Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-13 / 94. szám

1990. augusztus 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 V fő­berendezés is, netán a hűtőka­pacitás növelésére is fordíthat­nánk. A kedvezményes kama­tozású kölcsönben van minden reményem — összegez Kun Péter. — A vállalkozásnak kellene olyan nyereséget hozni, hogy ne kelljen számolgatni minden fillért, ne legyen infrastrukturális gondja, ne kelljen megküzdeni mindenhol az érdekeiért. Saj­nos a Gyep-Tej Kft. sem min­denható, de amiben tudunk segítünk — mondta a kft. ügy­vezető igazgatója. Porfelhőt kavarva kapaszko­dik az UAZ a kecel-hegyi lanká­nak, összezörrentek a tejes­kannák. Kétszáz liter tej indult a város másik végébe, mert több tehéntartó gazda is van a város peremén. S e gazdák — képletesen szólva — kitartó mozgalommal hadakoznak a „peremhelyzet­tel” szemben... Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit Fogtechnikusból tehenész Hat éve annak, hogy a Kecel- hegyi ősi családi birtokon me­zőgazdasági vállalkozásba kezdett Kun Tibor, s azóta lan­kadatlan eltökéltséggel fejleszti állományát. Mára már tíz tejelő tehene, öt üszője legel a kapós- mérői Latinca termelőszövetke­zettől bérelt legelőn. A szerfás istálló szinte patikai tisztaságú, a bikaborjak és a két nagyobb hízómarha szálalják a vályúba vetett kukoricaszárat. A szénarácsokba csak néhány villa réti széna, az etetővályú­ban már vízzel bekevert abrak­takarmány várja a fejésre haza­ballagó teheneket. 150 körbála szalma már a télre várva sora­kozik az istállótrágya szarvas­ba rakva, körülárkolva. Külön kazalban a réti széna, fólia is védi a gondosan szárított lucer­naszénát. Az istállóban felbúgnak a fe­jőgépek, van idő a beszélgetés­re is. — 90—100 liter tejet fejünk naponta, és egy alkalommal szállítom a majd 15 kilométerre levő tejüzembe. A szállításért kapott havi 2000 forint eszmei összeg, még az üzemányag- költséget sem fedezi. A bevéte­leknek ez már szinte nevetsé­ges összetevője. Kun Péter felsorolásából ki­derül: a jelenlegi árak mellett a tejértékesítésből származó fo­rintok éppen fedezik a rezsikölt­ségeket, a vállalkozó megélhe­tését már csak a szaporulatból származó bevétel fedezi. — Ha viszont azt teljesen fe­léljük, akkor miből fejlesszünk? Akit az istállószag már kellő­képpen átitatott, az nem tudja abbahagyni... Elszűrték a friss fejést, eliga­zítják az almot. Békése Kérődz- nek a jószágok, a terelőkutya is elpihen az abrakos zsákon. Asztal mellett folytatjuk tovább a beszélgetést, melyhez társul szegődött Nagy Imre, a Gyep- Tej Kft. ügyvezető igazgatója és Horváth Tartás, a kft. munka­társa is. — Február óta tagja a kft.-nek Kun Péter, s vállalkozásához sokat segítettünk — mondja Nagy Imre. A legeltetés lehetőségének megszerzése, a bérleti szerző­dés kimunkálása egyértelműen a bürokráciát jól ismerő szak­emberek sikere. Kimunkálták a vállalkozás hiteligény-pályáza­tát is, most közösen várják az elbírálást. — Mindenképpen fejleszteni kell a gazdaságot, alapgépsor­ra lenne szükségem a takar­mány- és a szálasok betakarítá­sához. Egyre drágább a bér­munka. A kamatterhek nem riasztanak el, biztonságos megélhetést várok, s nem rövid időn belüli meggazdagodást — sorolja reális igényeit a Kecel- hegyi farmer. A 31 éves fiatalember saját uraként akar létezni a jövőben is, kedve szerint végezve azt, ami ugyan nem tanult szakmája — mert eredetileg fogtechnikus —, ám mára már vérévé vált. Gondjairól szólva kiderül, sok francia Elevage magazin is foglalkozott a kaposvári gazdál­kodóval. ' — Jean-Michel Vocoret új­ságíró igencsak alaposan kikér­dezett, érdeklődése szakember szintű volt. Nagyon örütök, hogy ezzel a cikkel elvitte munkám eredményeit Nyugat-Európába — jegyzi meg Kun Péter, majd előkerül a féltve őrzött tisztelet­példány is. Az Enyingi Állami Gazdasággal