Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-23 / 76. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 23., hétfő A pilóta véleménye és a fekete doboz adatai Lelőttek egy taszári repülőt? A repülőfőnök helyettese nem cáfolta, de nem is erősítette meg a hírünket (Folytatás az 1. oldalról) A gond ott van, hogy a kata­pultálás során gyakran kelet­kezhet egyfajta gerincelválto­zás, ami több esetben lehetet­lenné teszi a vadászrepülő-pá- lya további folytatását. — Arról lenne szó, hogy a pi­lóták azért nem szeretnek kata­pultálni, mert tudják, hogy ezzel vége a repülésüknek? — Nincs vége. Sokan repül­nek katapultálás után is. Öt­venszázalékos esélye van an­nak, hogy olyan elváltozás kö­vetkezik be, amiért nem enged­jük vadászgépen repülni, de más gépen ettől függetlenül re­pülhet. Kilián főhadnagy helye­sen döntött. A vonatkozó ren­delkezések szerint, ha a tűzjel­ző ég s látja, hogy láng van, ka­tapultálni kell. — Gyanítom, hogy a katapul­tálásnak egy másik kockázata is van: ha a pilóta elhagyta a gépet, akkor az lakott területre zuhanhat. Vajon itt is volt ilyen veszélyhelyzet? Felhők fölött — Természetesen volt. A két gép a felhők fölött hajtotta végre a feladatát. Mi úgy mondjuk, hogy hat tizedes felhőzet volt. Kilián főhadnagy nem látta, hogy mi van alatta. Egészen pontosan: a katapultálás pilla­natában meglátott egy felhőnyí­lást, s azt, hogy alatta zöld terü­let, erdőség van. Elmondta, hogy mindaddig nem nyugodott meg, amíg nem tudta meg, hogy a gép hova zuhant. Ez volt számára a legnagyobb stressz. — Ennél ellenére a gépnek a földbe csapódása nem volt a legszerencsésebb. Az Új Va­sárnapi Dunántúli Napló híre szerint a repülőgép körülbelül tizenöt méter mélyre fúródott, s emiatt is sok időt vett igénybe a fekete doboz megtalálása. (A fekete doboz egyébként na­rancssárga, hogy könnyebben rábukkanhassanak, s tartalmát az ezredes úr megmutatta. Ez egy EKG-görbéhez hasonlítha­tó, amiből a laikus semmit sem tud kiolvasni, a szakemberek annál többet.) — Az a tizenöt méter valójá­ban hét méter volt. De azt hi­szem, hogy nem ez a lényeg. A repülőgép körülbelül nyolcvan­fokos szögben csapódott a föld­be. Egy nyolc méter átmérőjű, három méter mély kráter kelet­kezett. A gép tenyérnyi dara­bokra szakadt szét. —Nem volt félő, hogy esetleg felrobban a repülőgép? — A levegőben? — Nem, becsapódáskor. Gondolom, hogy gyakorló repü­lések során is visznek maguk­kal robbanótölteteket. — Ami robbanóanyagot ma­gával visz, az 250 darab hu­szonhárom milliméteres gép­ágyúlőszer. Ez nem olyan túl sok. Ennél veszélyesebbnek kell megítélni az üzemanyag mennyiségét. A becsapódás pillanatában lehetett körülbelül ezerötszáz-ezernyolcszáz liter üzemanyag a gépben. Hagyo­mányos értelemben vett robba­nás egyszerűen nincs. Elkép­zelhető, hogy a repülőgép egészen lapos szögben érkezik a földre, s ekkor darabok sza­kadnak le belőle; azok szétszó­ródnak a földön, s az üzem­anyag miatt belobbanva tüzet okoznak. Vizsgál a bizottság — Megkerülhetetlen a kér­dés: miért zuhant le a MÍG—21 - BISZ? Hallottunk valamit, mi­szerint egy jégelhárító rakétá­val lelőtték. — A kivizsgáló bizottság ne­héz helyzetben van. Most azért is, mert nagyon szétszakadt a repülőgép. Ugyan a fekete do­boz megvan, s ennek a regiszt­rált jelei rendelkezésünkre