Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-20 / 126. szám

1990. szeptember 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Kétlépcsős demokrácia, avagy kit képvisel a vállalati tanács? A BB-nél csak a termék kiváló! (Folytatás az 1. oldalról) Az ő nevéhez fűződik a Marti­ni, a pezsgőgyártás felfuttatá­sa, betörés az amerikai piacra —ezek vitathatatlanul csakúgy, mint a BB imázs kialakítása. Nekünk, fiatal szakemberek­nek nagyon fontos volt, hogy soha nem volt kicsinyes, és soha nem volt elvakult kommu­nista. Számára a mércét mindig a tudás, s nem a pártállás jelen­tette. A külföldi tanulmányuta­kon nem az elvtársak vettek részt, hanem azok, akiknek erre a legnagyobb szükségük volt, s akik ezt legjobban tudták mun­kájukban kamatoztatni. A BB nem került padlóra, inkább az a gondunk, hogy nincs annyi bor, amennyit el tudnánk adni. A bel­föld változatlanul húzópiacot je­lent, de ismét nőtt az orosz megrendelés is. Pezsgőből pél­dául egymillió palackkal többet kellene gyártanunk, ha lenne hozzá elég alapanyagunk. A hosszú folyosón két kékkö­penyes takarítónő jön felénk, s szinte természetes, hogy meg­oszlik a véleményük: — Ő az egyetlen ember, aki segített rajtam — mondja a magasabb, idősebb hölgy, ám mielőtt belelkesedne, társa lein­ti’: — Túlságosan nyers a stílu­sa, szinte el sem fogadja a kö­szönésünket. Engem különö­sebben nem izgat a dolog, hi­szen akkor sem kérdeztek meg, amikor idehozták, és most sem, amikor leváltották. „Mintha valakit hátulról mellbe döftek volna” Kiss László, az első, aki a nevét is adja a véleményéhez: — Tíz éve együtt kezdtük a cégnél a vezérrel. Nekem olyan ez az egész akció, mintha vala­kit hátulról mellbe döftek volna. Nem értem, hogyan változha­tott meg ennyire a dolgozók vé­leménye december óta. Ha gond volt Mészáros Győző munkájával, emberi kapcsola­taival, akkor miért nem figyel­meztették? A pincében egyéb­ként majdnem mindenki a vezér pártján van. Nem látunk ugyan a kártyákba, de ha valamelyik helyettes puccsa volt ez az ak­ció, a pályázat elbírálásánál, az új vezérigazgató kijelölésénél ez úgyis kiderül. A kereskedelmi igazgató munkatársnője, Brüll Sándorrá kitörő örömmel fogad. „Nem kérdezték meg a dolgozókat” — Péntek óta várom magát: én írtam önöknek levelet. Tud­ja, hogy a kombinátnál aláírás- gyűjtés indult Mészáros Győző mellett? S azt is, hogy mennyire félnek még az emberek? Sokan aláírták a nevüket, azután — különböző megjegyzések, cél­zások hatására — kihúzták. Abban viszont egységesek va­gyunk, hogy a vállalati tanács tagjai nem kérdezték meg a dol­gozókat. A BB terve erre az évre 28 millió palack ital előállítása volt. Ebből meghatározó — 11 millió palack — az NDK piacra került volna, amely most összeomlani látszik: december végégig vár­hatóan csak 4 millió palack ke­rül Németország keleti részé­be, de a másik 7 millióra is. van már vevő. Itthon rendkívül népszerűek a kombinát termé­kei, s bővül a lengyel és a szov­jet exportlehetőség. Az eredményesség oldaláról tehát nem támadható Mészáros Győző, szakmai tudását pedig elsősorban a nyereség igazolja, amely 1989-ben 270 millió forint volt. Az emberi kapcsolatokban kereshető talán a felmentést kiváltó ok? — Nincs olyan vezető, akinek ne lenne komoly