés és sportkultúrának a fejlesztése. Elképzelésünkbe beletartozik a minden korosztály testneveléséhez és sportolásához feltételt biztosító, korszerű létesítményhálózat felépítése, valamint mozgósító, példamutató ereje és városi, nemzeti hagyományaink ápolása miatt a vers.enysport, az élsport fejlesztése is. A KÉRDÉSRE AZ ADOTT OKOT, HOGY A HUMANISTA PÁRT KÉPVISELETÉBEN, TÁMOGATÁSÁVAL, ILLETVE LISTÁJÁN TÖBB SPORTVEZETŐ, GYAKORLÓ TESTNEVELŐ ÉS EDZŐ IS SZEREPEL. VANNAK-E TARTALÉKAIK? Igen. Elöljáróban azonban szükségesnek tartom elmondani, hogy a kérdésben szereplők közül a 2-es körzetben Dovigyel Csaba a Bartók Béla Utcai Általános Iskola testnevelője indul a voksokért, a párt listáján pedig Gundy Richárd, a Városi Sportcsarnok igazgatója és Stier István, az Építők Sport Club elnöke is szerepel. „Tartalékaink” sem tartalékok, mert a 6-os körzetben induló Kiscsinál György és a 12-es körzetben induló Magyar Attila építőipari művezetők az Építők SC illetve elődjének az Universum SC-nek alapító tagjai. Irányításukkal, kezük nyomán épültek fel olyan sportlétesítmények, mint az Európában egyedülálló ritmikus sportgimnasztikai csarnok és az Építők SC saját beruházásban és kivitelezésben készült tekecsarnoka, vendégháza. A13. számú vá- lasztókörzetbemnduló Berzeviczy Zsolt pedig sport- újságírói múltja miatt nem sorolható a tartalékok ~ közé. A fő kérdésre, hogy létezik-e, illetve lesz-e „sport- lobby”, — azaz az önkormányzaton belül egy olyan csoport, melyet a testnevelés és a sport érdekei is összefűznek — csak a 30-i szavazáson az aktív és visszavonult sportolók, családtagjaik, a testnevelők, edzők és a város sportkedvelő közönségének a szavazáson való részvételi aránya és a Humanista Párt jelöltjeire, illetve listájára leadott voksai fognak választ adni. HUMANISTA PÁRT (Fizetett politikai hirdetés) (108133) [ MINDENEK FELETT!
