Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-23 / 102. szám

I. évfolyam, 102. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1990. augusztus 23., csütörtök A Ballada a sétálóutcán KÉZFOGÁS A BÉKEKÖVETTEL 0 Szelektív személyhívó, telefon helyett „Bús, a bús gerlice madár...” —zengett a szép dal, a sóvidéki népviseletbe öltözött leányok, legények ajkáról. A múzeum előtti téren sorfalat álltak tegnap a kaposváriak, amikor a 32 tagú Csíkszeredái Ballada Ének- és Táncegyüttes megérkezett. A bemutatót megelőzően egy messzi idegenből „idegyalo­golt” bókekövet, Stefan Horvat nyújtotta kezét az együttes ve­zetőjének, a táncosoknak. Ő az ellenkező irányból igyekezett, és arra várt, hogy elbeszélget­hessen az erdélyi fiatalokkal. Mint mondta: az utca emberétől akarja hallani, hogy mi történik hazájukban, hogy azután köz­vetíthesse véleményüket Bush elnöknek, Gorbacsovnak, a pápának. Józsa László az együttes művészeti vezetőjének irányí­tásával működő Ballada együt­tes 23 éve alakult. Tagjai azóta kicserélődtek, de mindvégig fontosnak tartották a Magyar- országgal való kapcsolattar­tást. Kaposvárra Tatáról, az anyaországon kívül élő együt­tesek folklórtalálkozójáról ér­keztek és a Pannon Agrártudo­mányi Egyetem vendégei lesz­nek a hét végéig. Az enyedi és csfkmenesági táncokat, dalokat mezősógi pontozó motívumokkal mutat­ták be a közönségnek. A tehet­séges együttes holnaptól az agráregyetem díjugrató verse­nyét tekinti meg. (Várnai) Az MDF kaposvári szervezetének álláspontja Valamennyi egyéni választókerületben teljés listával indulnak Szabados Péter: „Antidemokratikusnak tartjuk ezt a kilencpárti koalíciót” Az önkormányzati választá­sokat megelőző kampány ugyan — majd csak augusztus 27-én kezdődik, ám a jó vagy jobb szereposztásban remény­kedő politikai pártok már meg­kezdték a felkészülést. Tegnap- előtt Kaposváron sajtótájékoz­tatót tartott a Nemzeti Bizott­ságba tömörült kilencpárti koa­líció. Erről szóló tudósításunk élénk visszhangot váltott ki. A tárgyilagosság azt kívánja, hall­gattassák meg minden érde­kelt, ezért felkerestük Szaba­dos Pétert, az MDF kaposvári szervezetének elnökét és kér­tük, mondja elvéleményét: — Az MDF kaposvári szerve­zete — mint az MDF országos vezetése által elismert legitim szervezet — már korábban el­határozta, hogy a helyhatósági választásokon valamennyi egyéni választókerületben és teljes listával indul. (Folytatás a 2. oldalon) 11 ezer szavazókor Országszerte befejeződött a szavazókörök kialakítása a szeptember 30-i önkormányza­ti választásokra, s mind a 3100 településen megalakították a helyi választási bizottságokat. Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának vezetője az MTI kér­désére elmondta, hogy mintegy 11 ezer szavazókört jelöltek ki, mégpedig úgy, hogy mintegy 600—1000 választópolgár jus­son egy szavazókörre. Fontos szempont volt az is, hogy még a legkisebb községben is legyen egy szavazókor. A helyi választási bizottságok kialakításánál arra kellett ügyel­ni, hogy a tagok az adott telepü­lésen állandó lakóhellyel ren­delkezzenek. A bizottságok el­nökei és titkárai nem lehetnek a településen jelöltet állító pártok tagjai, vagy független jelölt megbízottjai. Olyan választó- polgárok tölthetik csak be e két funkciót, akik személyükben is garantálhatják a pártatlanság érvényesülését. A HÍRKÖZLÉS MA ÉS HOLNAP — KIÁLLÍTÁS PÉCSETT (Munkatársunk telefonjelen­tése.) 121496941914 — ez a 12 számjegyű sor akár azt is jelent­hetné, hogy köszönöm, jól va­gyok, holnap reggel érkezem. Persze csak annak, aki ismeri a kódot, s van szelektív, személyi távhívó készüléke. Például egy Nokia. Hogy ezek a készülékek mi mindenre képesek, s hogy ezzel a 12 számjeggyel meny- nyifóle üzenetet lehet továbbí­tani, arról tegnap délután Pé­csett, az iparosok házában is hallottunk, ahol a Selektrica és a Net-com Kft. a pécsi távközlé­si vállalattal és a Magyar Mű­sorszóró Vállalattal tartott kö­zös sajtótájékoztatót. Ám, szólnunk kell a délelőtti előadásokról is. Tölösi Péter, a Pécsi Távközlési Vállalat igaz­gatója a távközlés jelenéről és jövőjéről tájékoztatta az érdek­lődőket. Már-már közismert té­nyeket idézett. A magyar tele­fonhálózat elavult. Az elképze­lés az, hogy minél előbb felzár­kózzunk az európai átlaghoz. (Folytatás a 2. oldalon) MÉG „ÁLL A BÁL” — ÉS A