gondja, problé­mája a munkatársakkal való kontaktusban. Elfoglaltságai miatt valóban csak a közvetlen munkatársaimmal volt rendsze­res kapcsolatom. Korábban a parlamenti képviselőségem szintén akadályozott abban, hogy több időt töltsék a külön­böző munkahelyeken. Jogos a kollégák ezzel kapcsolatos ész­revétele, ám én úgy érzem: kirí­vó hibákat ezen a téren sem követtem el. Vezetőtársaim sa­ját munkaterületükön teljes jog­körrel dönthetnek bérről, szo­ciális kérdésekről, fejlesztésről. Ebben a rohanó világban az első számú vezető nem tudhat mindenről. Mészáros Győző nem elke­seredett ember. Egy hét telt el a vállalati tanács döntése óta és természetesen mindig csak ez foglalkoztatja. Nemcsak a saját jövője izgatja: a BB-é is. —Sem a cégnek, sem nekem nem használ a mostani felajzott állapot. Tudok az aláírásgyűj­tésről, a dolgozók hangulatáról. Tudom, hogy sokan szeretnék, ha ismét megpályáznám a ve­zérigazgatói állást. Nem isme­rem még a kiírást, nem tudom, megfelelek-e a pályázati köve­telményeknek. Egy dolog azon­ban most is talány számomra: miért nem szóltak, miért nem figyelmeztettek, ha elégedetle­nek voltak velem? Fáj ez a hangnélküliség, amely most nyolc nem formájában jutott a tudomásomra. Semmi nem jelezte a bizalmatlanságot A kör bezárult. Vagy még­sem? Dankó Józsefe közelmúltban megválasztott vállalati tanács elnöke. 43 éves kertészmér­nök, a lengyeltóti telep vezető­je. Már 17 éve a gazdaságban dolgozik. Azon a vállalati ta­nácsülésen választották meg elnöknek, amelyiken nem erő­sítették meg a vezérigazgatót. — Mészáros Győző kiváló szakember és igazi menedzser: az, hogy ma a kombinátban csúcstechnika van, az ő kon­cepciójának az eredménye. Nem elfogadható az az állítás, hogy nem volt kapcsolata a dol­gozókkal: akkor nem gyűjtené- nek aláírásokat mellette. A vállalati tanács titkos sza­vazással döntött. A szavazás előtt semmi sem jelezte, hogy a tanács tagjai bizalmatlanok Mészáros Győzővel szemben. Szervezeti szabályzatunk azt is tartalmazza, hogy ,,a vállalati tanács köteles tájékozódni az őt megválasztó dolgozók vélemé­nyéről”. Megkérdezem: a titkos­ság jegyében vállalja-e valaki azt, hogy nemmel szavazott? A felelősségről Lelkiismereti kérdés is az, hogy ilyen kérdésben felelős­séggel foglaljanak állást. A ve­zérigazgató személye rendkí­vül fontos, most mégis azt mon­dom: a munkára kell koncent­rálni. Nyugodt körülményekre van szükség. A gazdaság vala­mennyi dolgozójának érezni kell az anyagi és erkölcsi bizton­ságot, hiszen tart a szüret és a következő néhány hét megha­tározó lesz. A kedvezőtlen idő­járás, a piaci nehézségek elle­nére az idén is 80—100 millió forintos nyereségre számítunk. A BB körül minden hír szen­zációnak számít. Nekem úgy tűnt, mindenki szívesen lemon­dott volna erről. Süli Ferenc Boglárlellén képviselőt jelölt a horgászegyesület Az SZDSZ nem titkolódzik: dr. Kovács Miklós a polgármesterjelöltje 61 PÁLYÁZÓ TÍZ HELYRE A boglárlellei tanácsházán a pártok képviselői árgus sze­mekkel figyelik a választási bi­zottság hirdetményét. A párt­listán kuriózumnak számít, hogy az SZDSZ után második helyen a Balatonboglár és Vidé­ke Horgászegyesület is indított jelöltet. A sorrend egyébként így folytatódik: harmadik MSZP, negyedik