Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-18 / 124. szám
1990. szeptember 18., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 MÉG NEM TUDNI, KI FIZETI Jön a munkanélküliségi adó? Nyugat-Európában a legnagyobb szervezettel a munka- nélküliséggel foglalkozó hivatalok rendelkeznek. Ezek teljesen elkülönülnek az állami társadalombiztosítási rendszertől, s általában alkalmazottaik száma is meghaladja az előbbinek a létszámát. Ez a biztosítási forma mindenhol kötelező, a munkanélküli-járulék befizetése azonban a legkülönbözőbb variációk szerint történhet: fizetheti a munkáltató, az alkalmazott vagy mindkettő megosztva. Az alapelv — s ez a közös bennük —, hogy a befolyt pénzösz- szeget elülönített alapba gyűjtik, a felhasználásáról háromoldalú bizottság dönt: a munkáltatók, a munkavállalók és az állam megbízottai. Az alaphoz a kormány, a költségvetés nem nyúlhat. Nemcsak gazdasági kérdés A magyar gazdaságnak a közeljövőben tömeges munka- nélküliséggel kell szembenéznie. Ennek mértékére vannak borúlátó és még borúlátóbb becslések. Akadnak, akik még azt sem tartják kizártnak, hogy a hazai munkanélküliség megközelítheti a Franco-rezsim utáni nagy privatizációs hullám 16 százalékos mértékét. Spanyol- országnak annak idején — gondjait enyhítendő — a Közös Piac jelentős pénzbeni segítséget nyújtott (az átképzési központok fenntartási költségeinek egy részét még ma is ők fizetik). Magyarország nem számíthat ilyen nagymérvű támogatásra. Magunknak kell megoldanunk ezt a problémát, ami — mint dr. Munkácsy Ferenccel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével folytatott beszélgetésünkből kiderült — nem egyszerűen gazdasági kérdés. — Nemrég felröppent a hír, miszerint a Munkaügyi Minisztériumban tervezet készül a munkanélküliség anyagi hátrányainak biztosítási elvű kompenzálására. Milyen kérdéseket mérlegeltek ennek kidolgozásakor? — Az állami költségvetésben eddig is létezett a munkanélküliség hátrányainak enyhítésére elkülönített alap. Ez 1990-ben 5,5 milliárd forintot tesz ki. Az idei az első év, amikor valóságos munkanélküliséggel kell szembenéznünk. Ennek tudható be, hogy az erre a célra betervezett idei források fél év alatt kimerültek. — Hogyan kerülhető el, hogy a tömegessé váló munkanélküliség társadalmi konfliktusokhoz vezessen? — A munkanélküliség természetszerűen magában hordozza a társadalmi elégedetlenséget. A terheken, az elégedetlenségen csak enyhíteni lehet, és kell is. Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést, két lehetőség van: az aktív és a passzív problémakezelés. Az aktív kezelés a munkahelyteremtést, az átképzést stb. jelenti, tehát az állam törekszik a munkanélküliség csökkentésére, illetve megelőzésére. A passzív kezelés segélyek fizetését jelenti és a reményt, hogy a magánszféra képes lesz előbb-utóbb felszívni a munkaerő-fölösleget. A két verzió között — amelyek természetesen át is fedhetik egymást, például munkahelyteremtő magánberuházások adókedvez- nénye révén — az anyagi lehetőségek döntenek. Vagyis esetünkben, ha nem teremtünk többletforrást, marad a passzív megoldás. — Milyen pénzügyi következményei vannak ennek a megoldásnak? — A munkanélküli-segély, a hozzá kapcsolódó közterhekkel, alig-alig marad el egy aktív kereső fizetésétől. (Igaz, van egy „apró” különbség: a munkanélküliek — általában önhibájukon kívül — nem termelnek jövedelmet.) A