Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-22 / 128. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 22., szombat Túlterhelt rendőrök A bűnözés hu ííám hegyei Somogybán Sajtótájékoztató a rendör-fókapitányságon Mozgalmas ősz Bonnban Szerepváltás közben Érték és érdek—avagy mire kellene 85 milliárd márka? (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos, a megyeszékhely bűnügyi helyzete sem sokkal jobb a megyeinél. Kaposváron 60 százalékos volt a bűncselekmények számának növekedése, s — mint dr. Király Ferenc őrnagy mondta — éppen tegnap reggel törték fel az ötödik páncélszekrényt egy betöréssorozat részeként, amelyet főleg vállalatok, intézmények ellen követtek el. Folyik a vizsgálat ismeretlen tettesekellen a 3- án és 4-én csoportosan elkövetett garázdaság miatt, amely megelőzte a cigány-arab konfliktust. A városi kapitány aggasztónak tartotta a szinte még gyerekkorban elkövetett bűn- cselekmények növekvő számát. A nyomozások 80,7 százalékát ismeretlen tettes ellen rendelték el. Ez idén közel 10 százalékkal több, miközben a felderítés eredményessége romlott. Ehhez hozzájárult a rendőrség nagy leterheltsége is. A megyében a tényleges készültségi foko>figyelembe véve minden nyomozónak 80 bűnügyet kellett volna feldolgozni, ám csak 38-at sikerült befejezni. Egy-egy nyomozó asztalán átlagosan 22 kivizsgálandó bűnügy aktái tornyosulnak. Ez a túlterheltség is oka annak, hogy a legutóbb bejelentett átlag 25 százalékos fizetésemelés ellenére se vonzó a rendőri pálya: a megyében 38 üres rendőri státusz van. Ebből 10 esik Kaposvárra. Dr. Király Ferenc városi rendőrkapitány szerint a létszámgondok ellenére sem engedik felhígulni az állományt. A főkapitány kijelentette: a nehézségek közepette is helytállnak, különösen nagy gondot fordítanak a működőképesség, a közterületek rendjének megőrzésére, az olyan bűnügyeknek mint amilyen a siófoki szállodaportás-gyilkosság volt, sikeres megoldására, valamint a felderítés, a megelőzés javítására. Az utóbbit szolgálja a nemrég létrehozott megelőzési alosztály, amelynek tevékenységéről Gelencsér Imre főhadnagy, alosztályvezető adott számot, kiemelve az úgynevezett önvédelmi csoportok jelentőségét. Ezekből eddig 13 alakult Somogybán. Főként a vagyon elleni bűncselekmények megakadályozásában jelentenek nagy segítséget. Elkészítették e csoport alapszabály-tervezetét és lépéseket tettek arra nézve is, hogy anyagilag is segítsék őket. E téren sokat várnak a vagyoni bűnmegelőzési alapítványtól, amely a vállalatok, intézmények stb. által befizetett pénzekből juttathat nekik. Ezzel összefüggésben említette azt a tervet is, miszerint a riasztást egy központban összpontosítanák, előmozdítva ezzel a gyors rajtaütést. Ugyancsak egy kérdés kapcsán • került szóba az önvédelmi fegyverek beszolgáltatása. Dr. Dégi Endre alezredes, főkapitány-helyettes elmondta, 15 fegyvert még nem adtak be. Ezek tulajdonosai nagyrészt hosszabb ideig tartózkodnak külföldön. Öten elveszítették a fegyvert. Olyan nem volt, aki megtagadta volna a leadását. Főként a balatoni nyár kapcsán merült fel, van-e szervezett bűnözés, illetve maffia. A főkapitány szerint az előbbire utaló jelekkel találkoztak. Az úgynevezett maffia létezésére vonatkozó bizonyítékok nincsenek. Szóba került: a rendőrség vezetői megpályázzák-e a kapitányi, illetve főkapitányi tisztet. Dr. Ferenczi László azt válaszolta: ezt csak akkor tudja eldönteni, ha ismeri a pályázati feltételeket. Szó esett az önkormányzattal való kapcsolatról is. A főkapitány rámutatott: bizonyára több új elem épül be a rendőrség és az önkormányzatok kapcsolatába. Egy sor javaslatuk van már a jövőre nézve. Jó lenne azt mielőbb valakivel megbeszélni. Egyébként — mondta valaki találóan —, a helyi önvédelmi csportok megalakítása, illetve működésének megszervezése már bizonyos fokig olyan tevékenység, amely előreláthatóan összhangban lesz az önkormányzatok koncepciójával is, hiszen alulról, önként szerveződnek és a helyi közösségek javát szolgálják. Szegedi Nándor Ez a nyár politikai értelemben sem volt uborkaszezon német földön, főként a Rajna-parti fővárosban nem. A hagyományos „Bonni Nyár" színházi, zenei különlegességeit is megelőzve, az egységes Németország újrateremtése közéleti feladatok egész sorát vetette és veti fel. A tevékeny nyarat