Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-24 / 77. szám

SOMOGYI HÍRLAP I. évfolyam, 77. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP t! Klf/,, 1990. július 24., kedd Törvényt hozott az Országgyűlés a képviselők jogállásáról Kisgazda-sajnálkozás a „körlevél” miatt — Döntöttek a honatyák saját díjazásukról—Elnapolt önkormányzati vita — ítélje el a szovjet s parlament az 56-os beavatkozást! Csak nem fogy, sőt egyre duzzad azoknak a törvényja­vaslatoknak, határozat-terve­zeteknek, indítványoknak a száma, amelyeket sürgősség­gel vagy anélkül meg kell tár­gyalni a Tisztelt Háznak. Sok szó esett tegnap az or­szággyűlési képviselők munka­föltételeiről is. Az Országgyűlés elfogadta a képviselők jogállá­sáról és díjazásáról szóló tör­vényt. Eszerint a munkaadó kö­teles a képviselőt kérésére fize­tés nélküli szabadságban ré­szesíteni. A mentelmi jog alap­ján a képviselő, illetve a volt képviselő nem vonható felelős­ségre a leadott szavazata, az általa közölt tény vagy véle­mény miatt. Ez a mentesség viszont nem vonatkozik a rágal­mazásra és a becsületsértésre. A képviselői tiszteletdíjak a min­denkori miniszteri fizetések 50 százalékát teszik ki. Ehhez jön a bizottságokban végzett mun­káért 40 százalék pótdíj. Az így kialakult 45 ezer forint körüli összegtől azonban 60 százalék Dr. Orbán Viktor és Dr. Szájer József (Fidesz) a személyi jövedelemadó és a nyugdíjjárulék. Éppen ezért volt olyan javaslat is, hogy az egyéni választókerületekben megvá­lasztott képviselők tiszteletdíjuk 40 százalékának megfelelő pót­díjat kapjanak, sőt utazási áta­lánydíjra is jogosultak legye­nek. Ezt azonban nem fogadták el a többiek. Folytatódott az önkormány­zati törvény általános vitája. Enyhített a múlt heti hangne­men a hatpárti egyeztető ta­nácskozás, de nem teljesen. A vita középpontjában a kisfalvak teljes önállósága, valamint a megye és a főispán lehetséges szerepe állt. Szabad György történelmi visszapillantást adott a magyar közigazgatás kétszáz éves történetéről, s végül amel­lett foglalt állást, hogy a demok­ratizált megyének megvan a lét- jogosultsága az igazgatás hier­archiájában. A többórás, időn-, ként MDF-SZDSZ-es szópár­bajjá fajult vita kevés újat tartal­mazott. Az elnök végül elnapol­ta a vitát. Csóti György (MDF) javasla­tára határozatot hozott az Or­szággyűlés: fölkéri a szovjet parlamentet, határozatban fog­laljon állást és ítélje el az 1956- os magyarországi beavatko­zást. Az országgyűlési állásfogla­lás ellen csupán Gerbovits Jenő (FKgP) tárca nélküli miniszter szavazott. Háromszori halasztás után meghallgatta a T. Ház a sajtó­privatizációs bizottság közbül­ső jelentését, valamint a ki­sebbségi véleményt is. (Folytatás a 2. oldalon) Harcok Srí Lankán Több mint száz tamil felkelőt öltek meg a Srí Lanka-i kor­mánycsapatok az elmúlt napok összecsapásai során. Tegnapi hírek szerint az ország keleti részén több településen véres harcok bontakoztak ki a függet­len tamil államért küzdő „Tamil Tigrisek” és a kormánycsapa­tok között. A hadsereg kilenc katonát vesztett. Az összecsapások fellángo­lása óta 2850 személy esett el a harcokban. 170 lelőhely félezemyi kincse Megegyezés az alapelvekben AUGUSZTUS 20-IG MEGSZÜLETHET A FÖLDTULAJDON TÖRVÉNY Sajtótájékoztató a kormánypárti földprogramról A koalíciós pártok képviselői hétvégi tanácskozásukon egyetértésre jutottak a földkér­dés megoldásának alapelvei­ről. A megbeszélések eredmé­nyeiről a pártfrakciók képviselői tegnap, a parlamenti ülésnap déli szünetében tájékoztatták a sajtó képviselőit. Kónya Imre, az MDF frakció- vezetője a kormánypártok kö­zös nyilatkozatát idézve han­goztatta: a nemzet jövője szem­pontjából történelmi jelentősé­gű megállapodással mód nyílik a szociális piacgazdaság körül­ményeinek megfelelő, a ma­gántulajdon elsődlegességén alapuló földtulajdoni szerkezet kialakítására. Ennek során helyreállíthatják a földjétől igaz­ságtalanul megfosztott paraszt­ság és a mezőgazdaságból élt népesség tulajdonjogát is. (Folytatás a 2. oldalon) Somogyyqkjs összejöhet a francia (vagy bajor) kapcsolat FONYÓD, KAMARAI KÖZPONT Az alkotót alkotása dicsérje! —A politika a feltalálókat is pofozta — A független kamara katalizátor- szerepe —Közös sajtótájékoztató (Munkatársunk budapesti te­lefonjelentése) — Találmány nélkül nincs jól prosperáló gazdaság. — mond­ta dr. Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtit­kára a hétfői sajtótájékoztatón a budapesti Fórum hotelben. A magyar feltalálók sem mente­sültek az elmúlt évtizedek hatal­mi túlkapásaitól; gyakran csak arra a tudományos területre merészkedhettek, amerre a po­litika pofozta őket. Az új kutatási eredmények térhódítása, alkal­mazása érzékeny barométer­ként jelezte a koncepció válto­zását. A bemutatott grafikon is jól tükrözte ezt: az új gazdasági mechanizmus bevezetése után évekre fellendült a tudósok, az új iránt elkötelezett emberek vállalkozói kedve, de a 70-es évek közepétől fokozatosan csökkent, s gyakori volt, hogy a találmányokból nem lett szaba­dalom. A gazdaságilag is mérhető haszon az évi nemzeti jövede­lem egy százaléka körül van, annak ellenére, hogy a találmá­nyoknak csak 15—17 százalé­ka valósul meg a gyakorlatban. Az lenne az elfogadható, ha ez a duplájára emelkedne. A kissé lehangoló adatok után a főtitkár bejelentette, hogy szellemi és érdekszövetségre léptek a Független Magyar Ke­reskedelmi es Iparkamarával. Az együttműködési megállapo­dásban — amit hamarosan a kormány elé terjesztenek — hangsúlyozzák, hogy a feltalá­lók vállalkozáspártiak, az iparo­sok, kereskedők pedig az újítá­sok, a szabadalmak gyors be­vezetésének hívei. Közös ér­dekük a monopóliumoktól men­tes piacgazdaság kialakítása. A két szervezet vezetői egyetér­tenek abban, hogy a gazdaság élénkítésének egyik fontos esz­köze: adókedvezmény azok­nak, akik magyar szabadalmat valósítanak meg. Dr. Monostori Attila, a kamara elnöke arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy a szerve­zetnek mintegy negyezer tagja van: cégek és magánvállalko­zók. Különösen erős a fonyódi székhelyű nyugat-magyaror­szági regionális szervezet — itt van a tagok háromnegyed ré­sze. A Somogyi Hírlap tudósító­jának kérdésére elmondta, hogy a Somogy Megyei Tanács elnöke támogatásáról biztosí­totta őket, s remény van arra, hogy ez a terület prioritást élvez majd a kamara tevékenységé­ben. Konkrétumok ugyan nem hangzottak el, de a szervezet párizsi képviselője, Denis Bo­dor szerint a francia üzletembe­rek