Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-20 / 126. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 20., csütörtök Hétfő reggel volt. Siófokra igyekeztünk fotós kolléganőmmel. Késésben voltunk, ráléptem a gázra. Aztán, az igali benzinkút után gyanús jelekre lassítani kezdtem. Egy Dacia keresztben állt az úton. Kolléganőm automatikusan nyúlt a fényképezőgépe után. Baleset. Még nincs tumultus. Elsők között- értünk a helyszínre. Az árokparton idős néni fekszik. Ruhája felcsúszott, ősz haján vércseppek. Kopott, fekete táskája az úttestre repült. Hamar csődület támad. Mindkét oldalon állnak az autók. Egy nő hisztérikusan zokog. — A csattanásra futottam ki. Most jött el tőlem, nálam volt pénzt kérni. A Dacia utasa rohant a benzinkúthoz mentőkért telefonálni. A legközelebbi mentőállomás Kaposváron van. A vonal foglalt, tovább próbálkozik. Telnek a percek. Végre sikerül. Valaki elfutott a körzeti orvosért, Minden perc örökkévalóság. A Dacia vezetője halálsápadt. — Nem tehetek róla. A néni fel sem nézett, csak kiszaladt az egyik kertből. Féktávolságon belül volt, már nem tudtam megállni — motyogta. Az autó szélvédője betörve, oda verte be a fejét a néni. Félve nézek rá. A nagymamám lehetne. Lélegzik, talán nem olyan súlyos az állapota. Valaki egy takarót borít rá. — Szerencsétlen Deák néni — mondja az egyik szomszédja —, három éve a lányát temette el, azóta egyedül nevelte két unokáját. Mi lesz most velük? Már negyed óra telteit, sehol a mentő. Végre megérkezik a helyi rendőr. Rádión sürgeti a helyszínelőket. Mind több a környékbeli, bár a balesetet nem látták, arról beszélnek, hogy az autó vezetője gyorsan hajtott. — Mert itt ebben az egyenesben mindenki megnyomja a gázt — mondja valaki. — Ez a halálszakasz. Mindig itt történik a legtöbb baj. A falujelző tábla beljebb van, így akár nyolcvannal is lehet jönni, pedig a telkek miatt sok a gyalogos. Közben a gépkocsivezetőtől megtudom, hogy Tatáról jöttek és Kaposvárra igyekeztek egy üzleti tárgyalásra. A gépkocsi vezetője egy vállalat igazgatója, utasa pedig a jogtanácsos. Még sosem volt balesete. — Nem jöttem gyorsan, 10 méteren belül meg tudtam állni — mutat rá a féknyomokra.—A másik sávban egy furgon jött, ezért nem tudtam elkapni a kormányt. — Kezében remeg a cigaretta. Szirénázva megérkezik végre a mentő, huszonöt perc telt el a baleset óta. A néni még él. — Koponyaalapi törés valószínű — mondja az orvos. Az autó vezetője az arcát a tenyerébe temeti. — Ki mondja meg az unokáknak? — kérdezi valaki. A mentő elindul. Talán még nem késő. Megérkeznek a helyszínelők is. Minket is várnak, elgedélyt kérünk a távozásra. Reszkető kézzel nyúlok a kormányhoz. Többet nem sietek— fogadkozom. Hunyadkürti Ilona (Szerkesztőségünk érdeklődésére a megyei kórház intenzív osztályán elmondták, hogy Deák néni állapota változatlanul életveszélyes, a baleset óta eszméletlen állapotban van.) Egy baleset anatómiája Toliunkban a szerencse Kilencvenből ötöt, negyvenötből hatot. A lottózók közül ki ne ült volna úgy a képernyő elé, vagy hangosította volna fel rádióját, hogy ne érezze, most az egyszer övé kell legyen a szerencse? Izgatottan és reménykedve szorongatjuk a szelvényeket mintha Fortuna kezét fognánk. Rémlik, mintha már megálmodtuk volna, melyik az öt bűvös szám . Némelyik lottószelvény akár személyi adattár is lehetne: megjátsszuk születésünk évét, hónapját, napját, s vele a szerencseszámainkat. Többen „holtbiztos” szisztémákat dolgoznak ki, a „profik” a számítógépet is bevetik... Kaposváron, a Latinka téri lottózóban megtudom: utoljára 1985-ben volt nagyobb nyeremény: 5 millió forintot vihetett haza az OTP-től a szerencsés nyertes. Itt a nyitva tartást az igényekhez igazítják, akár délelőtt, akár délután dolgozik valalaki, meg tudja vásárolni a milliókkal kecsegtető papírokat. Többen vesznek lottót, mióta — ha nincs ötös találat — átviszik az összeget a következő hétre. Van, aki hetente 500— 1000 darabbal játszik! S hogy miért e nyerés utáni sóvárgás? Nyerni mindenki szeret. Néhányan ebből próbálnak megélni, másokat csak a játék vonz. „Egy tízest feláldozhatok és talán még szerencsém is lesz!”