Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-19 / 125. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 19., szerda AZ UTOLSO TROMBITASZO? TÁBORZÁRÁS FONYÓDLIGETEN Gyakorlatok — szárazon és vízen Ottjártunkkor különféle sporttáborok, két kórus, táncegyüttes, családos üdülők, kresz-tá- bor, külföldiek és az SZDSZ egyik politikai fórumának résztvevői voltak Fonyódliget vendégei. Edzések — szolmizálva... Az északi szél fújt, az atlétikai pályán ügyködő diákok a pécsi főiskolai kórus énekére végezhették gyakorlataikat. A kiváló tréner, Lehel László és segítőtársai foglalkoztak itt 60—70 ifjú tehetséggel. A10—11 éves fiúját és lányokat az iskolai teszt- sorozatok alapján emelték ki tanáraik a többiek közül. Fo- nyódligeten sokoldalú képzést kaptak: naponta egy-egy sportág alapjaival ismerkedhettek meg. S ha rossz volt az ütem a hármasugrásnál, 10-szer, hússzor is nekifutottak a gyerekek, de senki sem mondta: — Tanár úr, én is inkább énekelnék. Dorogi István karnagy úr is kemény tempót diktált: a mun- kácsys kórust a balatonföldvári templomban várta több száz fős közönsége. Zene, zene, zene... Dübör- gött a diszkómuzsika esténként az altáborokban, s aki nem fáradt el az egésznapos munkában, fürdésben, az fölkereste a társalgókat. A két szájtáti újságírót is azonnal védnökség alá helyezték a szombathelyi pedagógus hölgyek: — Ti fogtok írni a táborról? Hallottunk rólatok! Mutassátok meg, hogy a parketten is olyan szédületes dolgokra vagytok képesek, mint a focipályán! ... és radikálisan Hamarosan feladtuk ezt is, mint néhány órával korábban győzelmi reményeinket. Rogyadozó léptekkel bandukoltunk a parancsnoki épülethez, hogy kissé megpihenjünk a fárasztó nap után. Ám ott is foglalt volt minden talpalatnyi hely. — Hogyan haladjunk tovább — kérdezték a jelen lévők—, ha útelágazáshoz érkezünk? Balra vagy jobbra menjünk, vagy már választási lehetőségünk sincs: sodor bennünket forgalom? Vajon egyirányú-e ez az utca, s akkor ide már szinte felesleges a kormány is? Azt hittük először, hogy az SZDSZ-es politikai fórumon vagyunk, azután kiderült: az ATI kaposvári szervezete intenzív gépjárművezetői tanfolyamának hallgatói konzultálnak ily késői időpontban is. A táborvezető legfőbb segítője a kaposvári tanítóképző főiskola leendő pedagógusainak egész hada: szakmai gyakorlatként ők vezetik az altáborokat. Krivarics Ildikó Nagyatádról, Kemény Ivett Zalalövőről érkezett. Szabadidejükben azt próbálgatták: miképp lehetne azzal a két fránya evezővel nemcsak körbe-körbe, hanem előre is hajtani a csónakot. Még verőfényben ragyogott a tó, amikor megpróbáltak kievickélni a kikötőből, s csillagok fénye szűrődött át a bárányfelhők puha paplanán, amikor a frissen beiskolázott nebuló fejlődéslélektani görbéjét elemezgetve fáradtan feladták kísérletüket, hogy akár négy méterrel is a Balaton közepe felé kerüljenek. A ladik—mint egy csökönyös ló vagy frissen beiskolázott nebuló — megmakacsolta magát. Feladták hát a reménytelen küzdelmet, s a hold gyenge fényénél a kikötőbe vonszolták a hajót. Könnyen ment — alig pár lépésnyire jutottak csak a mólótól. II Silentio Kimerültén roskadtak le a parton, s talán el is aludtak volna, ha pontosan tíz órakor nem hangzikföl minden táborok altatója, az II Silentio, és egy kedves lányhang nem hozza tudomásukra: „Este van, este van, csak a hold világot Nyugovóra tér már a ligeti