Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-05 / 61. szám
1990. július 5., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 : fiesta — Róma: gyász Sötét az ég Itália fölött Argentína—Olaszország 1 -1 (0-1,1 -1,1 -1,1 -1) — 11 -esekkel 4-3 Vége... Szertefoszlottak az olasz válogatott világbajnoki-döntős álmai Buenos Aires Nápoly, 80 000 néző. V.: Vautrot (francia). Argentína: Goycochea — Simon — Serrizuela, Ruggeri — Giusti, Basualdo, Burrucha- ga, Calderon, Olarticoechea — Caniggia, Maradona. Olaszország: Zenga — Bare- si—Bergomi, Ferri—Donado- ni, De Agostini, De Napoli, Giannini, Maidini — Schillaci, Vialli. Sárga lap: Giusti (30. p.), Ruggeri (71.). Olarticoechea (77.), Caniggia (82.), Batista (120.), illetve Giannini (22.). Piros lap: Giusti (105. p.). Néhány percig úgy tűnt, hogy az argentinok kezdeményeznek többet, a kettős olasz védelmi fal azonban áttörhetetlennek bizonyult számukra. A 17. perc meghozta az olaszok által any- nyira áhított vezető gólt. Giannini átemelte a labdát a rátámadó védő felett, fejjel Viallihoz továbbított, ő azonnal rálőtte, Goycochea csak kiütni tudta a bombát, balszerencséjére a kaputól 5—6 méterre tanyázó Schillaci elé, aki gondolkodás nélkül a hálóba vágta ötödik vb- gólját (0-1). Magabiztos olaszok, Maradónál kereső argentinok — így kezdődött a második félidő, s jóidéig nem is változott a játék képe, azonos volt, mint az első 45 percben. Itt is, ott is akadt egy-egy összecsapás, sárgultak az együttesek, a kapusoknak viszont egy ideig kevés dolguk volt. A 67. percb viszont meghozta a lelkesen játszó és mindent megpróbáló argentinoknak az egyenlítést. Ki más indíthatta volna a támadást, mint Maradona, Olarticoechea kapta a labdát, beívelt, s Caniggia majdnem a kapunak háttal állva 5 méterről fejelt a hálóba (1-1). Most már nem lehetett „ráülni” az eredményre, mind a két csapat próbálkozott, de szemmel láthatóan fáradni kezdtek a játékosok, s amikor közeledett a 90. perc, már mindnyájan a hosszabbításra gondoltak. A büntetőpárbajban 3-3-ig mind a két csapat tagjai értékesítették lehetőségeiket. Ekkor Donadoni bal sarokra tartó lövését Goycochea kivédte, Maradona következett, s ezúttal nem úgy, mint a jugoszlávok ellen, magabiztosan talált a hálóba. Az ötödik sorozat Serena szereplésével kezdődött, ő is a bal sarkot célozta meg, ő is hibázott, illetve az argentin kapus bravúrral ezt a labdát is megszerezte. A folytatásra már nem is volt szükség... Sok hazai játékos és szurkoló - tartott attól, hogy a címvédő argentinok betonfutballal próbálják lelassítani az olasz rohamokat, azaz ugyanúgy kivárásra törekszenek, mint korábban a jugoszlávok ellen. Éppen ezért Vicini taktikai feladatul azt szabta meg, hogy az eddig alkalmazott lerohanással már az elején próbáljanak végzetes csapást mérni Maradonáékra. Az első negyedórában kiderült, inkább a dél-amerikaiak elképzelései válnak valóra. A helyzetük egyszerűsödött is, mert az ügyes Baggio helyett Schillaci mellett — ki tudja, miért? — a kezdőember Vialli volt, de a Sampdoria csatára nem nagyon jeleskedett. Az olasz gól után Argentínának nyitnia kellett. Ezt is tette. A Mondialén eddig cseppet sem jeleskedő Maradona állandóan az első vonalban tanyázott, és ez jótékony hatással volt magányos éktársára, Caniggiára. A szünetben Bilardo zseniálisat húzott, az argentin szövetségi kapitány a mindenféle cél nélkül futkározó Calderon helyett a hatalmas energiával bíró Trogliót hozta be. Tette ezt azért, mert az olaszok bal oldali védője (vagy középpályása?), Maidini meglehetősen sebezhető