—gondoljuk magunkban de „természetesen” soha nem nyerünk. Vagy mégis? A szerencse legtöbbször váratlanul jön. (Legrosszabb esetben éppen akkor, amikor nem vettünk lottót...) A Honvéd utcai irodában idős bácsi ixelgeti szelvényeit, kezében a jobb időket látott toll meg-megremegd. Harminc éve játszik — tudom meg tőle — de csak egyszer volt nagyobb nyereménye: hármasa. Elvétve egy-egy kettes is akad. Vájná József bácsi — így hívják az idős embert — minden héten ugyanazokat a számokat szokta megjátszani. Most — kivételesen — öt szelvényt is megkockáztatott. Totózik is, mindig izgalommal várja a sorsolást és az eredményeket. Kertész Gábor középiskolás. Hogy miért szeret lottózni? Úgy véli, adva van egy lehetőség, 10—20 forintért, amit nem szabad elszalasztani. Alkalmi lottózóként magam sem tudtam ellenállni a csábításnak: vettem erre a hétre egy lottószelvényt. Ott ülök ma én is a tv előtt, és várom az öt nyertes számot sokezer társammal együtt. Lehet, hogy a jövő héten is megveszem az „e hetit”? -n*K. A MARCALI FÉSZEK ÁRUHÁZAT érdemes felkeresni! Ü Időt takarít meg, ha nálunk vásárol, g most mindent egy helyen g megtalálhat, amire otthona M felszereléséhez szüksége lehet: — híradástechnika — fürdőszoba-berendezés — háztartási gépek — vegyi áru — szerelvények — PETA barkács-shop m Készséggel állunk kedves vásárlóink ü rendelkezésére! Cím: Marcali, Sport u. 2. (mooo/a) Kőműveseket magas kereseti lehetőséggel veszünkföl marcali brigádunkba. I Jelentkezés: Marcali, Rákóczi u. 19. | j építkezésen, | I Németh József művezetőnél. <iosoi7) j k — ______ _ _ _________J Szőnyeg-, kárpittisztítás, szőnyegek, padlószőnyegek, ülőgarnitúrák, személygépkocsik, autóbuszok belső gépi tisztítását a helyszínen vállalom Kővári Géza szőnyegtisztító Marcali, Lenin u. 4/E. 8700 (136233) Nem a besurranok, hanem a tulajdonosok a gyanúsítottak ,, Gyarapodni” mentek, meztelenül távoztak Kezdjük a történetet a végén: a siófoki kórházba került két mezítelen, meggyötört férfiú, egy kaposvári és egy kutasi. A kórház természetesen a gyanús körülményekről értesítette a rendőrséget. Azt mondják, az élet néha olyant produkál, ami a legkiválóbb krimiíróknak is dicsőségére válna. Ami a SZOT-Lelle Klubban történt, az valami ilyesmi. Ami dr. Tamás Zsolt főhadnaggyal, a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának munkatársával készített interjúban szerepel, az az ügy rendőrségi szakaszában hangzott el. Kinek-kinek a bűnösségét és felelősségét a bíróság állapítja majd meg. — Június 23-ától a két férfi a leilei Vadvirág kempingben nyaralt, itt barátkoztak össze. Sűrűn jártak szórakozni a Napospart utcában levő SZOT- Lelle Klubba. Jól körülnéztek és elhatározták, hogy éjszaka megdézsmálják a szórakozóhely emeletén levő játékautomatákat mégpedig oly módon, hogy elrejtőznek az épületben és majd, ha egyedül maradnak, munkához látnak. Erre kitűnő alkalmat kínált, hogy a klub sörözője már éjfélkor bezár, ott tehát nincs forgalom, míg a felső rész három, óráig is fogad vendégeket. Úgy tervezték, hogy majd az emeletről lejönnek a néptelen sörözőbe és ott észrevétlenül meghúzódnak az asztalok alatt, aztan ha mindenki eltávozott, felmennek az automatákhoz. Súgott a törzsvendég Az egyik törzsvendég bizalmába férkőztek és megkérték, szerezzen kulcsot a játékautomatákhoz és a főnök irodájához, ahol ugyancsak nagyobb mennyiségű pénzt akartak felmarkolni. A törzsvendég meg is szerezte az iroda és az egyik használaton kívüli automatakulcsát, és egyúttal tájékoztatta az üzletvezetőket is arról, hogy mi készül. Az üzemeltetők elhatározták, hogy éjszakánként ellenőrzik a szórakozóhelyet. Ezt először augusztus 29-én