tábor Legyen vége mára dalnak, kacagásnak Jó éjszakát kívánunk a tábor minden lakójának! Véget ért egy nap, befejeződött a szezon. Jövőre—veletek — ugyanitt? Czene Attila — Süli Ferenc Interjú Verebes Istvánnal Humor és politika Verebes István humorista a rádiókabaré műsorvezetőiéként szerzett magának igazi népszerűséget az országban. Aztán nem sokkal a rendszerváltás előtt egy meglehetősen keserűnek tetsző, értékelést követően megvált a konferanszié hálás szerepkörétől. — Mi állt a döntés hátterében?—kérdeztük az ismert személyiséget, aki a Narancs Klub első vendégeként járt Szek- szárdon. — Úgy gondolom, hogy magamtól kell félreállni, mert ellenkező esetben vagy félreállítanak mások, vagy a helyemen hagynak, s akkor az még rosszabb — válaszolt sokat- mondóan Verebes István. — Utáltam már a kibérelt helyemet; azt, hogy kockázatmentesen dolgozom, hogy nem vagyok versenyben. —A bérelt helyről nem az jut sok ember eszébe, hogy ön ezek szerint kollaboráns volt, azaz kiszolgálta a régi rendszert? —Abszolút nem tartom magam kollaboránsnak. Nekem az volt a dolgom, amit tettem. Ha én kiszolgáltam a régi rendszert, akkor az országban még tízmillió ember tette ugyanezt. A demokratikus ellenzékről pedig az a véleményem, hogy bár tisztességesen helytálltak, ám azért a falak nem voltak olyan nagyon erősek nálunk. Amíg Lengyel- országban, Romániában, a Szovjetunióban az amerikai újságírók eldugott helyeken, erdőkben találkoztak az ellenzékkel, addig Magyarországon a pártközpont adta meg a címüket, s a Gellért Szálló teraszán beszélgettek. — Mindez azonban nem szolgálhat mentségként... — Persze, hogy nem. Csakhogy aki elmegy egy tüntetésre bármelyik korban vagy rendszerben, az a következő alternatíva közül választhat: vagy csattan rajta a gumibot, vagy nem. Én miután nem szeretem, ha fejbevágnak, ma sem megyek tüntetni, mint ahogyan korábban sem voltam. Gyáva típus vagyok, de ezért szerintem nem lehet szemrehányást tenni. — Mikor érezte úgy Verebes István, hogy minden olyan szálat el kell vágnia, ami esetleg kapcsolódhat az előző rendszerhez? — Az utolsó csepp a pohárban a Carlos-ügy volt. Kiderült számomra, hogy hazugságra épült minden. Vezetőink a békéről beszéltek, elítélték a terrorizmust, s közben brigantik- nak adtak szállást. Attól kezdve ezt a berendezkedést felmenteni nem tudom. S igenis, aki a Carlost bújjtatta, azt a bíróság elé kell állítani. — A hatalomváltás köny- nyebbé tette a humorista sorsát? — Nem tartom magam csak humoristának, de ha ezt a műfajt gyakorlom, akkor az a dolgom, ami az elmúlt húsz évben. Tehát tükröt tartani a hatalom elé, függetlenül attól, hogy ezt pénzeljék! ha okosak. A Kádár-rezsim ebből a szempontból rendkívül okos volt, nem is beszélve Rákosiról. Rákosi úgy megfizette a színészeket, a művészeket, ahogyan az elmúlt száz évben senki. A kérdés az, hogy a művész mennyire hajlandó korrumpálódni. — A jelenlegi helyzetben nem áll fenn az a veszély, hogy a művészre nehezedő korábbi, pártállami nyomás többpólusúvá válik? — De igen. Azt hiszem, hogy aki művészként elkötelezi magát bármelyik pártmozgalom mellett, az megszűnik művésznek lenni. Ez vonatkozik az általam igen becsült, illetve kevésbé becsült kollégáimra. A művész ne politizáljon, hanem a politikából kiindulva moralizáljon! — Ez is egyfajta politizálás, nem? — Pontosabban: a politika a politikusok dolga, mert az egy szakma. A művész pedig adjon alkalmat a felismerésekre, hogy ezáltal az ember jobban megismerje önmagát. Ahogyan a Biblia a legkülönfélébb módon ad erkölcsi válaszokat a konfliktusok megoldására, úgy a művésznek is minden művével a saját bibliáját kell megírnia. Még akkor is, ha poénokat mond, ha szórakoztat. — Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy bizonyos függetlenség nélkül nehezen ‘megvalósítható. — Hiszen ez az új kor épp ezt adta a művésznek, hogy végre megőrizheti a függetlenségét! Eddig kettő közül lehetett választani, méghozzá az egyetértés, illetve az egyet nem értés közül. Most meg lehet mondtani, hogy én vagyok, s vagy egyetértenek velem, vagy nem. Senki nem kényszerít semmire egyetlen színészt vagy írót sem, csak a magas színvonalú alkotás a mérce. De hol vannak a remekművek? — S vajon hol van Verebes István, azaz hol helyezi el magát ebben a világban, amely Shakespeare szerint nem más, mint színház? — Tipikusan az a személy vagyok, aki kívül áll a partvonalon, s elmondja a véleményét arról, ami bent történik. Ez kényelmes álláspontnak tűnik, csakhogy akik belül vannak, gólt is lőhetnek, s felállhatnak a dobogóra. Engem nem érdekel a dobogó. Én nem a Hamlet vagyok, hanem Horatio, aki kíséri, de egyúttal sajnálja is a dán királyfit és a történetét. Szeri Árpád Értesítjük T. kiskereskedelmi A Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat és magánkiskereskedö partnereinket, hogy a Somogy megyei kirendeltségünk fölvesz —j árműalkatrész-raktárában keszthelyi és hévizi munkahelyeire szeptember 14-töl október 1-jéig, — ács-állványozókat — vasraktárában — kőműveseket szeptember 17-töl október 1-jéig, — festőket — műszaki raktárában — hideg- és melegburkolókat szeptember 21-töl október 1-jéig — tetőfedőket — bádogosokat vagyonmegállapító leltárt — kubikosokat Kereseti lehetőség: szakmunkásoknak tartunk kubikosoknak 10—15 ezer Ft/hó, A leltár idején az árukiadás szünetel, leltár 8—10 ezer Ft/hó. Igény esetén a vállalat szállást és étkezést, továbbá a munkahely 30 km-es körzetében utáni teljesítésre azonban megrendeléseket ezen időszakban is fölveszünk. személyszállítást biztosít kedvezményesen. Jelentkezés: KERESKEDELMI VÁLLALAT (111868) Keszthely, Bondor u. 5., fő-építésvezetőség 1 ___________________________________________(17847t) 1 Emberközpontú önkormányzatot! Szavazzon a szocialisták jelöltjeire! Tisztelt kaposvári Választópolgár! A szeptember 30-i választáson Ön két szavazólapot kap. Az egyikkel saját választókerületének jelöltjére, a másikkal a pártlistára szavazhat. (Választókerületének számát a kopogtatócéduláján megtalálja!) Kérjük a bizalmát: szavazzon a szocialistákra! Egyéni jelöltjeink Kaposváron: 6. sz. választókerület: Sárosi Zsolt, 36 éves 8. sz. választókerület: dr. Lamperth Mónika, 33 éves 9. sz. választókerület: Szőnyi Lajos, 55 éves 11. sz. választókerület: dr. Orosz László, 45 éves 12. sz. választókerület: Paksi Lajos, 45 éves: 13. sz. választókerület: Horváth Attila, 39 éves 16. sz. vk. (Toponár): Elbert Imre, 43 éves MSZP Kaposvári Szervezete Kaposvári listánk: a 3-as lista! dr. Lamperth Mónika jogász Berkics János újságíró dr. Orosz László közgazdász Fekete-Páris Lajos mérnök Kiss Zoltán tanár dr. Bérezi Antal orvos Szabó János szociális munkás Molnár György közgazdász dr. Várfalvi István közgazdász (Fizetett politikai hirdetés) (108006)