mozgalmas ősz követi. Természetes, hogy a patinás város lakóit is örömmel tölti el a német egységlehetősége és nagyszerűsége, ugyanakkor nem minden bonni örül az ezzel járó szerepváltásnak. Mert ha belátható is, hogy az évtizedekig kettéosztott Berlint illeti ismét a főváros státusa — nagy kérdés, hogy mi lesz Bonn jövőbeni szerepe. Az idegent, ha nem is durva hangú, ám azért kellően „határozott” hangvételű plakátok állítják meg, és brosúrák fogadják a szállodák recepcióin. A rövid, de korántsem hatástalan Karikatúrasorozat része egy bonni lapból: Bonn... Berlin... Bonn... Kormányzat... Parlament... Berlin... igen... nem... érvelések a több évtizedes és sikeres bonni szerepre figyelmeztetnek, felidézve a már jóval korábbi parlamentáris, demokratikus tradíciókat is. Akinek kevés lenne a patriotizmus és lokálpatriotizmus együttes szava, annak nyomós érvként ott a felkiáltójel: ki kell-e adni ezért 85 milliárd márkát?! A németek tudvalévőén jól megnézik, mire költik a pénzüket. A központi állami és kormányzati „funkciók” áttelepítése ugyanis — még óvatos becslések szerint is — legalább ennyibe kerül(ne). Intő példaként idézik ezt a nem is rövid időszakot, amely alatt a külképviseletek Kölnből a majd harminc kilométerre levő Bonnba települtek... Egy Bonn környékén élő újságíró kollégától megtudtam, hogy a közéleti kép — s ezzel együtt a kérdés megközelítése is — azért jóval összetettebb. Mert — úgymond — jócskán vannak, akik itt is nyilvánvalónak tartják, hogy a történelmi fővárosi státust, az össznémet múltat szimbolizáló Berlinbe kerüljön ismét a köztársasági elnöki funkció és intézmény- rendszer. Ám sokak szerint a kormányzás, a külképviselet, a diplomáciai élet célszerűen Bonnban kell, hogy maradjon. A kolléga szerint sikeresen töltötte be a funkciókat eddig is a város (s e funkciók városok közötti megosztása nem példa nélküli a világban). Nem beszélve arról, hogy ezek „kiszolgálása” csaknem a város felének, legalább százezer embernek a megélhetését, egzisztenciáját jelenti. Érthetően, az utóbbiak érdeke és érvelése a keményebb, hiszen például egy Bonn környéki fazekasfalu — amely egyúttal az egyik minisztérium hivatalnokainak lakónegyede is —, egyszerűen tönkremenne a teljes szerepváltás következtében... Mint ahogy becsukhatna a boltok, a szállodák, a vendéglők egy része is... Ugyanakkor — ahogy az újságíró megfogalmazta — van egy tősgyökeres bonni patríciusréteg is, amely „Rajna-vidéki német” voltában fogalmazza meg gazdasági sikereit és szellemi értékeit is. Ők a Hammerschmidt-villa (a mai elnöki rezidencia) mellett éppoly büszkén mutatják meg Beethoven szülőházátis. Miközben megkérdőjelezik a teljes körű szerepváltást, évszázadok óta letéteményesei annak, hogy Bonn fontos, karakterisztikus német város maradjon. Iparában, bankjaiban, egyetemeiben... Nem véletlenül idézi egy brosúra (a Rajna-vidéki németség római-latin tradícióira, keresztény hithűségére és nyitott európai szellemiségére utalóan) Karl Zuckmayer színművéből, Az ördög generáliságból Harras szavait, aki a Rajna-parti Nyugat kapcsán elmondja, hogy miként lelt itt honára a görög művészet szelleme, a kelta légionárius, a szökött kozák, a napóleoni katona, a holland hajós, egy magyar (így), egy pandúr, egy tiszt Ausztriából, a francia színész, a cseh muzsikus... A Bonnért szóló gondolatok tehát a nyilvánosság fórumát követelik a Rajnak-parti fővárosban, sőt azon túl is. E kérdésekre okkal odafigyelhet az idegen — hiszen korántsem mellékesek — eldöntésük viszont magukra a németekre tartozik. Ami viszont feltétlenül tanulságos: a szerepváltás közben maradandó értékekre figyelmeztetnek és ésszerű érvek alapján vitatkoznak. A megoldás keresése, vajúdás közben a Frankfurthoz, Hamburghoz vagy Kölnhöz képest metropolisznak aligha nevezhető Bonn éti a maga egyébként is mozgalmas életét. E hét végén például Weinfestet— mondjuk így: szüreti mulatságot — tartanak a hangulatos, romantikus Godesberg városrész színházterén, emellett a gyerekek is fesztivá- loznak, a bevételeket pedig jótékony célra (is) fordítják. Indiai, néger, thaiföldi, cigány és török nemzetiség színesíti a nyüzsgő utcaképet; a színházakban Brecht, és Csehov, Goethe és Dürrenmatt drabjai mennek; a „tematikus” kirakatok Van Goghot és AgaA szerepváltás egyik „főszereplője” a