Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-23 / 76. szám
1990. július 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Somogygeszti igazán nincs messze Kaposvártól, mégis egy másik világba érkezünk. A főútról leágazó kacskaringós bekötőút végén szomorú kép fogadja az ide tévedő idegeneket. Üres, düledező házak, rendezetlen, évek óta elhagyott porták. A valaha szép, a falu népét összegyűjtő templom hatalmas, színtelen vakolatszemével nézi a mármár megállíthatatlannak tetsző pusztulást. Pedig élnek még itt emberek, több mint hatszázan. S bár nehéz itt ma megmaradni, ők mégis maradnának. Féltett kincsük, egyetlen boltjuk került végveszélybe, ezért írtak, s kérték, hogy segítsünk. Finom rajzolatú és a görcsösen fogott toll nyomát mutató aláírások sűrű egymásutánja tudatta velünk: összefogott a falu népe, hogy ha másként nem is, legalább így vegyen részt a védelemben Az új seprű nem jól söpört A szó nem véletlen, mert a leírtak és a helyszínen hallottak alapján valóban harcban állnak a Kaposvári ÁFÉSZ-szel. Mint kiderült, a boltról keringő pletykák keltette indulatok jó része tájékozatlanságukból ered. A helyzet ugyan tisztázódott, ám addig is sok, más falvakra is érvényes, keserű igazság tört a felszínre. Volt egy mindenkinek tetsző boltos a faluban, de eljárt felette az idő, és nyugdíjba ment. A múlt év őszén azután Fenyvesi Jánosné, élettársa és annak anyja vette át a stafétabotot, ám rövid — ez év júniusáig tartó — közreműködésük alatt majdnem 600 ezer forintnyi leltárhiányt állapított meg a háromszori ellenőrzés, így ezért és a belső ellenőrzés nyomán beigazolódott sikkasztásaik miatt a Kaposvári ÁFÉSZ fegyelmi úton elbocsátotta őket és büntető eljárást kezdeményezett ellenük. A bolt bezárt. Többszöri hirdetés ellenére sem akadt, aki _ bérbe vette volna. Az ÁFÉSZ végső megoldásként kaposfüredi boltjának helyettesét kérte fel üzletvezetőnek, segítőnek pedig egy Mernyén dolgozó kollégát. Ők azzal a feltétellel vállalták a munkát, hogy az önkiszolgáló boltot alakítsák át hagyományos pultosra. Mert ketten nem tudnak kiszolgálni, árut rendelni, a pénztárban ülni és az árura is figyelni egyazon időben. A bolt ismét bezárt. S a falu ekkor bolydult fel, attól félve, hogy immár végleg lehúzták a rolót. „Falugyűlés” kis szépséghibával A múlt héten, mikor megérkeztünk, már álltak a pultok, de az áru még halomban volt, a bolt közepén. A hangulat több mint feszült. Vagy félszáz ember állt a bolt előtt, és ránk várt.. Dr. Somoskövi Gábor, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője és Sudár János gazdálkodásfejlesztési osztályvezető volt a kísérőm. Elsősorban tőlük vártak választ kérdéseikre a helybeliek. A fő téma persze a bolt volt, de előjött minden, ami egyáltalán bánata lehet egy lassan elfogyó falu népének. Az ellátás hiányosságain túl a drága útiköltség, a méltánytalan háttérbe- szorítás, az ÁFÉSZ felelőssége a tagokkal szemben és sok más, a falusorvasztás „dicső eredményeként" említhető gond. Voltak indulatosabb és tárgyilagosabb vélemények, de a számomra legfájóbb mondatot egy idős asszony szájából hallottam: — Halálra vagyunk ítélve — mondta minden indulat nélkül, beletörődve egy régóta megindult folyamat megmásíthatat- lanságába. Egy megkésett találkozás Az ÁFÉSZ vezetői meghallgatták a szószólókat és igyekeztek megnyugtatni az embereket, hogy nem fogják bezárni a boltot. Az áfész marad. Somoskövi Gábor elmondta, hogy miért kényszerültek erre a