Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-02 / 85. szám
1990. augusztus 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 A termelő 37 forintot mondott, a kereskedő negyvenet CUKORÁR-KERIN GÖ Vörös István: Jugoszláviából pótoljuk a hiányt Boncz Dénes: A gyár nem emelte o termelői árat Július 7-i lapunkban Kováts Imre igazgató nyilatkozott arról, hogy a Kaposvári Cukorgyár termékeinek árát csak az új termés feldolgozása után emelik. A csomagolt kristály- cukrot mégis napok óta negyven forintos áron kínálják az üzletekben. A kaposvári Május 1. utca 5. szám alatti csemege vezetője azt mondta: — Hetente érkezik szállítmány a Balaton Füszérttől. A cukrot 39,30 forintos ajánlott áron kapja a bolt. Hatóságilag maximált áras termékünk 14,60-as kenyér és a 18,20-as tej. Tehát a cukor negyven forintért árusíthatjuk. A Balaton Füszért áruforgalmi főosztályvezetője Vörös István: — A lakosság ellátása érdekében máshonnan is kell cukrot venni. Júliusban 200 vagon volt a megyei igény. A Kaposvári Cukorgyártól viszont csak 25 vagonnal kaptunk: Jugoszláviából és ÁTI készletekből pótoltuk a többit. Többletköltségeinket tovább kell hárítani, ezért végeztünk árarányosítást, s lehetett a kaposvári cukor is drágább. Bocz Dénes a Kaposvári Cukorgyár értékesítési osztály- vezetője: — Indokolatlannak tartjuk a kaposvári termékek árának emelését, mert a gyár nem emelte a termelői árat. Tudomá- sunk szerint Baranya megyében 37 forintért forgalmazzák a kaposvári cukrot! A Balaton Füszért részére az első háromnegyed évi szerződéses szállítási kötelezettségünket teljesítettük. Augusztusban és szeptemberben szerződésen felül biztosítunk cukrot, a korábbi termelői áron. —Akkor most mennyi a cukor ára? — A Kaposvári Cukorgyár által gyártott cukor változatlanul a 37 forintos ajánlott áron kerül a kereskedelembe. Ismétlem, indokolatlannak tartom az ilyen áremelkedést! Legördült az utolsó kétütemű Legördült a szerelőszalagról az utolsó kétütemű Trabant július 25- én, ezzel véget ér a sok vitát okozó „NDK-né- pautó” több mint három évtizedes története. A gyárban ezután csak a négyütemű, VW-motor- ral szerelt Trabant Li- mousine-okat és kis szériában VW-Polókat gyártanak. A Kaposvári Szolgáltató Szövetkezet nyomdaüzemében számlatöm bőket készítenek, és hamarosan megnyitják a saját boltjukat. Jól jártak a tagok, a lakosság Pénzes vállalkozók a nagyatádi ÁFÉSZ-nél (Tudósítónktól) A nagyatádi ÁFÉSZ 56 üzletéből öt működik szerződéses, 12 pedig jövedelemérdekeltségű, illetve egyszerűsített formában. A vendéglátásnál ennél jóval nagyobb arányt képviselnek az új vállalkozási formák: a 32 egység közül 31 szerződéses. Hagyományos formában csupán egy kis település italüzlete működik. Bérbe adtak két élelmiszer-háztartási üzletet, továbbá négy italboltot. Ez év elejétől a jövedelemérdekeltségű formákat tovább korszerűsítették azzal, hogy az önálló árképzés jogát is megkapták a boltok. Áz év végéig további üzletek kerülnek ilyen rendszerbe. A településeken ez az üzemelési forma az ellátás lényeges javulásával járt. A boltok dolgozói ötletekkel, a nyitvatartási idő jobb megválasztásával, nagyobb áruválasztékkal javították szolgáltatásaik színvonalát. Az új üzemeltetési formák az ÁFÉSZ gazdálkodására is kedvező hatást gyakoroltak, s a vállalkozók jövedelme növekedett. Nem 'elhanyagolható, hogy az üzletek ésszerűbb költség- gazdálkodást folytatnak. Az év végére több szerződés lejár. Ezt követően a boltokat már csak bérleti üzemeltetésre adják ki. A tapasztalatok birtokában újabb vállalkozási formák bevezetését is szorgalmazzák. Fábián László kereskedelmi főosztályvezető szerint a szövetkezet tagságát az áruellátáson kívül a szerződésbe adott eszközök megóvása, kezelése és működésük eredményessége is érdekli. — Többen szóvá