KOCSISOR Dagadó dugók a hetvenesen Vándorlás helyett vánszorgás — Tizenhét haláleset volt Mellékúton könnyebb lenne — Kukkolás Fonyódon Idén — sajnos a tavalyihoz hasonlóan — 17 halálos bal­eset történt a siófoki rendőrka­pitányság felügyelete alá tarto­zó területen; Balatonvilágostól az ordacsehi beágazóig. A ki- sebb-nagyobb sérüléssel járó tragédiák száma azonban meg­növekedett. Mint azt Kurucz Ernő közlekedési alosztályve­zető elmondta, a baleseteknek több mint a 95 százaléka mind­össze négy útvonalon, a tópar­ton húzódó hetvenesen, az au­tósztrádán, a Lelle—Kaposvár és Siófok—Szekszárd közötti úton következett be. — A legnagyobb gondot az okozza — mondta —, hogy a gépjárművek számához képest nagyon szűk az utak áteresztő­képessége. Ezért hosszú so­rok, dugók keletkeznek. Sok autós ideges lesz emiatt, elve­szíti a fejét —, így kerül sor a legtöbb balesetre. Tegnap Észak-Somogy min­den útvonalán tömött sorokban vánszorogtak a gépjárművek: a legnagyobb zsúfoltság a hetve­nesen bosszantotta a sofőrö­ket. A lámpákat Siófokon pél­dául igen rövid időre progra­mozták: egy zöld fény alatt csu­pán néhány autó tudott kievic- kélni a városból. Sajnos, keve­sen választanak mellékútvona­lakat, melyeken gyorsabb lenne a közlekedés — ennek oka a rossz felvilágosítás, a kevés magyar és idegen nyelvű úti­könyv és eligazító tábla. Teg­nap délelőtt tízezrek hömpö­lyögtek Fonyód központjában — elsősorban németek, akik a legendás pulóverpiac felé vet­ték útjukat. — „Kukkén bitte"- mondták az árusok és ezt ko­molyan vették a turisták. Néze­lődtek, de alig vásároltak. (Folytatás a 2. oldalon) „NINCSEN SZÁMODRA HELY” Hol jó magyarnak lenni? Nem tudom, hogy mások hogyan vannak vele, de én — főleg nyáron — sokszor na­gyon szeretnék külföldi állam­polgár lenni Magyarországon. Az MTI nemrég adta hírül, hogy a vendéglátóiparban esett vissza a legnagyobb mértékben a lakossági fo­gyasztás. Az ember azt ninné, ilyen helyzetben — mentvén ami menthető —, a szokottnál is készségesebbek, még ud­variasabbak a betérő „éhe­zőkhöz” az ebben a szakmá­ban dolgozók. Nos, egy dolog a hit, és más dolog a realitás. Egyik este baráti társaság­gal egy budapesti belvárosi ét­terembe tértünk be vacsoráz­ni. Bár az étterem még félig sem telt meg, a pincér mindjárt a be­járatnál közölte, hogy a látszat csal, az üres asztalok mind fog­laltak. Biztosan egy kiránduló csoportot várnak — gondoltam. Éhező kétségbeesett arcunk láttán, némi töprengés után mégis felajánlotta, hogy meg­próbál helyet szorítani. Alig ül­tünk le, egy másik pincér az ét­lap helyett ajtót mutatott, a már ismert szöveggel. A nyomaték kedvéért egy lapocskát is tett az asztalra: reserviert. Mi a kollé­gájára hivatkoztunk. Azonnal utánanézett, hogy hiteles-e amit mondunk. Amikor vissza­jött, az étlappal együtt jó tanács­csal is szolgált: Ne csak az éte­leket, az árakat is nézzük meg. Ezek után legszívesebben fel­álltunk volna erről a „protekciós helyről”, ha az éhség és az önérzetünk vissza nem tart bennünket. „Ha ezer forintba kerül is ez a vacsora, akkor is maradunk." Nem sokat téved­tünk, ezertíz forintot fizettünk, borravaló nélkül. A várt „csoport" természete­sen nem jött. A sorra betérő magyar vendégek rosszabbul jártak mint mi, a félig üres étteremben nem volt hely szá­mukra. De ha angolul vagy németül szólalt meg a vendég, egyből volt szabad asztal. Miközben a vacsorára vár­tunk, azon gondolkodtunk, mi lehet ebben az „üzlet” a pincér­nek, mert az étteremnek sem­mi, az biztosi Találgattunk: a nyugati lehet, hogy többet eszik, drágább ételeket kér, könnyebb átverni, hiszen nem mindegy, hogy 300 vagy 500 fo­rintos ételt számolnak föl neki, talán több borravalót ad?! Nem tudom! Csak azt éreztem, hogy nyáron nem jó magyarnak lenni ebben az országban. ( Aztán pár nappal ezelőtt ezerötszáz kilométerre voltam Magyarországtól, ahol már csak elvétve látni egy-egy „H"- jelzésű autót. A benne ülők örömmel integettek felénk, a nyomaték kedvéért még a du­dát is megnyomták. Lám, szeretjük mi egymást! Csak otthon nem eléggel Hunyadkürti Ilona-----------------------------------------------------------------------------------­­B ARCS VÁSÁROLJON o A BARCSI ÁFÉSZ ÁFÉSZ BEVÁSÁRLÓKÖZPONTI SZAKÜZLETEIBEN, ÁBC-ÁRUHÁZAIBAN ÉS NAGYKERESKEDELMI RAKTÁRÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents