Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-22 / 128. szám
1990. szeptember 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Elfelejtették, mi a Bombajó? MÉG TÁVOL A POLITIKÁTÓL. Két héttel ezelőtt megjelent oldalunkon közöltük a Bombajó Kft. Fekete Fény videokazettakölcsönzőjének a játékszabályait. Elfelejtettétek, avagy túl nehéznek találtátok a feltételeket? Mindegy, a szabályokon könnyítünk: mivel gyakran Is szinte teljesen kiszámíthatatlanul változik a legkedveltebb filmek hetes TOP-listája, az a Furcsa, szomorú kéréssel fordulunk hozzátok: Valaki be szeretne kerülni a Guinnes rekordok könyvébe. No nem, nem palacsintakirályról, eszeveszett Niagara-utazóról van szó, hanem egy kisfiúról. Egy beteg kisfiúról. Élete utolsó kívánsága ez... Hát segítsünk, hogy beteljesüljön! A sors kegyetlen játéka folytán neki már nem adatik meg, hogy „csodát” műveljen. Csak vár, és napjait számlálja... Napjait és a képeslapokat, három tippelő, aki a tíz legkeresettebb film közül a legtöbbet találja el, továbbra is — az attól a naptól kezdődő egy hónapon belül — háromszor kölcsönözhet ingyen filmet a Fekete Fényben (Kaposvár, Honvéd u. 17). Próbálkozzatok, a kínálat óriási! A lehetőség is... Szerdáig várjuk tippjeite- ket! amelyek a világ minden részéből érkeznek s — soha be nem teljesülő — jókívánságokat tartalmaznak. Craig Shergoid hétéves angol kisfiú agytumorban szenved, már csak rövid ideig marad életben. Egyetlen, s utolsó kívánsága, hogy abba a bizonyos kötetbe bekerüljön. Kérünk Téged írj, segíts, hogy sikerüljön. A Címe: Craig Shergoid, 36. Solby Road Carshal- ten, Surrey, SN 8. 1 LD. England. A jelenlegi politikai helyzeten még a tapasztalt, idősebb nemzedék tagjainak is gondot okoz az eligazodás. Hát még a fiataloknak... Néhány fiatallal igyekeztem beszélgetni a jelenlegi politikai helyzetről. Legtöbb esetben azonban, sajnos, zárt kapukkal találtam szemben magam. A megkérdezettek többsége a „politika” szó hallatán pánikszerű menekülésbe kezdett. Persze akadtak olyanok is, akik hajlandóak lettek volna szóba állni velem, számomra érthetetlen okoktól vezérelve azonban nem vállalták, hogy a véleményük a nevük alatt kapjon nyilvánosságot. Tapasztalataim alapján a fiúk és a lányok nagy része a jelenlegi helyzetet túlságosan kaotikusnak találja ahhoz, hogy biztos véleményt tudjon mondani róla. Az információk halmazában elveszve legtöbbször nem látnak a dolgok mögé. így az ellentmondásos hírek között legtöbben képtelenek eligazodni, és feladják azt a — régebben még meglévő — törekvésüket, hogy kövessék az eseményeket. Akik komolyabban nem foglalkoznak politikával, mára teljesen érzéketlenné váltak e témát illetően. E tények mögött sok ok található a már említetteken kívül is. Sokan elítélik például a politikusok egyre jobban elharapódzó személyeskedését, amely a problémák takargatását szolgálja. Emiatt azok is elfordulnak a különböző politikai szervezetektől (még ha ez ideig szimpatizánsok voltak is), akik eddig nem voltak érdektelenek. Persze ez csak a mérleg egyik oldala; a másik serpenyőben is van azért valami. Igaz, az egyensúly a közömbösök oldalára billen át a legtöbb esetben. Mégis szólni kell azokról, akik valamilyen módon szeretnének beleszólni jövőjük alakulásában. E táborba tartozók talán már eleve fogékonyabbak a politika