Kisgazdák, ötödik Fidesz, hatodik Boglár- lelle és Vidéke Ipartestület; Kisosz helyi csoportja (közös lista), hetedik MDF, KDNP, (kö­zös lista). Erről egyébként itt is 9 képviselő jut a testületbe, míg az egyénileg indult 61 fő 10 helyre pályázik. A statisztikát böngészve kiderül, hogy 16 pártoktól független, 8 pedig a gyengébb nem képviselője. Ér­dekességnek számít, hogy az MSZP és SZDSZ közösen tá­mogat egy jelöltet, de a legna­gyobb koalíciót az MDF— KDNP hozta össze: 10 fővel, míg az ipartestület és a Kisosz hét jelöltet állított az egyéni vá­lasztókerületekben. A listákon is az MDF, KDNP „kettős” indít­ja a legtöbb jelöltet: 18 főt, az ipartestület és Kisosz 9, a Fi­desz 6, a FKgP, a horgászok és az MSZP egységesen öt, az SZDSZ pedig néay tagjától vár­ja, hogy képviselője lesz majd az önkormányzatban. Takács Ferenc, az SZDSZ ügyvivője nem titkolódzott: pártja dr. Ko­vács Miklóst látná szívesen a polgármesteri székben, aki a testület összetételétől teszi füg­gővé: vállalja-e hogy jelölteti magát. Süli Új tűzoltólaktanya épül Barcson. A 85 millió forintos beru­házást a barcsi ÉSZKV végzi el. A közművesített terüle­tet a helybeli tanács ingyen bocsátotta a tűzoltóság rendelke­zésére, ezért a város megkapta a régi lakta­nyaépületet és ráadá­sul még 1 millió forin­tot is átutaltak a hely­beli tanács számlájá­ra. Az űj tűzoltólakta­nyát ez év végére átadják rendeltetésé­nek. Gyertyás László felvétele A Kapos repülőosztály ötletére Megszületett a Corvin-alapítvány A repülőnap bevétele a segélyalapítványt gyarapítja „A pilóták vilaga egy külön világ”— hallottam; különösen az a katonai repülőké. Ezt a „külön világot”sem kerülhette el honvédsé­günk átszervezése. Éppen a Magyar Honvéd című lap legutóbbi, múlt heti számában olvastam: „Az úgynevezett„haderőreform” keretében eddig lezajlott hajózólétszám-csökkentés főleg a va­dászrepülőgépek vezetőit sújtotta. Úgy véljük, hogy ez elhamarko­dott, előrelátást nélkülöző intézkedés volt, melynek negatív követ­kezményeit repülőcsapataink csak később fogják erőteljesen ér­zékelni. ”A fenti sorokat két honvéd ezredes, dr. Kormos László és Kovács Lajos írta. Tanulmányunk teljes terjedelemben a Honvéd­ségi Szemle novemberi számában lesz megtalálható. Nemcsak a terjedelmes új­ságcikk késztetett bennünket arra, hogy beszélgetésre kérjük Gőgös Ottó ezredest, a Kapos repülőosztály parancsnokát, hanem az is, hogy ők elébe mentek az eseményeknek. Ja­vaslatukra megszületett a Cor- vin-alapítvány, s ehhez kapcso­lódva vasárnap éppen Taszá- ron tartják meg a legújabb ma­gyar katonai repülőnapot, ahol az eddig elzárt repülőteret is megnézheti a lakosság. — Ezredes úr, milyen céllal hozták létre a cégbíróságnál már bejegyzett Corvin-alapít- ványt? — A célunk az volt, hogy a magyar katonai repülők közös­ségét érintő jótékonysági alapot hozzunk létre a katonai repülés áldozatai, sérültjei, az egyéb szolgálati eredetű okból hátrá­nyos helyzetbe került hivatá­sos, sorállományú dolgozók (vagy közvetlen hozzátarto­zóik), továbbá a repülőkataszt­rófák, repülőbalesetek esetle­ges polgári áldozatainak, hoz­zátartozóinak a támogatására. Az alapítvány célja az is, hogy a magyar katonai repülők közös­ségét továbbfejleszthessük s hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolataink fejlesztéséhez is. Eddig ilyen közérdekű alapít­vány nem volt. Mondjuk, lezu­han egy repülőgép, a pilóta meghal; ott marad a feleség két gyerekkel. A család terheit, úgy gondoljuk, kötelessége a kö­zösségnek is átvennie. Vagy vegyünk egy másik példát: a fiatal pilóták 27—28 évesen — különböző okok miatt — leke­rülhetnek a repülőgépről. Újra­kezdésüket is szeretnénk tá­mogatni. Még visszamenőlege­sen is. —A Corvin-alapítvány csak a Kapos repülőosztályt érinti? — Nem, ezt országos alapít­ványnak szántuk. November elsejéig bármelyik katonai szerv csatlakozhat hozzá. Egyetlen feltételünk van: fizes­sék be az alaptőke tíz százalé­kát. — Eddig félmillió forinttal ren­delkeznek? — Eddig igen, de számítunk a szponzorokra, és újabb belé­pőkre is. Azt reméljük, hogy né­hány milliós alaptőkénk lesz. Segítőként máris jelentkezett 15 somogyi cég. Ugyanakkor jelentős bevételre számítunk a vasárnapi repülőnapon is. Egy felnőttjegy 50 forintba kerül, a gyerekek ingyen jöhetnek be. Reméljük, több tízezren lesz­nek itt. — Úgy tudom, hogy manap­ság nagy keletje van,,kiszupe- rált” szovjet repülőgépeknek. Nem gondoltak ezek eladásá­ra ? Néhány nyugati gyűjtő min­den bizonnyal sokat megadna égy-egy ilyen gépért. — Nekünk nincs ilyen jogunk, ilyen üzleteket csak a felettes szervek köthetnek. — Maradnak tehát az alapít­ványba belépők, a támogatók adományai és a rendezvények bevételei. Miért számítanak arra, hogy sokan lesznek vasár­nap Tasz áron? — A kecskeméti repülőnap sikere miatt, meg azért, mert igazi látványosságokat kíná­lunk. A Magyar Honvédségnél rendszeresített valamennyi lé­gijárművet láthatják majd az érdeklődők. Reggel 9 órakor Király Béla nyugalmazott vezér- ezredes, országgyűlési képvi­selő, a honvédelmi bizottság alelnöke nyitja meg a napot. Olyasmit mutatunk be, amit közelről még' nem láthatott a nagyközönség. Közelről is lát­hatják a gépeket, s beszélget­hetnek majd a pilótákkal is. — Ha jól tudom, akkor a Cor­vin-alapítvány létrehozása egy jeles évfordulóhoz is kapcsoló­dik. — Igen, a taszári repülőteret negyven évvel ezelőtt nyitották meg. Erről november 11-én emlékezünk meg. — Kérem, szóljon arról is, hogy milyen feladatokkal látták el önöket 40 évvel ezelőtt. — A taszári repülőtéren min­dig is elfogó gépek állomásoz­tak. Támadó gépeink soha sem voltak. Elsődleges rendelteté­sünk a szárazföldi csapatok támogatása volt. Az ország honvédségé a védelmi droktrí- na jegyében egy körkörös vé­delemre rendezkedett be, nem tételezünk fel ellenséget, - de légterünk biztonságát alapve­tően meg kell őriznünk minden­féle helyzetben. — Hallottunk már olyan eset­ről, hogy utasszállító gép is szállt le Taszáron. Valóban le­hetséges ilyesmi? — A kötelező segítségnyúj­tás esetében igen. Például műszermeghibásodás esetén kötelességünk az ilyen gépek segítése. A Malév gépei pél­dául, illetve az általa használt típusú, nagyságú gépek bizton­sággal érhetnek itt földet; erről egyébként a hozzáértők vasár­nap is meggyőződhetnek. — Ezredes úr, köszönjük a beszélgetést. Találkozzunk vasárnap, a repülőnapon. (Beszélgetésünk napján még nem gondoltuk, hogy a témá­hoz gyászkeretet ad a pápai tragédia.) Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents