Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-07 / 89. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 7., kedd Az amerikai védelmi miniszter Rijádban Irak kivonul Kuvaitból Önkormányzatok Franciaországban Egybehangzó helyszíni jelentések szerint Bagdad vasárnap megkezdte a korábban jelzett csapatkivonást Kuvaitból, de továbbra is iraki katonák tízezrei ellenőrzik Kuvaitban a kulcsfontosságú létesítményeket, miközben Szaddám Húszéin iraki államfő a ,,politikai és katonai helyzet függvényében” újabb hadosztályokat felállítására adott utasítást. A mind egységesebb nemzetközi fellépést jelzi, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa is átfogó szankciókra készül Irak ellen. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vb-elnöke (középen) a palesztin kérdésről és az öböl menti helyzetről folytat eszmecserét Szaddam Husszein iraki elnökkel (jobbról) ésTarik Aziz iraki külügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel. A csapatkivonás hétfőn hajnalban kezdődött Szaszvan határállomásnál, ahol 73 szállítójárműből és harckocsiból álló menetoszlop lépte át a határt Irak felé. Pontosan nem ismert, hogy hány katonát vontak ki. Irak a múlt héten 100 ezer katonával és 300 harckocsival szállta meg az arab állomást. Kuvait londoni nagykövetének vasárnapi közlése szerint az iraki invázió következtében 700 kuvaiti állampolgár, köztük az uralkodócsalád 7 tagja vesztette életét. Vasárnap este Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába indult Richard Cheney amerikai védelmi miniszter. Amerikai tévéállomások szerint Cheney arra akarja rábírni a szaúdi vezetést, hogy Rijád bocsássa rendelkezésre repülőtereit az amerikai bombázók számára arra az esetre, ha Irak Szaúd-Arábiát is megtámadná. Rijád eddig vonakodott engedni az országon keresztül vezető iraki olajvezetékek elzárására vonatkozó amerikai kérésnek is. Az NBC tévéállomás jelentése szerint George Bush szárazföldi erőket is kíván küldeni Szaúd- Arábiába. Eközben Rijád száz harckocsit és más katonai egységeket vezényelt a kuvaiti határhoz, ahol továbbra is ott állomásoznak az iraki csapatok. Az AP amerikai hírügynökség úgy értesült, hogy az iraki vezetés egy esetleges amerikai támadás miatt előkészületeket tett Bagdad lakosságának a kitelepítésére, és automata fegyvereket osztott ki a kormánypárt több ezer tagjának. Az iraki sajtó szerint hétfőn is folytatódott a Kuvaitban lévő csapatok hazaszállítása, de erről még nem érkeztek helyszíni jelentések, sőt: Bagdad párizsi nagykövete hétfői nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az Irak-ellenes nemzetközi szankciók „késleltethetik a kivonást”. Az embargók hatását mutatja egyébként, hogy Bagdad máris kénytelen volt bejelenteni: hétfőn lezárja a Törökországon keresztülhaladó két iraki olajvezeték egyikét. Az irakiak által beiktatott kuvaiti bábkormány a munka felvételére szólította fel a közszolgáltatásban dolgozókat. Az arab világban továbbra is lázas diplomáciai tevékenység zajlik a válság rendezésére. Damaszkuszban AliAkbar Velajati iráni külügyminiszter és szír tárgyalófelei egyaránt elítélték az iraki támadást. Az iráni vendég elutazásával egyidőben már meg is érkezett Szíriába a jordán miniszterelnök. Bagdad különmeg- bízottat küldött Jemenbe, közvetítő tevékenysége folytatására kérve a szanaai vezetést, és hasonló célból hétfőn Egyiptomba érkezett Jasszer Arafat is. A londoni külügyminisztérium hétfői bejelentése szerint az iraki megszálló erők két kuvaiti szállodából brit és amerikai állampolgárokat gyűjtöttek össze, hogy Irakba szállítsák őket. Hasonló lépésről számolt be a