iránt, néhányan a radikalizmust vallják magukénak, és ennek jegyében próbálnak élni. Igaz, hogy számuk a közömbösökéhez képest csekély, mégis talán valamifajta hatással lehetnek kortársaikra az ország jövője érdekében. Erre a mai ifjúságnak, a 15— 20 éveseknek volna a legnagyobb szükségük. S.N. Küldj egy képeslapot, kérlek... Akinek a témái nem „evilágiak” Niobé és a sci-fi — Harkai Niobé — nyújtotta a kezét bemutatkozásnál a fiatal lány, majd látva bizonytalanságomat megismételi: — Niobé. Mitológiai alak, az anyai fájdalom megtestesítője. Majd pedig röviden elmeséli a thébai királynő történetét, akiről nevét kapta. A 16 éves kaposvári diák nagyapja latin— görög szakos tanár, a görög mitológia tudója leányának — beszélgetőtársam édesanyjának — adta ezt a nevet. A kislány tehát „örökölte”. Niobének nem csak a neve érdekes, a csinos fiatal lány egyénisége sem mondható átlagosnak, remek riportalany. Alig múlt 12 éves, amikor írni kezdett, ma már két befejezett regénye van, mindkettő a jövőt „kutatja” — sci-fi. — Szerintem egyik sem jó — mondja szerényen—, úgyhogy el is „süllyesztettem” őket. Vannak mar újabb témáim, többnyire a fantasztikum területén. — Ennyire vonz a fantasztikus irodalom? — Többnyire nem „evilági” ötleteim vannak, de ez nem jelenti azt, hogy az írásaim a tu- dományos-fantssztikus kategóriába sorolhatóak. Ezt a műfajt két éve kezdtem olvasni. Nagyon szeretem. Különben is úgy érzem, hogy más világban szeretnék élni. — Ez mit jelent? Régi korokat választanál, vagy inkább a jövőt? — Talán a rendkívül magas színvonalú kultúra miatt az ókori római birodalomban, vagy a görög városállamokban élnék szívesen. Természetesen nem rabszolgaként! — A 25 perc az életből című írásod hogyan született, milyen előzmény táplálta? — A nyáron megismerkedtem egy fiúval. Mielőtt elváltunk, 25 percünk volt a vonatindulásig. S erre azt mondta a barátom: még 25 perc van az életből. Úristen, gondoltam, micsoda remek cím ez! S másnap reggelre megírtam a novellát. — Niobé, mi szeretnél lenni? — Régebben színésznőnek készültem, ma már inkább valamilyen biológiával kapcsolatos terület érdekel. — És az írás? — Általában a saját szórakoztatásomra, magamnak 25 PERC AZ ÉLETBŐL Még 25 perc... és a férfi tudta ezt. Mindig is tudta, minden korábbi életében. Tudta, amikor mint római rabszolga arra ítéltetett, hogy vadállatok tépjék szét. Tudta, amikor lovagi tornán küzdött meg — teljesen reménytelenül — a mindenkit legyőző és kegyetlen Fekete lovaggal, tudta, amikor párbajoznia kellett Mar- chand gróffal, s tudta akkor is, amikor remegve és meztelenül várta a náci haláltáborban azt a pillanatot, amikor gázkamrába kerül. Hiába született meg újból és újból, hiába lett új kor gyermeke, múltja mindig nyitott könyv maradt számára. Mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékezett a részletekre. Es mindigaz a félelem. Félelem a folyton bekövetkező erőszakos haláltól és ettől a 25 perctől. A halál előtti 25 percnyi rettegéstől. Eleinte kétségbeesetten tiltakozott minden újabb élet ellen, de aztán belenyugodott a megváltoztathatatlan körforgásba. Élte az életeit, és várta a végső 25 perceket. De ez... ez most más volt. Most ő volt az oka mindennek. Miért is kellett kísérleteznie azzal az anyaggal, amikor tudta, milyen veszélyes. Miért kellett ilyen elővigyázatlannak