Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-22 / 128. szám

1990. szeptember 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP Dr. Gyenesei István, a megye tanácselnöke a cikluszáró tanácsülé­sen mondotta el a kö­vetkező összegezést Somogy Megye Tanácsa meghozta utolsó döntéseit. Tet­te ezt ma is ugyanazzal a fele­lősséggel, demokratikus lég­körben, mint az elmúlt öt évben oly sokszor. Amikor 1985 nya­rán a jelenlegi tanácstagok többsége megbízatását kap­ta, még senki nem sejtette, hogy a törvény szabta időszak­nál 15 héttel hosszabb lesz ez a szolgálat. Vagyis szó sincs ar­ról — amit ma néhányan elő­szeretettel emlegetnek —, hogy leváltják a testületeket. Sőt! A parlament döntésének értelmében a tanácsok — így a Somogy Megyei Tafiács is — „túlórázásra" kénysze­rült. De ebben az időszakban is tette a dolgát, felelősséggel. Mindenesetre azok a testüle­tek (akár megyei, városi vagy községi tanács), amelyek be­csülettel, aktívan, bátran (mert erre is szükség volt) végezték munkájukat, gesztust gyako­roltak a parlament, de legfő­képpen az állampolgárok irá­nyába. Nekik ezért a többlet- vállalásért köszönet jár, amit a magam részéről itt és most meg is teszek. E változó értékrendű, forron­gó országban azon kevés testü­let közé tartozunk, amelyet nem értek támadások helytelennek ítélt döntéseiért. Igaz, bennün­ket is elért az össznemzeti bűn­bakkeresés, amelyben lassan mindenki bűnös, aki nem bújt el. Amit azonban e testület az ap­parátusi munka átalakításában vagy a megye fejlesztéséért tett, abból nincs mit letagadni. Tőlünk csak az kérhető szá­mon, amiért mi felelősek va­gyunk. Szívünk szerint a hoz­zánk fordulók érdekében sok­szor szerettünk volna átlépni a jogszabályi gátakon, ezt azon­ban nem tehettük meg. Testületünk tevékenységén, felfogásán nem kellett változtat­ni az utolsó évben sem. Tettük dolgunkat, mint azelőtt, szolgál­va a megye érdekeit, megér­tőén kezelve a váratlanul nehéz helyzetbe kerültek gondjait. Hogy hibáztunk-e? Természe­tesen igen, talán-többször is, mint gondoljuk. De folyamato­san megújuló munkánk, vala­mint annak produktumai pél­daadóvá váltak országhatáron belül épp úgy, mint külföldön. Ez az értékelés akár öndicsé­retnek is hatna, ha nernaz euró­pai regionális közigazgatási szervezetek szakértői fogal­mazták volna meg. m Az idő eljárt a tanácsrendszer s még inkább néhány testület, tisztségviselő és apparátus konzervatív, hatalmoskodó munkastílusa felett. Szükség van az újra. S mert a paletta nagyon színes, hiba lenne sum- másan értékítéletet alkotni. Kü­lönösen nagy tévedés lenne az elődök vélt vagy valós bűnei miatt felelősségre vonni, bün­tetni azokat, akik szálláscsiná- lói voltak a vágyott átalakulás­nak, de ma értetlenül állnak néhány, káoszt előidéző törek­vés láttán. Rendszerváltásról, vér nélkü­li forradalomról szólnak a polito­lógusok. Valamennyiünknek keresnie kell azt a hatalmi szer­kezetet, amely szélesebb ala­pokon, de véletlenül sem több­párti diktatúrára építkezve néz szembe a közeljövő fegyegető gondjaival. Hogy ne növeked­jen lemaradásunk, mindannyi­unknak az az érdeke: akik most pályán vannak, minél több érté­kes pontot szerezzenek. A köz szolgálata — hitvallá­som szerint — nem függhet po­litikai kurzusváltásoktól. Ezért ha a kormányzó pártok a koráb­biakhoz hasonló szelekciós el­Leltár veket alkalmaznának, s ha csak a hozzájuk feltétlenül hű embereket „futtatnák”, akkor semmi sem változik. A békés demokratikus átala­kulást nagymértékben elősegíti