kevésbé költséges megoldások esetén jövőre 25—30 milliárd forintra lenne szükség erre a célra. Meddig engedik a „gyeplőt”? — Hogyan prognosztizálja ön a várható munkanélküliséget? — Pontos adatokat nem tudok mondani. A munkanélküliek aránya az év végére elérheti a két százalékot, de bizonyos vagyok abban, hogy jövőre ez a szám megduplázódik. A kérdés vizsgálatakor azonban nemcsak a gazdasági szempontokat kell figyelembe vennünk. — Kifejtené ezt bővebben? — A társadalom tűrőképessége korlátok közé szorítja a munkanélküliséget. A politikának tudnia kell, hogy meddig „engedheti a gyeplőt”, amit persze sokféleképpen lehet fogni. Elképzelhető például, hogy a versenytárgyalásokon csak az nyerheti el az üzleteket, aki megőrzi a munkahelyeket. De az sem elképzelhetetlen, hogy a kormány a politikai stabilitás fenntartása érdekében kompromisszumokra kényszerül... Ma Magyarországon 20— 30 százalékosra tehető a vállalatokon belüli túlfoglalkoztatottság. Jó példa erre, hogy a pécsi uránbánya iránt érdeklődő ír vállalat szakemberei első sétájuk után kijelentették: a jelenlegi létszámot legalább a felére kell csökkenteni. Ha egyszerre sok ember kerül az utcára, annak beláthatatlan következményei lehetnek. — Az első félévben hazánkban csökkent az ipari termelés, a munkanélküliség pedig még gyorsabban nőtt. Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy a termelés- (növekedés) egyik fontos tényezőjét mind alacsonyabb szinten használjuk ki? — Ma már az ember és a gép nem egyszerűen és nem azonnal konvertálható termelési tényezők. Egykor lapáttal építettek autópályát, ez ma már nem megy. Piacgazdasági normák — Az említett 25—30 milliárd forint munkanélküli-segély előteremtéséhez javasolták a 43 százalékos társadalombiztosítási és a tízszázalékos nyugdíj- járulékon felüli négyszázalékos plusz elvonást, azaz a munkanélküliségi adó bevezetését. — Ez még csak tervezet, amelynek lehet, hogy minden sorát átírják az egyeztető tárgyalásokon. Az, hogy ezt ki fizeti — a munkáltató-e vagy az alkalmazott, esetleg a költségvetés, továbbá hogy megosztják- e a terheket, s ha igen, milyen arányban —, még nem dőlt el. Egyetlen dolog biztos: a piac- gazdaságokban kialakult normák szerint kívánjuk kezelni a munkanélküliséget, amihez sok pénz kell, méghozzá minél gyorsabban. H. A. A Kecel-hegyen épül meg a nyugdíjasház A DÖNTÉS AZ ÖNKORMÁNYZATRA VÁR? Már csak néhány „lépés” választja el Moldovánné Zalavári Annát szép terve megvalósításától. A legtöbb akadály elhárult, így megvan a remény arra, hogy fölépüljön Kaposvár első nyugdíjasháza vagy panziója. Annak idejen lapunkban beszámoltunk róla, hogy a 18 évig a Kapos Volán Toursnál dolgozó asszony és a Kaposker igazgatóhelyetteseként nyugdíjba vonult férje, Moldován Károly most minden idejét, energiáját e szép elképzelés megvalósítására összpontosítja. A közösen megálmodott nyugdíjasházban külön apartmanok lesznek, hogy mindenki önállónak érezhesse magát a közösségben is. Az egy- és kétszemélyes apartmanokban házaspárok, esetleg testvérek is kényelmesen élhetnek. A negyvenszemélyes panzióban közösségi célokat szolgál majd az étterem, a társalgó, az egészségügyi blokk. A házaspár nagyon örült annak: a városi tanács vezetői felkarolták elképzelésüket, hogy a panzió zöldövezetben, a varos közelében álljon, ahonnan az idős emberek könnyen eljuthatnak bárhová. Sok fejtörés után a Kecel-hegyi általános iskola melletti telket jelölték ki arra a célra, hogy a házaspár fölépíttethesse az öregek kényelmes otthonát. Moldovánné Zalavári Anna sokat talpal azért, hogy minél előbb kész legyen a panzió. Geodétával fölmérette a területet, már talált tervezőt, sőt a vázlatok is megtekinthetők az épületről. Most várják azoknak az ajánlatát, akik vállalkoznának a nyugdíjaspanzió fölépítésére. A kaposvári házaspár szerint a 8600 négyzetméteres Kecel-hegyi telek ideális környezetnek látszik, hogy a panzióba jelentkező idős emberek szépen, békességben élhessék le utolsó éveiket. Most már csak az úgynevezett telekmegosztás van hátra, valamint az, hogy a városi tanács V. B. egyetértsen e terület ilyen felhasználásával. Legutóbb a városi tanács elnöke is azzal bíztatta Moldováné Zalavári Annát: ha lesz rá lehetőség, akkor még a testület elé viszik döntésre az ügyet. Sajnos, az idő már nagyon kevés, így elképzelhető, hogy ez a majd megalakuló önkormányzatra vár, az teszi föl majd az i-re a pontot. Az ügy fontosságában bízó asszony már tárgyalt az MDF, az SZDSZ, a Fidesz helyi szervezeteinek vezetőivel, aztán Kaposvár képviselőjével. Ők szintén megígérték, hogy támogatják a megvalósításban. Ismerve a kaposvári pártok választási programját, amely az időskorúak helyzetének javítását is tartalmazza, egész biztos, hogy nem lesz akadálya a nyugdíjaspanzió mielőbbi megépítésének. (Lajos) Hétfőn 13 órakor a Vektor Kft. és a Magyar Szocialista Párt közös akciójában a kaposvári MSZMP-iro- da tanácskozóhelyiségében bolt nyílott. 20—30—40 százalékos árengedménnyel kaphatók itt élelmiszerek és vegyi cikkek. A nem várt érdeklődés miatt folyamatossá szeretnék tenni az árusítást. Terveznek ruha- és játékvásárlási akciókat is.Az üzlet minden nap 13—18 óráig tart nyitva, kivéve a mai napot, mert a nem várt nagy érdeklődés miatt a bolt minden árukészlete elfogyott. VISSZAVONT MILLIÓK Nem kedveztek a körülmények Csurgón A megyei tanács végrehajtó bizottsága jelentős összeggel támogatta a különféle fejlesztéseket az úgynevezett elmaradott térségekben. Megvizsgálták, hogyan teljsítették az érdekeltek a vállalt kötelezettségeket. Megállapították, hogy az 53 szerződés közül 40-nek a megvalósítása az eredeti céloknak megfelelően halad. Négy helyen előreláthatólag késve teljesítik a feladatot, négy esetben a fejlesztés újabb szakaszának megkezdéséig felfüggesztik a támogatást. Ot fejlesztés azonban a jelek szerint részben vagy egészen meghiúsul. Ezektől a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvonta a támogatást — közel 20 millió forintot —, és a pénz visz- szafizettetése mellett döntött. Csurgón meghiúsult négy nyilvános telefonállomás telepítése, egy kft. létrehozása és a költségvetési üzem bővítése. Az okokról Gál Endre, városi tanácselnököt kérdeztük. — Csurgón az említett három eset mindössze 20 százaléka annak a fejlesztési programnak, amelyhez pályázat útján támogatást kértünk. Mi ezt a folyamatot sikeresnek tartjuk — mondta a tanácselnök —, hiszen ennek keretében valósult meg többek között a tésztaüzem, a gabonaforgalmi telep (150 millió forintos beruházás), a szakmunkásképző műszaki állomása, a Dél-somogyi Á. G. sertéstelepének korszerűsítése, a tekercselőüzem, vízhálózat-fejlesztés és más egyéb. Az említett három esetben nem rajtunk múlott a fejlesztés elmaradása. A Moscatiello Mario által kezdeményezett kft. azért