bonni külügyminisztérium is, közölvén, hogy diplomáciai forrásokból származó értesülései szerint a Kuvaitban lévő mintegy 450 nyugatnémetből néhányat már útnak is indítottak Bagdad felé. Sem a bonni, sem a londoni vezetést nem tájékoztatták előre az intézkedésről. Iraki páncélost helyeznek szállítójárműre augusztus 5-én. Az iraki televízió ezzel a felvétellel kívánta igazolni, hogy megkezdődött az iraki csapatkivo- 'nás Kuvaitból. Ugyanakkor „önkéntes csapatok érkeznek az augusztus 2- án lerohant emírségbe (MTI-Telefoto) Pesti »Hírlap Ezt olvashatja a mai reggeli Pesti Hírlapban Mi lesz veled PTB? Félreértések a tájékoztatásról. Haraszti Miklós nyilatkozik. Vendégszöveg: tárgyalni tudni kelll (2. oldal) Az ellenzék álláspontja Irak és Kuvait konfliktusáról. Vásárhelyi Miklós véleménye. (2. oldal) A jóisten menthet csak meg a haláltól. Marian Mun- teanu interjúja a Pesti Hírlapnak. (4. oldal) Ki volt Ananymus? A gond az, hogy 1060—1270 között négy Béla nevű király uralkodott Magyarországon. — A carolinai kurzus. Az amerikai növendékeknek nem lehet olyan feladatot adni, amelytől visszarettennének. A táncban nincsenek hercegek és szegények. (7. oldal) Piac a város szélén: Ecseri. Maga sem tudja megirni az igazságot, mert nem él a sűrűjében. Helypénz: havi 80 forint. Pang az üzlet. Bejöttek a lengyelek meg a butikosok. Akár egy török bazár. (8. oldal) (X) Jaruzelski a régi rendszer embere Nem Walesa a,,nyerő”... Li Peng Dél/ Ázsiában Li Peng kínai miniszterelnök helyi idő szerint hétfőn délelőtt kilencnapos körútra indult három délkelet-ázsiai országba. A kínai kormányfő hivatalos baráti látogatást tesz Dzsakar- tában, Szingapúrban és Bangkokban az indonéz elnök, a szingapúri miniszterelnök, illetve a thaiföldi miniszterelnök meghívására. Dzsakartai tartózkodása alkalmával állítják helyre a diplomáciai viszonyt Kína és Indonézia között. Szingapúrban megvitatják a régóta esedékes diplomáciai kapcsolatok létrehozásának kérdését. Thaiföld esetében pedig munkalátogatásról van szó. A pekingi repülőtéren Li Peng kormányfőt többek között Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának főtitkára búcsúztatta. Adam Michnik, az egykori lengyel ellenzék jelntös egyénisége, a Gazeta Wyborcza című lap fő- szerkesztője, lapjában reagált az Egyetértés Centrum nevű politikai csoportosulás megismételt követelésére, hogy mondjon le Wojciech Jaruzelski államfő. Szerinte az elnöknek nem vetnek a szemére semmilyen konkrét vádat, nem mondják rá, hogy bojkottálja a politikai és gazdasági reformokat, megsérti a törvényt, vagy szabotáljad kormány politikáját. — Csupán annyit mondanak, hogy a régi rendszerből maradt itt. Ezzel nehéz volna vitatkozni, de a diktatúrából a demokráciába való átmenet időszakát éppen a régi és az új rend elemeinek egymás mellett élése jellemzi. Ez az átmeneti időszak az eredeti tervek szerint jövő év tavaszán érne véget, a szabad parlamenti és elnökválasztásokkal — írja. — A Centrum egyetlen világos követelést támaszt, azt, hogy a jelenlegi parlament azonnal válassza elnökké Lech Walesát, a Szolidaritás vezetőjét. A Centrum vezetője szerint a demokratikus és közvetlen elnökválasztás jelenleg ellentétes a társadalom érdekeivel. Ugyanakkor Lech Walesa megválasztása jószerével csodatevő hatással lenne: megszüntetné az emberek frusztrációját és megoldaná a konfliktusokat. — Vajon Lech Walesa elnökként leszállítja az árakat és megtörni pénzzel az üres tárcákat? — teszi fel a kérdést Michnik. Maga Walesa elnökké választásával kapcsolatban következetesen azt mondja, hogy „nem akarok, de kénytelen leszek elnök lenni". A főszerkesztő