Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-09 / 91. szám
1990. augusztus 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Boda János a földtulajdonról és az érdekképviseletről Harcolni kell a faluért (Folytatás az 1. oldalról) A rendezvényünkre ezért minden érintettet meghívtunk. A megyei érdekvédelmi szervezetet, az agrároktatásban és az élelmiszergazdaságban dolgozókat is. A falu hozta az áldozatot > — Ha jól értem, akkor a várható változások ellenére aggódik az agrárnépesség jövőjéért? — Ismereteim és tapasztalataim birtokában joggal tartok attól, hogy a falu, a vidék újabb kifosztása veszi kezdetét, csak egészen más eszközökkel és módszerekkel, mint korábban. Erre időben föl kell hívni afigyel- met. Nézzük például a földtörvénytervezetet! Ha ez csak politikai célok eszközévé válik, s nem kiteljesedettebb életteret biztosít a földet megművelek s azt művelni szándékozók részére, akkor az szembeállít apát, fiút, testvért. S ennek, bizony, beláthatatlan következményei lesznek. A tervezet fontos sarokpontja, hogy a föld tulajdonosa és használója egybeesik-e. De nézzünk szembe a valósággalI Amit mondok, azért engem lehet elfogultsággal vádolni, de attól a tény még tény marad. Tehát: a legtöbb áldozatot eddig is az hozta, aki ott maradt a faluban, hiszen erről a területről vonták el a legtöbbet. Kiszipolyozták a falvakat, ezért egy falusi ház nem értőbbet, mint egy városi garázs. S most ez a tervezet azt sugallja, hogy egyrészt erről a területről újra el lehet vonni pénzeket, másrészt pedig újra az agrárgazdaság vezeti le a társadalmi feszültségeket. — Mivel támasztja alá ezt a véleményt? —Az agrárgazdaságban—a felhasznált ipari termékek (gép, műtrágya stb.) magas ára és a magas hitelkamatok következtében a jelentős műszaki, biológiai és agronómiái kultúra ellenére — sem termelődik annyi többletjövedelem, hogy a tulajdonosoknak bérleti díjat lehessen fizetni. S annyi sem, hogy a mai tsz-ben dolgozó szakmunkások, alkalmazottak és mérnökök földtulajdonhoz jussanak. Hamis az az állítás, hogy a földtörvény kedvezményezettjei azok, akik ma ebben az ágazatban dolgoznak. A tervezet azt sugallja, hogy a mai földtulajdonos tsz-tagok nem rendelkeznek szabadon a tulajdonuk felett. Holott kivihetik a szövetkezetből a földjüket, eladhatják vagy pedig földjáradék ellenében a szövetkezetben tartják. Sőt, még 25 mázsa májusi morzsolt szemes kukoricát is kapnak vagy annak értékével rendelkeznek. A tervezet még a földtulajdonos nyugdíjas tsz- tagoknak is méltatlan helyzetet teremt, pedig ők voltak azok, akik a legnehezebb időkben is kitartottak a föld mellett. S mit kaptak ezért?! A tulajdonos gerince egyenes — Szinte mindenki a tulajdon szentségének a helyreállításán fáradozik. De kik legyenek az új tulajdonosok? —Talán az lenne a tisztességes, ha azok jutnának tulajdonhoz, akik a földet művelik vagy művelni szándékoznak. Súlyos hiba lenne mások kezére adni! Az Agrárszövetség alapkoncepciója: a tulajdonláson alapuljon a jövő. Mert a tulajdonosnak egyenes a gerince, tudja, hogy mit kell tennie, s nem éri be bérmunkás-jövedelemmel. A volt tulajdonosokat rehabilitálni kell. A jóvátétel egyik forrása lehet a mai aktív tagok szövetkezeti használatban levő földje vásárlásáért befizetett méltányos összeg és az állam teherbíró képességétől függő állami jóvátétel. — Mi legyen a szövetkezetek mai eszközvagyonával? — Az európai szintű követelményeknek megfelelően az eszközvagyon száz százalékának nevesítésével a társasági törvény alapján önálló jogi személyiségű szervezetként, tulajdonoshoz méltó jogokkal és felelősséggel működtessék. Szolgálva minden, a környezetükben levő mezőgazdasági szervezetet. A paraszti munka: szakmunka — Tehát csak azok kapjanak vagy szerezzenek tulajdonjogot, akik a mezőgazdaságban dolgoznak ? Miért őket kell elsősorban tulajdonosi helyzetbe hozni? — Azért, mert ők ma is a mezőgazdaságban dolgoznak, illetve a jövőben saját erőn alapuló vállalkozóként dolgozni kívánnak. Mert ezt a falun élők élethelyzete szabja meg, hiszen az agrárágazat az életterük. Ők ismerik a legjobban a paraszti munka csínját-binját. A paraszti munka ugyanis kvalifikált szakmunka! Ehhez érteni kell. Birtokában vannak annak a szakismeretnek, amit ez a korszerű struktúra igényel, amely a mezőgazdaságot Európában is versenyképessé tette. Kár lenne politikai hangulatkeltéssel megnehezíteni a tulajdonosi felelősség és a tulajdonosi jog új piaci követelményekhez igazodó kialakulását. Alkalmazkodáshoz szoktatott népünknek ez amúgy sem könnyű feladat. Tudomásul kell venni, hogy hosszabb távon az agrárágazat nem lesz munkaerőfelszívó. Sőt arra kell számítani, hogy csökken a mezőgazdasági népesség száma. Ezért nem hiszek abban a politikai trükkben, amely megpróbálja egymással szembeállítani a mai mezőgazdaságban dolgozót és a városban felszabaduló szabad munkaerőt. E munkaerőt nem falura kell irányítani, hanem át kell képezni a városi szolgáltatások színvonalának növelése érdekében. Változatos érdekvédelmet — Hogyan képzeli el a vidék és az agrárérdekek jövőbeni megjelenítését és képviseletét? — Nem képzelheti el, hogy a mai érdekképviselet — benne a MOSZ—változatlan maradjon. Ahogy a civil társadalomban az egyéni szabadságjogok biztosítása érdekében többpárti plurálistársadalmi struktúra jött létre, az új tulajdonosi struktúrának megfelelően a rendelkezési jog és az érdekvédelmi rendszer alulról szektoronként történő megszervezésére van szükség az agrárágazatban is. A magángazdálkodók, a valóságos tulajdonnal rendelkező szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok és élelmiszeripar dolgozói, az oktatásban és a tudományban, valamint az agrár szakhatósági munkában tevékenykedők érdektagoltságát felismerve kell összefogni egy laza szervezetben, ha a vidékről és benne az agrárérdekekről van szó. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János A jövő hétre megérik a Csabagyöngye EXPORTRA KERÜL A TOTI BARACK Egy hétig még szedhetjük a termest — mutatott körbe a roskadozó fák között Nagy Péter gyümölcstermesztési ágazatvezető, a Bálatonboglári Mező- gazdasági Kombinát lengyeltóti kerületében. Erdélyi és szlovák magyar anyanyelvű gyerekek szorgoskodnak: óvatosan rakják a rekeszekbe a különösen érzékeny gyümölcsöt. Az ágazatvezető szerint a belföldi feldolgozók érdeklődése igencsak csökkent. Az idén tervezett 14 tonna helyett csak 10 tonnás terméseredményre számítanak hektáronként. A minőség azonban jobb, s ezt a tavaszi, előrelátó termésválo- .gatásnak köszönhetik. — Két héttel korábban érnek az idén a gyümölcsök, a kánikulában szinte lefolyt a termés a fákról. Szerencsére többéves szünet után ismét sikerült exportra is szállítanunk. Horváth Lajos művezető a válogató és csomagolóüzemben azt mondta: — Hollandiába, az NSZK-ba és Finnországba szállítottunk tíz kamion kiváló gyümölcsöt; Csehszlovákiába 6—8 kamiont, Lengyelországba 20 vagont küldtünk. Sajnos, Lengyelországban az árunkért kevesebbet kapunk, mint amennyi ma a belföldi ár. A gépsor sérülésmentesen válogatja méret szerint az illatos barackokat. Az exportrekeszekbe gondos asszonyi kezek rakják be a gyümölcsöt. Dankó József kerületigazgató a gyümölcsösben a szőlőről beszélt. — Ha nagyobb mennyiségű csapadékot nem kap az ültetvény, akkor nem repednek meg az eddig kiváló minőséget ígérő szemek. A jövő hét elején kezdjük szüretelni a Csabagyöngyét, tíz tonna körüli termést várunk hetkáronként. (Mészáros) A hír nem igaz — bár az ötlet nem rossz Trabant-rendszámért vámkedvezményt Sok mindent lehet ránk, magyarokra mondani, de hogy ötlet nélküli nép vagyunk, azt nem. Az újabbnál újabb trükkök „gyártási” sebességét tán még a vágtató infláció sem tudja megelőzni. Mintha versenyt hirdettek volna. Képtelennél képtelenebb információk jelennek meg az „ötletpiacon”. S hogyan viszonyul itt egymáshoz a kereslet ésakínálat? Hát..., nehéz lenne kideríteni. A minap többen is megkérdezték szerkesztőségünket: valós-e a hír, miszerint azok az autótulajdonosok, akik kétütemű Trabantjukat és/vagy Wartburgjukat az autóbontóba viszik és leadják a rendszámot, vámmentesen hozhatnak-e be külföldről gépkocsit. Mi tagadás, először viccesre vettük az „információt”, s arról beszélgettünk: hiába, azért olyan szegények mégsem vagyunk, hogy legalább trükköket ne tudnánk gyártani. Hiszen a „kacsahír” ingyen van, s esetenként még szórakoztató is lehet. Sőt, azon kevés dolgok közé tartozik, amely ritkán inflálódik. Az is szóba került, hogy vajon ki(k)nek áll érdekében kitalálni és terjeszteni az ilyet. Majd jöttek a további érdeklődők, akik „pontosították” az információt. Ők csak 10 százalékos áfa-kedvezményről tudtak, de tény, hogy a kiszolgált kétüteműt bontóba kell adni. S voltak, akik azt mondták: igenis vegyük ezt a hírt komolyan, mert már készül a törvénytervezet, s bizonyos dolgokat előre kiszivárogtattak. Mivel nincs olyan képtelen történet, amelynek az újságíró ne járna utána, íme: Zupkó Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium gépipari osztályának munkatársa elmondta, hogy épp tegnap véleményezték azokat a törvénytervezeteket, amelyeket a kormány a következő másfél-két hónapban tárgyal. De ilyen vagy ehhez hasonló tervezetről nem tudnak. Majd hozzáfűzte: a nemzetgazdaság jelenlegi nehéz helyzetében ez a megoldás elképzelhetetlen. Hát igen! Lehet, hogy az ötlet nem is olyan rossz. Ám az korántsem biztos, hogy fölrázza a pangó használtautó-piacot. (Lengyel) Kicserélik a hibás darabokat Csak a lemez ára volt első osztályú... Igen tanulságos történetnek lettem (akaratlanul is) egyik szereplője. Nem főszereplője, csak epizodistája, de a dolog alakulhatott volna másként is... Szerkesztőségünket ugyanis fölkereste egyik elkeseredett olvasónk és magával hozta panaszának tárgyát, a jókora alumíniumlemezt. A (papíron) első osztályú árut a kaposvári Szokola-berekben levő Metal- loglobus-telepen vásárolta 13 darabot 7053 forintért. A lapokon fehér karcolások sűrű sávjai látszottak, amelyeket—mint panaszosunk elmondta — az eladó tanácsolta hypós vízen kívül öt másik szer sem volt képes eltávolítani... Az áru vásárlási helyén nem fogadtak bennünket éppen nótaszóval. A telepvezető és a hoppon maradt vásárló igyekezett egymást meggyőzni a maga igazáról — persze eredménytelenül. Végül mégis sikerrel ért véget a kis „kirándulás”, mert — a kaposvári áfész kereskedelmi osztályvezetőjének, Háttá Józsefnek közbenjárására — a vevő visszakapta a pénzét, mivel az általa kívánt áru már elfogyott. Háttá József elmondta: hiánycikkről lévén szó hamar eladták az összes fél milliméter vastagságú lemezt, függetlenül attól, hogy milyen minőségű volt... A telepen levő milliméteres lemezek egyébként hasonlóképp „minőségi" áruk voltak — szakasztott ugyanolyan hibákkal, mint panaszosunk lapjai... Az osztályvezető intézkedett, hogy az összes közületi vásárló adatainak utánanézzenek és (ha igénylik) megtérítik nekik a kárukat. Kérdésemre a magánosokról elmondta, hogy eddig még senki sem jelentkezett náluk... A hibás lemezekből mintegy 500 kilogrammot adtak el, 140—150 000 forint értékben. Az ár első osztályú volt, a vásárlók tájékoztatása és a termék nem. A reklamáció után az osztályvezetői intézkedés viszont dicséretes... Tanulság: Magyarországon csak akkor lesz valódi piacgazdaság, ha a négy feltétel mindegyike kielégítően megvalósul. A sajtó epizodistájának „vendégjátéka” nélkül is... Tóth Béla
