Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-16 / 97. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 16., csütörtök Akis ország nagy napja Az ENSZ legújabb, 160. tagországa, Liechtenstein egy tekintetben sokáig rekor­der lesz majd: a 28 500 lako­sú, 158 négyzetkilométer te­rületű hercegség a legpará­nyibb a tagállamok közül. A felvétel a tagok sorába ünne­pi ajándéknak is tekinthető: II. János Ádám, Liechten­stein új hercege éppen az eskütételi ünnepség előtt kapott értesítést New York­ból arról, hogy a Biztonsági Tanács egyhangúlag támo­gatta a kérelmét. A szeptem­ber közepén történő közgyű­lési jóváhagyás már csak for­malitás. II. János Ádám tehát máris erkölcsi győzelmet tudhat magáénak. Uralkodása nem a mostani beiktatási ceremó­niával kezdődik: már a múlt óv decemberében, apja, II. Ferenc József „halála után trónra lépett. 0 kezdemé­nyezte és szorgalmazta a hercegség felvételét az ENSZ-be, kizárólag azért, hogy az országocska függet­lenségének e elismerése ré­véh elejét vegye Svájb aláttö- ffles dyámkötíásáhák. S ftip§i ätíeiktátáöi feefemöhia élő közvetítése alkalmával ffiéőját is ejthette ahhak, hegy egy svájöi fiperter kér­déseire válasaölvá egyene­sén a legérintettebbek tudo­mására hozza: Liechtenstein felvétele az ENSZ-be a her­cegség szuverenitásának megerősítése. A legkisebb, de távolról sem a legszegényebb tag­ország: a kedvező adófelté­telek miatt itt bejegyzett 30 ezer cég, három bank, amely közül az egyik a hercegi csa­ládé, töméntelen pénzt hoz az országnak. Emellett évente egy milliárd dollár ér­tékű árut exportál. Ami a hercegi család sze­repét illeti, nos, nélkülük Liechtenstein valószínűleg már régen nem lehetne önál­ló állam. Ennek megfelelően a herceg befolyása meglehe­tősen nagy; államfői hatalma azt is jelenti, hogy a parla­ment javaslata alapján ő ne­vezi ki a kormány tagjait, s egyetlen törvény sem léphet hatályba az ő jóváhagyása nélkül. Igaz, nem ő a legfőbb hadúr, mivelhogy Liechten­steinnek nincs hadserege. Igazi ünnep volt a beiktatá­si ceremónia, s a többszáz­fős kórus szívvel-lélekkel énekelte a Bach-kantátát, tudván, hogy a csöppnyi or­szág lakosai mindannyian ör­vendenek. „Jeti” volt a szovjet határsért'ó A szovjet hírügynökség a leg­nagyobb komolysággal jelen­tette be szerdán a „havasi ember” létezését. Állítása sze­rint a szovjet-kínai határon ha­tárőrök látták többször az isme­retlen lényt. A TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint a Sztrel- nyikov nevét viselő határőrörs egyik őrjárata először éjszaka találkozott az eladdig még so­hasem látott, két lábon járó, több mint kétméteres teremt­ménnyel. A szemtanúk beszá­molója szerint az éjszaka sötét­jében a szörnynek még a sze­mei is világítottak. —A jeti—folytatja a TASZSZ —szinte elpárolgott a járőr elől, s a helyszínre érkezett kutató- csoport határőrei már csak a lény csaknem félméteres, az emberéhez hasonló lábnyomait találták. Egy kuvaiti lány örömtáncot jár augusztus 14.-én, miután egy konvoj tagjaként átkelt a si­vatagon és megérke­zett Szaúd-Arábiából Jordániába. A konvoj a Kuvaitot elfoglaló irakiak elöl menekült. 