Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-16 / 97. szám

1990. augusztus 16., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP NDK—magyar kereskedelem EGY KORSZAK VÉGE A német valutaunió és az ehhez kapcsolódó gazdasági változások nehéz helyzetet te­remtettek a magyar gazdálko­dók egy részének. Az export­ban az NDK-beli vállalatok ren­delésvisszamondása okoz má­ris közvetlenül pénzben kifejez­hető veszteséget, az import át- struktúrálódása, a behozatal feltételeinek változása pedig az egész gazdaságra jelentős ha­tással lesz. Az eddig transzferá­bilis rubelért beszerzett alap­anyagokért német márkával kell fizetnünk. Ez önköltség-nö­vekedéshez vezet, s óhatatla­nul beépül a fogyasztói árba. Gérnyi Gábor, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumának főosztályveze­tő-helyettese tagja volt annak a magyar küldöttségnek, amelyik tisztázni kívánta a keletné­met—magyar árucsere jövőjét. Csak egy céljuk lehetett: meg­próbálták csökkenteni a Ma­gyarországot érő veszteséget. — Milyen számok jellemzik az idei NDK—magyar keres­kedelmi forgalmat? — Az áruforgalmi jegyző­könyvben előirányzotttöbb mint egymilliárd rubeles import 90— 95 százalékát vállalati szerző­désekkel lekötötték. Ez érthető, hiszen minden „megkeresett” transzferábilis rubelért 2,34 márkát kapnak az NDK-beli cégek. Számukra'ez nagyon kedvező. A magyar kivitelnél — amely szintén körülbelül egy­milliárd rubelt tesz ki — már kedvezőtlenebb a helyzet: ex­portunknak csak 82 százalékát biztosítják a vállalati szerződé­sek. Az NDK gazdasági minisz­tériuma úgy orientálja a vállala­tokat, hogy tegyenek eleget szerződéses kötelezettségeik­nek. Ennek ellenére az eddig visszamondott rendelés értéke 60—70 millió rubel, de a becslé­sek szerint az év végéig 100 millió rubeles magyar export válik kérdésessé. Ezeket a visz- szamondásokat természete­sen mi nem fogadtuk és nem fo­gadjuk el. Az NDK exporttermé­keinek köre hirtelen bővült az NSZK-beli cégek gyors előre­nyomulása következtében. Egyszerűen kiszorították a ke­letnémet termékeket a belső piacról. Itt főleg a mi exportunk körül lesznek bonyodalmak, mert a rubelért importált áruknál az NDK-beli vállalatoknak le kell tenniük a márkafedezetet. — Milyen álláspontot kép­viselt a német tárgyalópart­ner? — Az NSZK tartja magát az államszerződéshez, amely ki­mondja, hogy az egyesülés so­rán az NDK külgazdasági kap­csolataiban a bizalom megőr­zésére s az érvényes szerződé­sek megtartására kell törekedni — figyelembe véve a pénzügyi unió feltételeit. Az NSZK-ra há­rul a finanszírozás, de ennek összes részletét — tudomásom szerint — még nem dolgozták ki. A tárgyalások során kértük az NDK-partnert, hogy a kétol­dalú árucsere érdekében dol­gozzon ki külön szabályozó- rendszert. Azt válaszolták, na­gyon sajnálják, de ott már „ki­tört” a piacgazdaság, ők admi­nisztratív eszközökkel nem avatkozhatnak a vállalatok éle­tébe. Ez a „spontaneitás” azért túlzott. Bár a nagy elzárkózás mellett hagytak azért egy kiska­put. Megállapodtunk, hogy az év végéig nagy volumenű bar- tercserék révén még rubelala­pon kereskedhetünk. így talán sikerül megmenteni a magyar export nagy részét. Amíg a két német állam egymás között nem tisztázza a financiális kér­déseket, addig mi csak tárgyal­hatunk, konkrét megállapodá­sokra nem nagyon számíthat­nak. — Milyen ágazatokat érint leginkább a kereskedelmi kapcsolat megváltozása? — A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart kell az első he­lyen említenem. A Közös Piac határai kitolódtak, s az NDK-ra is érvényesek lesznek a szab­ványok, a kvótarendszer, a lefö­lözés, a vámok. Igaz, a keletné­met fél megígérte, közvetíti ké­résünket, hogy eddigi kedvez­ményeinket megőrizhessük. Teljesen átstrukturálódik a két ország közötti áruforgalom, és ezen mi veszíthetünk többet. Az eddigi összetétel úgy alakult, hogy — sarkosan fogalmazva — zöldségért szereztünk be kemény cikknek számító vegyi­pari alapanyagokat. Ennek most vége. — Nem tart attól, hogy az NSZK figyelme túlságosan is az NDK felé fordul, s ezért ke­vesebb tőke érkezik Magyar- országra? — A nyugatnémet tőke ex­panzív, de Magyarországra nem érkezett belőle annyi, hogy most észrevehető visszaesést tapasztaljunk. (Ez a félelem sokkal reálisabbnak látszik a harmadik világ országaiban.) Túlzás lenne azt mondani, hogy kedvezőnek látom a helyzetet, de biztos vagyok abban, hogy két-három éven belül normali­zálódnak a német-magyar ke­reskedelmi kapcsolatok. Véle­ményem szerint legelőször a kisvállalatok ocsúdnak fel. H. Z. Kiadvány a polgármester-jelöltek bemutatására A tabi városi könyvtár is segít­séget nyújt az önkormányzati választások sikeres lebonyolí­tásához. Mint ismeretes: a tíz­ezer lakosnál kisebb települé­seken — Tab is ezek közé tarto­zik — a polgármestereket a la­kosság közvetlenül választja meg. A város, illetve városkör­nyék lakosságának jobb tájé­koztatására kiadványt szer­keszt a városi könyvtár, s be­mutatja a független jelölteket, illetve a pártok polgármester­jelöltjeit. Polevácz József könyvtár­igazgató elmondta, hogy a jelöl­tektől szeptember 5-ig fényké­pet és néhány mondatos bemu­tatkozást várnak. Lehetőséget adnak arra is, hogy egy gépelt oldal terjedelemben szóljanak a polgármester jelöltek program­jukról is. K.J. Sajt Marcaliból Megindult a sajtgyár­tás a marcali tejüzem­ben. Napi tízezer liter tejből készül az Óvári és a Balaton sajt. Somo- gyon kívül a Balaton környéki megyékben is értékesítik a terméküket a marcaliak. Kísérletez­nek egy saját termék előállításával is, és sze­retnének diabetikus saj­tot is gyártani Fotó: Jakab Judit Tengerről magyar Szent Kristóf segítségével Somogyi tengerészek majd minden beosztásban hajóznak a világtengereken az immár 12 darabra csökkent, honi lobogó alatt közlekedő hajókon. Ne­mesházi Csongor 30 éves ka­posvári fiatalember nemrég ér­kezett haza, kilenchónapi itt­honiétre, összegyűjtve szabad­ságát és szabadnapjait. Közé­piskolás kora óta tudatosan készült e pályára; a hajózási főiskola elvégzése után lett ten­gerész! A vándorok, utazók védőszentje, Szent Kristóf se­gítségével tért haza. A szokvá­nyos beszélgetés helyett rögtön a tapasztalt változásokról kér­deztem. — Bár rádiósunk jóvoltából napra készen ismertük az ittho­ni változásokat, pár napos vagy hetes késésekkel megkaptuk a sajtótermékeket is — kezdte a Robinzon-külsejü tengerész­tiszt. — Sajnos, az éttermek­ben, a vasúton, az üzletekben semmi jelét nem tapasztaltam semmiféle változásnak. Egye­dül az árak kúsztak feljebb. Ugyanúgy közömbösen fogad­ják mindenhol az ismeretlent, mint régebben, s piszkosak és porosak a közterületek. Talán az emberek szabadabb meg­nyilvánulásai ragadták meg első benyomásként. — Itthon a negyedikről lete­kintve ugyanaz a rendezetlen udvar, vakolatlan tűzfal látszik, amit középiskolás koromból ismerek. Ekkora területet Szin­gapúrban hat hónap alatt cso­dálatosan átvarázsolnak, s egy év alatt felépül egy felhőkarco­ló. Az összehasonlítás után má­ris a Távol-Keleten kalando­zunk. A világ gyöngyszemeként említi Nemesházi Csongor az építészeti remekek és gasztro­nómiai csodák városállamát. A számum gyorsaságával, szinte félszavakkal vágtatunk végig a képzeletbeli térképen, de egy­szerűbb a kérdés: — Hol nem járt még? — Del-Amerika, Ausztrália és Japán kivételével minden, hajó­val elérhető földrészen jártam már. S előkerül gyűjteményének egyik ékessége, egy kenyai harci álarc. Az utazás a hobbija szeren­csésen ötvöződik hivatásával. Legutóbbi szabadságán két hónapra az Egyesült Államokba ment — részint csavarogni, ré­szin megismerni az amerikai életformát. Biológiai tanulmá­nyait felelevenítendő állandó látogatója a botanikus kertek­nek, terráriumoknak. Mégis az igazi természeti környezet, a dzsungel izgatja igazán. — Nem sajnáltam rá a pénzt, elmentem a helyszínre, ahol a hidat építették a hadifoglyok a Kway folyón. Sajnos, még ren­dezetlen a diagyűjteményem, de az igazi beszámoló majd az lesz, ha a látvánnyal párosul­hat. Újabb emléket mutat: egy vietnami teknős preparált pán­célját, bőrét. — Van-e valami más, amit különösen szeret? — Mint minden fiatal, korosz­tályomnak a zenéjét; ma is gyűj­töm a lemezeket. Majdnem min­den hazatértemkor van a cso­magomban 80—100 lemez. A legújabb a 60—70-es évek nosztalgiazenéje, Gream, Jim­my Hendrix és a többiek. Emel­lett mindent gyűjtök, ami szép, amihez valami emlék fűződik. Azt'tartják, aki egyszer meg­szagolta a sós tengeri levegőt, végleg nem tud tőle elszakadni. Nemesházi Gsongort még min­dig izgatja amikor elindulhat újabb útra, új kalandok felé. Most a szabadságát tölti, s a Balatont keresi föl — hogy ne legyen túl sokáig szárazon egy tengerész. Nyakában megcsil­lan a vékony aranyláncon függő horgony, ami a keresztet is for­mázza. Szent Kristóf segítse továbbra is a tengerek vándo­rát! Mészáros Tamás 3 Államadósság — csökkentő (Folytatás az 1. oldalról) Egyéb intézkedések is szük­ségesek azonban az államház­tartás helyzetének rendezésé­re. Jelenleg ugyanis szabályo­zatlan az, hogy a GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyít­va mekkora lehet az államház­tartás eladósodása. Rövid időn belül ezt is szabályozni kell. Az sem helyénvaló, hogy a tartozá­sok finanszírozására az állam 7 százalékos kamatozású Ma­gyar Nemzeti Banki hitelekhez jut. Ilyen körülmények között nem tükröződik reálisan, hogy mennyibe is kerül az államház­tartás nagymértékű hiányának finanszírozása, s ez nem ösz­tönzi kellőképpen a kormányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybanktör­vény rendezze, s a jogszabályt még az idén a parlament elfo­gadja. Ugyancsak lényeges a ked­vezményes kamatozású lakás­hitelek ügyének rendezése. A lakosság 1—3,5 százalékos kamatot fizet e hitelek után, azért csak ilyen keveset, mert a piaci kamatokhoz viszonyított különbözetet a költségvetés ki­pótolja. Ez azonban egyre elvi­selhetetlenebb terhet jelent. A Pénzügyminisztériumban már dolgoznak a megoldáson, s va­lószínűleg szeptemberre elké­szül a javaslat. Bábolna fejlesztési központ marad (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Papócsi László a továb­biakban részletesen szólt Bá­bolna fejlesztési koncepciójá­ról. Mint mondta, a kombinát hagyományainak megfelelően tevékenységüket az állatte­nyésztés, az ehhez kapcsolódó takarmányozás, az ipari tevé­kenység, a szolgáltatás és a lakossági ellátás körére kíván­ják összpontosítani. A már ha­gyományos baromfi-, sertés- és juhtenyésztés mellett új üzlet­ágként kívánják meghonosítani — egy kanadai céggel társulva — a húsmarha-tenyésztést. A takarmányozásban új, mi­nőségi programot indítottak, il­letve indítanak, s bevezetik a „bábolnai takarmány-védje­gyet”, ami a minőség garanciá­ját jelenti. A kistermelők számá­ra országos hálózattá kívánják fejleszteni a bábolnai takar- mánybolt-rendszert. A háztáji táp előállításhoz — ami jóval olcsóbb lehet a nagyüzeminél —darálóval ellátott korszerű ta­karmánykeverő berendezést fejlesztettek ki. Rendkívül fontosnak tekintik a jövőben az élelmiszeripar és a kereskedelem fejlesztését is. Az előbbinél a vevő igényéhez kívánnak mindennél jobban al­kalmazkodni, ezért építették föl az új húsfeldolgozó üzemüket. A kereskedelemben pedig bá­bolnai márkabolt-hálózatot léte­sítenek, amelynek célja a lakos­ság igényes és választékos ki­szolgálása. Végezetül dr Papócsi László szólt a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséről is. Elmondta: az elmúlt három hónapban 57 kül­földi céggel tárgyaltak működő tőke bevonása, új termelésfej­lesztési módszerek megszer­zése, illetve piacbővítés céljá­ból. Vegyes vállalatok létesíté­sében egyeztek meg világhírű cégekkel. Bábolna ugyanis egyenlő feltételeket és tisztes­séges piaci, illetve kereskedel­mi versenyt kíván a jövőben, s ezeknek a céloknak megfele­lően dolgozik. (Szőts)

Next

/
Thumbnails
Contents