nem jött létre, mert Mario úr időközben elhunyt. Felesége nem vállalta a terv megvalósítását. Ehhez hozzátenném: tudomásom szerint az özvegy a magánkereskedésről nem mondott le, és a megyei tanács — az elmaradt térségi pályázatokra vonatkozó előírások szerint—lehetőséget ad 300 ezer forint igénybevételére. Ezt természetesen új szerződésben kell majd rögzíteni. A négy telefonállomás telepítéséhez nem kaptunk kellő támogatást a postától, ma sem tudom megmondani miért. Ma már, sajnos, hiába is lépnénk, mert a nyilvános állomásokra szánt saját pénzt időközben más helyi célokra fordítottuk. A költségvetési üzemről pedig azt tudom mondani, hogy — mivel veszteséges volt—jogutód nélkül felszámoltuk. — Hogyan kapja vissza a pénzét a megyei tanács ? — A nyilvános telefonállomásra fel sem vettük a 400 ezer forintot, így nincs mit visszafizetni. A Moscatiello-féle kft. törekvéseit a magunk eszközeivel támogattuk, de a pénzügyeibe nem folytunk bele, így hát a 900 ezer forint visszafizetéséről az özvegynek, illetve üzlettársának kell gondoskodni. A költségvetési üzem a kapott pénzt befektette időközben. Tudomásom szerint gépsort vásárolt és csarnokot építtetett belőle. Amikor kiderült, hogy jogutód nélkül számoljuk fel, így ugyanis adósságai nem terhelik a tanácsot; a város lakossága, intézményei nem szenvedik meg rossz működésének következményit. A pénz nem veszett el, mert a költségvetési üzem vagyonának erejéig felelős hitelezőivel szemben. Miután az üzemet eladtuk, összehívjuk a hitelezőket, és a kapott pénzből kifizetjük őket. Az elidegenítést már meghirdettük, és várjuk a vevőket. Annak adjuk, aki a legtöbbet ígéri. (Szegedi) A Fidesz zöldségbódéja Narancsot a választóknak, almát az öregeknek (Folytatás az 1. oldalról) Balázs Árpád, városi listájuk vezetője legégetőbb, közös gondjaikat foglalta rímekbe: Hej, ha... Nemcsak rendőr lenne, de rend is! A városnak nemcsak rendezési terve, de Tervezett rendje is lenne! Az eladó telkeket nemcsak az Alföldön s Berlinben hirdetnék! Nem onnét tudnánk, hogy mi épül, Hogy már ép készül! Az iskolában nemcsak gyerek, de Terem is sok lenne! Nemcsak környezetvédelmünk, de Védett környezetünk is lenne! Nem gödörben betonszürkülne, Hanem parkokban fű zöldülne! Mások szennyvize nem nekünk bűzlene! A belvárosban nem autók állnának, Hanem emberek járnának! Szabó Gyula és Lajos („csupán” név- és elvrokonok) hoztak magukkal egy levelet is, amelyet szervezetünk hölgytagjai írtak. Idézünk ebből: „Arragondoltunk, hogy akadnak olyanok (nem is kevesen), akik szeretik, illetve csak szeretnék a gyümöcsöt, de nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy meg is tudnák venni. Elsősorban öregekről van szó, olyan kisnyugdíjasokról, akik 3—4 ezer forintból tengődnek. Nekik szedtünk gyümölcsöt. A siófoki öregek napközi otthonát, a zamárdi nevelőotthont, és kb. száz magánlakást látogattunk meg. Az állami gazdaság részére 12,5 mázsa hullott gyümölcsöt kellett összegyűjtenünk, hogy az öregek részére kétmázsányit szedhessünk a fákról.” „Bár másoktól sok segítségre nem számíthatunk — írják a levélben — (elég ha csak arra gondolunk, hogy az egyik boltban a több ezer papírzacskóból sem adtak 50 darabot, hogy szépen be tudjuk csomagolni ajándékunkat), örültünk annak a néhány őszinte köszönetnek, pár örömteli mosolynak, egykét könnycseppnek, ami a jutalmunk volt.” így is lehet politizálni. (Czene)