éjjel három órakor kezdték meg. Az éjszakai körúton részt vett K. András, a klub igazgatója, M. Dénes a helyettese, Sz. Botond a játékautomatákat üzemeltető kft. egyik tagja. Két alkalmazottjuk, K. József és L István az ajtónál helyezkedett el, hogy megakadályozza az esetleges hívatlan vendégek menekülését. Hamarosan észrevették, hogy a söröző végében levő asztalok alatt két személy rejtőzködik. Előparancsolták őket, majd megfélemlítéssel azt követelték tőlük, vetkőzzenek mezítelenre és hasaljanak a padlóra. Ezután úgy „bilincselték” meg hátul a kezüket, hogy az erre a célra használt zsinórt a bokájukhoz kötötték. Sz. Botond fogta a biliárd dákót és annak végével, K. József pedig a beaseball-ütővel verni kezdte a két szerencsétlen hátát azért, hogy vallják be, kitől kapták a tippet, miként akarták elkövetni a bűncselekményt, hogyan akartak távozni. Kínpadon Mivel nem kaptak választ, még további egy órán át bántalmazták foglyaikat. Nem válogattak az eszközökben: égő szivarvégeket nyomtak testükhöz, végbélnyílásukhoz, ösz- szecsavart vizes törülközővel ütlegelték őket. Amikor ebbe beleuntak, mezítelenül kivezették őket a közeli parkba, és ruhájukat egybecsomagolva otthagyták őket. Ezután, mint akik jól végezték dolgukat, hazatértek. — A póruljárt két rejtőzködő elismerte, hogy valóban ki akarta fosztani a játékautomatákat — mondja a rendőrtiszt. — Cselekményük a jog szerint lopás előkészületének minősül. Mivel tervük végrehajtását elkezdeni sem tudtak, nem büntethetők. Az őket bántalmazok viszont veszélyt okozó testi sértéssel gyanúsíthatok. Az egyik sértettnek az elszenvedett ütlegelések következtében a lépe bevérzett, a másik különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés nyomait viseli. Mindemellett számlájukra írható a személyes szabadság megsértése. A siófoki kollégák értesülve a bűncselekményről, végigjárták a szórakozóhelyeket, hogy adatokat gyűjtsenek. A SZOT- Lelle Klubban is megfordultak, ám ott tagadták, hogy tudnának az esetről. Ezt tették legalábbis kezdetben, szeptember 3-án is, amikor már gyanúsítottként hallgatták ki őket. Sz. Botond, K. József és M. Dénes még ezután is néhány napig kitartott eredeti vallomása mellett, és csak később, társaikkal szembesítve törtek meg. Azóta, a lényeget tekintve beismerték a tettet, ám — lehet, hogy ez szubjektív vélemény—megbánást nemigen tapasztaltunk. — Önbíráskodásnak számít az, aminek elkövetésével gyanúsítják a klub vezetőit és alkalmazottait? — Önbíráskodásnak indult, ám ezen túllépett, mert súlyosabb bűncselekménnyé fajult. — Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a sértettek vagy fenyegetettek maguk akarják ,,rendezni a számlát". Mi ennek az oka? — A gyanúsítottakkal folytatott beszélgetésből azt szűrtem le, hogy a vendéglátásban dolgozók egyre idegesebbek és türelmetlenebbek. Ennek elsősorban az az oka, hogy tartanak a betörésektől, lopásoktól. A SZOT-Lelle Klubban is előfordult már néhány kísérlet. Efölött érzett dühükkel indokolták magatartásukat a gyanúsítottak. A sértettek is tagadtak — Szólhattak volna a rendőrségnek... — Igen. Ha ezt teszik, jutalmat is kaphattak volna, hiszen hozzásegítenek bennünket két betörő kézrekerítéséhez, esetleg más bűncselekmények felderítéséhez. így viszont a fosztogatni akarók sértettek lettek, az őket bántalmazok közül viszont három előzetes letartóztatásba került, két személyt pedig bűnsegédként vonnak felelősségre. — Miért derült fény viszonylag későn a bűncselekmény igazi okaira? — Ennek az a magyarázata, hogy a két bántalmazott fiatalember a siófoki kórházban az első meghallgatáskor leplezni akarta betörési szándékát, és félrevezette a rendőrséget. Azt állították, hogy rablótámadás áldozatai lettek, ismeretlen tettesek a parkban kifosztották őket, elvették ruháikat, pénzüket, ékszereiket. Hát bizony, innen elég bonyolult volt az út az igazság felderítéséhez. Szegedi Nándor P