változtatásra és azt is, hogy van ugyan gazdálkodási terve is a szövetkezetnek, de elsődleges feladata a kis települések alapellátásának a biztosítása, hiszen ha még ők is magukra hagyják a falvakat, akkor már sok helyen tényleg semmi marasztalásra bíró erő nem marad, ami itt tartaná az embereket. Arról a helyszínen nem esett szó, de a főosztályvezető és gondolom, az egész áfész- mozgalom nagy gondja: mi lesz, ha a most meg meglevő támogatásokat megszüntetik. Mi lesz akkor, ha a falusi kis boltok üzemeltetése olymértékben gazdaságtalanná válik az áfészek számára, hogy a gazdasági létük kérdojeleződik meg. Mivel a boltot nem egyik napról a másikra kellett bezárni, ezért — így, utólag megítélve a helyzetet—a vezetők úgy vélik: jobb lett volna egy korábbi találkozás. Azzal sok bajnak, félreértésnek vehették volna elejét. De — mint mondták—ez jó tanulság volt számukra is. S ez is valami. Nagy Zsóka „Bor folyik majd a Kossuth téren” Nyugtalanító előjelek Sötét felhők a szőlőültetvények felett — Levél a miniszternek Egymás után három évben fagy és jég károsította szőlőültetvényeinket. A termelőknek akkor az volt a legnagyobb gondja, miként hidalják át a természeti csapás okozta veszteségeket. Most fordult a kocka. Kiheverve az ínséges éveket, károkat, a nagyüzemi és kisüzemi szőlőterületeken, mindenütt gazdag, ígéretes termést nevelnek a szőlőtőkék. A szakmaszeretettől vezérelt ember, a gazda fáradhatatlanul végzi a sorra kerülő ápolási, védelmi munkákat, mert a szépen nevelődő szőlőfürtök parancsa szent: „óvj meg, vigyázz rám — meghálálom!” A szőlő nem tudhatja Meghálálom? Az ember hó- naljaz, kaccsoz, permetez, s a lelkében napról napra nő a kétely és a félelem. „Ha nem történik valami, meglehet, hogy az idén bor folyik majd a Kossuth téren is”—a Bortermelők Országos Szövetségének elnöksége ülésén hangzott el ez a mondat. Mert a szőlő nem tudhatja, hogy a kocka nemcsak a terméskilátásokat illetően fordult, hanem lényegesen változtak a picai viszonyok is. És a bajok gyökere, a tornyosodó felhők eredete itt keresendő! A Magyar Borkereskedők Egyesülete már május 16-án levélben fordult Nagy Ferenc Józsefföldművelésügyi miniszterhez. A levelet dr. Herpay Balázs ügyvezető igazgató és Mészáros Győző, a balaton- boglári kombinát vezérigazgatója, az intézőbizottság elnöke írta alá. Részletesen és tételesen jelzi az igazgatótanács, hogy a terméskilátások alapján a tavalyinál lényegesen több, I 5—6 millió hektoliter bortermés várható. A magyar borok két meghatározó exportpiacán, a Szovjetunióban és az NDK-ban viszont lényeges változások történtek, az exportszállítások sorra meghiúsulnak. „Feltételezhető, hogy az államközi szerződésekben meghatározott 1 millió 490 ezer hektoliter bor és pezsgő kiszállítása 340—360 ezer hektoliterrel csökken 1990-ben” — írták levelükben. S közben nevelődik a tőkében a korábbiaknál gazdagabb, szép termés. Elfogadhatatlan diszkrimináció A dél-balatoni borvidéken egy évvel ezelőtt alakult meg a Szőlő- és Bortermelők Egyesülete, soros elnöke Komáromi Ferenc, a szőlősgyöröki tsz elnöke. Az egyesülethez — mely érdekvédelmi, fajta- és eredet- védelmi teendők ellátására, szakmai továbbképzésre és a kereskedelmi tevékenység szervezésének segítésére alakult — csaknem ötezer hektárnyi szőlőterület tartozik. Ebből nem egészen háromezer hekÚjro postán küldik az adóíveket Három és fél millió hátralék (Folytatás az 1. oldalról) Eddig mindig gondot okozott a városi tanácsnak az adóívek és csekkek kézbesítése a postai költségek miatt. Ehelyett vezették be legutóbb, hogy a tanácsi dolgozók vigyék ki a küldeményt. Ez azért volt jó, mert közvetlenül átadták az állampolgárnak, aláíratták a tértive- vényt. Ezzel a fele postaköltséget megtakarították, s még jutott a küldönc szerepét vállalók díjazására is. A városi tanács vezetői most viszont úgy döntöttek, hogy visszatérnek az adóívek postai úton való kiküldésére, tértivevénnyel. A jogkövetkezmények miatt — panasz, kifogás esetén—tudni kell, hogy az Gyorsan intézik a reklamációkat állampolgár megkapta-e az adóívet. A tanácson augusztus első felében kezdik meg a Somogy Megyei Tanács költségvetési hivatalától megkapott adóívek postázását, s azt ígérik, hogy augusztus 30-ig mindenhová eljut. Az adócsoport-vezető felhívta a figyelmet néhány fontos tudnivalóra: az állampolgárok szeptember 15-ig fizethetik be az adót kamatmentesen, utána havi két százalék a késedelmi kamat. Ugyan évről évre kevesebb a reklamáció, de azért előfordulhatnak hibák az adóíven is, például a gép elütheti a személyi számot. Azt kérik mindenkitől, hogy reklamációját vagy az ügyfél- szolgálati irodában vagy az adócsoportnál jelentse be. Azonnal lehívják az adatokat a számítógépről, s rendezik az ügyet. Sok tévedés forrása lehet, ha a befizetéskor a csekkre nem írják rá a személyi számot, a nevet, mégpedig jól oldvashatóan. S nem azét, aki feladja a pénzt, hanem az adózó állampolgáré^!) Dr. Klapsz László elmondta, hogy a kaposváriak nagy többsége eleget tesz állampolgári kötelességének, pontosan fizet. Az idén a város 18 millió bevételre számít az adókból. Sajnos, várhatóan ugyanúgy három és fél millió forint lesz az adóhátralék, mint tavaly. A mostani, átmeneti időben többen azt hangoztatják, hogy úgysem lesz adó az ön- kormányzatok megválasztása után. Ez tévedés, hiszen csak a magyar adórendszer változik meg. A városnak a jövőben is szüksége van a most befizetendő pénzekre— a lakosság igényeinek a kielégítésére. L. G. tár a nagyüzemi, ezerötszáz hektár a magántermelői és ötszáz hektárnyi a szakcsoporti szőlőterület. — Magyarországon „bordolgokban” igen nagy és összetett gondok vannak — mondja Komáromi Ferenc. — A tavaly termett 3,2 millió hektoliter bornak nincs piaca, az idei ötmillión felüli terméskilátások pedig meg közelítik a legjobb évekét. Az országos szövetség közelmúltban tartott ülésén is elhangzott: a meglehetősen kilátástalan helyzetben sürgős és többirányú intézkedésre lenne szükség. — Például mire? — Fontos volna a rohamosan hanyatló belföldi piacot föllendíteni, a meglehetősen káros fogyasztási szokásokat megváltoztatni. Először fordult elő, hogy dr. Szolnoki Lajos, az orvosi kamara képviseletében azt javasolta, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében közös „harcot” kellen indítani a kulturált borfogyasztás mellett. A miniszterhez írt levélben javaslatok között erről a következő szerepel: „Javasoljuk és kérjük a belföldi piacon korábban hozott miniszteri rendeletén alapuló, a borreklámot tiltó rendelkezések és jogszabályok felülvizsgálatát, melyek a szőlő- , borágazatot, a borkereskedelmet, a piacgazdálkodás viszonyai között elfogadhatatlanul diszkriminálják.” Komáromi Ferenc „tarsolyában” természetesen a többszektorú véleményekre alapozva számos más javaslat is sorakozott. Például az, hogy vissza kell szerezni a fajborok elismerését, a piac ítéletére kell bízni a jó minőség elismerését. — Igen fontos kulcs van a szeszipar kezében — mondta. — Intézkedésekkel el kellene érni azt, hogy a szeszipar ne cukorból, hanem borból készítsen szeszterméket. Becslésünk szerint így 6—800 ezer hektoliter bornak egyből lenne piaca. Nem beszélve az így készült termék minőségének javításáról. (A hetenkénti parlamenti ülések valamelyikén az egyik képviselő is foglalkozott ezzel.) A békát egyszer le kell nyelni A dél-balatoni borvidéken termelőknek biztos bázisa, megbízható értékesítési háttere a bogiári kombinát. Ők állnak a gúlaalakú „építmény”csúcsán. Már a Viticoop rendszer idejében kialakult a gyakorlat: a kistermelőktől, a szakcsoportoktól átvette a szőlőt a nagyüzem, majd továbbadta a kombinátnak feldolgozásra, tárolásra. — Természetesen hitelek igénybe vételével, de legkésőbb december 31 -ig elszámolt velük. S mi is elszámoltunk a kistermelőkkel — mondta Farkas László, a borvidék egyik legjelentősebb szőlőtermelő nagyüzemének, a balaton- szárszói szövetkezetnek a vezetője. — A kombinát a nehezedő hitel- és kamatviszonyok között ezzel óriási terhet vállalt magára. Mi történik, ha azt mondja, erre nem vagyok képes tovább? Meg lehet érteni! — Személyes véleményem, hogy ismét megkéstünk egy lépéssel. Évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy amikor a termelő a szőlőt vagy a mustot eladja, kapjon egy bizonyos alapárat, a végelszámolás pedig akkor legyen, amikor a piacon elkel a bor. Sajnos, nem tettük meg ezt a lépést. A mai helyzetben pedig — a beláthatatlan következmények miatt — „egy szuszra” nem is tehetjük meg. De hogy fokozatosan erre kell rátérni, az nem kétséges! A békát egyszer le kell nyelni... — A mostani helyzetben miben látja a fő problémát? —Ami borvidékünkön a kombinát igényes termelés- és piac- politikája eredményeként igen nagy figyelmet fordítunk — kis- és nagytermelők egyaránt — a minőségre. Várható viszont, hogy a rendkívül nagy tömegben jelentkező alföldi borok az idén lenyomják az árakat. Pedig már a tavalyi árak mellett is éppcsak valamit hozott a sző- loágazat. Nálunk a kétszázhatvan hektár szőlőből nyolcvanat részesen művelnek. Ha értékesítési nehézségek, piaci gondok miatt őket nem tudjuk kifizetni, jövőre nem vállalják. Nem beszélve arról, hogy Kőröshegytől Szóládig hasonló nehézségek előtt állunk a magán- termejőkkel szemben is. — Érthetőek a tornyosuló fellegek. Tudnak-e tenni valamit saját erőből a közeledő vihar megfékezéséért? — Jó pár hónapja együtt élünk ezzel a gonddal. Először is azon vagyunk, hogy a gazdaság többi ágazata olyan eredményt hozzon, ha a szőlőnél kitör a botrány, ne kerüljünk a padlóra. És lehetőleg azok az emberek se—bérművelők, kistermelők —, akikkel évek óta jó kapcsolatban vacjyunk. Másrészt mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a teljes termést fel tudjuk dolgozni és legalább a felét tárolni is tudjuk. Ez persze azzal jár, hogy mi kényszerüljünk hitelt felvenni — ha kapunk —, hogy a velünk kapcsolatban levőket kifizethessük. Harmad- sorban: keressük az új piacokat,. Rövidesen egy jugoszláv partnerrel tárgyalunk, s azt előjelek szerint nem eredménytelenül. Utószó helyett Gyűlnek a fellegek. Ki-ki a maga „berkeiben”, szerény eszközeivel igyekszik megelőzni a nagyobb bajt. Ám ezek csak „lokális” orvoslások. Az általános baj megszüntetéséért tett javaslatok benne vannak a miniszternek írt levélben. Aki levelet ír — választ vár. Vörös Márta Fotó: Lang Róbert Egy bolt és más semmi Geszti gondja — Az ötész marad
