Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-11 / 118. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 11., kedd KÁDÁR JÁNOST IS BECSAPTÁK Aranyat ér a j ó munkások szakértelme AMERIKAI PROFESSZOR MELÓSNAK ÁLLT Sokan állítják, hogy a magyar munkás tudása, szakértelme a határainkon kívül is aranyat ér. S akik erről véleményt monda­nak, azok jól tájékozott külföldi szakemberek. Pontos magya­rázattal is szolgálnak, amikor rájuk kérdeznek: miért nem mutatkozik ez meg egy-egy gyár, iparág eredményeiben? Nincs szó semmiféle különös titokról, a válasz mindig ugyan­az: nem egyformák itthon és a Dunától nyugatra a jó munká­hoz szükséges föltételek. Ennek a „tételnek" a megala­pozásában nagy érdeme van Michael Burraway amerikai szociológusnak, aki két alka­lommal dolgozott fizikai mun­kásként Magyarországon. Má­sodszor 1985 és 1988 között tizenkét hónapot töltött el a Le­nin Kohászati Művek miskolci— diósgyőri acélöntőjében. Előtte volt már munkás Zambiában, Amerikában, most pedig éppen a Szovjetunióba készül, több mint valószínű, hogy az ukraj­nai területre. Az alapos tanul­mányait ugyanis nem tudja el­képzelni úgynevezett résztvevő megfigyelői fölmérés nélkül. Nagy érdemet szerzett Lukács János szociológus abban, hogy minden gyanakvást, nehézsé­get elhárítva sikerült az ameri­kai professzort annak idején bejuttatnia az acélöntődébe az olvasztárok mellé. A kettőjük tapasztalataiból — Lukács a vezetői szinten figyelte a dönté­si mechanizmust — álltak össze a későbbi kitűnő tanul­mányok, amelyek először nagy vihart kavartak. Kor és kórkép Az a dokumentumösszeállí­tás, amely ,,Melós voltam Ma- gyaroroszágon" címmel hang­zott el a rádióban, pontos kór­ós kórképet adott a megszólaló munkásoknak, a két szocioló­gusnak — Michael Burraway, Lukács János — köszönhe­tően. Keserű az ember szájíze, amikor azon mosolyog, hogy az amerikai professzor munkás­ként együtt mosta ultrásvízzel az oszlopokat, takarított és fes­tett egy-egy vezetői látogatás előtt. Olyannyira belejött a do­logba, hogy az elrendelt takarí­tás mennyiségéből kitotózta: most csak egy „kisminiszter jön”. Az egyik munkás őszintén elmondta, hogy az egyik vezető még a hozzájuk látogató Kádár Jánost is becsapta, amikor a csupán szoktatásból beállított számítógépről azt állította, hogy az mindent korrigál, ha a munkások tévednek. Ugyanak­kor a valóságban erről szó sem volt, hiszen a számítógép ada­tait legföljebb az esetek negy­ven százalékában lehetett fi­gyelembe venni, mert az ösz- szes többi esetben a lehetsé­ges határokon kívül volt, a nyersanyagok minősége. így aztán a munkások egyszerűen az érzékeikre, a tapasztalataik­ra hagyatkozva döntötték el a keverési arányokat. Lukács János szociológus az amerikai tapasztalatai alapján, valamint az LKM-ben járt oszt­rák szakember véleményét is­merve mondta el ebben a kitűnő rádióműsorban, hogy az acél­öntődéi munkások sokkal ta­pasztaltabbak, sokkal nagyobb az elméleti és a gyakorlati tudá­suk, mint a kintieknek. Éppen a magyarországi körülmények miatt kénytelenek megtanulni a szakma csínját-bínját, s minden helyzetben alkalmazkodni a bizonytalan föltételekhez. Lu­kács János a 7. legnagyobb acélgyárban azt látta, hogy ott se igyekeztek az emberek job­ban, csak a körülmények voltak mások. Michael Burraway ért­hetően megdöbbent azon, hogy Magyarországon sokkal na­gyobb mértékű a teljesítmény­bérezés, mint nyugaton — mégpedig indokolatlanul. A tel- jetítést akkor is megkövetelik, amikor nincsenek meg hozzá a föltételek — például rossz mi­nőségű alapanyag érkezett stb. —, s így nemegyszer csalások is előfordultak, nagy károk de­rültek ki jóval később, például a hengerműben. Látszatösztönzés — álmunka A professzor többször szóvá tette magyar szociológus társá­val együtt, hogy nincs igazi ösz­tönzés, hiszen a prémiummeg­vonás alkalmazása egyenlő a megfélemlítéssel. így sok volt a manipulálás, a trükközés, s bi­zony a felelősöket nem mindig találták meg. Ugyanakkor az üzemből meghamisított infor­mációk áramlottak „fölfelé"! Nem csoda, hogy a két szo­ciológus tanulmánya nagy bot­rányt okozott az igazi okok őszinte feltárásával. Pedig az első írásukban még finomítot­tak is a tapasztalataikon. Az akkori kor receptje szerint a ve­zérigazgató raportra rendelte a „nyilatkozókat”, s arra vette rá, mondják, hogy mindennek ép­pen az ellenkezője az igaz. Ezek a vezetők persze ma már nincsenek az LKM-ben, a mun­kások azonban most sem bo­csátják meg nekik, hogy nem a változtatás szükségességét olvasták ki a szociológusok je­lentéséből. Az egyik munkás — vele sokat beszélgetett Michael Burraway, aki jól tud magyarul — a nyugati szakszervezetek igazi tevékenységének megis­merése után jött rá, milyen hiá­bavaló az erőlködése a vállalati szakszervezeti bizottságban, s azóta munkástanácsot alakí­tott, sőt, ő az elnöke. Késik a változás Azt hiszem, hogy ma is elkel­ne Michael Burraway amerikai professzor magyarországi munkavállalása, mert az igazi változások még mindig nem ta­pasztalhatók a gyárakban. Már­pedig, amint ő megállapította: óriási energiák, óriási lehetősé­gek vannak a magyar munká­sok szakértelmében. Ha ez a rádióműsor ilyen értelmű vissz­hangot kelt a közvéleményben, az elsősorban Erdélyi István ri­porternek és Nyakas Szilárd szerkesztőnek köszönhető. Lajos Géza Szent-Györgyi Albert özvegye Bujákon Megtalálni az utat a boldoguláshoz Gyöngy­kroki és lambada Margit téri nap Kaposváron Az SMK szabadidőklubja az idén is megrendezte a Margit téri napokat. Vasárnap délelőtt az egésznapos prog­ramra összetoborozta a kör­nyék diákjait. A főút mellett felvert sátrasok láttán még az átutazók is megálltak, hogy a népi iparművészek portékái­ból egy-egy darabot válasz- szanak. A kisebbek körében szabadidőklubban rendezett miniállatkert volt a leg­népszerűbb. Hoffmann János barcsi kisállattenyésztő a madarakon kívül hozott ék­szerteknőst, tengerimalacot és egy boát is. Akit leginkább a divat érdekelt, nos, az sem jött hiába, ugyanis a Blanche gruk szabadidőruháit két manöken mutatta be. Akinek kedve szottyant némi agytornára, az kezébe foghatta a tollat, hogy tesztla­pokon a mese- és élővilággal, illetve Somogyország ter­mészeti kincseivel foglalkozó kérdésekre válaszoljon. Meg­érte, hiszen értékes díj ütötte a nyertes markát. Csakúgy, mint azon a lassúsági kerek- párversenyen, ahol mindösz- sze 3 méter volt a táv, s az győzött, aki a leghosszabbb ideig tudott kétkerekűjén ma­radni. Volt gördeszka- és hu- lahoppkarika-versengés, és a lambada szerelmesei is felvil­lanthatták tehetségüket. Itt fűzte gyöngyeit Szabó Gyulá- né is. A Margit téri nap teltházas diszkóval ért véget. Külsőre csinos, fiatalos, jól öltözött, de nem hivalkodó. Bel­sőre kedves, intelligens, köz­vetlen. Ilyen benyomást tett rám Maria Szent-Györgyi — Szent- Györgyi Albert professzor özve­gye —, amikor bujáki kiállításá­nak megnyitóján találkoztunk. A protokolláris program lélegzet­vételnyi szünetében készsége­sen válaszolt kérdéseimre. Először magyarországi benyo­másáról beszélt: Most negyedszer vagyok ennek a csodálatos országnak a vendége. Azért szeretek ide jönni, mert azt tapasztaltam^ hogy az emberek mindenütt barátságosak, vendégszere- tőek, kulturáltak és szívesen fogadják az idegeneket. — Pontosan milyen kapcso­lat fűzte a professzor urat ehhez a kis nógrádi településhez? — A közeli Kiskér-pusztán volt családi birtokuk, ahol a gyermekkorát töltötte. Sokszor és szívesen emlékezett életé­nek erre a korszakira; saját bevallása szerint a legszebb éveit töltötte itt. — Úgy tudom, Ön tanított St. Louis szegénynegyedében, egy általános iskolában. Most is egy iskola érdekében fáradozik. Tekinthetjük ezt a látogatást valamiféle misszió folytatásá­nak? — Azt hiszem, igen. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy segítsem a gyerekek ne­velésének, oktatásának ügyét. Ugyanakkor férjemnek, Albert- nek az emlékét is szeretném őrizni, hogy tovább éljenek és másoknak is segíthessenek az ő tanításai. Elhunyt férjemnek meggyőződése volt, hogy a magyar oktatási rendszer jól működik és ez az oka annak, hogy ez a kis ország olyan sok nagy „koponyát" adott a világ­nak. Számomra Albert volt a legnagyobb Tanár, mégpedig olyan tanár, aki tanuló is volt haláláig. — Az Ön festményeiből is nyílott kiállítás az iskolában. Mondana valamit ezekről a művekről? — Magyarországon ez az egyetlen kiállításom, külföldön az USA-ban, NSZK-ban és Finnországban találhatók