egy riportban szerepelni igencsak elismerés. — Nem építek légvárakat, a biztos lendülethez elég lenne félmillió forint. Sajnos a jelenlegi gépárak oly magasak, hogy csak használt, ötven lóerős traktor jöhet számításba, mel­lette használt munkagépek. Ha több lesz a tehén, kellene fejő­a buktatója a városszéli vállal­kozásnak. A feltételek hiánya miatt napi két-három órai feles­leges szaladgálásra van ítélve ma még, hiszen a takarmány-- beszerzés csak állandó kap­csolattartás révén oldható meg. — Háromszor is el kell men­nem a Nostrához, hogy végre kaphassak pölhét, ocsut, ugyanez a helyzet a cukorgyári melléktermékekkel. Fel kell tud­ni kutatni mindig a legolcsóbb lehetőségeket, hogy maradjon valami a bevételekből. Enciklo­pédiából már kevés nagyüzem tud takarmányozni. A gyepre alapozott tejterme­lést propagáló szakemberek is elismerően bólogatnak, mert ötlettárat nyit meg előttük is Kun Péter, noha a költség az álmok határát súrolja. Nem véletlen, hogy a magyarországi állatte­nyésztést bemutató cikkében a KEDVEZMÉNYES KÖLCSÖN KELLENE KECEL-HEGYI ÁLMOK Fókuszban a föld Távközlési nap Siófokon Rákosi Mátyás még örült az örökségnek Vajon akad-e olyan hazánkfia, aki ne szeretne lakásába'; üdülőiébe, vagy éppen Irodájába telefont? Munkaeszköz­nek, kényelmes kommunikálásI lehetőségnek vagy stá­tuszszimbólumnak. A siófoki távközlési nap szervezői Bell mester nagyszerű találmányát ígérték az érdeklő­dőknek — 60 ezer forintért. (Folytatás az 1. oldalról) Az Agrár szövetség országos elnöke szólt arról is, hogy sok próbálkozás ellenére sem sike­rült a mezőgazdasági kormány­zattal — úgymond — beszélő­viszonyt kialakítani. Küzdenek azért, hogy nélkülük, álláspont­juk ismerete nélkül ne szüles­sen meg a földtörvény. Ez nemcsak az Agrárszövetségbe tömörülök érdeke, hanem min­den politikai párt felelőssége is. Emlékeztetett arra, hogy a kis­gazdapárt kivételével a földkér­désben mit ígértek a politikai pártok a választási kampány során. A falu bizalma A helyhatósági választások­kal kapcsolatban az Agrárszö­vetség még nem döntött arról, hogy önálló jelölteket Indít-e, vagy politikai megállapodáso­kat köt. A cél viszont világos: azokat az embereket kell bejut­tatni a helyi önkormányzatokba, pártállástól függetlenül, akik él­vezik a falu bizalmát. Ezt követően Barkóczi József, a Somogy megyei Me­zőgazdasági Termelők Szövet­kezetpolitikai Választmányá­nak elnöke arról beszólt, hoc / a parasztember tudja a dolgát', de szerinte ez mintha elfelejtődött volna az ,,új hatalom új urainál”. Részletesen kifejtette, hogy miért nem fogadható el az új (vagy legújabb) hárompárti földtörvény-tervezet. Megtudhattuk, hogy So­mogybán 325 ezer hektár a me­zőgazdasági termelésre alkal­mas terület, s ennek mintegy 60 százaléka szövetkezeti közös tulajdon. Ezt 19 ezer mezőgaz­dasági dolgozó műveli. Tudo­másuk szerint megyénkben kétszázan jelezték, hogy gon­dolkodnak arföld visszaigénylé­sén, s ez mintegy ezer hektár területet jelent. Eddig három tsz-ben kértek földet, összesen száz hektárt. Éles vita Nem kellett külön felszólítani a hallgatóságot a vitára. A részt­vevők mélyen átérezték a hely­zetfontosságát. Ki hangosan, ki csendesen, ki pedig ékesszó­lóan mondta el véleményét. Többen szóltak a falun élők fe­lelősségéről is. Papp Jenő véle­ménye e kérdésben elismerő fogadtatásra talált. — Nem te­hetjük meg — mondta —, hogy a sok gond ellenére nem ve­tünk, s nem végezzük el lelkiis­meretesen munkánkat. Mert az ország kenyér nélkül nem ma­radhat. A vita során többször is Euró­pában érezhettük magunkat. A valóságos gondokat tolmácso­ló, érvekkel alátámasztott kor­rekt megnyilvánulások rendre helyrebillentették az érzelmi alapon végletessé váló vélemé­nyeket. Ezt tükrözte Baranyó Károly hozzászólása, aki a harcmodor megváltoztatásá­nak fontosságáról szólt, s ja­vaslatot