az a szerencsés véletlen, hogy az egybeesik a helyi s megyei képviselőtestületek soros meg­újulásával. Hiszem, hogy az alkalmasságukat, emberségü­ket korábban pártállásuktól füg­getlenül bizonyító testületi ta­gokra és tisztségviselőkre ad­ják voksukat az állampolgárok szeptember 30-án is. A rádió Vasárnapi Újság című műsorá­ban elhangzott: „most is beke­rülnek majd alkalmatlanok, de most senkitől sem kapnak vé­delmet”. Kiegészítésként azon­ban annyit hozzá teszek: ne pártállástól függjön majd: kiről milyen bizonyítványt állítanak ki. m Mai tanácsülésünkön (bár cikluszáró) nincs szándékunk­ban és nem is lehet teljes érté­kű, részletes leltárt készíteni. Tehetjük, hiszen együtt éltük meg az elmúlt öt évet. Nagy je­lentőségű volt a megyei tanács tevékenységének és szerveze­tének korszerűsítése, amit már a demokratizálódási folyamat előtt megtettünk az országban elsőként, példát és mintát adva. Egyes elemei beépültek a jelen­legi önkrmányzati törvénybe is. Szellemisége pedig "kiállta az idő próbáját, különösen, ami a helyi önkormányzatokkal való kapcsolat felfogását illeti. Pél­dák sorával lehet igazolni a tes­tületi munka demokratizálódá­sát, az ülések nyilvánosságá­nak megteremtésétől a születő pártok véleménynyilvánításá­nak pozitív fogadtatásán át az írott és elektronikus sajtó széles körű hasznosításával bezáró­lag. Kimondani is sok: a 71 vb- ülést követően, 29 tanácsülé­sen 358 napirendet tárgyaltunk meg, 547 hozzászólást és 33 interpellációt meghallgatva. A 77 tanácstagi helyből 67-nek ma is van gazdája. Az pedig önmagában is minősíti, hogy határozatképtelenség miatt egyetlen testületi ülés sem ma­radt el. A munkavégzés személyi fel­tételeinek megteremtését el­sődlegesnek tartottuk. A me­gyei apparátus dolgozói közül többen országosan is mérték­adó szaktekintéllyé váltak. Máig egyedülállóan sikerült elérni, hogy minden helyi vb-titkári ál­lás be legyen töltve. A helyi tisztségviselők minősítését, bérét és jutalmát sem a megyei apparátus, hanem az őket leg­inkább ismerő községi és városi tanácstestület határozta meg. A szakember-utánpótlás biztosí­tása érdekében elindítottuk a megyében a középfokú állam- igazgatási szakképzést: lépé­seket tettünk az államigazgatá­si főiskola kihelyezett tagozatá­nak megyénkbe kerülése érde­kében. Ez utóbbinak szüksé­gességét és jelentőségét alá­húzza, Tiogy míg jelenleg „csak” 79 tanács (önkormány­zat) működik Somogybán, ad­dig a választások után számuk 238-ra nő, vagyis meghárom­szorozódik. Az elmúlt években megnöve­kedett a tanácsi apparátusok és más szervek döntéseivel kap­csolatos panaszok száma. Ki­vizsgálásukra, illetve lehetőség szerinti orvoslásukra két évvel ezelőtt, az országban elsőként, létrehoztuk a szakigazgatási szervektől független „állampol­gári jogok szóvivője”, az om­budsman munkakörét. 1986- ban az első három megye egyi­keként a munka korszerűsíté­sére létrehoztuk a Megyei Ta­nács Informatikai és Számítás- technikai Intézetét. Ma pedig már elmondhatjuk: valamennyi Leltár helyett összegezés tanácsunk biztonsággal dönt a számítógép alkalmazásának kérdéseiben. A helyi tanácsok törvényes­ségi felügyeletét az elmúlt két évben az jellemezte, hogy csak a törvénysértő döntéseket ész- revételeztük. A célszerűtlennek ítélt döntések esetén legfeljebb a szakmai orientáció lehetősé­gével éltünk. 