ké­peim. Ha valamilyen irányzat­hoz kellene sorolnom őket, azt mondhatnám, hogy legtöbbjük expresszionista jellegű. Fes­tészetem legfontosabb felada­tának azt tartom, hogy képeim szabad gondolkodásra ösztö­nözzék az embereket és kife­jezzék az élet logikáját. — Ma nálunk semmiből sem maradhat ki a politika. Önnek mi a véleménye a nálunk végbe­ment változásokról? — Jómagam — amerikai ba­rátaimmal együtt — nagyon tisztelem az embereket mind­azért, amit az utóbbi években tettek, ahogy szabadságukért harcoltak. Mi Amerikában nagy érdeklődéssel, reménykedve és izgatottan figyeljük az ese­ményeket. Én pedig mindig op­timista voltam Magyarország távlati jövőjét illetően. Nagyon sajnálom, hogy Albert ezeket a változásokat már nem élhette meg, mert ez tette volna igazán boldoggá. Ő mindig a békéért dolgozott és támogatta a tehet­séges magyar embereket, an­nak érdekében, hogy egyszer valóban szabadon élvezhesse­nek. Világosan látom az Önök problémáit és lehetőségét, de maguknak kell megtalálniuk a saját útjukat a boldoguláshoz. Hiszem, hogy ez önöknek sike­rülni fog. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek azt a kedves fogadtatást, amely­ben részesítettek. Lénárd Tamás Hírek, információk, üzleti ajánlatok Kézművesek nemzetközi vására Olaszországban Az olaszországi Friuli Vene­zia Giulia tartományban, Porde- nonben az idén december ötö­diké és tizediké között rendezik meg a hagyományos nemzet­közi vásárt. A vásár terű létén ez alkalommal, 16. alkalommal tartják meg az Alpok—Adria kézművesipari áru- és termék- bemutató szalonját. Ez a nagy jelentőségű vásári találkozó évről évre beváltja a hozzáfűzött reményeket; ezért az Alpok—Adria közösség nyerte az európai és az Euró­pán kívüli országoktól, valamint az olasz tartományoktól a kéz­művesipar termékeinek legja­vát bemutató kirakat minősí­tést. A mostani kiállítás célja, szándéka az, hogy pontos ke­resztmetszetet adjon a kézmű­vesipar egyes ágazatainak ter­mékeiről. Ezért a hagyományos Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara Somogy Megyei Bizottsága dísztárgyi, lakberendezési, ajándéktárgyi, ékszer- és divat­cikkek kiállításán kívül külön fi­gyelmet szentelnek az építé­szeti, a műszaki és a közleke­dési szakterületnek is. Külön ér­dekesség, hogy a rendezvé­nyen belül most negyedik alka­lommal megtartják a nagytekin­télyű régiség tárgybemutató szalont is. A pordenonei vásárra ma­gyar résztvevőket szervez az ország öt regionális kamarája, így a dél-dunántúli regionális kamara is. A kiállítás feltételei­ről a mostani hetekben folyik a tárgyalás, ám fontos lenne, hogy kötelezettség nélkül, csak az előzetes felmérés céljából a megye kézműves iparosai mi­előbb jelezzék részvételi szán­dékukat a dél-dunántúli kamara megyei bizottságánál (Kapos­vár, Bajcsy-Zsilinszky u. 1./c) Nő a kamarai szerep az Alpok—Adria térségben Az Alpok—Adria vásárokkal szoros kapcsolatot tart fenn a Dél-Dunántúli Regionális Gaz­dasági Kamara. így például ez évben Pécsett rendezték meg a gráci vásár magyarországi saj­tótájékoztatóját. A regionális kamara és a térségben rende­zett vásárok közösen szervez­nek szakember-delegációkat, áruzsűrizéseket. Az idén több vásár belépőjét forintért árusítja a kamara a hazai cégeknek. A vásárok növekvő jelentősége miatt a dél-dunántúli kamara szükségesnek tartja a Pécsi Ipari Vásár átszervezését, szakmai erősítését. Üzleti ajánlatok Három ország jelezte igé­nyét, hogy Magyarországról importálna. Izrael építőanyago­kat, fürdőszoba-felszerelése­ket, lakásdíszítő elemeket, tex­tíliát; Kanada édességeket, lek­várokat, cukorkákat, sütemé­nyeket; Málta konyhai felszere­léseket, játékokat, ajándéktár­gyakat vásárolna. A magyar hagyma külföldi értékesítésére ügynök ajánlko­zik. Az ajánlatokról részletes felvilágosítást a kamara megyei bizottsága ad. Október elején a gazdasági kamara somogyi tagjai közgyű­lést tartanak. Éz lesz az első alkalom, hogy a somogyi tag­vállalatok külön folytatnak esz­mecserét helyzetükről, felada­taikról. r — — — — —i I 9 6 0 - 1 9 9 0 <3® HW@ SEMES W Good Year 135x12 Radiál GÉPKOCSIKÖPENYT MOST 3490 Ft helyett 2500 Ft-ért vásárolhat a Kaposvár, Noszlopy G. utcai TAURUS márkaboltjában! L J

Next

/
Thumbnails
Contents