Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-20 / 126. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1990. szeptember 20., csütörtök Játékok szabadban —szobában Célba ejtés A földre — a lőlaphoz hasonlóan — öt koncentrikus kört rajzolunk. Átmérőjük: 30 cm, 60 cm, 90 cm, 120 cm és 150 cm. Az egyes részeket kívülről befelé kettesével, kettőtől tízig számozzuk. A játékosok a célkörtől mintegy nyolc-tíz méternyire felállnak és kislabdával dobnak, illetve inkább ejtenek a-körre. Mindenkin'ek tíz dobása" van, így a maximálisan elérhető találatszám 100. Az a gyerek győz, aki dobásaival a legmagasabb pontszámot éri el. A következő menetben ő lesz a bíró. Etetgetős Két gyerek egymással szemben leüt egy-egy székre. Mindketten kapnak egy kis pohár lekvárt és egy fánkot. Szemüket bekötjük. Sípszóra a szemben ülőknek minél hamarabb meg kell etetniük egymással a lekvárt és a fánkot. Amelyik hamarabb megeteti a másikat, az győz. Lekvár helyett tejföl is alkalmas az etetéshez. Jó tanács: legyen mosdó, szappan és törülköző a közelben. Csak fürdőruhában játsz- szuk! Tojásjáték — akadály- versenyhez A versenyző csapatok mindegyiktagjának 10-10 métert kell megtennie úgy, hogy kinyújtott karral egy fakanálon krumplit visz. Ez. nem eshet le a fakanálról. Fakanál helyett vehetünk leveseskanalat, ekkor a krumpli helyett főtt tojást, pingponglabdát használjunk. A versenypályát egyenletes, sima terepen jelöljük ki. Város-abc A versenyzőknek abc-sor- rendben városokat, községeket kell felírniuk. A feladat elvégzésére meghatározott idő (5-10 perc) álljon rendelkezésre. Egy- egy versenyző vagy csapat annyi pontot kap, ahány városnevet felírt. Ha az abc minden betűjével írtak magyar várost vagy községet, akkor többletmegoldást is elfogadhatunk. Nem fogadható el azonos kezdőbetűje de egynél több városnév akkor, ha van „lyukas” betű. Mese egy kicsi bárányról... • Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi bárány, amely legnagyobb gyönyörűségét a felhők nézésében lelte. Mindig a felhőket leste, amikora mezőn járt és arról ábrándozott, hogy valamikor ő is feljut majd az égi karámba. Egy szép tavaszi napon úgy elmaradt a nyájtól, hogy mire feleszmélt az égre bámulásból, teljesen egyedül állt a zöld hegyoldalban. Ijedten szaladgált összevissza, de hiába, nem tudott társaira akadni. Lefeküdt hát az egyik bokor tövébe és keservesen bégetett bánatában. Ahogy ott búsult, valami sárga, csillogó tárgyat pillantott meg nem messze a fűben. Egy kis réztrombita volt. A vadászok veszthették el, akik lógó nyelvű kutyaseregükkel gyakran elvágtattak a nyáj mellett. A kis bárány megpróbált belefújni a trombitába, de a trombita néma maradt. Ekkor egy harsogó kacaj csattant fel a kis bárány felett. — Végem van — nyöszörögte. A nagy, vörös farkas csakugyan ott állt már mellette és így szólt hozzá: — Nahát, valóban remekül mulattam, hogy egy ilyen buta kis bárány trombitálni akar? Haha!... Most már belátod, hogy jogosan eszlek meg — folytatta vidáman. — Az okos mindig legyőzi a butát: ez így van rendjén. Én ugyanis gyönyörűen, érzéssel tudok trombitálni, míg te arra sem vagy képes, hogy egy hangot kicsalj ebből a trombitából. Megcsattogtatta éles fogsorát. A kis bárány könnyezve bólintott. — Igaza van, farkas úr! Nem is ellenkezem egy szóval sem. Ha már meg kell halnom, mielőtt megenne, teljesítse utolsó kívánságomat. '— Kívánj, amit akarsz — mondta a farkas. — Azt szeretném, ha valamit játszana ezen a trombitán! — Teljesítem utolsó kérésedet. A trombita hangja egyre erősebben, egyre jobban zengett a hegyoldalban. Ezt meghallották a vadászkutyák, hiszen ez a trombitaszó őket hívta. A farkas csak akkor ordított fel rémülten, amikor egyszerre