nagy számban érdeklődnek kis- és középméretű francia— magyar vegyes vállalatok alapí­tásának lehetőségei iránt. Ha­sonlóképp reagálnak a néme­tek is a magyarországi változá­sokra: az egyik legnagyobb ba­jor cég tíz üzem létesítésének elképzelésével kereste föl a müncheni képviseletet, de a szénbányászatban és az acél­gyártásban is van remény az együttműködésre. Az üzleti világban vannak olyan titkok, amelyek egészen az utolsó pillanatokig azok is maradnak. A bányászatban és az acélgyártásban biztosan nem, de más területen talán Somogynak is összejöhet a francia (vagy bajor) kapcsolat. A Független Magyar Keres­kedelmi es Iparkamara vezetői' azt ígérik: katalizátorok lesznek ebben is, csakúgy mint a gazda­sági élet föllendítésében. Süli Ferenc Egy kaposvári fiatalember geológusnak készült: gyermekkora óta gyűjtötte a kőzeteket. Kincseit nem mindennapi körülmények között Keszthelyen mutatja be. Lapunk 4. oldalán a bemutató részleteiről számolunk be Sinkovics Rudolf, a katama­rán kapitánya elképesztő sztori­kat mesél. A Badacsonyból in­duló hajókra gyakran szállnak fel olyan részegek, akik a bala­toni széltől új erőre kapva bokszbemutatókat tartanak. Ilyenkor aztán gyors riasztás a partra, s a kikötőben már várják az „erős” embereket. Az „R” járaton történt —Első az utasok biztonsága, kultúrált közlekedése. A merev­részegeket, a parton is kötözkö- dőket ezért fel sem vesszük. Nálunk a járatok betűvel van­nak jelezve, s így az utolsó, Badacsonyból induló hajó is kapott egy nevet: ez az „R”—a részeges — járat. Vannak per­sze jámbor részegek is. Egy kis öreg a múltkor a hajóról nagy nehezen kitántorgott Fonyódon a partra, nézelődött egy kicsit, aztán megkérdezte: — Mondja, tengerészkém, én hol vagyok most? — Fonyódon, uram. — Akkor visszaszállok, mert Kanizsára utazom. Fent a tágas és kényelmes parancsnoki hídon gyorsan telik a menetidő; jönnek a történetek folyamatosan. — Egyszer megkérdezte a Ruditól egy hölgy: „mi van ak­kor, ha leállnak a motorok?” Mi volt a válaszod, Rudi? S vigyorog már a személyzet. —Ja... csak azt mondtam, hogy a hajófenéken van 400 pár evező, azt kiosztjuk majd az utasok között ilyen esetekben, De mert a Mahart jó cég, az úti­költséget természetesen visz- szafizetjük... Mostuk a hajót... Nem ezt, csak egy motorost, és én leg­alább kétszáz vödör vizet öntöt­tem a fedélzetre. Észrevettem, hogy a partról nagyoh néz ben­nünket valaki. Egyszer csak odajött hozzám, és azt mondja: „Hát ezt nem értem! Ennyi víz­től már el kéne süllyednie a ha­jónak, maga meg még mindig csak locsolja a fedélzetet... Mondja, hova tűnik el ez a ren­geteg víz?” Hát kérem, ez alul kifolyik, mondtam. A válasz: „Ja persze, erre nem is gon­doltam.” A Hévíz motoroson Zsolnai Imre kapitány arról beszél, hogy bizony, iszonyatosan fáradtak néha. Van olyan nap, amikor 16—17 órát dolgoz­nak, s a matrózok fizetése így is csak 8—9 ezer forint körül van. — Higgye el, nem vagyunk könnyű helyzetben. Esőben, szélben dolgozunk, felelősek vagyunk 220 ember életéért, akik időnként úgy viselkednek a hajón, hogy azt otthon vagy baráti társaságban nem tűr­ném el. Itt azonban más a helyzet: mi valóban az utaso­kért vagyunk és dolgozunk. (Süli)

Next

/
Thumbnails
Contents