áll­nak, de van, amit nem értünk. Ezek a jelek azt mutatják, hogy legalább két meghibásodás következett be egy időben. Többek között az adatrögzítő rendszer meghibásodása is. így eléggé kétértelmű az, amit le tudunk olvasni a rögzítő által megőrzött adatokból. Az eddigi vizsgálatok alapján azt mond­hatom, hogy komoly fedélzeti tűz a repülőgépen, a repülőgép törzsén belül nem volt. Ez most már biztos, hiszen minden egyes lemezdarabkát kézbe vettünk. Vizsgálataink több irányba indultak, mint ahogy ez általában lenni szokott. Ebben szerepel a külső hatások vizs­gálata is. De eddig még nem jutottunk el. Az első az, hogy magában a repülőgépben ke­ressük a meghibásodást. Any- nyit találtunk, hogy egészen hátul, a farokrészben, ahol a gázsugarak kijönnek, egy nem túlságosan nagy tűz nyoma ta­lálható. Van egy feltevésünk, amely most az egyik legfonto­sabb vizsgálati irányunk. Elkép­zelhető a hidraulikus rendszer meghibásodása. Itt tartunk most. Néhány alkatrészt vizs­gálnak a laboratóriumokban, a Haditechnikai Intézetben és a Vasipari Kutatóintézetben. Ha a feltételezésünket ez nem iga­zolja, akkor másikak kerülnek előtérbe. Külső okok — Maradjunk a „pletykánál”. —A felvetésre nagyon nehéz most válaszolnom, mert ahogy korábban jeleztem, a külső okok vizsgálata is szerepel a tervünkben, de odáig még nem jutottunk el. De azért maradjunk ennél a fikciónál. Bár nem volt jégveszély a környéken és azt sem tudom, hogy a jégvédelmi ütegek pontosan hol helyez­kednek el, mert ezt egyelőre még nem vizsgáltuk. Végtele­nül kellemetlen dolog lenne, ha kiderülne, hogy abban a légtér­ben, ahol vadászrepülőgépek repülnek, jégelhárító rakétákat lőnek. Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy milyen szeren­csétlen körülményeknek, gon­datlanságnak kell közrejátsza­nia abban, hogy ilyesmi megtör­ténhessen. Nem tudom elkép­zelni... Ha már a jégelhárító ra­kétáknál tartunk, akkor a vilá­gon semmit nem lehet kizárni. Veszprémben például egy váll­ról indítható légvédelmi rakétát találtak egy fürdőkád mögött; ezt az újságban olvastam. Nem néztem utána katonai vonalon, de elgondolkodtató. Mert ha valaki hátulról a farokrészből csattanást hall, s a lábkormá­nyon egy ilyen erőteljes ütés... És van még egy körülmény, amelyet tulajdonképpen egy kicsit félretoltunk, mert most eléggé valószerűtlennek hang­zik még. Amikor Kilián főhad­nagy belenézett a periszkópba és megnézte a függőleges ve­zérsíkot, azon sérülést látott. Egy ilyen felfokozott izgalmi ál­lapotban az ember persze sok mindent láthat. Különösen pe­riszkópban, ami tulajdonkép­pen egy hátrafelé tekintő tükör. Ezt a dolgot egyelőre félretet­tük. De végül is a vizsgálat egy fázisában sem tudjuk kizárni, hogy valamilyen külső ok, ha úgy tetszik, rakéta okozhatta a repülőeseményt. Ebbe azért nem megyek bele, mert még nem indultunk el ezen az irá­nyon. Bármi történhetett — On szerint miből származ­hat ez a mendemonda ? — Nem tudom, fogalmam sincs. De ahogy ezt a népi böl­csesség is tartja: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Tehát, ha valahol elindult ez a szóbeszéd, akkor egyáltalán nem lehet kizárni, hogy van va­lami valóságalapja. Előbb- utóbb el fogunk jutni ehhez. S nem is sokára, mert csak né­hány napunk van arra, hogy az eddig követett irányok