Hammerschmidt-villa, a köztársasági elnöki rezidencia Beethoven szülőháza the Christie-! idézik — ünnepük megejtően gazdag könyvanyaggal. Vendéglőkben bőven válogathat a betérő: a Countryról elnevezett „vadnyugati", a kínai specialitások avagy az „echte” német ízek, karaktere között. A magyar vendégnek egyik sem olcsó, de példásan hatalmas adagok kárpótolják. A régi város és a tradícióba diszkréten illeszkedő modern építészet együttléte, hangulata, célszerűsége pedig már önmagában is mutatja — legyen a szerepváltás bármilyen mértékű —: Bonnak méltósága van! Tröszt Tibor UTAZZON A PANORÁMÁVAL! Máriazell: október 6. Részvételi díj: 700 Ft. Törökország—Isztambul — forintért utazhat velünk! Utazás: az iroda saját luxusbuszával Indulás: szeptember 23., 30., október 7„ 14. (minden vasárnap). 5 nap félpanziós ellátással elhelyezés 2—3 ágyas zuhanyozós szobákban. Még mindig csak 5850 Ft. Panoráma Utazási Iroda 7622 Pécs, Szalay András u. 11. Telefon: 72-32-822 ................................................(¥3?) G ázszünet! Értesítjük tisztelt gázfogyasztóinkat, hogy szeptember 26-án (szerdán) 12—19 óráig gázszünetet tartunk az alábbi településeken: Bala- tonvilágos, Siófok-Kiliti városrész, Zamárdi, Szántód, Balatonföldvár, Kőröshegy, Balatonszárszó, Ba- latonszemes, Balatonőszöd. Kérjük, szíveskedjenek a fenti időpontban gázkészülékeiket zárva tartani! KÖGÁZ Somogy Megyei Üzemigazgatósága, Kaposvár. (149473) Vénasszonyok nyara H. Sándor már benyakalt egy ásónyomnyi bort a féltve őrzött hordójából pincéje ragaljának hűvösében, amikor észrevette: lopják szomszédja szőlőjét. Izi- ben bepattant 20 éves Wartburgjának volánja mögé és csikorgó gumikkal űzőbe vette a tolvajokat. Dimbek-dombok között zötyögős-sáros utakon üldözte őket, egészen Enying határáig. Ott lefülelte egy önkéntes rendőr — a nagybajuszt szemfüles, karszalagos ugyanis észrevette: hiányzik a bal hátsó gumi sárvédője. Szigorú tekintettel elkérte a papírjait, miközben a tolvajok kajánul integetve eltűntek a következő kanyarban. — Két éve történt — emlékezett vissza. Ugyanitt ültem, ahol most, a hűvösben, mert minden melegével jött nyakamra a vénasszonyok nyara. Igen, azokban a napokban vadászott Grósz Károly a ságvári erdőkben, amiatt emlékezem ilyen pontosan. Fél napon keresztül zarándokoltak hosszú, fekete állami személygépkocsik a különben ritkán használt úton. Idén egyébként legelőször a Torgyán úr jelentkezett be őz- bak-kilövésre, legalábbis azt beszélték a falusiak a kocsmában. Szóval most, hogy megváltozott (?) a világ, már bátrabban avatkozom közösnek vélt dolgainkba, még a kapott pofonok ellenére is. Hörpintett még egy pohár bort, harapott egy jóízűt a parasztkolbászból, falatnyi kenyeret tört hozzá, aztán így folytatta: — Persze azóta okosodtam is jóformán. Észrevettem ugyanis: nemcsak én szövegelek „forradalmian” de a tolvaj is, aki ellopta a szőlőt, s az azóta nyugdíjba vonult önkéntes rendőr is, aki engem fülelt Je mert ez volt a könnyebb... És így tett véleményem szerint sok százezer ember rossz-rosz- szabb élményének milliónyi szereplője. H. Sándor megtö- rölgette az asztalkendőben zsíros ujjait, szódát spriccelt az aranyló bor tetejére, s két böfögés között felnézett az égre. — No, megjött a vénasszonyok nyara — mondta. A magasban viharos erejű szél kergetett esőtől-duzzadó felhőket, mögöttem durván csapkodta a meg-meglóduló hűvös levegő a pince zsaluzott ablakát. Csodálkozva néztem az öregre: ugyan hol van a vénasszonyok nyara? — Nem az időjárásra gondolok fiam — szólt H. Sándor huncutul mosolyogva. Tudod, lehetsz te jó ember, aki egész életében az elesetteken segített vagy akár gonosz is, mindig mások kárának örülő: csak akkor vesznek észre, ha rosszul kötöd meg a nyakkendődet. Úgy látom, a legtöbben most úgy gondolják: a nagy hangerő, mások durva megsértése, lejáratása a legsimább út önnön karrierjükhöz. Nyakunkon vannak például a helyhatósági választások és láttam tegnap meg tegnapelőtt a televíziót is; épp a parlamentet mutatták a kamerával, ahol országgyűlési képviselők vitatkoztak. De hogyan? Mint miképp öreganyá- mék szoktak hangoskodni a fonóban serénykedés közben, az éneklés szünetében. H. Sándor elgondolkodva forgatta kezében a borospoharat, aztán így szólt: Szóval hidd el nekem fiam, eljött a vénasszonyok nyara. Czene Attila