lennie? Miért volt olyan figyelmetlen, hogy elindította azt a láncreakciót, aminek közvetlen folytatása ez a lassú feltőltő- dés? Miért nem gondolt arra, hogy ez a véletlen előre látható? Persze nem lesz fájdalmas ez a halál. Nem lesz robbanás. Egy pillanat alatt hamuvá ég minden. Ember, növény, állat. De hiszen ő gyilkos! A legszörnyűbb, legnagyobb gyilkos, aki csak létezett, mert ő egy egész világot pusztít el. Egy egész élő bolygót! Egy rosszul sikerült kísérlet miatt... A folyamat visszafordíthatatlan, a feltöltődés megállíthatatlan, a felszabaduló energia minden korábbit felülmúl; belőle pedig egy szörnyeteg lett, ennek az iszonyatnak az elindítója. A felismerés szinte össze- roppantotta, gigászi teherként nyomta a vállát. Ám lassan felváltotta egy hétköznapibb érzés... a halálfélelem. Érezte, hogy körülfonja, szorongatja, nem ereszti. A rémülettől alig kapott levegőt. Mit bánja ő a milliókat, akik vele pusztulnak, amikor neki is vége lesz. Ha a világ elpusztul, nem lesz több újjászületés: nem lesz több 25 perc. Kétségbeesetten próbált küzdeni a rémület ellen, de a rémület jassan legyűrte őt. Élni akart. Élni, ha kell újabb és újabb 25 percre várni, de újjászületni. Szeretett volna ismét egy gyerekkort. A gyerekkorai mindig boldogok voltak... Szeretett volna újból felnőni. Hiszen eddigi életeiben sosem próbált meg küzdeni a sorsa ellen. Hagyta, hogy sodorják az események. Ha újra kezdhetné, ha még egyszer megszülethetne... akkor küzdene, küzdene sorsa ellen az utolsókig, és talán... talán leélhetne egy életet. Egy egész életet. Nem kellene ismét meghalnia. Úristen! Csak még egyszer újból kezdhetné, csak most az egyszer. Mindenre képes lett volna ezért: ölni, pusztítani. Mindenre — a következő életért. Gyűlölte magát, gyűlölte a világot, mindenkit. De hiszen... ha most el is pusztul ez a bolygó; nem halhat meg minden! Ha maradnak baktériumok és egyéb kisebb élőlények, talán megint kialakul az élet. Akkor ő is újból feltámadhat. Mindössze pár millió évig kellene várniá, de lehetnek milliárd évek is, mindegy. Ő tud várni. Igen, így kell lennie. Biztosan így lesz. Élni fog, ismét élni. Túlél mindenkit, küzdeni fog sorsa ellen. Soha többé nem kell meghalnia idő előtt, 25 perc rettegéssel. Vadul reménykedett. Megkapaszkodott volna minden picike, elhanyagolható esélyben, mint a fuldokló a szalmaszálban, miközben biztosan tudta, hogy nem lesz tovább. Soha többé nem fog látni, hallani, érezni semmit. Vége. Mindennek vége. Ezt a katasztrófát senki sem élheti túl, semmilyen formában. Még ő sem. Végérvényesen lezárt valamit: az életét. Hóhér lett! Egy világ és önmaga hóhéra. Már nem volt az ismételten halálhoz vezető események passzív szemlélője. Most önmaga okozta végzetét, és ezzel megpecsételte a világ sorsát is. Az ég alja vörösödni kezdett, a nap lassan kúszott fölfelé a látóhatár szélén. A férfi, akinek már csak 25 perce volt hátra az életéből, fájdalommal nézte az izzó korongot, és tudta, hogy nem lesz 25 perc soha többé. Harkai Niobé A „közös”fiú — avagy véd a férfi? Helyszín: a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolája, Kaposvár. A főiskola egyetlen fiúhallgatójára, Kárpáthy Csabára é lénk gitározás közepette találtam rá, az oktatási központ második emeleti kollégiumában. Két lány — alig férnek el ennyien a kis szobában — hallgatja „áhítattal”. — Mióta zenélsz? — Csak egy éve, katonaság alatt szoktam rá. — Miért ezt az iskolát választottad? — Nem vettek föl az orvosira, és mindenképpen egészség- ügyi pályára szeretnék kerülni. Ez egyébként már hagyomány a családomban. — Ha elvégzed a főiskolát, „védőnő” leszel?! — Inkább mentőtiszt. Az átképzés szerencsére megoldható. Az itt kapott képesítéssel az egészségügyben — orvostól „lefelé”—bármilyen szinten elhelyezkedhetek. — Mit szóltak hozzád... mondjuk, mindjárt a felvételin? — Szemük sem rebbent, azonban utólag hallottam, hogy mikor megjött a jelentkezésem, az igazgatónő visszatelefonált a POTE-ra, nem gé- pelték-e el a nevemet? — A felvételi tárgy biológia- fizika volt, de itt gondolom már speciális tárgyak is vannak... — Anatómia, élettan—kórtan, elsősegélynyújtás... — sorolja. — A nők? A hetedik paradicsomban érezheted magad itt! — Több a gond velük, mint a haszon — legyint. Hangjában ott a sztoikusok belenyugvása, mikor folytatja. — Nem elég, hogy egy szál fiú vagyok, s így a tanárok hamarabb megjegyRovatszerkesztő: Tamási Rita Varga Zsolt zik a nevem, még a lányok is mindent velem csináltatnak, nekem kell mindenre odafigyelnem. — Ezek szerint az ide jelentkezésedben nem játszott nagy szerepet az, hogy itt majd sok lány vesz körül? — A döntésemben nem befolyásolt, de azért nem is sírok miatta. — A csoporttársnők hogyan fogadták egy férfiember bejutását a főiskolára?—vonom be Molnár Andreát és Csaba újdonsült barátnőjét, Hernádi Gyöngyvért a társalgásba, — Először rendkívül meglepődtünk, — mondják szinte egyszerre —, de most már nagyon jó, hogy van egy „közös” fiúnk. — Mit kezdtek vele például testnevelés órán? — ígéretet kaptunk, hogy elsősorban olyan gyakorlatok, játékok lesznek, amelyek mindkét nemnek hasznosak. — Gyöngyvér! Nem volt-e irigykedés, amiért ilyen gyorsan „kisajátítottad” Csabát? A szőke leány kissé zavarba jön kérdésemtől, Andrea segíti ki. — Eddig nem. Lehet, hogy később előjön majd a versengés, de egyelőre a barátság a legfontosabb. Tudod, egy hét alatt szuper banda jött itt össze. A gitár a sarokba kerül. A lányok és a fiatalember utazáshoz készülődnek. Mennek Pécsre, az eskütételre. Indulás előtt még elérem az igazgatónőt, dr. Ujsághy Erzsébetet, aki többek közt elmondta: — A védőnői klasszikusan női munkakör, természetes, hogy meglepődtünk egy fiú jelentkezésén. Igaza van: védő csak a futballban vagy a várvívásban létezik. Az a „munkakör” viszont klasszikusan a férfiaké! Nagy László Slágerlista a Zselic Áruház ajándékával Külföldi TOP 10 lista: 1. New Kids On The Block: Tonight 2. Jon Bon Jovi: Bleze Of Glory 3. UB 40: Kingston Town 4. Adamski: Killer 5. Madonna: Hanky Panky 6. Matthias Reim: Verdammt, ich lieb’-dich 7. Billy Idol: Cradle Of Love 8. New Kids On The Block: Step By Step 9. Elton John: Sacrifice 10. Prince: Thieves in The Temple Magyar lemezek: 1. Éva —Neoton: Kalapot fel! 2. Bonanza Banzai? A jel 3. Hungária: Aranyalbum 4. Lord: III. 5. Bikini: Temesvári vasárnap 6. Exotic: II. 7. Szandi: Kicsi lány 8. Best of Edda — válogatás 9. Beatrice: Gyermekkorom lexebb dala 10. Utolsó szerelmes dal — Rockdalok a szakításról. Ma Szabó Krisztián, Somogy- geszti, Vörös Hadsereg útja 3. szám alatti olvasónknak küídjük el a kaposvári Zselic Áruház pop- lemez-ajándékát. Gratulálunk Krisztián!