95 érvényben lévő megállapodás Mi lesz a magyar—NDK szerződések sorsa? A magyar kormány sürgősen kialakítja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a sorsa hazánk és az NDK között jelenleg érvényben lévő 95 ál­lam-, kormány-, illetve tárcaközi szerződésnek. Ezt a Külügyrhl- hlsztériütti Illetékese közölte az MTI kérdéséi-e, azzal kapcso­latban; högy az NDK Küiügymi- nisztéfiüftia átadta a szerződé­sek jövőjére vonatkozó javaslatait. Sárközi Péter, a nemzetközi jogi osztály munka­társa hangsúlyozta: a kétoldalú nemzetközi szerződések sor­sának rendezését a magyar fél már többször is sürgette, tekin­tettel a két német állam közelgő egyesülésére. Áz NDK javaslata szerint a 95 egyezmény közül 68-at jegy­zékváltás útján határidő előtt kellene megszüntetni, illetve az év végén automatikusan hatá­lyon kívül helyezni. Ehhez tarto­zik például a Barátsági, Együtt­működési és Kölcsönös Segít­A Ivovi városi tanács vezetői — a szovjet sajtó történetében valószínűleg példátlan döntés­sel — kiutasították a városból a szovjet központi pártlap, a Pravda helyi tudósítóját. Mint a Pravda szerdai számá­ból kitűnik, a nem kommunista többségű Ivovi tanács vezetői úgy vélik: a lap munkatársa, Viktor Drozd, folyamatosan fél­retájékoztatja a helyi olvasókat. A nyugat-ukrajnai város taná­ségnyújtási Szerződés, illetve számos gazdasági jellegű meg­állapodás is. Ez utóbbiak egy része minden bizonnyal állam­közi szintről átkerül a piaci szfé­rába, a vállalatok hatáskörébe. Más egye^Mények további ér- véhyességét később vizsgál­nák felül, ilyehek például a ket­tős állampolgárságról vagy a nagykövetségi épületek létesí­tésére szolgáló ingatlanok kér­déséről kötött szerződések. Ugyanakkor továbbra is fenn­tartanák a főiskolák közötti cse­rére, valamint a budapesti és a berlini kulturális központok te­vékenységére vonatkozó meg­állapodásokat. A Külügyminisztérium illeté­kese azt is elmondta: a legutób­bi tárgyaláson a magyar fél kife­jezte reményét, hogy a két német állam egyesülésével a magyar—német szerződéses kapcsolatok nem szenvednek csorbát, s a magyar felet nem éri hátrány. csa a kiutasítási döntéssel egy­idejűleg javasolta az ügyész­ségnek, hogy indítson eljárást Drozd ellen nemzetiségi gyűlö­let szítása és rémhírterjesztés miatt. A Pravda szerint az ügy hátterében áll, hogy a központi pártlap, illetőleg a helyi tanács lapja nem ugyanazon néző­pontból tudósított Vagyim Ba- katyin szovjet belügyminiszter néhány héttel ezelőtti Ivovi láto­gatásakor. GORBACSOV ELNÖKI RENDELETE Jogfosztottak rehabilitációja Több tucatnyi, külföldön élő személynek adta vissza a szov­jet állampolgárságot szerdán Moszkvában nyilvánosságra hozott éihökl rendeletében Mi­hail Gorbacsov. A szovjet állámfő egyetlen tollvonássá! állítottá helyre a bfezsnyevi korszakban és az átalakítás első éveiben 1966 és 1988 között ártatlanul meghur­colt emberek becsületét, ér­vénytelenítve a pangás eszten­deiben a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége által hozott jogfosztó rendelete­ket. A szovjet külügyminiszté­rium az elnöki rendeletről külön értesíti a külföldön élő volt, de immár visszafogadott szovjet állampolgárokat. Európa-nap, augusztus 20-i ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) Augusztus 19-én és 20-án országszerte ugyancsak kultu­rális és politikai eseményeken emlékezhetnek meg az állam­polgárok az államalapító Szent István királyról — a koalíciós pártok szervezésében. Az ün­nepségekkel összefüggésben Medvigy Endre hangoztatta: az egyes helyszíneken ünnepi beszédet mondó szónokokat arra kérték fel: ne a napi pártpo­litikával foglalkozzanak, mert korábbi tapasztalatok szerint ez rossz vért szül, sokkal inkább az ezeréves állam kialakulásá­ról, Szent István szerepéről, örökségéről, a megbékélés, a nemzeti összefogás eszméjé­ről szóljanak. Végezetül Roszik Gábor ki­merítő tájékoztatást adott a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Köz­pont kétes ügyeiről lefolytatott vizsgálatról, amely egy júliusi interpellációja nyomán zajlott le. Számos példával illusztrálta ezeket a kétes ügyleteket, ame­lyek jóval áron aluli ingatlanér­tékesítésekről, halastavak bér­leti manipulációiról szólnak. HATVANHAT KOLERÁS ROMÁNIÁBAN Július 19-e és augusztus 14- e között hatvanhat kolerás megbetegedést jelentettek be Romániában. A betegek közül még harminchárom embert ke­zelnek kórházban. A Rompres jelentése szerint egy ember sem vesztette életét a fertőző betegség következtében, s a kórházban ápolt kolerások álla­pota is kielégítő. Éhségsztrájk a Szmenánál Szerdán nem jelent meg a Szmena című leningrádi ifjú­sági napilap, munkatársai éhségsztrájkot kezdenek. Az újságírók amiatt tiltakoz­nak, hogy a városi tanács il­letékesei megtagadták a lap demokratikus ifjúsági kiad­ványként való bejegyzését. A Szmenát a Komszomol városi szervezete, a lap ed­digi gazdája is be akarta je­gyeztetni. A leningrádi váro­si tanács — arra hivatkozva, hogy ki kell egészíteni a be­jegyzést kérő okmányokat — augusztus 16-ratűzte ki a kérelmek újratárgyalását. Az újságírók azonban ki akarják erőszakolni az azonnali döntést, mert a postával augusztus 15-ig kell megkötni a jövő évi előfi­zetési Is terjesztési rendet szabályozó szerződést. L NON­STOP HIRDETÉS­FEL­VÉTEL KAPOSVÁRON T a SOMOGYI HÍRLAP-ba! Munkanapokon 8-16-ig a LatincaS. u. 2. sz. alatt. Este 16-tól reggel 8-ig és hétvégén a FEKETE FÉNY videokazetta kölcsönzőben. Kaposvár, Flonvéd u. 17. ^ Kiutasították a Pravda tudósítóját Lvovból Ötvenéves a II. bécsi döntés VITÁK ERDÉLYRŐL Napjainkban ismét előtérbe került a román nacionalisták köré­ben az 1940-ben kettészelt Erdély ügye. A téveszmék ellen küzdeni viszont csak úgy lehet, ha a valóság elemeit előássuk a sok-sok szenny és rágalom alól, amely az elmúlt félévszázad során ráragadt. Mert a valóságban szinte minden másképpen történt, mint ahogy azt némelyek elképzelik... Diszkrimináció Amikor 1940. június 19-én a bukaresti külügyminisztérium­ba befutott a szovjet kormány jegyzéke, még csak kevesen sejtették, hogy nem mindenna­pi esemény történt. A magyar diplomácia hamarosan pontos értesüléseket szerzett a történ­tekről, és megtudta, hogy Ro­mánia — engedve a fegyveres intervenciónak^— „kardcsapás nélkül” átadta Észak-Bukovinát és Besszarábiát (a mai Szovjet- Moldávlát) a Moszkvai vezetés­nek. Ez rendkívül hátrányos megkülönböztetés volt Magyar- ország számára, hiszen Buda­pest már jóelőre a román veze­tés tudtára adta, hogy minden ilyen lépést diszkriminációnak tekint, és azokat a jogokat fogja követelni, amelyeket Bukarest másoknak szó nélkül megadott. Június 27-ón kelt levelében Csáky István külügyminiszter így írt Sztójay Döme berlini követnek: ' „Magyarország semmiféle nyomást nem gya­korolt eddig Romániára, még­pedig azért, hogy a béke Euró­pának ebben a részében fenn- tartassék. ’’Tovább feszült a húr akkor, amikor Románia Bulgá­riával szemben is területcsök­kentő tárgyalásokba ment bele. így már csak Magyarországgal nem voltak hajlandók tárgyalni erről a kérdésről a románok. Bukarest taktikája nyilvánvaló volt: sajtójuk mocskolódásaival olyan viszonyt igyekeztek te­remteni a két ország között, amelyben tárgyalni egyszerűen lehetetlen lett volna... Ráadásul a Hitlernél tárgyaló román vezetők is meglehető­sen kétértelmű nyilatkozatokat adtak. Az egyik lap, a Curentul ezt írta: „Salzburgban