Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-09 / 91. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1990. augusztus 9., csütörtök Júniusi emlék Andris minden tantárgyból maximális dicséretet kapott. Az eredményt örömmel vettük tudomásul, ugyanis a tanév elején azt ígértem, ha legalább a fele tantárgyból dicséretet kap, közös kirándulásainkat folytatjuk a jövőben is. Június közepén így naponta jártunk az erdőben annak ellenére, hogy borult, felhős idő volt több alkalommal is. Fényképezőgépeket mindig vittünk magunkkal, mert az egyik erdei munkás felhívta a figyelmemet, hogy az enyezdi hosszú nyiladék keleti végénél, a vízmosásban lakott rókakotorékot talált, Négy-öt kölyköt látott hancúrozni a kotorék környékén. Első alkalommal sajnos eredménytelenül jártunk, mert a sűrű lombozat és a borult égbolt szinte alkonyati homályt borított a rókavárra. Nem lehetett fényképezni. Egy ideig néztük a kölykök féktelen játékát, aztán óvatosan hagytuk el az „illatos” tanyát, hogy a hancúrozást meg ne zavarjuk. Már csak alig száz méterre voltunk a „piros házikótól”, Andris megpillantott az egyik tisztás szélén egy őzgidát. Mivel itt világosabb volt, sikerült a néhány napos, legfeljebb egyhetes őzikét lefényképezni. Nem tagadhattam meg, hogy el ne mondjam az unokámnak, amit erről a kecses vadról tudni kell: Az őz a legelterjedtebb nagyvadunk, mely nemcsak az erdőben, hanem a'mezőn is előfordul. Táplálkozásában sokkal válogatósabb, mint a szarvas vagy a dámvad. Olyan táplálékot igényei, melyben a fehérjék aránya a zsírokhoz képest korlátozottan található. Szenvedéllyel keresi azokat a tápanyagokat, melyek az erdei fás növények rügyeiben, leveleiben és a mezőgazdasági kultúrnövényekben fordulnak elő. Kártétele ezért jelentős lehet, annál is inkább, mert ragaszkodik választott környezetéhez. Köny- nyen szaporodik, korán ivaré- rettó válik, tenyésztése vadgazdasági szempontból előnyös. De vigyázni kell, hogy túlságosan el ne szaporodjon, mert jelentős kárt okozhat és a túltartott állomány minősége leromlik. A hímet baknak, a nőstényt sutának, az utódot gidának nevezzük. A suta rendszerint két gidát ellik. Eleinte nagyon gyengék, sötétbarna színűek, világos foltokkal, mint a fényképen is lehet látni. Később — néhány hét múlva—már igen fürgék, és hamarosan elvesztik világos foltjaikat, ősszel a szőrzetük hamuszürkére cserélődik. Andris sokszor elővette és nézegette a kis gida fényképét, mert elárultam, hogy bizony sok ellensége van. Első helyen említhetem a kóbor kutyát, de a róka és a vadmacska is tizedeli. A múlt nap aztán újabb meglepetésben volt része az unokámnak. Az őzek üzekedésé- nek ideje július végére és augusztus elejére esik. Ilyenkor lehet a bakot behívni a suta hangjának utánzásával, ezért többször is kimentünk az erdőbe. A magaslesen ültünk. Andris nagyon figyelt valamit a távcsövén keresztül, én meg elővettem az őzhívó sípomat, belefújtam néhányszor, s hamarosan a les közelébe jött egy fiatal őzbak. Ezt is lefényképeztük. Az őzhívás titkát majd egy másik alkalommal mondom el. Tóth Ferenc HUMORSAROK Egy készületlen tanulót kérdez a tanító: — Milyen tengereket ismersz? A tanuló egyet sem tud megnevezni, de a társai súgnak: — Fekete, Vörös... — A tengereknek mindenféle színe szokott lenni —felelte a tanuló. * * * Idézet egy fogalmazásból: ,,A kutya a hasával fekszik a hátán és alszik.” * * * — Mit kell csinálnunk a tankönyvvel, hogy mindig