pontnak tűnt. Kiegyenlített játékkal teltek a percek, és egyre inkább úgy tűnt, a passzívvá váló squarda azzurra feladja a lehetőséget a címvédőnek. Az időt ölő olaszok elérték a végzetüket a 67. percben. Lehetséges, hogy a francia bíró hőgutát kapott, mert az is érthetetlen, miért állította ki Giustit. Sokan úgy tippeltek a sajtóteraszon, hogy a már korábban sárga lapot begyűjtő védő ököllel leütötte Baggiót. Vautrot nem látta az esetet, a kiállítás a dán partjelző, Mikkelsen lelkén szárad. Az emberhátrány azonban nem törte össze a világbajnokot, Argentína ismét eljutott a büntetőlövések lehetőségéig, és — csakúgy, mint Jugoszlávia ellen — a gólnál nagyon hibázó Goycochea két parádés védéssel- bejutatta válogatottját a fináléba. A nápolyi éjszakában nagy volt a csend, senki sem akarta elhinni, hogy a korábban négyszer döntős olaszok szombaton Bariban kényszerülnek pályára, ott a harmadik hely elérhető számukra. Argentína ezen a mérkőzésen önmagát múlta felül, a korábbi halovány forma a múlté, a dél-amerikai válogatott negyedik alkalommal kísérletezhet aranyérem megszerzésévéi — ez a múltban kétszer (1978, 1986) sikerült neki. Az ötödik olasz—argentin vb-csa- tán az olaszok megőrizték veretlenségüket, de ilyen a kiírás, büntetőkkel kiestek. Argentína vasárnap a római Olimpiai stadionban küzdhet a fényes címért, és az öröm első pillanataiban talán maga Carlos Bilardo szövetségi kapitány sem gondolt arra, hogy Giusti mellett A csereként pályára lépett Batista kénytelen lesz nélkülözni a sárga lapjaik miatt olyan fontos játékosokat, mint Caniggia, Olarticoechea és Batista. Carlos Saul Menem argentin köztársasági elnök kedden kimagaslónak minősítette a labdarúgó válogatott Olaszország elleni győzelmét és élesen bírálta a francia Michel Vautrot bírói ténykedését. Az argentin fővárosban leírhatatlan boldogság lett úrrá azután, hogy Goycochea kivédte az olaszok két tizenegyesét. Az emberek az utcára tódultak és reggelig tartó fiesta közepette éltették Argentínát és Goy- cocheát. A törött lábú Pumpido helyett beállított nagyszerű argentin kapus nem először tesz csodát a csapattal, hiszen Argentína neki köszönhette elődöntőbe jutását is, Goycochea ugyanis — mint emlékezetes— hárította a jugoszlávok két tizenegyesét is. Argentína az olaszok elleni mérkőzésével eddigi legnagyszerűbb teljesítményét nyújtotta a Mondiale ’90-en. Óriási taktikai küzdelemben kerekedett felül az azzurikon. Carlos Bilardo edző percről percre szőtte a játék fonalát a kispadról. Valójában ő volt az argentin válogatott legfőbb szereplője, s már csak az hiányzott, hogy pályára is lépjen... Buenos Airesben most az önfeledt boldogság óráit élik. A nyirkos hideg téli idő egycsa- pásra nyári hangulatba csapott át az emberek túláradó lelkesedésének jóvoltából. Az argentinok kezdettől fogva fanatikus önbizalommal hittek győzelmükben. Egy pillanatra sem gondolták, hogy vállalkozásuk lehetetlen, mégha lelkűk mélyén belátták is, az olaszok eddig jobban, sokkal jobban játszottak náluk, tehát nem lett volna meglepő, ha győznek. De ilyen a futball. Az eredmény gyakran lelkiállapoton és küzdeniakaráson múlik. Olaszország még nem tért magához a hidegzuhany után, amelyet a válogatott Argentínától elszenvedett veresége okozott. Nápolyra és Rómára csend borult a végzetes 11 -es rúgások után. Elmaradt az autódudák és petárdák ünneplő zaja. Sokan sírtak. A La Repub- blica szerdán ezzel a főcímmel jelent meg: „Az álomnak vége”... A beszámolók általában tárgyilagosan elismerik, hogy az argentin csapat kitűnő teljesítményt