száz vadászkutya rontott a bundájának. A kis bárány boldog bégetés- sel szaladt el megmenekülésének színhelyéről. Hamarosan ráakadt a nyájra is, ahol a szülei és a többiek nagy örömmel üdvözölték. — Valóságos csoda, hogy megmenekültél. Bégesd el nekünk, hogy történt a dolog? A kis bárány fölényesen mosolygott. — Hogy történt? Hát úgy történt, hogy jött a farkas, de én belefújtam a trombitámba és hívtam a vadászkutyákat. A farkas könyörgött, hogy kegyelmezzek meg neki, de én irgalmatlan voltam. ■' Szarka Zoltán tanuló ELSŐSÖK — Nézd, de érdekes mesekönyv ez a tankönyv!... Forró kőzetek a földfelszínen Szégyen-e cserkésznek lenni? A tűzhányó a földkéreg olyan pontja, ahol a szilárd részek folytonossága megszakad, és a mélyből olvadt kőzetek és gázok jutnak a felszínre. Az olvadt kőzetek gáztartalma szélsőségesen változó lehet, s ez megszabja mind a kitörés módját és va kitölti a belsejüket. Sokszor még a gyenge közfalak is ellen tudnak állni a mozgó lávának. Az ember ezért próbálkozott a lávafolyások elterelésével. Az Etna 1669. évi kitörésekor a sűrű láva elérte Catania város falait, és azok mentén napokig a lezajlását, mind a kitörés „termékét”. Az olvadt kőzetet a magába zárt, oldott és buborékos gázzal együtt magmának — lávának — nevezzük. A magma a földkéreg 30—400 kilométer közötti mélységeiből származik. A híg láva jól követi a terep mélyedéseit, ágakra oszlik és újra egyesül, mint a víz. Az épületeket sok esetben nem dönti össze, de ajtón-ablakon befolyBetűdominó © ©® l©l l©ll)l © © © l®l ©lg) Ha a dominókockákat megfelelő sorrendbe rakjátok egymás mellé, egy magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a költő? (A helyes megoldás a 16. oldalon.) Képünkön: Lávatenger Hawai- ban tenger felé mozgott tovább. A fal azonban nem bírta ki a nyomást, átszakadt, és a város egy részét elöntötte a forró kőzet. Hawai szigeten a Mauna Loa és alacsonyabban fekvő mellékkrátere, a Kilauea rendszeresen nagy területeket pusztít el lávafolyásokkal, de az utóbbi időben az előrejelzés olyan jól működik, hogy időben sikerült mindenkit és minden mozdítható értéket elszállítani. Számpótlás írjátok be az ábra üres mezőibe az alábbi számokat úgy, hogy minden vízszintes és függőleges sor, valamint a két átló számainak ösz52szege 120-120 legyen! 4,16,34,46,64,76. (A megoldást ellenőrizhetitek a 16. oldalon.) Pár hónapja kaptam meg cserkészruhámat. Kíváncsi voltam rá, vajon mit szólnak az emberek? Első alkalommal, amikor felvettem, úgy megbámultak, mintha földönkívüli lennék. Néha egy-egy hangos nevetést vagy gúnyos megjegyzést kaptam. Azt gondoltam: majd elmúlik... De tévedtem! Társammal egyenruhában miséről ballagtunk hazafelé. A Kalinyin-lakótelepen biciklis gyerekek körbevettek minket, leköptek, majd visítozva a röhögéstől otthagytak bennünket. Földbe gyökerezett a lábunk. Öregek is megállítottak, beszélgettek a régi cserkészetről és érdeklődtek a mairól. Ez azért kellemesebb volt... Érdeklődtem, hogy társaim milyen tapasztalatokat szereztek? Sajnos hasonlókat. EgyiHát ti melyik galerihoz tartoztok? küket a Somogy Áruháznál megkergették. Több cserkészt kicsúfoltak, kigúnyoltak, kinevettek. Az idősebbek jobban elfogadnak bennünket, ők már jobban tudják, hogy kik vagyunk mi, cserkészek, és mit akarunk. A kaposvári vasútállomáson egy mozdonyvezető három társamat felengedte a mozdonyra. A könyvantikváríumban a cserkészek mindig szívesen látott vendégek. A bolt vezetője megengedi, hogy vásárlás nélkül is belelapozhassanak .a könyvekbe. A rossz élmények ellenére nem szégyenkezem, hogy cserkész vagyok. Remélem előbb-utóbb ezt azok is felismerik, akik eddig kinevettek, csúfoltak vagy megvertek minket. Thoma Csongor tanuló 10 n 40 70