tett a tennivalókra is, kérdése továbbá Kósa Ferenc és Boda János mértéktartó, ám érzékel­hetően jól végiggondolt hely­zetelemzése is ezt példázta. Aligha érezhette magát kényel­metlenül a nagygyűlésen Fónai Imre, a Parasztszövetség, és Németh Béla, a Független Kis­gazdapárt képviselője. Hozzá­szólásukban mindketten a közös érdekeket hangsúlyoz­ták, amelyek a falun élők sors­kérdései — függetlenül attól, hogy magánvállalkozóként vagy tsz-tagként végzik-e mun­kájukat. A föld összeköt, nemcsak szétválaszt — hangzott a pél­dázat — a darázsfészekben a csípésekre is föl kell készülni, de nem minden fullánkszúrás fáj egyformán... Esély az egyetértésre Nem véletlenül hangsúlyozta tehát Németh Béla, hogy köze­líteni kell az elképzeléseket. Erre van reális esély, mert a tu­lajdon kérdésében az érintettek egyetértenek. Magántulajdo­non alapuló gazdálkodásra van szükség, s lehetőséget kell biz­tosítani arra, hogy ki-ki eldönt­hesse: magánvállalkozóként vagy tulajdonosi alapon újjá­szervezett szövetkezetekben kíván-e tevékenykedni. A szombati fórum, fő hozadéka, hogy ez az alapja a további vi­táknak is. Lengyel János — A telefon a világon minde­nütt hatalmas üzlet, óriási nye­reséget termel (hazánkban ma a két forintos beszélgetésen 97 fillér a haszon!) mondta megnyitójában dr. Páris And­rás, országgyűlési képviselő. — Jól működő hálózatával-bi­zony sok-sok idegosztályi férő­helyet lehetne megspórolni a kórházakban. — Rákosi Má­tyás örüjí hajdanában, hogy olyan jó telefonhálózatot hagy­tak ránk a kapitalisták, melyhez 30—40 évig sem kell hozzá­nyúlni. — folytatta. — Eljött az idő, hogy behozzuk a lemara­dást. Igény—az van! Mert igény lenne, ezt hosz- szan kacskaringózó sorok mu­tatták. Az első két óra alatt csaknem 160-an írtak alá tele­fonigénylő vagy részvényezési szándéknyilatkozatot. Nem csoda! Hiszen amíg az USA- ban száz lakosra csaknem 90 telefon jut, nálunk mindössze tíz. Az amatőr kezdeményezés tölthetné be az űrt — úgy tetszik most — mert a távközlési válla­lat (korábban posta) finanszíro­zási gondokkal küzd. A fórumon a „hivatásos" szakemberek tudomásunkra hozták: nem kí­vánják monopóliumukat felad­ni. Most nem adnak (mert nincs?) tőkét a vállalkozáshoz, s enélkül (51 százalék állami rész) az első, .kapavágást” sem teheti meg Juhász János, az ötlet szülőatyja. Majd 1993-ban — mondta a távközlési vállalat képviselője. — Akkor lesz(?) pénzük egyedül is beruházni. Kétszáz millió dollár Naayon örültem egyébként a hírnek, miszerint 40 ezer tele­fonvonalat terveznek Siófokra és környékére. Vajon megvaló­sítható-e az ötlet, ha az orszá­gos hálózat lerobbant marad? Mert a szerencsések, akiknek otthonában díszes helyen, a nagymama fényképe mellett állhat majd a készülék, szóval még ők sem tudnak telefonálni a hálózat túlterheltsége miatt. (Az igények többsége szezon­jellegű.) A Világbank 200. millió dollár­ral kíván hozzájárulni az orszá­gos hálózat fejlesztéséhez. Ez valószínűleg másokat is ösztö­nöz majd a befektetésre. A táv­közlési vállalat elindult a privati­záció útján; aszándékuk szerint jövőre részvénytársasággá szerveződik. Tán emiatt nem sikerült Siófokon továbblépni— a jó szándékú kísérlet elvi kon­kurencia marad csupán. ígéret: három év múlva... A nemzeti jövedelemből Eu-' rópában eddig a mi kis orszá­gunkban fordították a legkeve­sebb pénzt arányaiban a tele­fonhálózat fejlesztésére, és a távközlési vállalat megváltozott stratégiai elképzelései is csu­pán három év múlva ígérik a probléma megoldását. Ki tudja, addig is mennyien esnek el e jó üzleti lehetőségtől, hány nagy­mamának kell naponta tucat­szor buszra-vonatra ülnie (a te­lefonkagyló felemelése he­lyett), hogy megtudja, megszü­letett-e máraz unoka... A jelentkezők most listára kerültek. Csak remélik: nem lesz hosszú a vajúdás. Czene Attila

Next

/
Thumbnails
Contents