nyújtott a korábbi ingadozó, bizonytalan játékhoz képest, és megérdemelte a sikert. „Akár tetszik, akár nem, a döntőt a rutinos és ravasz argentinok játsszák vasárnap, nem mi... Maradona győzött ellenünk" — írja keserűen a Gaz- zetta dello Sport. Általában bírálják Azeglio Vicini szövetségi kapitányt a Üröm az örömben Kellemetlen közjáték rontotta el Buenos Airesben az argentin lakosság eufórikus' örömét. Emberek ezrei karneváli hangulatban tódultak az utcákra, hogy megünnepeljék válogatottjuk döntőbe jutását. Ezt az alkalmat ragadta meg az argentin fővárosban huligánok egy csoportja arra, hogy kirakatokat törjenek be, autókat zúzzanak össze. A rendőrség végül könnygázzal és vízágyúkkal vetett véget az incidensnek, amelynek során 30, magán rádióállomások bejelentése alapján mintegy 200 fiatalt tartóztattak le. Veszélyes elkeseredés Az olasz rendőrség csaknem 100 olasz szurkolót távolított el Torino főpályaudvaráról. Az olasz válogatott kiesése felett érzett elkeseredésükben ugyanis a taljánok az autóvárosba érkező angol szurkolókra vadásztak, és a hatóságok attól rossz csapatösszeállítás, Vialli beállítása és a gyenge középpálya miatt. Mások a védelmet hibáztatják inkább. Kezdődnek a szokásos viták: „mi lett volna, ha...” Vicini egy fél mondattal a nápolyi közönséget is hibáztatta: nem bíztatta eléggé, a rómaiakhoz hasonlóan az azzur- rikat. Nem kétséges, hogy a csalódás óriási. A világbajnokság nemzeti ügy lett Itáliában. Mondi — morzsák tartottak, végzetes összecsapás lenne a két tábor „találkozójából”. Kettős szomorúság A szicíliai Messina lakói kétszeresen bosszankodhattak a kedd esti Olaszország—Argentína találkozó miatt. Nem elég, hogy a házigazdák együttese drámai csatában elbúcsúzott a döntős álmoktól, ráadásul Mes- sinában — ahol egyébként az olaszok „gólvágója”, Salvatore Schillaci játszott sokáig a másodosztályú csapatban — áramkimaradás miatt nem tudták nézni a mérkőzést. A műszaki hiba miatt egész este áram nélkül maradtak a lakók, akik így csak az éteren keresztül lehettek tanúi Olaszország csalódásának. Mindenki döntőbe várta a csapatot, s a legtöbben a győzelmet szinte követelték. Bolognában fiatalok 200 gyertyával gyászmenetet rendeztek az éjjel, és temették az olasz labdarúgást. Vandál, garázda megnyilvánulásokról azonban sehonnan sem adtak hírt. ,,A futball végül is játék”— mondogatták az olaszok, magukat vigasztalva. Egyszemélyes válogatott Egy angol szurkoló, apai minőségében úgy döntött: családi ünneppé teszi az 1990. évi Lab- darúgó-vb jeles napjait. Születendő fiának az angol válogatott játékosainak nevét adja, az első helyen a Gary-vel, Lineker után. Köztük természetesen a tartalékokkal is. Négy lány után végre fiút várt, és ezt az örömöt kívánta tetézni a focirajongással. Amikor a stafford-i klinikáról felhívták, hogy örüljön, mert apa lett, nem vesztette el sem az eszméletét, sem a lélekjelenlétét a hírre, hogy megérkezett az ötödik lány is. Betelefonált a labdarúgó-szövetségbe, és elkérte a válogatott feleségek és menyasszonyok névsorát. így tehát a Bridger-kislány az anyakönyvben a következő neveket kapta: Julie, Sarah, Sandra, Wendy, Heather, Rita, Karin, Maxine, Denise, Shelley, Sue, Michelle, Rachel és Suzie. „Majd, ha felnő, döntse el saját maga, hogy melyik nevet akarja használni" — így a boldog apa. Egy új argentin nemzeti hős: Caniggia Walter Zenga kapuja öt mérkőzésen keresztül érintetlen maradt. A hatodikon aztán az argentin Caniggia betalált Harmatgyengén játszott Vialli. Az olaszok mestere, Vicini le is parancsolta Öt a pályáról