tették, ha rendellenességet tapasztaltak. Vannak akik az új formákban a privatizáció első lépcsőjét vélik felfedezni, ez sem tekinthető véletlennek. Valószínű, hogy a jövőben — elsősorban a nagy forgalmú üzletek — társasággá alakulnak, illetve szerveződnek. A tagság annak is örül, hogy az új vállalkozási formákkal együtt járt az adminisztratív, irányító létszám csökkenése, ezzel a központi kiadások mérséklőé is. — ÁFÉSZ-ünk központjában a létszám tizenhárommal csökkent, költségeinket pedig kétmillió forinttal sikerült lefaragni. A jövőben is keressük a további egyszerűsítéseket és arra törekszünk, hogy megszűnjön a még itt-ott fellelhető bürokrácia. ÁFESZ-ünk a jövőben is úgy kívánja véghezvinni a szükséges változtatásokat, hogy jól járjon a szövetkezet, a dolgozók, a tagok és a lakosság is. Dorcsi Sándor Egy Somogy megyei vizsgálat tapasztalatai Rendszerváltás és a helyi társadalom II. Önállóság és együttműködés Önkormányzat. Tartópillér. Népfelség elve. Alkotmányos, kollektív jog stb. De milyen garanciák szükségesek megvalósításához? Javítani kellene először is az életszínvonalat — ez a legfontosabb garancia, már csak azért is, mert a tudatot a lét határozza meg. Attól is függ, hogy mi lesz az állami támogatással meg a helyi szolgáltatószervekkel. A szegényebb települések egy kicsit félnek az önkormányzati tulajdontól, a leromlott legelőktől, a tönkrement erdőktől, a csekély adóbevételektől, a helyi adók kivetésének lehetőségétől — pontosabban szólva lehetetlenségétől — hallhattam az elég szkeptikus megfogalmazásokat. A stabilabb, „gazdagabb” települések valamelyest biztatóbbnak látják a jövőt. Itt egy másik aspektusra hívják föl a figyelmet, mégpedig az emberek hozzáállásának megváltoztatására. Ahhoz ugyanis, hogy megértsék, miért van pl. szükség helyi adókra, a saját településükhöz való viszonyuknak is át kell alakulnia. (Itt a személyi jövedelemadót is egyértelműen jónak tartják, mármint hogy a településen maradjon, az ön- kormányzatoknál.) Azt mindenki hangoztatta, hogy pénz nélkül nem megy. De kell az is, hogy valóban szuverén (a felsőbb szervek beleszólása nélküli), a pártharcoknak nem minden pillanatban kitett, olyan önkormányzatok jöjjenek létre, amelyek megfelelő jogi garanciákkal ellátva biztosítani tudják a lakosság alapellátását. * * * Önállóság — magára hagyottság, hagyatottság. Ki hogyan és milyen társulással (avagy anélkül) képzeli el a jövőt? (A válaszok talán itt voltak a legszórtabbak, nyilvánvaló összefüggésben az adott község közel- s távoli múltjának történéseivel.) „Ha szegényen is, de legyünk függetlenek” — így az egyik vélemény, s erre licitál a másik: „a széjjelválás elkerülhetetlen, gazdaságilag is el kell válnunk; szétválnunk, külön vagyunk, de lehet, hogy 10 év múlva újból összeházasodunk” — szól egy harmadik. A válaszadók túlnyomó többsége a realitásokat is számba veszi. Hangsúlyozzák, hogy a racionális es paritásos együttműködésnek továbbra is jövője lehet. Ilyennek említik az építésügyet, az adóügyeket, az árhatóságiakat, avagy egy-két helyen az orvosi és a gyógyszerellátást. Néhányan szóltak arról, hogy a hatósági ügyeket is lehetne közösen intézni a körjegyzőségek útján. * * * Az állami-önkormányzati felelőség, illetve szolgáltatások alapkérdése, hogy a különböző típusú, erejű önkormányzatok saját erejükből milyen szolgáltatásokat tudnak biztosítani? Erre is rákérdeztünk. A paletta, ami elénk tárul, rendkívül színes. Van, ahol telefon, gáz éppúgy van, mint ahogy fogászati rendelő vagy óvoda, alsó tagozatos iskola, sőt a mozit is maguk üzemeltetik. Másutt a szolgáltatások nagy részét valamelyik nem túl messze lévő város biztosítja úgy, mint a munkahelyek zömét. Néhányan szóltak a hagyományok ápolásáról vagy a „helyii társadalom” összehozásának fontosságáról (különböző egyesületek, rendezvények, bálok és a sport segítségével). Ez utóbbiakat főleg a fiatalság helyben maradása (tartása) miatt emelték ki. Sajnos a munkahelyteremtéssel, a különböző szolgáltatások fejlesztésével érdemben alig-alig foglalkoztak, ellentétben az ellátás minőségének javításával, s a közrend, közbiztonság fokozásával, mert ez már falun is aggasztóan veszélyesség kezd válni. Ahol nincs, ott utat, járdát, szennyvízelvezetést, iskolát, művelődési otthont stb. szeretnének. Azt, ami hozzájárulna ahhoz, hogy házukban-hazá- jukban, községükben otthon érezhessék magukat az emberek, öregek s fiatalok egyaránt. * * * Szegénység-gazdagság. Vajon velük (a településekkel) mi lesz az önkormányzati törvény életbelépése után? A válaszadók nagy része úgy vélte, hogy szegényebbek lesznek. Igaz, hozzátették: ez attól *is függ, hogy mi lesz az állam- háztartási meg egyéb törvényekben, és hogyan alakul az állami támogatások rendszere. „Központi támogatás nélkül nem megy; a személyi jövedelemadót ki kell egészíteni; a helyi adókivetés balga leányálom; az önkormányzati tulajdon nekünk nem használ; rengeteg lesz a felújítási teendő; honnan veszünk ahhoz pénzt; bizonytalanok a bevételi források, főként a piac miatt.” S, egy korántsem elhanyagolható megjegyzés: „ha nálunk is lesznek fejlesztések, beruházások, ha jön a tőke, akkor talán gazdagabbak lehetünk”. Jöjjön! Nem a Tőke, csak a tőke. * * * Ugyanazon kérdésben is föl- tehettük volna, mégis külön (is) megfogalmaztuk, hogy milyen előnyökkel, hátrányokkal jár számukra az önkormányzati tulajdon. Ha visszakapjuk a földeket, hátrány nem lesz, lesznek épületeink, nagy értékű ingatlanaink, ezekkel mi élni tudunk; van fürdő, amit bérbe adnánk; van kastély — igaz, rendbe kellene tétetni (100 millió) stb. Ha a közgazdasági környezet támogat bennünket — summázata a véleményeknek —, akkor jó lehet. * * * Az önkormányzati törvény- tervezet egyik legkidolgozatlanabb része, hogy milyen lesz a kapcsolat a település önkormányzata és a helyi szervek, illetőleg az ágazati, szakmai ön- kormányzatok között. Meglehetősen kevés információval, hiányos elképzelésekkel rendelkeztek a válaszadók e kérdésre vonatkozóan (egy—ketten szóltak csupán az iskolaszékekről). Viszont többen is érintették az áfészek átszervezését, ezen belül, hogy a településekre épülve és nem központosítva kellene megszervezni a lakossági szolgáltatásokat, ellátást. Új intézmények jönnek az ősztől, úgymint körjegyzőség, főispánok s egy másfajta megye. Mindezekről komoly ismereteik alig-alig voltak a települések képviselőinek, válaszaik ezért inkább sejtéseken alapulnak, tapogatódzó jellegűek. A körjegyzőséget alapvetően elfogadhatónak tartották többen is (a székhely kiválasztása okozhat gondot, vélték); utaltak arra is, hogy egy kicsit a járások visszaszervezésére is sor kerülhet. Afőispánságról nemigen nyilatkoztak, nem nagyon tudták „hova tenni”. Visszajön a múlt és akkor jönnek a csendőrök is? — tették föl a kérdést. Létjogosultsága pedig attól függ, hogy mekkora hatalma lesz. A megyéről megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, hogy nélküle nem megy, kell, hogy valaki összefogja a területet, mivel nem lehet minden ügyben Pestre menni, hát ezért is jó, ha van, el tudja látni a szakmai irányítást, a koordinációt, közvetíteni tud a kormánytól, összehangolja a településeket, szóval kell valami az ország- gyűlés és a falu közé, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy erős megye kell. Az ellentétes álláspontok lényege: ha igen, akkor csak köz- igazgatási, illetve társulásos megye szükséges, s az önkormányzatok csak helyiek legyenek, s itt lenne az ideje a különböző regionális elképzelések újragondolásának, a megyehatárok föloldásának. (Folytatjuk) Csefkó Ferenc