1988 óta érzékel­hetően megnőtt a társközségek önállóvá válásának igénye. A jogos törekvést megértve segít­ségünkkel 11 társközségben alakult önálló tanács. Mindez— egyéb területszervezési ügyek­kel párosulva — nem kevés feladatot jelentett. így a kétszin­tű irányítás megvalósítása is erre az időszakra esett. Az eh­hez kidolgozott módszertani se­gédletünket a belügyminiszter közzétette jogszabályának kétszer is lehetőséget adott, hogy Somogy gazdasági érté­keit minél szélesebb körben megismerjék. 1989 decembe­rében a romániai események nem érték felkészületlenül a megyei tanácsot. A gyors se­gélyszállítmányok után testvér- megyei kapcsolat alakult ki Har­gita megyével. A termelőágazatok közvetlen befolyásolásából a tanács) terü­let fokozatosan kivonult. Újsze­rű feladat volt a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóz­tatási programjának átfogó, va­lamint a foglalkoztatási gondok­nak eseti kezelése. Az idegen- forgalomban javultak a fogadá­si feltételek. A Balaton-part sa­játos gondjainak kezelésében a Köszönet a tanácstagoknak Lezárult egy meghosszabbított tanácsi ciklus. Ezekben a napokban a megyei és a helyi testületek tagjai, tisztségviselői mérleget készítenek az elmúlt években végzett munkáról, s ki-ki lelkiismerete szerint szá­mol el — nyíltak vagy csendesen magában — cselekedeteivel. A tanácsok sokféleképpen élték meg a rendszerváltás hónapjait. Azok a vezetők, tanácstagok, akik rosszul sáfárkodtak választóik bizalmá­val, nyilván nem örültek a megnövekedett nyilvánosságnak. Ők azok, akiknek a tevékenységét a közvélemény kritikával illette, s ők azok, akikre nincs is szükség a közéletben. A többség azonban tisztséggel helytállt. Somogy Megye Tanácsa nekik, a helyi tanácsok és elöljáróságok azon tagjainak köszöni meg az elmúlt ciklusban végzett munkát, akik becsületesen, felelősségü­ket átérezve végezték dolgukat. Szabadidejükből áldoztak órákat, napokat a kisebb-nagyobb közösségekért. Köszönet jár azoknak, akaik sokszor szélmalomharcot folytatva küszködtek, vitáztak azért, hogy falujukat ne érje hátrány, s az ott élő emberek életkörülményei javuljanak, vagy legalább ne romoljanak tovább. De köszönet illeti meg azokat is, akik e munka végzése miatt idősza­konként nélkülözni voltak kénytelenek a család valamelyik tagját. Elismerésünket fejezzük ki minden testületi tagnak, aki nem tehernek, hanem szolgálatnak tekintette ezt a munkát, és bízunk abban, hogy ők továbbra is vállalják a köz ügyeinek intézését és az újbóli megmérette­tésnél elnyerik választóik bizalmát. Kívánunk minden somogyi polgárnak sikereket, egészéget, türelmet és toleranciát. Somogy Megye Tanácsa mellékleteként. A helyi taná­csok és a megyei szakigazgatá­si szervekszámára nagy segít­séget jelentett az egy évvel ezelőtt'létrehozott, jogi képvi­seletet biztosító jogtanácsosi irodánk. \mtmmM Ebben a választási ciklusban, 1986. január 1 -jével módosult a tanácsi gazdaság tervezési­szabályozási rendszere; a fej­lesztési eszközök elosztásá­ban a közvetlen formát a nor­matív szabályozás (fejkvóta, céltámogatás) váltotta fel. Or­szágosan is egyedülálló volt az a megoldás, amelyet e megyei testület ■ kezdeményezett s amely szerint a fejkvótát a köz­ségek között néma tanács igaz­gatási besorolása, hanem a te­lepülés ellátottsága szerint dif­ferenciáltuk. A központi elvoná­sok ellenére végig tartani tudtuk az eredeti fejkvóta-rendszert és a céltámogatás normatív rend­szerét. Gazdaságirányító mun­kánk azt is lehetővé tette, hogy a helyi fejlesztések céltámoga­tása mellett nagyobb, a megye egészére hatással levő intéz­mények, létesítmények megva­lósításával is foglalkozzunk. Az ezévi