válasza erre: — „Elhiszem, hogy Walesa nem akar, és nagyom remélem, hogy nem is lesz kénytelen köztársasági elnök lenni, vagy legalábbis nem úgy, hogy a jelenlegi parlament választja meg." Szerinte egy ilyen választás nem tenné legitimmé az államfőt, tehát Jaruzelski lemondásának követelése nem a választásokhoz vezető út eleme, hanem része a Walesa számára a hatalom csúcsára vezető útnak. Növekvő helyi szerep, demokratikusabb döntések Legyen nagyobb a helyi, a körzeti önkormányzatok jogköre, legyen demokratikusabb a helyi döntések meghozatala — ezt célozza a hivatalos indoklás szerint az az új törvénytervezet, amelyet a szokásos augusztusi szünet előtti utolsó ülésen fogadott el a francia minisztertanács. A tervezet majd a parlament őszi ülésszaka elé kerül, s bár az ellenzék képviselői máris hevesen bírálják, alapelveit nem vitatják. A központi hatalom jogköreinek bizonyos mértékű átadása nem ezzel a javaslattal kezdődött meg a franciáknál — ennek a folyamatnak régi hagyományai vannak, de jelentős ellenfelei is, akik a központi államapparátus hatalmát féltik tőle. Az ilyen ellenállás azonban nem gátolhatta meg a decentralizálás előrehaladtát, azt, hogy a központi jogokból mind több és több kerüljön át a különböző választott helyi és körzeti testületek jogkörébe. Ezek főként a helyi gazdaságra vonatkoznak, de számos adminisztrációs, korábban az államigazgatás kizárólagos jogkörébe tartozó feladat is átkerült már a választott testületek kezébe. Háromszintű önkormányzat A legutóbbi törvény, amelyet kezdeményezőjéről, a szocialista párti akkori belügyminiszterről csak Deferre-törvény néven szokták emlegetni, 1982-ben született meg. A központi adminisztráció egyes feladatait három, különböző szintű önkormányzatnak, választott testületnek adták át: egyrészt a helyi — városi, falusi, — a közigazgatásnak, másrészt a departement-ek — a mi fogalmaink szerint a megyék választott tanácsainak, s egyes vonatkozásokban a körzetek, a több, általában gazdaságilag és földrajzilag egymáshoz szorosan kapcsolódó depart- ment-ből álló region-ok tanácsainak. Megyéből a francia anyaország területén 95 körzetből 22 van, de egyes városok, különleges adottságú területek ezen felül is kaptak bizonyos önkormányzatot. Míg a körzet tanácsa nem közvetlen választás útján jön létre, mert tagjai a körzethez tartozó megyék képviselői, illetve az oda tartozó választókerületekben az országos törvényhozásba megválasztott képviselők, a helyi, illetve megyei tanácsok tagjai a lakosság választja. A helyi önkormányzat jogai elsősorban a saját terület fejlesztésére vonatkoznak. A francia állam például nem helyezte a helyi testületek irányítása alá sem az oktatásügyet, sem az egészségügyet: ezek szigorúan központosított jellegűek, az országos minisztériumok illetékességébe tartoznak. Ugyancsak igen korlátozott a helyi önkormányzatok jogköre a rendőri feladatok ellátásában: bár sok helyütt mód van városi rendőrség felállítására — Párizs és több más nagyváros számára ez jelenleg nem lehetséges — annak feladatköre korlátozott és a fontosabb rendőri feladatok továbbra is a belügyminisztérium irányítása alá tartozó országos rendőri szervek, illetve a védelmi minisztériumhoz tartozó csendőrség kezében maradnak. A prefektus szerepe A gazdasági feladatokba, a helyi fejlesztésére szolgáló programok kialakításában és megvalósításában viszont szinte kizárólag a helyi testületek dönthetnek. Igaz, az állam közvetve fenntartja beleszólási jogát: megyei szinten a prefektusok kinevezésével, helyi szinten a polgármesterek fölötti felügyeleti jog fenntartásával. A prefektus sajátos