tiszta, rendes, újszerű maradjon? — kérdezte az osztályfőnök. — Az legjobb, ha egyáltalán nem hozzuk el az iskolába! — hangzott a válasz. Egyszer régen, nagyon régen, majdnem hogy a világ legelején, a szarvasbogár meghívta egy rétre a világ összes bogarát. Illik, hogy megismerjük egymást — mondogatta magában a szarvasbogár —, hiszen ha különbözünk is egymástól, mégiscsak rokonok vagyunk... így aztán türelmetlenül várta a találkozás napját, s arra gondolt, vajon van-e rokonai között olyan szép bogár, mint ő? Nem is aludt előző éjszaka, le-ledob- ta magáról falevél paplanét, s nézte az eget, hogy nem szállt-e föl még az óriási aranydarázs, a Nap? Hajnalban aztán kifutott a rétre, és sorra kérdezte a fűszálakat, margarétákat és bokrokat, hogy nem látták-e jönni rokonait? — Biztosan alusznak még ilyenkor — mondogatták a növények, de már ők is kíváncsiak voltak a nagy bogárgyülekezetre. Nem sokáig kellett kíváncsiskodniuk, s a szarvasbogár is megnyugodhatott, mert egy fél óra se telt bele, a hőscincér már ott állott egy fűszál tetején, és így szólt: — Szervusz, szép szarvú bátyám! Én vagyon a hőscincér! — De szép bajusza van! — suttogták a margaréták és a lombok, s a szarvasbogár büszkén nézett körül: Lám, milyen rokonsága van,.. A következő percben már megérkezett a tücsök. A szarvasbogár már majdnem szégyenkezni kezdett miatta, mert az egyik margaréta elkláltötta magát; — Juj, de fekete! “ Mi tagadás, fekete vagyök —szólalt meg a tücsök—, nyári rétek hegedűse,„ De talán meghallgatnátok a muzsikámat? — Ezzel elővette hegedűjét, s játszani kezdett. Hát nemcsak a cincór meg a szar- • vasbogár könnyezett gyönyörűségében, hanem minden növény harmatcseppeket zokogott. Nem is szógyéllté már rokonát a szarvasbogár, büszkén megölelte ő is meg a hőscincér is, S jöttek a többiek, a munkálkodó hangyák, zöld szárnyú legyek, aranyos méhek, sárga darazsak, mind sorra. — Jaj, de szépek, jaj de szépek! — kiáltották a többiek, s menten elhatározták, hogy minden évben egyszer összejönnek, s örökös királyukká választják az okos szarvasbogarat. így vigadoztak, mikor egy igénytelen kis bogárka jött a rétre. — Bocsánatot kérek, hogy elkéstem — mondta ijedt hangon —, de egy sárga kavics állott az utamban, azt kellett kikerülnöm. — Háromszor meghajtotta magát, aztán így szólt: — Én vagyok a szentjánosbogár... — Hát ez bizony csúnya jószág — gondolta a szarvasbogár —, de talán ez is olyan szépen hegedül, mint a tücsök. Várta, várta, hogy majd csak hegedülni kezd a kis bogár, de amikor észrevette, hogy az se hegedülni, se repülni nem tud, rá se nézett többé. S így tettek a többiek is, senki sem állt szóba a kis szentjánosbogárral... Azon az éjszakán keserves sírás hallatszott a fűszálak között. A szentjánosbogár zokogott bánatában, hogy ő a bogárnemzetség csúfsága, s alig tudott elaludni a nagy zokogástól. Álmában aztán elindult egy hosszú fehér útón, s meg sem állt a csillagos égig, Ott elmondta, hogy milyen csúfság érte a földön, s kérve kéri, hogy segítsenek rajta, hogy ne legyen ő a világ csúfja. Amíg így könyör- gött, a körülötte szálldosó fényes csillagokat bámulta, s azért fohászkodott, bárcsak ő Is ilyen ragyogó, fényes lenne... Az égben meghallgatták a kis bogárka fohászát és mondták neki: — Menj vissza a földre, élj boldogan; és hajó az este, te Is ragyogni fogsz, mint fent az égen a csillagok,.. Ezt álmodta a kis szentjánosbogár. § ugye — mindnyájan tudjuk — valóság lett az álomból! , BODNAR ISTVÁN Babaváró Fehér pólya, fehér párna: Öltözzetek suhogásba. Babát várunk, nem titok: tündérek közt szárnyalok. Rugdalódzó, kerek csörgő; kis ingecske, csipkebölcső. Kicsi testvér hogyha jön, sorba minden ráköszön. Titkot bízok Mackók rátok; álmát majd Ti vigyázzátok! Fényes a hold, hogy ragyog, kukucskálnak a csillagok. O G üRp 0 A 6 p j Az ábrák bizonyos logikai sorrendben kö vetik egymást — egy kivételével. Tudjátok-e, hogy melyik ábra bontja meg a logikai sorrendet? LOGIKA (A helyes válasza 16. oldalon.) DOMINÓ A dominókockák közül cseréljetek meg kettőt úgy, hogy a pontszamok összege a négyzet minden oldalán egyforma legyen! (A helyes megoldás a 16. oldalon.) JÁTÉKTÁR Halászjáték . Ehhez a játékhoz tág játszótér szükséges, de a határait pontosan jelöljük meg. Két ügyes játékost válasszunk ki halásznak, a többiek halak lesznek. A két halász egymás kezét szorosan fogva üldözőbe vesz egy halat, s megpróbálják bekeríteni, azaz karjuk közé fogni. Ha az üldözőbe vett halat sikerült átkarolniuk, akkor belőle is halász lesz, s most már hárman futnak tovább összefogódzva egy következő hal bekerítéséért. így egyre szaporodik a halászok száma, fogy a halaké. Győztes az a hal, aki utolsónak marad szabadon. Ezután párt választ magának, s párjával együtt ők lesznek az új halászok. Kergetés közben a halászok nem ereszthetik el egymás kezét, a halak pedig nem szaladhatnak ki a játszótérről. Vizes staféta. Húzzunk egy alapvonalat, előtte 4—5 méternyire jelöljünk ki egy megkerülendő céltárgyat. A csapatot sorba állítjuk, az első versenyző kezébe adunk egy vízzel telt, és egy üres műanyag poharat. A játékosoknak guggolva kell megkerülniük a céltárgyat úgy, hogy közben ötször az egyik pohárból a másikba át kell önteniük a vizet. Ha az első játékos végzett, stafétaszerüen átadja a poharakat a következőnek, aki azonnal elindul, és így tovább. A vizet a poharakból menet közben kell áttölteni. Ha valaki mégsem ezt tenné, megismételtetjük vele a feladatot. Az a csapat győz, amelyik a legrövidebb idő alatt, a legkevesebb vízveszteséggel vitte végig a „vizes stafétát". (Azonos poharakat adjunk a versenyző csapatoknak, a vízoszlop magasságát vonalzóval mérjük.) •S. O. S., örökség... S. O. S.... örökség.... S. O. S. A Föld tehetetlenül nézi teremtményei haldoklását, Szánton kéri az Embertől cselekedeteit. — Ember, mit hagytál rám örökségül? — Bocsáss meg, Föld! Nem tudtam, mit cselekszem. Örömmel szívtam levegőd illatát, az ég madarai boldogan szálltak a felhők közt, igazán jé volt így élni,,, Aztán én mér, geztem a gyárak, az autók füstjével, mert az életemet akartam könnyebbé tenni,,. — S még mit adtál, Ember? — Megcsodáltam a vizet, kristályos tiszta habjaiban ezernyiféle hal lubickolt,,. Most meg... olyan fekete, mint a halál.,, életből hálái.. — Mit tettél velem? — Megpróbáltalak gondozni... te Voltál az élet bölcsője,.. az én gépteremtmé- nyeim kifosztottak... — Mit tettél a növénnyel? — Gyönyörű növényeket kaptam tőled, oxigéjtjükkel éltettek. Mind megbetegedett,.. a levegő pora rakódott a leveleire.., elsárgultak,., elpusztultak,.. — S mit tettél az állattal? —= Erdeídhen teméntelen állat tanyázott, Kellett a hely... irtottam az erdőt... az állatok elpusztultak,,, miköz- ben a növényeidet gondoztam, a növényekbe került mérgeim megölték az állatokat. Föld! Tönkretettem összes ajándékodat! 1 holttá Csongor 11 éves tanuló Bocsáss meg, Föld!