költségvetés készítésé­nél a jövőre is gondoltunk, ami­kor kockázatot vállalva új beru­házásokat, felújításokat indítot­tunk el. Az élet, úgy tetszik, bennünket igazol; jövőre várha­tóan csak a folyamatban levő ‘beruházásokhoz és felújítások­hoz lesz központi cél- és cím­zett támogatás. A megyei tanács nemzetközi kapcsolatrendszere a mögöt­tünk levő ciklusban alapvetően megváltozott. Komoly lehető­ségeket ad a múlt év novembe­rében megszerzett Alpok— Adria munkaközösségi tagsá­gunk, valamint helyünk az Eu­rópai Régiók Tanácsában. A davosi világgazdasági fórum megye és a helyi tanácsok sokszor magukra maradtak. A kastélyok hasznosítása, a ter­málturizmus és a falusi turiz­mus terén azonban csak sze­rény eredmények születtek. A kereskedelmi alapterületet nézve a második helyen állunk az országban. Több nagyobb bevásárlóközpont épült, a kiste­lepülések boltjainak rekonst­rukciós programja 15 ezer négyzetméternyi területet érin­tett. A lakásszektor válsága to­vább mélyült, érdemi befolyá­solására a megyei tanács nem rendelkezett megfelelő eszkö­zökkel. Nem lebecsülendő azonban, hogy négy év alatt közel kétezer családnak lehe­tett biztosítani a helyi tanácso­kon keresztül 32 millió forint vissza nem térítendő lakásépí­tési támogatást, valamint 152 millió forint kamatmentes köl­csönt. Az önkormányzatok működé­sének inegkezdéséhez alapot ad, hogy mára a megye vala­mennyi településének van ren­dezési terve és létrejött az or­szágban egyedülálló település­főépítészi hálózat. A városok, bár haszonélvezői voltak egy korábbi elosztási rendszernek, nem voltak okozói e torz településpolitikának. Tes- tületünk a rrfegyeszékhely fej­lesztésére kiemelt figyelmetfor­dított, de igyekezett a feszültsé­geken a kis településeket segít­ve enyhíteni. Ennek eredményeként 59 te­lepülésen készült el a vezeté­kes, további 15 településen pedig a közkifolyós vízellátás. A csatornázottságban azonban nagyon mérsékelt a fejlődés. 16-ról 37-re emelkedett a gáz­zal ellátott települések száma. Hét összekötő út épült meg, s a megyei tanács hitelezésének eredményeként elkészült Ka­posváron a donneri felüljáró. A látványos fejlődés ellenére a megye telefonellátottsága azonban még messze elmarad a kor követelményeitől. Az or­szágban először, helyi népsza­vazás eredményeként itt kerül 'megoldásra a megyében ter­melt veszélyes hulladék átme­neti elhelyezése. m wa 240 tanteremmel bővültek az általános iskolák. Középiskolai, valamint kollégiumi progra­munk megvalósulásának ered­ményeként a megyében fe­szültség nélkül tudtuk fogadni a demográfiai csúcsot. Emellett egy új főiskolát (egészségügyi) is elindítottunk. A közművelődés területén a megyei ezínház rekordgyorsa­ságú, az alkotóműhely megőr­zését is biztosító felújítását kell kiemelni. A levéltár gondjainak kezelése, a múzeumok, a mű­velődési házak és a könyvtárak hálózatának fejlesztése meg­kezdett, de be nem fejezett fel­adatunk volt. Egyházpolitikai munkánkra a nyitottság, a kölcsönös egy­másrautaltság felismeréséből eredő jó partneri viszony kiala­kítása volt jellemző. Az egészségügy gondjainak megoldására megkülönbözte­tett figyelmet fordítottunk. A Kaposváron levő megyei kór­ház, a mosdósi, a marcali és a siófoki kórházak jelentős új be­ruházásai nagy megyei és helyi tanácsi erőfeszítéseket igé­nyeltek. Szociálpolitikánk csak problémakövető, válságcsök­kentő lehetett, annak ellenére, hogy például a rendkívüli segé­lyezésre fordított éves összeg 24 millió forintról 52 millió forint­ra nőtt