jogkörű és feladatú adminisztrátor: egyrészt ő a központi kormányzat képviselője, másrészt a választott testület által létrehozott helyi adminisztráció vezetője is. A polgármesterek feletti felügyelet azt jelenti, hogy a kormányzati intézkedésekkel ellentétesen eljáró polgármestereket fel lehet függeszteni, a központi szervek döntésével. A gazdasági, területfejlesztési, kommunális fejlesztési programok megvalósításához természetesen eszközök kellenek. Franciaországban az adók bizonyos része automatikusan a helyi testületekhez kerül: az ingatlanok adója mellett részesednek a jövedelemadóból és a forgalmi adóból is. Ugyanakkor a kormány támogatást is ad a központi bevételek* bői a fejlesztési programok végrehajtásához és természetesen az önkormányzati testületek szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. A probléma ott van, hogy az adminisztratív közösségek száma igen nagy: mintegy 38 ezer olyan lakott terület van, amelynek élén választott testület áll, de ezek igen jelentős része 500 lakosnál kisebb lélekszámú települése. Ezért a decentralizálás keretében lehetőséget kaptak az önálló társulásra. Az új törvény most ezeket a jogköröket kívánja tovább bővíteni. Három területen javasol változásokat: egyrészt a központi adminisztráció beavatkozásának további csökkentését, másrészt a helyi demokrácia fejlesztését, harmadrészt a helyi együttműködés továbbfejlesztését kívánja ösztönözni. A „gyámkodó állam” A viták főként az első pont körül összpontosulnak: a törvény ugyanis, a jobb együttműködés érdekeire hivatkozva, tulajdonképpen megnöveli az államot képviselő prefektusok jogkörét s az ellenzék—jobb- és baloldalon egyaránt — ezt visszatérésnek minősíti az állami gyámkodáshoz az önkormányzati testületek felett. Bár a törvénytervezet szerint a központi államapparátusnak „csupán azokat a funkciókat kell gyakorolnia, amelyek nem adhatok át a helyi hatóságoknak", a körzetek prefektusa ezentúl nagyobb beleszólást kap a megyei ügyekbe, mintegy felettes hatósága lesz a megyéknek a terület- fejlesztési, közigazgatási ügyekben. Igaz, hogy a hatásköröket egy később kialakítandó charta keretében újra szabályoznák, ez a charta azonban nem része a törvénytervezetnek, vagyis a körzeti prefektus jogait nem határolják körül. A helyi demokrácia fejlesztésére irányuló passzus „átlátszób- bá” akarja tenni a helyi közigazgatás tevékenységét s egyúttal nagyobb beleszólást kíván biztosítani a lakosságnak. Ezt elsősorban a helyi népszavazásokkal szándékozik elérni: megnöveli a választott testületek tagjainak, vagy a lakosság csoportjainak lehetőségét arra, hogy a döntésekről népszavazást eredményezzenek, előírja, hogy a választott testületek tagjainak nagyobb tájékoztatást kell kapniok a helyi döntésekről és a fontosabb gazdasági jellegű döntéseket, például a fejlesztési programba kapcsolódó szerződéseket előzetesen nyilvánosságra kell hozni. A legfontosabb intézkedés a tervezetben a kormány képviselői szerint a helyi önkormányzatok együttműködése lehetőségének kiszélesítése. A közös intézmények létrehozásának joga kibővül, lehetőség nyílik a települések együttműködési szervezeteinek létrehozására, az egymással szomszédos körzetek együttes fejlesztési programjainak kialakítására és megvalósítására, sőt arra is, hogy a területi egységek együttműködést alakítsanak ki más országok hasonló egységeivel. Hogy az pontosan mit jelent, a törvénytervezet nem szabja meg, de természetesen kizárólag gazdasági jellegű együttműködési megállapodásokra gondol, amelyek az 1992 után létrejövő nyugat-európai együttműködésben több-kevésbé természetesen lesznek majd.