időt en­gedtek arra, hogy a problémá­kat tárgyilagosan megvitathas­sák és e kétoldalú tárgyalás befejezéséig a jelen helyzet és rendszer fennmarad." Magya­rul: ameddig Románia képes lesz elhúzni-halasztani a tár­gyalásokat, addig Erdély bizto­san bukaresti uralom alatt ma­rad. A már kikerülhetetlennek tetsző tárgyalásokra Mihai Ma- noilescu külügyminiszter a la­kosságcsere gondolatát aján­lotta, mint követendő taktikát. Megkezdődnek a tárgyalások Augusztus 7-én Csáky emlé­kiratot küldött a román vezetés­nek, amelyben határmódosítá­sokat kért, és a lakosságcserét nem utasította el. Manoilescu elvben elfogadta a magyar dip­lomácia elképzeléseit, és meg­állapodtak, hogy tárgyalásokat kezdenek a két ország egyre feszültebb kapcsolatának meg­oldása érdekében. Hosszas vi­ták után a Duna-partján fekvő Turnu Severin városában álla­podtak meg. A két kül­döttségvezető Hory András egykori magyar követ és Vale- riu Pop erdélyi román politikus, volt miniszter lett. A magyar delegációt szállító Zsófia gőzhajó augusztus 16- án kötött ki Turnu Severinben, és a tárgyalások azonnal meg is kezdődtek. Hory térképpel il­lusztrálva bemutatta a precízen kidolgozott magyar elképzelé­seket, amelyeket Pop még tár­gyalási alapként sem fogadott el. A román küldöttség taktikája egyébként is időhúzáson kívül végig az volt, hogy olyan hely­zetbe sodorja a tárgyalópart­nert, hogy az fölálljon az asztal­tól; és megszakítsa a vitát. Írre Viszont Hory nem volt hajlandó — semmiféle román ürügy (új helyszín felvetése, lehallgatása stb.) ellenére sem. A sikertelen első „menet” után Teleki Pál miniszterelnök is hallatta hangját: „... két évti­zed tapasztalatai megmutatták, hogy mit jelent a román impé- rium a nemzeti kisebbségekre nézve." Amikor augusztus 19- én újra elkezdődtek a megbe­szélések, Pop felolvasta a ro­mán választ, amely végelátha­tatlan hosszúságban vitába szállt minden magyar javaslat­tal, és tulajdonképpen a lakos­ságcserét kívánta ráerőltetni a magyar vezetésre. A tárgyalá­sok ezek után megszakadtak: Hory hazautazott Budapestre, jelentéstételre. (A két fél közötti nézetkülönbségekre utal, hogy míg Románia maximálisan 4000 négyzetkilométernyi terü­let átadására mutatott hajlandó­ságot, addig Csákyék 71 000 négyzetkilométert követeltek!) Sikertelen befejezés Budapesten olyan értelmű utasítást adtak Horynak, hogy — mivel semmi értelme sem lett volna parttalan vitákba bocsát­kozni — adjon át egy emlékez­tetőt Popnak: „ki akarja-e jelölni vagy sem azokat a területeket, amelyeket kész Magyarország­nak visszaadni”. Amennyiben nem, úgy minden felelősség Bukarestet fogja terhelni. Turnu Severinben a román fődelegá­tus így válaszolt: „... a Román Királyi Kormány nevében kije­lentem, hogy ilyen javaslatot még tárgyalási alapként sem fogadhatok el." Hory még mindig nem adta fel, hogy szép szóval el lehet rendezni a dolgot. Megkérdezte Popot, hogy van-e más megbí­zatás a román diplomata birto­kában. A nemleges válasz mel­lett Pop megjegyezte: „Ma sem és a jövőben sem tudunk figye­lembe venni olyan javaslatokat, amelyek akár csak egyetlen románt is idegen uralom alá he­lyeznek". így kútba esett az a lehetőség, hogy a két ország egymás között, békés úton ren­dezze a vitát, és felmerült a háború lehetősége. Erre Ma­gyarország még a németek ide­genkedése, sőt egyenes ellen­kezése esetén is kész lett volna — még akkor is, ha nekünk csu­pán 35 000, míg Romániának tízszer annyi katonájíPft/olt... Tóth Béla

Next

/
Thumbnails
Contents