vagy a kiskorúak segé­lyezésére biztosított összeg hétszeresére (5 millióról 37 mil­lióra). Számos korszerű sportléte­sítmény épült. A versenysport­ban a fejlődést mutatja, hogy a korábbi 2—3 helyett a múlt év­ben már 11 csapatunk szere­pelt az első osztályban. Meghá­romszorozódott válogatott ver­senyzőink száma, s míg koráb­ban egyetlen kontinentális vagy interkontinentális versenyt sem rendeztünk, addig ebben az időszakban hat ilyen esemény­re került sor. Ugyanakkor sajná­latos, hogy nincs jelentős előre­lépés az iskolai tornatermek építése terén. @ mm Most az a legfontosabb fel­adatunk, hogy az újonnan létre­jövő helyi képviselőtestületek talpraállásához, első lépéseik mielőbbi megtételéhez — igény esetén — a szakmai segítséget megadjuk. Ehhez létrehoztunk egy 30 fős szakértői csapatot: önkormányzati és gazdasági szakember tagjainak október 1 - jétől e munka lesz elsődleges, fő tevékenysége. Segíteni sze­retnénk az újaknak — ide értve természetesen az újraválasz- tottakat is — azzal, hogy bala- tonföldvári továbbképző köz­pontunkban már készülünk a választások utáni felkészítő tanfolyamokra. Mai, utolsó ülésünkön a ta­nácstestület elköszön. A végre­hajtó bizottság és a tisztségvi­selők — így jómagam is — to­vább teszik dolgukat, az új tes­tület alakuló üléséig. Testüle­tünk tagjainak ezúton köszö­nöm meg becsületes, felelős­ségteljes munkáját. Nyugodt lelkiismerettel és annak tudatá­ban köszönhetünk el egymás­tól, hogy itt, Somogy megyében egy történelmi időszakban tet­tük, amit tettünk, tettük ahogy tettük; tettük, ahogy lehetett. Bízván bízom abban, hogy Somogy Megye Tanácsa tagjai­nak többsége magáénak érzi a hitvallást, mely szerint: A jó har­cot megharcoltuk, pályánkat végigfutottuk (és a jóirányú vál­tozásokba vetett) hitünket meg­tartottuk. 5 A_ Vikár- siker Megérkezett olaszországi vendégszerepléséről a ka­posvári Vikár kórus. A Róma üdülőövezetében levő Colle Difuori nevű városka templo­mában lépett közönség elé az immár világhírnévvel büszkél­kedő vegyes kar. Zákányi Zsolttól, a kórus Liszt-díjas karnagyától meg­tudtuk, hog'y a versenykiírás­ban az szerepelt, hogy eddig még be nem mutatott Mária éneket kell előadniuk. Az olaszországi ősbemutatón tőlük Halmos László győri ze­neszerző 5 részből álló kantá­tája csendült fel. A négy per­ces műben két alkalommal női kar — betétként — gregorián dallamfeldolgozást és egy Ave Máriát énekelt. A női kart háróm vegyes kari tétel fogta közre. Az énekversenyre tizen­négy kórus kapott meghívást, amelyek közül kettő nem érke­zett meg. A kilenc olasz ének­karon kívül egy amerikai és egy kínai kórus zengte be Isten szent hajlékát. A zsűri a Kaposvárról érkezett vegyes karnak ítélte oda a pálmát. A második helyen egy olasz kó­rus szerepelt, a harmadik díjat pedig az amerikai énekkar kapta. A magyarok bemutat­kozását nagy ovációval fo­gadta a publikum. A Vikár hév ismerősen csengett fülükben, hiszen egy évvel ezelőtt szin­tén ők lettek az elsők. Az ottani szokás szerint eredményhir­detéskor a győztesnek még egy darabot be kellett mutat­niuk. A tavalyi sikert hozó Hal­mos-művet, az Ave Maria Magna Domina Hungarica címűt szólaltatták meg, majd az olaszok egyik legkedve­sebb darabját, Verdi Nabucco című operájából a Rabszolga­kórust énekelték el, immár közösen. A Vikár Béla vegyes kar szeptember 13—19. kö­zötti olaszországi tartózkodá­sa ideje alatt Róma és Firenze látnivalóival is megismerke­dett. (Lörincz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents