Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-22 / 128. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— KÖZELKÉPEK 1990. szeptember 22., szombat Kétszeres az öröm és a bánat Az isten háta mögött élnek Kezet fogott a paraszti bölcsesség és az ifjú alkotóerő hoz, hogy kemény lecke az élet. Itt fél óra alatt egy lezúduló zivatar nyárelőn, nyárközépen elvi- hette mindazt, amit hosszú hónapok kemény munkája nevelt. Jártam ott ilyen felhőszakadás után, és soha nem felejtem a megdöbbentő képet. A völgyben a félméteres kukorica a csúcsáig sártengerben állt, a domboldalon a lerohanó víz olyan medret vájt magának, hogy egy traktor bízvást elféri benne, s az erdei rakodóról öles rönköt gurított az ár sok száz méterre odébb, egy természetes akadályig. A ,.valamit tenni kell” kényszere hajtotta akkor a gazdaságot, hogy több évig tartó, ösz- szességében csaknem húszmilliós befektetést igénylő meliorációs beruházásba kezdjenek. A most földbe kerülő repcéből jövőre vetőmag lesz Ami megélhetést ad, arra kell a legjobban vigyázni. Ezen a vidéken ezt a termőföld jelenti. — Volt persze nem kevés vita annak idején, hogy szabad-e, kell-e ezt nekünk csinálni. Hiszen az ilyen munkák egyfajta beavatkozást jelentenek a természetbe. Viszont a termőföldet elhordó, rohanó vizet szabályozni kellett. — Úgy végeztük el, hogy a gazdasági érdek mellett a természet érdekeire, törvényeire is nagyon ügyeltünk. — Annak idején, szinte pályakezdő szakemberként, Mészáros József irányította ezt a munkát. — „...ekkora bajban nem szabad hagyni a mezőgazdaságot” Hír: A Koppányvölgye szövetkezetben ezekben a napokban kezdi meg működését az a korszerű vetőmag-feldolgozó és -csomagoló gépsor, melyet a gazdaság a hátrányos helyzetű térségeknek nyűjtott támogatással tudott megvalósítani. — Mi itt, a megyehatáron, az isten háta mögött élünk... — Volt úgy, hogy egy nap háromszor kellett menni Igalba, hogy a külkereskedelmi céggel a halaszthatatlan megbeszélnivalót elintézzük telefonon... — A telefon?!... Ha Kaposváron kell valakivel tárgyalni, egyszerűbb, ha az ember autóba ül és beutazik. Ez persze pluszköltség. Az üzemanyag egyre drágul. De az elfecsérelt idő is költség! Az, ha például kapcsolásra várva a telefon mellett ül egy ezernyi más tennivaló elvégzésére kötelezett (alkalmas) szakember. Órákig. Közben másutt hiányzik a jelenléte, a munkája. Most melyik az olcsóbb? Melyik ujját harapja meg az ember?! Az isten háta mögött minden nehezebb. De ott is emberek élnek... ...és szeretnénk ott maradni A közelmúlt hetekben közgyűlés volt. Hosszas előkészítő viták után négy változat került a tagság elé arról, hogy személyre szólóan miként lehetne — kellene — avagyont „nevesíteni”. Hangos vita nélkül döntöttek. Az is igaz, hogy nem minden bizonytalanságérzet nélkül. Mert a föld, az agrártermelés, a falu körül ma kétségtelenül sok a bizonytalanság. Viszont vannak törvényszerűségek! És elsősorban éppen a mezőgazdaságban vannak, ahol az „élettel" dolgoznak. Mert ősszel kell elvetni a búzát, hogy Péter-Pálkor aratni lehessen, ma kell vemhesíteni a kocát, hogy jövő év végén kolbászt lehessen tölteni. — Most már biztos, hogy rövidesen írunk a miniszternek; mert ekkora bizonytalanságban és ekkora bajban nem szabad hagyni a mezőgazdaságot! Matesz Pál elnök három évtizede vezetőként dolgozik a Koppányvölgye szövetkezetben, s ebből csaknem két évtizedet első számú vezetőként. Mészáros József üzemmérnök több mint tíz éve, dr. Gruber Attila nem egészen öt éve kötődik szellemmel, munkával a szoro- sadi szövetkezethez, az ide tartozó településeken élőkhöz. Az apáról fiúra szálló, józan paraszti bölcsesség ebben a közösségben mindig igényelte — és megbecsülte — az újra törő, racionális fiatal alkotóerőt. Matesz Pál bátran vett maga mellé fiatal szakembereket, de ezzel együtt bölcsen hallgatott az apák, a nagyapák élettapasztalatára, tanácsaira. Ez a „szerep”: a mérleg nyelve. így aztán senki sem tudja jobban nála, hogy lelkileg, szellemileg, fizikailag, érzelmileg mit is jelent ez. Miért beszélek minderről? Itt az isten háta mögött nagyon is hozzá tartozik ez ahhoz, hogy a napokban működni kezd egy új létesítmény, amely — ígérete szerint — hasznos lesz az „otthonmaradóknak”, értéket jelent az egész közösségnek, és nem utolsósorban egy tégla lehet az ország gazdaságának újonnan épülő házában. Az előzmények — vázlatosan Ezen a dombvidéken a parasztember hozzászokott ah...és a szerelés utolsó pillanatai az üzemben Igyekeztünk meghagyni például a madárvilág természetes élőhelyeit. Sőt! Pótlólagos táplálékként a mai napig oda hordjuk a szárítóról az ocsút. Végül is a befektetés eredményeként hatszáz hektár jó minőségű szántóföldet nyert a gazdaság. — Amit a földért tenni lehetett, megtettük. Aztán elérkeztünk oda, hogy most hogyan tovább?... Új hagyományok születnek — A töprengéseinket mindig két fő motívum határozta meg — mondja Matesz Pál — Az egyik: úgy sáfárkodjunk a javakkal, hogy elődeinknek is tetsszen amit csinálunk és kellő tisztelettel tudjunk mindig gondoskodni róluk. A másik: úgy irányítsuk a gazdaságot, hogy találja meg itt a helyét, a boldogulását a fiatal, ne kényszerüljön elvándorlásra. Itt, a Koppány völgyében az állattenyésztésnek voltak nagy hagyományai. Ez az ágazat az négyszáztizenötezer schilling- be kerül, az ötéves „futamidő” során egymillió-kilencszázki- lencvenezer schillinget kell érte fizetni. Ha közbejön egy forint- leértékelés, ha oly módon változik az agrárágazat helyzete, ha... Ez a sok, kételyt ébresztő „ha” keltett jogos bizonytalanságérzetet. Biztos partner kell Dr. Gruber Attila mondja: — Amikor megszületett a döntés: ezt kell csinálni, akkor mindenki, a kőművestől a háztáji termelőig, a főkönyvelőtől a műszaki szerelőig az „ügy” mellé állt. Ebbe a sorba természetesen beletartozik a megyei szakigazgatási szerv is. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére kiírt pályázat során egy évvekezelőtt egymillió-hétszázezer forint dotációt nyert el a szövetkezet, ez év tavaszán pedig a beruházás befejezése érdekében kétmillió-kétszázezer forint kölcsönt kaptak. utóbbi másfél-két évtized hányattatásai során annyi mindenen ment keresztül, annyi volt (sajnos, ma is jelen van) a bizonytalansági tényező, hogy a fiatalabb korosztályok érdeklődése fokozatosan elfordult tőle. Ezzel együtt ezen a tájon, az alkotó leleményesség bizonyítékaként, kezdett meghonosodni a vetőmagtermelés. — Hagymamag, virágmag nem illik nagyüzemi keretekbe — mondja Mészáros József —, viszont a háztájiban az, idős embernek éppúgy jövedelem- kiegészítő lehet, mint a fiatalnak, aki nem kíván a nagy lekötöttséggel járó jószággal foglalkozni. — És elmenni sem akar — tette hozzá dr. Gruber Attila. Valójában ez a születő új hagyomány indította el a gondolatot, hogy kellene egy korszerű, a nyugati piac igényeinek is megfelelő vetőmagtisztító és -csomagoló gépsor. így feldolgozott, kész termék hagyja el az üzemet, — a közbeeső szervek helyett itt marad a haszon. — Nem tagadom — jegyzi meg Matesz Pál —, jó ideig az egész gondolatnak én voltam a kerékkötője. Tartottam a túlzottan nagy összegű beruházás kockázatától. Aztán... Végül is a fiatalok érvei és az idősek bölcsessége meggyőzött. Az osztrák Heid cégtől lízingbe vásárolt gépsor egymillióA takarítás... — Sikerült olyan partnereket találni, elsősorban a Hungaro- drogot —, mondja Mészáros József, aki szervezője, irányítója lett ennek az új ágazatnak —, amelyek valutaelszámolásban, nyugati piacokon értékesítik a termékeinket. Míg készült az épület, szerelték a gépeket (ügyeket intézni telefonon Igalba rohangáltak), a kiskertekben, nagyüzemben nyugati cégek megrendelésére, különleges növényeket neveitek: kagylóvirágot, cickafar- kot, facéliát, kukacvirágot, a nagyüzemben olajretket, csíkos napraforgót. Van olyan gazda, aki háromszázötven négyszögölön százötven kiló fátyol- virágmagot termelt, ennek kilónkénti átvételi ára 240 forint. — Az itt élő embereknek ennek az üzemnek a léte újszerű, jövedelemszerző forrást jelent. Az országnak pedig devizabevételt. S persze nemcsak a hozzánk tartozó településekre gondoltunk, hanem a szomszédokra, a tájegységre is... Ezekben a napokban megkezdi működését a korszerű üzem. Az isten háta mögött, otthon maradva, élni akarnak az emberek... Vörös Márta Fotó: Jakab Judit