végére eljussunk. Tulajdonképpen ak­kor következnek azok a vizsgá­latok, amelyek a külső hatások­ra vonatkoznak. Akkor ebbe belekerül a jégrakéta, meg egy valahonnan elcsent légvédelmi rakéta is. Bármi belefér. Össze­gezve azonban: egy rakétatalá­lat esetén a repülügép a levegő­ben roncsolódik, leszakadnak róla kisebb-nagyobb szerkezeti elemek. Esetünkben azonban ennek nyoma nincs, így egy rakétával történt találkozás va­lószínűsége végül is gyakorlati­lag kizárható. De mint már mondtam: ettől függetlenül min­den eshetőséget megvizsgá­lunk. — Úgy gondolom, hogy a leg­fontosabb most az, hogy Kilián főhadnagy egészséges. Azt azonban megkérdezem, hogy milyen kár érte ezzel a baleset­tel önöket. — Amikor ezeket a gépeket 1976-ban megvettük, darabon­ként kilencvenmillió forintba kerültek. Ha az amortizációt fi­gyelembe vesszük, akkor 35— 40 milliós veszteséggel kell számolnunk. (A repülőfőnök helyettese megkért bennünket, hogy lehe­tőleg ne zaklassuk Kilián főhad­nagyot. Tőle ugyanazt hallhat­nánk, mint amit ő elmondott. Sokadszor kellene ismételnie ugyanazt. Kérését tiszteletben tartottuk.) Nagy Jenő TISZTELET ANKER ALFONZNAK Nemzetközi postagalamb-teszttelep Kaposváron Újabb létesítménnyel bővült a Pannon Agrártudományi Egye­tem Állattenyésztési Kara. Csa­ládi házra emlékeztető kis épü­let áll a zöld gyep közepén. Ab­lakaiban azonban virág helyett megannyi kékesszürke, gyűrűs lábú galamb sütkérezik a na­pon. Az Anker Alfonz nemzet­közi postagalamb-teszttelep a maga nemében egyedülálló Európában. Az ötlet Steven von Breemen belga tenyésztő fejében fogal­mazódott meg, aki az egyetem egykori kiváló szakemberének nagy tisztelője, hagyatékának ápolója. A megvalósítás szer­teágazó feladata a tanít­ványokra: dr. Lovas Lászlóra az egyetem kandidátusára és Szappanos Istvánra maradt, aki szakértőként működött közre. Szerencsés volt az egymásra találás a kivitelezőkkel, a Fáber 150 nap alatt valósította meg Domokos Béla terveit. A telep 540 galamb befoga­dására alkalmas. Majdnem 300 tenyésztő küldte el ide 1-2 leg­jobb madarát. Akad köztük thai­földi is. Mivel sokszor maguk a tenyésztők sem tudják, miért különböznek a versenyered­mények, itt kiváló alkalom nyílik ennek kiderítésére. A szigorú előírások szerinti, egységes tartási körülmények között le­hetőség nyílik a törzsek külön­bözőségeinek tisztázására. A felkészítés eredményét majd a szeptemberi nagy, 400 kilomé­teres verseny mutatja meg. A Záhonyból leghamarabb visz- szatérőket ezután elárverezik; egy belga úr már most 1000 márkát ajánlott a győztesért. Az így befolyt összeg egy részéből a telep további — önállátó — működését fedezi. Kaposvári számadás Kép, szöveg, statisztika öt évről Kaposvár fejlődésének legutóbbi öt évéről ad rövid áttekintést a városi tanács- vb gondozásában most megjelent ízléses kiadvány. Papp János tanácselnök az olvasókhoz írott bevezetőjé­ben megállapítja, hogy so­kak munkájának köszönhe­tően Kaposvárt ismét az or­szág legszebb városai közé sorolják. A hagyománytisz­telet és az úf megoldások keresése közben sok új probléma is keletkezett a vá­rosban és több régi került ismét elő. Ezért nem gondta­lan a városlakók élete, s az új vezetésre is nehéz feladatok megoldása vár... Az 5 év alatt történt című kiadványban bőven lehet példát találni mindkettőre. A tanács gazdasági helyzetét is súlyosan érintették a pénzelvonások, a forrás- csökkenések, amelyek miatt az eredeti fejlesztési elő­irányzatok jelentős része nem valósulhat meg. A kiad­ványban olvasható beszá­moló szerint azonban így is fejlődött, gazdagotott, szé­pült a város. Bőven olvashatunk arról, hogy mind nehezebb Kapos­váron lakáshoz jutni. Noha négy év alatt 1498 épült, még mindig nagyon sok a lakásigénylő. így—jósolja a kiadvány — a lakásgazdál­kodás minden eszközének és korszerűsítésének érvé­nyesítése esetén sem elégít­hetik ki öt éven belül a legrá­szorultabbak igényeit. Nem elemzik a kiadvány­ban, de megemlítik: nem épült meg a Centrum Áruház, a 16 tantermes gimnázium, a 100 személyes kollégium. Azt hiszem, hogy ennek megítéléséről nagyon sok szó lesz majd az ősszel. A leltér egyébként pontos, akár a kereskedelem, a köz­lekedés, a hírközlés, a víz- és energiaellátás, a kulturális ágazat, a sport fejlődését mutatják be. Aki nem elég­szik meg a szöveges résszel, az elmélyedhet a statisztikai mellékletben, megnézheti Gyertyás László fotóit az új létesítményekről, a változó arcú városról, sőt áttanulmá­nyozhatja a tanácstagok névsorát is. A kiadvány szerzői köszö­netét mondanak azoknak, akik sokat tettek a városért. Azt hiszem, sokan lesznek közöttük, akik ezután is ugyanezt teszik. Most még nehéz megítélni, hogy az önkormányzat milyen véle­ményt formál majd erről a számadásról, amikor megis­merkedik azzal, hogy milyen örökséget hagyományozott rá Kaposvár utolsó tanács- testülete. Talán nem téve­dek, ha azt mondom a Nagy Miklós szerkesztette kiad­vány elolvasása után: az eredmények — figyelembe véve a körülményeket — többségükben vitathatatla­nok. L. G. Értesítjük a lakosságot, hogy vállalatunk sírkőépítési tevékenységét augusztus 1-jével megkezdi. Előrendeléseket fölveszünk. Vállaljuk: sírkő felújítását, csiszolását, járda építését, sí­remlékek szétszedését, összerakását, kripták felújítását, építését és a tanácsnál az engedélyek beszerzését. Forgalmazunk mű- és nemeskő termékeket, a megrendelő igénye szerint készítve. Rendelésfelvétel: Kaposvár, Mező Imre u. 2., Pingár Jenő üzemvezetőnél. Somogy Megyei Temetkezési Vállalat (149271) Mi szükség erre? — merülhet föl a kérdés. Felesleges öncélú játék? Nem gondolom. Túl azon, hogy az egyetem hallga­tói újabb állatfajjal ismerkedhet­nek meg közelről, megfigyelé­seikből tudományos dolgoza­tok születhetnek még, egy fon­tos szempont álljon előttünk. Mint Király Béla országgyűlési képviselő — maga is lelkes ga­lambász — megnyitó beszédé­ben kiemelte: abban a szebb újj világban, amelynek elérésére törekszünk, majd felmerül a szabadidő értelmes eltöltésé­nek kérdése is. Mint mondta, ez olyan hobbi, amely senkit nem zavar, művelőjének pedig ren­geteg örömöt tartogat. Ez a ver­senydúc is ezt a szellemet ter­jeszti Európában, ahonnan immár van miért hozzánk jönnie a holland vagy belga galam­básznak. Loncsár Krisztina Fotó: Toldi Gyula A Szőlősgazdák Kereskedelmi Részvénytársaság — Boglárlelle— tájékoztatja a kiskereskedőket, vállalkozókat és a lakosságot, hogy minőségi folyóborainak értékesítésére Kaposváron, a Május 1. u. 46. szám alatt lévő pincehelyiségben nagykereskedelmi lerakatot nyitott. Gazda Rt. (111466)

Next

/
Thumbnails
Contents